2008 április 3. csütörtök

Legutóbbi hírek:
egy új vizsgálat szerint a koffein megvédi az agyat, bizonyították, hogy a mindennapos kávé jót tesz a labor-nyulak agyának. De milyen meretû csészéket használtak a kísérletekben? Csak ezt akarom tudni.
Lehet, hogy Robert Mugabe elvesztette a parlamenti többségét – hurrá!

Reggeli: müzli pirítóssal, tej

Reggel / délelôtt:
08:30 Átmentünk kocsival a mamához, készítettem neki egy csésze teát, csevegtünk vele egy fél órát, aztán továbbmentünk Oxfordba.
10:00 megérkeztünk az Oxford & Bucks Light Infantry ezred {regiment} múzeumába. Lois akart a családfájával kapcsolatos kutatásokat végezni, mert 1915-ben George bátyja (a neve George Cox) 18 évesen jelentkezett szolgálatra az ezredbe, és kiképzés után Észak-Franciaországban állomásozott; röviddel azután a fején sebesült, ami agysebészetet eredményezett; 1917-ben visszatért a frontba, az arras-i csatában vett részt, és május 3.-án (“a Z Napon”) a lábán súlyosan sebesült. A rouen-i kórházban amputálták a lábát, és kevéssel azután Angliába visszatért. Attól kezdve a haláláig falábbal {with a wooden leg} járt: hihetetlenül derûs ember volt: a háború után mérnök lett és hosszú életet élt meg, a 1990-es években halt meg, jól emlékszem a temetôjére.
Mindenki múzeumi alkalmazott önkéntes (nyugdíjas katonák és katonatisztek lehetek), és szíves, meleg fogadtatásban részesültünk. Nagyon barátságosak és segítôkészek voltak, fôleg Mike Marr, a múzeum igazgatója és a rendkívül jól informált munkatársa, (a görög-ciprusi származású?) Dino Limonofides. Sokat tudtunk meg George bátyáról: pl láttunk egy feljegyzést az eredeti ezredi naplóban a lábsérülésérôl.
A kis ezred a katonait Oxfordshire megyébôl és a szomszéd Buckinghamshire megyébôl sorozták {levied}. Ez a két megye akkoriban többnyire vidéki megye volt, és a katonák nagy része mezôgazdasági dolgozó volt. Az ezred sok hadjáratot folytatott az évek során: Dél-Afrikában (1899-1902) a búrok {the Boers} ellen; az I. világháború alatt Észak-Franciaországban a németek ellen, az olasz Alpokban az osztrákok ellen, Kelet-Európában a bolgárok ellen, Irakban a törökök ellen. A háború után (1920-ban) ezek az “egyszerû” mezôgazdasági dolgozók az orosz polgárháborúba is belekeveredtek Murmanszk közelében, és Ìrországban is állomásoztak a függetlenség elôtti zavargások alatt. Az 1920-as, 1930-as években lázadók elleni hadjáratot a mai pakisztáni/afganisztáni területen is folytattak, a híres Khyber-hágó táján. A mai korban sajnos ismét Afganisztánban vannak!
13:00 távoztunk a múzeumból, beugrottunk Jenny-hez, a sógornônkhöz, (nem maradhattunk, mert Jenny éppen melóba menni készült – ezen a héten délutános {on afternoons}), aztán indultunk a visszaútra.
13:30 hazafelé jövet, betértünk a Swan Inn kocsmába Islip kisvárosban egy sörre és egy csomag chips-re. Aztán ebédeltünk a kocsma parkolójában, mert a saját szendvicset hoztunk magunkkal – ezzel óriási megtakarításokat értünk el!

Ebéd (a parkolóban): sózott marhahúsos {corned beef} szendvics, sajtos szendvics, humuszos szendvics uborkával, gyümölcslé

Délután:
15:00 hazaértünk, felmentünk az emeletre, lefeküdtünk, elolvastunk még egy fejezetet a könyvünkbôl, szunyókáltunk
16:30 felkeltünk, átmentünk gyalog a mamához, készítettem neki egy csésze teát, visszatoltam a mama kukáját a ház mögé, és vele csevegtünk egy órát.

Vacsora: almás-sajtos disznóbordaszelet {pork chops}, krumplival és karfiollal, gyümölcslé

Este:
20:00 Lois megnézte az emaileket, én pedig letelepedtem a tévé elôtt, idôrôl idôre franciaul vagy magyarul tanultam és szunyókáltam zzzzzzz!

Idôjárás: többnyire hüvös és felhôs, késô délutántól napos, enyhe