A szülinapom

Ma volt a szülinapom, tehát a kedvesem az ágyba hozta nekem a teát, és átadta az ajándékaimat: inget, shortot, zoknit. Azokat az ajándékokat is kibontottam, amelyeket vásároltunk egy pár napja a mama kedvéért: nadrágot és pulcsit.
Kép: én (4 éves?), Kathleen (az unokatestvérem: 2 éves?), Kathy (a húgom: 2 éves?)

Reggeli után Kathy és Steve kocsival átment a mamához, aztán elmentek a városba és betértek egy pár órára a Gustav Holst múzeumba. A mama egy régi fotót talált, ami a 4 év körüli koromban készült (lásd felül).

Lois és én meg itthon maradtunk, becsomagoltunk egy bőröndbe néhány holmit magunknak, mert pénteken elmegyünk Shaftesburyba egy pár napra. Délután egykor kocsival elmentünk a mamához, felvettük az öcsémet, Steve-et, és továbbmentünk a városba a Storyteller étterembe Kathyékkel együtt ötösben ebédelni.

Kép: a Storyteller étteremben: Kathy, Steve, Steve, Lois

A kaja után Kathy és Steve és Steve kocsival elment billiárdozni egy helyi kocsmába, mi pedig hazajöttünk és pár órára lefeküdtünk. Fél ötkor keltünk fel, és gyalog átmentünk a mamához uzsonnázni. Vittük magunkkal a „Colin hernyó” feliratú szülinapi tortát, amit egy pár napja vásároltunk. Fincsi !!!!!!

Képek: a „Colin hernyó” feliratú szülinapi torta és a mama

Kiruccanás Upton-on-Severnbe

Kép: a Severn folyó

Kép: Steve, Kathy és Lois az upton-on-severni hídhoz közel

Kép: Lois, Kathy és Steve a XVII. századi „Bell House” teázó előtt: egy tábla a 2007. évi árvíz magasságát mutatja

Kép: az a helyszín, ahol 1651-ben a polgárháború alatt a parlament seregének egyik legkiválóbb tábornokát, Oliver Cromwellt a helyiek szíves és rendkívül hangos fogadtatásban részesítették az upton-on-severni ütközet után.

Reggel fél tízkor négyen kocsival elmentünk Upton-on-Severnbe. Kószáltunk a Severn folyó mentén és a régi városban, vettünk 5 cornwalli húspástétomot a mai vacsorához, és 6 szál mentás báránykolbászt, amit Loisszal kettesben a jövő héten fogunk zabálni. Hazajöttünk. Steve és Kathy rögtön kocsival elment a mamához ebédelni, és ebéd után az öcsémmel, Steve-vel együtt elmentek billiárdozni egy helyi kocsmába.

Mi pedig itthon kettesben ebédeltünk, aztán kocsival elmentünk a városba, vettünk A British Home Stores áruházban két kék nadrágot és egy fekete pulcsit, amit a mama holnap nekem adni fog születésnapi ajándékba. Aztán kávéztunk a Cavendish House áruház kávézójában. Hazafelé jövet betértünk a Marks and Spencer áruházba, egy „Colin the Caterpillar” (magyarul „Colin hernyó”) feliratú óriáshernyó-alakú születésnapi tortát vettünk.

Amikor hazaértünk, rájöttünk, hogy Kathy és Steve már megérkezett és ágyban van, tehát követtük a példájukat mi is...zzzzzzz!

Délután 5-kor keltünk fel mindnyájan és uzsonnáztunk. Este fél hétkor Sarah megérkezett a melóból és ötön vacsoráztunk: cornwalli húspástétom és szárazbab főzelék vörös borral – fincsi !!!!!

A slimbridge-i vízimadár-védelmi központ

Kép: az Amerikában élő húgom, Kathy és én a slimbridge-i vízimadár-védelmi központban

Kép: Slimbridge-ben: Kathy és az amerikai férje, Steve

Kép: a slimbridge-i vízimadár-védelmi központ: a kép hátterében a Severn folyó (apály van)

Kép: a vacsorán balról jobbra: Chris (John felesége), Kathy, Steve E., Steve B (az öcsém), John (az unokatestvérem)

Reggel fél tízkor Kathy-val és Steve-vel együtt kocsival elmentünk a slimbridge-i vízimadár-védelmi központba, ami innen 15 mérföldre (25 km-re) fekszik. Megnéztük a különféle hattyúkat, kacskákat, és flamingókat stb, aztán hazajöttünk. Lois mindeközben szorgoskodott a konyhában, készítette a mai vacsorát.

Délben hazaértünk, aztán Kathy és Steve kocsival elment a mamához ebédelni: az ebéd után az öcsémmel Steve-vel együtt elmentek egy helyi kocsmába billiárdozni. Lois és én kettesben itthon ebédeltünk, és kaja után Lois leült a gép elé és ellenőrizte az emaileket: én pedig felmentem az emeletre, lefeküdtem és szundítottam egyet. Egy félóra után Lois is belebújt az ágyunkba. Fél négykor keltünk fel és uzsonnáztunk.

Délután négykor Kathy és Steve megérkezett és felment a szobába szunyókálni. Lois szorgosdott tovább a konyhában, készítette a vacsorát, én pedig forgolódtam a kertben, felszedtem különféle szemetet, mert „túl üres a kukánk” és holnap lesz a gyűjtési nap. Minden héten sok újrahasznosítható hulladékot állitunk elő, de sajnos kevés „igazi” szemetet.

Délután ötkor kelt fel Kathy és Steve. Este hatkor az unokatestvérem, John és Chris, a felesége megérkezett Oxfordból. Az öcsém, Steve is megérkezett és héten vacsoráztunk: előételnek füstölt makréla paté zsemlével, főételnek gyömbéres disznóhús sárgabarackkal, rizssel és zöldbabbal, utóételnek földi szederes-almás ropogós tejszinhabbal / tejsodóval / fagylalttal vagy sajt. Különféle borok. Fincsi!!!

Kaja után letelepedtünk a nappaliban, csevegtünk két órányit. Az amerikai sógorom szokás szerint dominálta a beszélgetést, és kifejezte nekünk a sok véleményét, pl. hogy ócska az angol éttermekben felszolgált pizza – ó jaj! Azt is mondta, hogy az amerikai éttermekben felszolgált mexikói koszt sokkal hasonlóbb az eredeti mexikóihoz, mint az angol éttermekben felszolgált mexikói koszt, de utólag az kiderült, hogy még nem volt mexikói étteremben ebben az országban. Mi a 3 angol férfi, akik jelenek voltak, persze nem vitatkozott a sógorommal ezekről a témákról azért, mert mindnyájan gentlemanok vagyunk. Mellesleg ezen a héten valaki egy jó definíciót mondott a gentleman lényegéről, hogy az igazi gentleman soha nem olyan módon cselekedik vagy beszél, hogy a másik kínosan vagy kényelmetlenül érzi magát, és ez szerintem nagyon jó definíció. Ezt a definíciót ki mondta? Nat King Cole, a „színesbőrű” amerikai énekes volt. Persze régebben sok rasszista azt szokta mondani, hogy a feketék nem képesek a finomabb érzésekre: hát persze tévedtek, ahogy mindenki tudja!

Végre szakemberek vagyunk! De pontosan miben?

Reggel 5-kor felkeltem, és szokásom szerint lecsoszogtam a lépcsőn, beléptem a nappaliba, és tornáztam és kondiztam egy félórányit a tévé előtt. Aztán felcsoszogtam a lépcsőn, beoldalogtam a második vendégszobába, és a magyar és azután a francia szókincsemet teszteltem a tartalék számítógépen. Jelest kaptam – hurrá! Aztán belebújtam az ágyunkba. Nyolckor keltünk fel.

Reggel 9-kor Kathy és Steve kocsival elment a Three Choirs szőlőskertbe megkóstolni a helyi borokat, bár Steve megjegyezte, hogy szerinte az angol borok még pocsékabbak is, mint a pennsylvaniai borok – ó jaj!

Reggel fél tízkor Loisszal együtt gyalog átmentünk a falusi könyvtárba, mert ma délelőtt a gondozóknak szóló kurzusunk utolsó órája volt. Azokról a problémákról beszélgettünk, amikkel az embernek akkor kell szembesülni, ha szociális intézményekkel, kórházakkal, orvosokkal, szociális gondozókkal stb van dolga. Az óra végén bizonylatot kaptunk arról, hogy részt vettünk a képzésen (lásd kép fent). Hazajöttünk.

Kettesben ebédeltünk. Kaja után gyalog elmentem a faluba három DVD-vel a kezemben. Betértem a postába, elküldtem a Franciaországban élő barátnőnknek, Annie-nak a DVD-t, amit a Memories-4-Keeps helyi kiscég áttöltött azokról a kazettákról, amit Annie leforgatott Ausztráliában a mostani látogatás alatt. A cég két másolatot is csinált, és az egyiket Annie Angliában élő édesanyjának, a másikat Shivának, Annie Ausztráliában élő lányának elküldtem. Hazajöttem.

Lois megcsinálta a vasalást, én pedig felmentem az emeletre, lefeküdtem és szundítottam egyet. Időközben Kathy és Steve megérkezett, és ők is felmentek a lépcsőn a szobájukba és lefeküdtek.

Délután 5-kor mindnyájan felkeltünk és uzsonnáztunk. Este fél 7-kor Sarah megérkezett a melóból és ötön vacsoráztunk. Kaja után Sarah hazament kitakarítani és kiporszívózni a lakásában, mi pedig négyen átmentünk a Royal Oak kocsmába egy italra. A kocsma magyar nemzetiségű bárigazgatónője felvette a rendeléseinket. Hazajöttünk és lefeküdtünk...zzzzzzz!!!!!

Anyák napja

Kép: a Royal Oak kocsmában az amerikai sógorom, Steve: a húgom, Kathy: a mama

Kép: anyák napja - a mama és a virágcsokra

Kép: anyák közötti beszélgetés – Lois cseveg telefonon a lányunkkal, Alisonnal: Lois virágcsokra is látható.

Reggel 5-kor felkeltem, és szokásom szerint lecsoszogtam a lépcsőn, beléptem a nappaliba, és tornáztam és kondiztam egy félórányit a tévé előtt – a hangerőt a szinte minimális (3-as) fokozatra tekertem: nagyon nagyon halk!!! Jó érzés volt, bár utána sajnos recsegett-ropogott (meghozzá sajogott!!) minden porcikám. Aztán felcsoszogtam a lépcsőn, beoldalogtam a második vendégszobába, és a magyar és azután a francia szókincsemet teszteltem a tartalék számítógépen. Jelest kaptam – hurrá! Aztán belebújtam az ágyunkba.

Reggel 8-kor felkeltünk és reggeliztunk. Az Amerikában élő húgom, Kathy és a férje, Steve 9-órakor kocsival elment a mamához. Délelőtt fél 11-kor Lois kocsival elment a templomba, és végre egyedül voltam, tehát elmentem sétálni egyet a falu körül a hegység lábáig.

Hazajöttem, és délben Kathy és Steve hazaért. Letelepedtünk a nappaliban, tévéztünk és csevegtünk. Fél egykor kocsival elmentek a mamához. Egykor Lois hazaért a templomból és átöltözködtünk, majd gyalog elmentünk a Royal Oak kocsmában. Leültünk az asztalunknál, és elkezdtük az étlapot áttekinteni. Tíz perccel később Kathy és Steve megérkezett a mamával együtt, és ötösben ebédeltünk. Ma anyák napja volt, így zsúfoltig tele volt az étterem. A kocsma magyar nemzetiségű bár-igazgatónője vette fel a rendeléseinket. Nagyon jól éreztük magunkat, egy pár fényképet is csináltunk.

Kaja után mindnyájan elmentünk a mamához, megláttuk azt a virágcsokrot, amit adtunk a mamának anyák napja alkalmából. Aztán Lois és én hazajöttünk, felmentünk az emeletre és lefeküdtünk, szundítottunk egyet. Kathy és Steve időközben hazaért, Kathy felment az első vendégszobába, szunyókált, Steve pedig leült a földszinti gép elé, ellenőrizte az emaileket.

Este hatkor mindnyájan letelepedtünk a nappaliban, tévéztünk és csevegtünk. Hétkor Kathy és Steve kocsival elment a Kings Arms kocsmába vacsorázni. Kaja után kijöttek Steve-ért, az öcsemért, a buszállomásra és elvitte a mamához. Mi pedig tévéztünk és nassoltunk egyet: toast és tea. Kaja után megfogalmaztuk a kritikánkat a gondozóknak szóló kurzusunkról, mert holnap az utolsó óra lesz. Beütöttük a kritikánkat a gépbe és kinyomtattuk.

Annie filmje

Reggel 9-kor munkához láttam a házban, kitakarítottam és kiporszívóztam, mert Kathy, az Amerikában élő húgom és Steve, az amerikai férje szombat megérkezik. Tízkor a mama telefonált, hogy elhányta az orvosságát, és biztos, hogy a bejárónője „véletlenül” beletette a mama kukájába, amit én kitettem tegnap délelőtt a mama háza elé. Még nem jöttek a kukások, tehát átmentem a mamához, szisztematikusan átkutattam a kukáját, de nem találtam a mama orvosságát. Átadtam neki azokat a friss tablettákat, amelyeket kivettem tegnap a patikából. Hazajöttem.

Délelőtt tízkor, egy kis barkácsolást beiktattam abban a vendégszobában, ahol Kathy és Steve aludni fog: az eszközeim – a fúróm és a csavarhúzóm volt (néhány csavart is használtam: ki mondta, hogy nem vagyok jártas a barkácsolásban?). Lois mindeközben megágyazott és megcsinálta a leporolást.

Tizenegykor egy kis pihenőt tartottunk és teáztunk a kerti asztalnál. Azután Lois nekirontott a mosásra váró ruháknak, majd kiteregette a kertben. Én pedig szorgoskodtam a kert végén, befejeztem a fészer javítását.

Kettesben ebédeltünk a kertben, aztán kétkor felmentünk az emeletre, ágyba bújtunk és szundítottunk egyet....zzzzzzz!!!! Fél négykor felkeltünk és gyalog mentünk Patriciához, aki innen 1 mérföldre lakik. Teáztunk és csevegtünk egy órányit Patriciával és Tommal, Patricia férjével. Hazajöttünk.

Fél hatkor Claire felcsengetett. Vitte magával a két videokazettát, amit a Franciaországban élő barátnőnk, Annie leforgatott Ausztráliában a mostani látogatás alatt. Clairenek sikerült DVD-re áttölteni a kazettákat. Claire vállalkozó, egy kis helyi céget irányít, ami a DVD-re való áttöltésre specializálódik.

Este negyed hétkor Sarah megérkezett a melóba és hármasban vacsoráztunk. A kaja után Sarah hazarohant egy kicsit pilledni.

2009. március 18. szerda

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órányit. Hazajöttem.

Reggel 9-kor kocsival elmentem a a városi kommunális hulladéklerakó telep, leraktunk egy csomó kartonpapírt és egy régi kertkerítést, aztán továbbmentünk a Homebase barkács-áruházba, 6 darab fát vettünk: ha minden terv szerint alakul, holnap befejezem a fészer javítását.

Kettesben ebédeltünk és kaja után kocsival elmentünk Diana-hoz, mert ma délután az U3A által szervezett francia társalgási klub találkozója volt. Tartottam a francia kötőmód használatáról szóló előadásomat, ami meleg fogadtatásra talált. Hazajöttünk és uzsonnáztunk.

Este 6-kor Sarah megérkezett. Ma megint náthás volt, tehát nem ment a melóba. Hármasban vacsoráztunk, aztán Sarah hazarohant. Lois leült a gép elé és ellenőriztem az emaileket. Én pedig letelepedtem a nappaliban, totál kidőltem...zzzzzz!!!!

Okos egy mama!

Kép (balra): lenyírom a ház előtti füvet

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem és csevegtem vele egy órányit. Meglepődve hallottam, hogy a mamának tegnap először sikerült még a távollétemben is emailet küldeni az AOL-en, vagyis az új ISP-jén (internetszolgáltató cégén) keresztül, azokat a rövid utasításokat használva, amit írtam neki a múlt héten. Szinte kilencven éves, de okos egy asszony a mama! Csak ámultam-bámultam. Hazajöttem.

Délelőtt tízkor „Magyar” Mike megérkezett, és tanultunk együtt magyarul. Megmutattam neki néhány családi fényképeket, amit készítettem 1985-ben, amikor Amerikában laktunk. Persze magyarul beszéltem a fotókról. Pennsylvaniában és New Englandben nyaraltunk, aztán augusztusban visszatértünk Angliába a QE2 óceánjáró hajón – boldog idők. Mindekőzben Lois kitakarította a földszinti szobákat, mert csak 4 nap van Kathyék látogatásáig.

Mike távozott és kettesben ebédeltünk. Kaja után Lois kitakarította tovább a földszinti szobákat, én pedig lenyírtam a ház előtti és a ház mögötti füvet. Sütött a nap, így délután 4-kor leültünk a kerti asztalnál és uzsonnáztunk.

Fél 6-kor a barátnőnk, Janet megérkezett és hármasban vacsoráztunk. Vacsora után Lois és Janet kocsival elment a színházba Mozart Varázsfuvoláját megnézni. Fél 7-kor Sarah megérkezett a melóból és vacsorát felszolgáltam. Nagyon náthás volt, tehát kaja után Sarah hazarohant lefeküdni. Holnap nem megy a melóba. Én pedig - végre egyedül - letelepedtem a nappaliban és teljesen kidőltem...zzzzzzzz!!!!

Körül voltam véve nőkkel, de úgy érzem, hogy nem jártam jól

Kép: Lois a virágoskertben

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órányit. Hazajöttem.

Reggel fél 9-kor gyalog átmentünk a falusi könyvtárba a gondozóknak szóló kurzus ötödik órájára. A pozitív gondolkodást, emellett a depresszió kezelését tanultuk. De hová tűntek a férfiak? Sem Brian, a tanár sem Leonard, a tanuló nem volt jelen. Én az egyetlen férfi voltam 14 nő között. És sajnos nem kényeztettek engem, nem ajnároztak engem. Mi a baj velem? Az egész élmény nagyon negatív és depis gondolatokat idézett elő bennem. Az óra után hazajöttünk Loisszal és ebédeltünk.

Kaja után Lois kiment a ház mögötti kertbe egy kicsit gyomlálni tovább a virágoskertben. Én pedig elmentem sétálni egyet a falu körül a hegység lábáig. Hazajöttem és besegítettem a gyomlálásba. Négy órakor abbahagytuk a munkát és uzsonnáztunk az ebédlőben.

Háromnegyed hatkor Sarah telefonált, hogy nem vacsorázik nálunk ma este, mert Francis, az új lovagja mondta, hogy vacsorát fôz neki.
Tehát megint kettesben vacsoráztunk.

A Malvern-hegység, ahol Elgar nagyon szívesen sétált

Kép: a Malvern-hegység, amit Elgar, a zeneszerző annyira szeretett

Reggel fél 9-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, rendeztem a mama orvosságát a jövő hétre a tablettatartó doboz segítségével, csevegtem vele egy órányit, aztán hazajöttem.

Fél tízkor Lois kocsival elment a templomba, én pedig kitakarítottam és kiporszívóztam a házat, időről időre beugrottam a konyhába, foglalkoztam az ebéd készítésével, ezt-azt bekapcsoltam vagy kikapcsoltam. Iszonyúan hatékony és multitask voltam ma délelőtt!

Elkezdtem az Amerikában élő húgom, Kathy és az amerikai férje, Steve látogatására készülődni: szombaton érkeznek meg. Kitakarítottam az egyik vendégszobát, átcipeltem a mi hálószobánkba egy hihetetlenül nagy halom kacat és bóvlit. A gyerekágyat is átcipeltem a másik vendégszobánkba. A bőröndünket is lecipeltem a padlásról, mert péntek éjszakát Paulnál és Jane-nél, a barátaimnál töltjük, és azt tervezzük, hogy pénteken és szombaton négyesben sétálunk a szép Malvern-hegységen, amit Elgar, a zeneszerző annyira szeretett. Táncol a világ, pörög az élet.

Számomra különleges jelentést hordoz a Malvern-hegység a kapcsolatunk történetében. 1971-ben újra megismerkedtünk egymással, amikor egy pár napot a hegység északi végén levő szállodában töltöttünk: éppen most tértem vissza Japánból, ahol egy évig tanultam. Sokkal később 2002-ben a harmincadik házassági évfordulónk alkalmából 2 napot a hegység déli végén levő szállodában töltöttünk, amit az életem legjobb hétvégéjének neveztem. Vááááá a sétálás öröme!

Vissza a valóságba.... Egyedül ebédeltem, mert Lois ma a templomban kajált. Délután 3-kor Lois hazaért, és kettesben uzsonnáztam, aztán gyalog elmentünk sétálni egyet a falu körül, csak ámultunk-bámultunk, amikor láttuk majdnem minden kertben a szép tavaszi virágokat.

Délután 5-kor beszélgettem Ildikóval a Skype-on. A témák: Nagy László: Adjon az Isten és Hofi Géza „egy kiöregedett vadászkutya” című dala. Persze nagy ünnep volt ma Magyarországon (emlékszem, hogy ott voltam Pécsen 1993. március 15-én), de Ildikó sajnos nem tudott másra koncentrálni, mint a tanulmányozásaira, és a férjének dolgozni kellett.

Este fél 6-kor vacsoráztunk, aztán letelepedtünk a nappaliba, és tévéztünk.

A sherry trifle puding - fincsi!!!!

Kép: Lois kaja-készítés közben

Reggel 8-kor kocsival elmentünk a Sainsburysbe a szokásos heti bevásárlást végezni magunknak és a mamának. Hazajöttünk, ide-oda raktunk a mi élelmiszerünket. Aztán gyalog átmentem a mamához, átadtam neki a „mamatápot”, teát főztem és csevegtem vele egy órányit.

Délelőtt tízkor kocsival elvittem Loiszt a templomba és hazajöttem. Lois 3 órát töltött a templomban a két Margarettel és Beryllel együtt: kaját készítettek a templomi ebédre, ami holnap lesz. Én pedig szorgoskodtam itthon a konyhában, készítettem a mai ebédünket. Délután egykor Lois hazajött és kettesben kajáltunk.

Kaja után én elmentem sétálni egyet a falu körül. Lois pedig szorgoskodott a konyhában, egy „sherry trifle” pudingot készített a templomi ebédre: fincsi!!! Hazajöttem és tévéztem a nappaliban: megnéztem a Wales és Olaszország közötti rögbi mérközest. Walesnek a meccs utolsó tíz perce alatt sikerült győzni (15-20-re) egy jó cél segítségével. A hat nemzet idei bajnokságában Anglia, Wales, Skócia, Írország, Francia és Olaszország közül megint Írország a legjobb csapatnak tűnik.

Kettesben vacsoráztunk, aztán letelepedtünk a nappaliban, tévéztünk. Két érdekes BBC dokumentumfilmet láttunk: az első James Cook kapitányról, Ausztrália felfedezőjéről, a második a korábbi Kelet-Németországról szólt, a "kommunizmus elvesztett világa" címmel.

a 2009-es Gold Cup lóverseny

Kép: (1966 augusztusában) a mama és a testvéreim a Clifton Villas nevű ház romjai előtt)

Reggel 9-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órányit, aztán hazajöttem, a kezemben egy fotót, amit 1966 augusztusában készítettem a Clifton Villas nevű ház romjai előtt (a mama 1920-től 1925-ig lakott ebben a házban, amit sajnos elromboltak a korai 1960-as években). Ezen a fotón az öcsém, Steve (14 éves), a fiatalabb húgom, Jill (8 éves), a mama (46 éves) és az idősebb húgom, Kathy (17 éves) látható.

Kép: Lois szorgoskodik a virágoskertben

Délelőtt tízkor Lois elkezdett megint gyomlálni a virágoskertben, én pedig gyalog bementem a faluba, vittem magammal 2 videokazettát, amit a Franciaországban élő barátnőnk, Annie leforgatott Ausztráliában a mostani látogatás alatt. A „Memoris 4 Keeps” helyi kiscég, aminek az irodája a faluban található, ezeket a kazettákat DVD-re áttölteni fogja.

Kaja után Lois leült a gép elé, ellenőrizte az emaileket. Én pedig letelepedtem a nappaliban, elolvastam még két fejezetet a Hotel Bali című magyar-nyelvű „nőies” regényemből.

Kép: a helikopterek pihennek békésen a felszállómezőn, miközben az utasok nézik a nagy lóversenyt.

Kép: a 2009-es Gold Cup lóverseny

Fél háromkor a szomszédunk, Frances meglátogatott, és teázott Loisszal a nappaliban. Én pedig gyalog átmentem a lóversenypályáig, mert ma délután a lóverseny-fesztivál legfőbb versenye zajlott, azaz a Gold Cup nevű verseny. (Erzsébet királynő is Anne hercegnő is jelen volt és Anne hercegnő adta át a díjat a győztes "csapatnak", vagyis a lovasnak, a gazdának, az edzőnek stb). Megnéztem a versenyt és fotókat csináltam, a versenyről is a „helikopter-felszállómezőről” is. Hazafelé jövet benéztem a mamához, teát főztem és csevegtem vele egy órányit.

Este hatkor Loisszal kettesben vacsoráztunk. Sarah ma este nem vacsorázott nálunk, mert nagy nagy forgalom volt a faluban a Gold Cup lóverseny után. A meló után hazament közvetlenül a saját lakásába az M5-ös autópályán keresztül.

Egy nyújtott limuzin a lóverseny-fesztivál harmadik napján

Kép: a mai lóversenyek után egy stretch limo (vagyis nyújtott limuzin) megáll a házunk előtt

Reggel kilenckor gyalog átmentem a mamához, teát főztem és csevegtem vele egy órányit. Ian, a szőnyegtisztító megérkezett, és elkezdte tisztítani a mama szőnyegeit (alig meglepő!). Aztán Péter, a kertész megérkezett, elkezdte bokrokat ültetni, bokrokat megmetszeni, gyümölcsfákat megmetszeni stb. Ebből nyilvánvaló, hogy mennyire a mama segítség nélkül támogatja a helyi gazdaságot!

Beszélgettem a mamával a Clifton Villas nevű házról, ahol a mama lakott 1920 és 1925 között, és közben véletlenül áttekintettem egy másik könvyet, ami Bridgend történelméről szól. Medlepődve láttam, hogy van ebben a könvyben egy fénykép, ami a késő 1950-es években készült, és ezen a képen a Clifton Villas nevű ház a távolban látható (sajnos kicsit homályos), a közeli lelkészház is.

Kép: a Clifton Villas nevű ház (pirossal bejelölt) és a lelkészház (kékkel bejelölt) : a késő 1950-es években készült fotó

Nyilvánvaló, hogy mégiscsak nem rombolták el a Clifton Villas házat a 1940-es években. Lehet, hogy a korai 60-as években rombolták el, mert az biztos, hogy már nem létezett a ház 1964-1965-ben, amikor ellátogattunk a városba a mamával, és a testvéreimmel.

Lois mindeközben szorgoskodott a házunk mögött, gyomlált a virágos kertben és új növényeket ültett stb.

Hazajöttem, és kettesben ebédeltünk. Kaja után Lois leült a gép elé, a családfával kapcsolatos kutatásokat végzett. Én pedig letelepedtem a nappaliban és szundítottam egyet, aztán kimentem a kertbe, és ott tettemvettem. Négy óratól beszélgettem Ildikóval a Skype-on, a téma az volt, hogy F-H kezdőbetűs angol szavak – rémeeeeeeeeeessssss!!!

Ildikó mesélte, hogy bevásárolni ment délben, mert a férjének szombaton lesz a születésnapja (a 40.). Mondta, hogy legalább 4 db szatyorral tért haza. Megtanultam számomra új magyar kifejezést, hogy „úgy néz ki, mint egy karácsonyfa”. Sok sok vicces magyar kifejezés van, és ez szerintem a magyarok humorérzékéről tanúskodik.

Megint borzasztóan nagy forgalom volt a faluban a mai lóversenyek után. Egy stretch limuzin (vagyis nyújtott limuzin) megállt egykét pillanatra a házunk előtt azért, hogy felvegyen valami titokzatos VIP lóverseny-rajongót, de nem tudtunk, hogy ő kicsoda.

Az M5-ös autópályán is volt torlódás a mai lóversenyek után, tehát Sarah eldöntötte, hogy a meló után beugrik hozzánk és itt vacsorázik, és csak később megy tovább a lakásába.

A skót-ír dudás és a rózsaszín gyapjú

Reggel 9-kor gyalog elmentünk a város központjába (innen 1,5 mérföldre, vagyis 2,5 km-re). Beugrottunk a Frederick Allen ékszerboltba, ahol új elemet felszereltek a mama karórájába. Aztán benéztünk több használt holmik boltba, mert Lois tavaszi kabátot keresett: végre találtunk a Cancer Research jótékonysági intézet által üzemeltett boltban egy megfelelő kabátot, szerintem nagyon jól áll neki. Betértünk a gyapjúboltba is, és 300 gramm rózsaszín gyapjút vettünk, mert Lois akar rózsaszín pulcsit kötni a második unokánknak, a kis 9 hónapos Rosalindnak. Végül betértünk a Marks and Spencersbe: Lois egy fehér melltartót és zoknit, inget, és shortot vett (a zoknit, inget és shortot nekem adni fogja két hét múlva születésnapi ajándékba). Teáztunk az áruház teázójában.

Láttunk egy skót-ír dudást a Marks and Spencers áruház előtt, és Lois, aki nagyon szereti az utcai zenészeket (én pedig zokon veszem, mert sértik félkérés nélkül a fülemet), neki ötven pennyt adott. Sok lóverseny-rajongókat láttunk a városban: ezeknek az embereknek a nagy része Írországból jött. Szerencse, hogy az euró most már sokkal többet ér, mint azelőtt, tehát jelenleg az írok szempontjából minden nagyon olcsó. A lóverseny-rajongóknak szóló emeletes buszokat is láttunk a Pittville utcában.
Kép: a skót-ír dudás (a Marks and Spencer áruház előtt) és Lois (a Clinton Cards bolt előtt)

Kép: A lóverseny-rajongóknak szánt emeletes buszok

Hazajöttünk és ebédeltünk. Kaja után, Lois kiment a házunk előtti kertbe, és megmetszettük a rózsát. Én pedig gyalog átmentem a lóversenypályára és megnéztem a második versenyt, néhány fényképet is csináltam.

Kép: Lois megmetszi a rózsát

Kép: a mai nap második lóversenye

Hazafelé jövet benéztem a mamához, teát főztem. Csevegtünk arról a könyvről, amit a Dublinban élő unokatestvérem, Richard küldött nekem, azaz a Bridgend történelméről szóló könyvet. Észrevettük, hogy a lelkészház, amiről egy képe van ebben a könyvben nagyon hasonlít arra a házra, ahol a mama lakott 1920-tól 1925-ig, amikor kisgyerek volt.

Hazajöttem, és Loisszal kettesben vacsoráztunk. Sarah közvetlenül hazament a saját lakásába, mert minden este nagy forgalom van a faluban a lóversenyek vége után.

Kép: (1929-ben készült fotó) a tetője annak a háznak, ahol a mama lakott 1920-tól -1925-ig

Kép: a mama házának a helyszíne (1848-ból származó térképen)

Kép: a lelkészház (a 1930-as években)

Kaja után beszélgettünk a Bridgend történelméről szóló könyvről, és eldöntöttük, hogy az a ház, amikor a mama lakott, nem volt a lelkészház, bár biztosan a két épületnek nagyon hasonló stilusa volt, és egymáshoz nagyon közel állt. Azt hisszük, hogy mindkét házat sajnos elrombolták a 1940-es években.

még egy intim vacsora....

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órányit és hazajöttem. Jobb hangulatban volt, hála Isten.

Délelőtt tízkor „Magyar Mike” megérkezett, és együtt magyarul tanultunk. Mike beszélt magyarul az ausztrál vadállatokról: nagyon érdekli ez a téma, mert áprilisban elutazik egy hónapra Ausztráliába az unokatestvérét meglátogatni. Délben távozott, és Loisszal kettesben ebédeltünk.

Kaja után elmentünk sétálni a lóversenypálya körül, mert ma kezdődik a 4 napos lóverseny fesztivál. Terveztem fényképeket is csinálni, de felfedeztem, hogy sajnos kimerült a kamera eleme. Megnéztük az első versenyt, aztán hazajöttünk. Hazafelé jövet gondolkodtunk azon, hogy beugrunk a Royal Oak kocsmába, de jutott eszünkbe, hogy még fogyókúrázunk, tehát rossz ötlet lenne! Hazajöttünk és kettesben uzsonnáztunk. Letelepedtünk a kanapéra, és megnéztük Bridgend történelméről szóló DVD-t, amit Richard, a Dublinban élő unokatestvérem küldött nekem.

Sarah telefonált, hogy nem vacsorázik nálunk ma este: azt mondta, hogy nagy forgalom várható a faluban a mai lóversenyek vége után, tehát eldöntötte, hogy meló után közvetlenül a saját lakásába megy az M5-ös autópályán keresztül. Szóval, otthon fog kajálni. Tehát mi még egyszer kettesben vacsoráztunk, intim élmény, ahogy mindig szokott!

Ingerlékeny hangulatban volt a mama....

kép: a tavalyi 4 napos lóverseny fesztivál

Reggel fél tízkor gyalog átmentünk a falusi könvytárba a gondozóknak szóló kurzusra. Ezen a héten állítólag megtanultunk jobban kommunikálni, bár szerintem a kurzus 12 női részvevőjére nézve kommunikálni azt tudnak, csak Leonard és én, a két férfi bíbelődünk ezen a téren. Hazajöttünk.

Délután 3-kor gyalog átmentünk a mamához. Sajnos ingerlékeny hangulatban volt, és úgy látszott, hogy valami okból mi a rossz fiúk. Fogalmam sincs, mi váltotta ki az ellenszenvét irántunk, de felderült egy kicsit a mama, amikor leültem a gépe elé és neki megmutattam Bridgendről 1920-as években (vagyis a gyermekkorában) készült fényképeket a képernyőn. Hazajöttünk. Este fél hétkor Sarah telefonált, hogy ma este egy kicsit hányingere van, nem kajál nálunk, tehát kettesben vacsoráztunk. Holnap kezdődik a négy napos lóverseny fesztivál, és mához 12 napra érkezik meg Amerikából a húgom és a férje - repül az idő!

Mára ennyi - zzzzzzzzz!!!!!

Reggel fél tízkor Lois kocsival elment a templomba. Én pedig kitakarítottam és kiporszívóztam a házat, azután megfőztem az ebédet. Lois délután érkezett haza, hazafelé jövet felvette a mamát, így hármasban ebédeltünk.

Kaja után letelepedtünk a nappaliban és egy-két órányit csevegtünk arról a házról, ahol a mama gyermekkorában lakott, aztán kocsival hazavittem a mamát. Délután 5-től magyarul beszélgettem Ildikóval a Skype-on, a téma: József Attila Altató című verse volt. Megtanultam néhány, számomra új magyar kifejezést a csevegés során, például hogy „mára ennyi” vagy „mára elég volt” (let’s call it a day!), amit Ildikó az angoltanszek.hu weboldalon talált március 2-án.

A cseverészés után Loisszal kettesben vacsoráztunk, majd lehuppantunk a kanapéra és tévéztünk. A tévézés után a "de jó, akkor mehetünk lefeküdni?" kérdés lengett álmos szemeim előtt. Hát mára ennyi…. na pá!!!!!

"Mamatáp" és régi fényképek

Kép: a templomtoronytól a 1920-as években (a mama kisgyerekkorában) készült fénykép Bridgendről

Reggel 8-kor Loisszal kettesben kocsival elmentünk a Sainsburysbe a szokásos heti bevásárlást végezni magunknak és a mamának. Hazajöttünk, ide-oda beraktuk az élelmiszerünket, aztán gyalog átmentünk a mamához, átadtuk neki a „mamatápot”.

Teát főztünk, csevegtünk vele egy órányit, a téma az a „Clifton House” vagy „Clifton Villas” nevű bridgendi ház, ahol a mama lakott a kisgyerekkorában, azaz circa 1920-1924. Jelenleg próbáljuk a házat azonosítani az 1841-es, 1851-es, 1861-es, 1871-es, 1881-es, 1891-es, és 1901-es népszámlalások és a városról készült régi fényképek segítségével. Jelenleg azt hisszük, hogy a késő XIX. században a házat lelkészlakásként (szerintünk az anglikán templom mellett állt), majd egy kis magániskola részéként használták. De nem vagyunk biztosak. Hazajöttünk.

Ebéd után felmentünk az emeletre, ágyba bújtunk és szundítottunk egyet egykét órányit, és azután sokkal jobban éreztük magunkat! Felkeltünk és gyalog átmentünk Patriciához, a barátnőnkhöz, csevegtünk és uzsonnáztunk vele és a férjével, Tommal egy órányit. Aztán hazajöttünk és kettesben vacsoráztunk. Este letelepedtünk a nappaliban pilledni. Teljesen kidőltünk...zzzzzzz!!!!!

Mához 4 napra kezdődik a Gold Cup Week lóversenyek

Kép: tavaszi virágok egy upper-dowdeswelli kertben

Kép: Upper Dowdeswell falu, szép kilátás a völgyre Cheltenham irányába.

Kép: a jövő héti Gold Cup Week lóversenyekre készülnek

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órányit. Hazajöttem.

Délelőtt tízkor kocsival elmentünk Upper Dowdeswell faluba, egy szép kertet meglátogatni. Odafelé menet felvettünk Rose-ot, a barátnőnket. Upper Dowdeswellben az U3A (harmadik kor egyeteme) által szervezett kertészet rajongók klubjának a tagjaival együtt kószáltunk az Old Barn House ház kertjében, és csodáltuk a tavaszi virágokat. Csodálatos kilátás is volt a völgyre Cheltenham irányába. Hazajöttünk.

Ebéd után sétáltunk egyet a falu és a lóversenypálya körül. Láttuk, hogy most már a jövő héti „Gold Cup Week” lóversenyekre készülnek. Néztük, ahogy a lóversenypálya néhány alkalmazottja lecsekkolta a pályát és a gátokat. Hazajöttünk és kettesben uzsonnáztunk.

First empty your shed......

Szinte egész nap szorgoskodtam a ház mögötti kertben. Kiürítettem a kert végén lévő fészert, és hamarosan egy nagy halom kupac le volt rakva a gyümölcsfák alatt. Aztán munkához láttam, kitakarítottam és kisöpörtem a fészert. Délelőtt Lois megint a családfája leírásával foglalkozött, de ebéd után kijött a kertbe és besegített. Visszaraktuk a fészerbe a hasznos eszközöket stb, és a többi cuccot a kukába dobtuk. Sarah telefonált, hogy randija lesz ma este Francisszal, az új lovagjával és nem vacsorázik nálunk.

Két kis pihenő....

Délelőtt 11.30-tól beszélgettem angolul Ildikóval egy órányit a Skype-on. A téma: a befejezett múlt idő és a folyamatos befejezett múlt idő – rémeeeeeeeeeeeeees!!!! Itt sütött a nap, bár kicsit hűvös volt, de Ildikó mondta, hogy esik az eső ma Debrecenben (szóval valami baj történt "a természetes renddel").

Délután 4-kor Loisszal kettesben átmentünk a mamához, teát főztünk és csevegtünk vele egy órányit. Hazajöttünk és kettesben vacsoráztunk.

One o’clock, two o’clock, three o’clock ceroc….

Reggel negyed kilenckor beszélgettem magyarul Ildikóval a Skype-on. A téma: Füst Milán: A Magyarokhoz.

Reggel fél tízkor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órányit. Kitettem a kukáját, mert holnap a gyűjtési nap lesz. Hazajöttem. Mindeközben Lois kocsival elment Berylhez, a barátnőjéhez a templom néhány tagjával együtt kávézni.

Leültem a gép elé. Befejeztem és kinyomtattam a francia kötőmód használatáról szóló előadásomat. Aztán szorgoskodtam a konyhában, készítettem az ebédet.

Délután egykor Lois hazaért és kettesben ebédeltünk, majd teáztunk.

Délután háromkor az U3A (a harmadik kor egyeteme) francia társalgási klub találkozója kezdődött: ezen a héten nálunk volt a találkozó, mert Dianánál, a csoportvezetőnknál szobafestők dolgoznak. Egy kicsit beszéltem a csoportnak a francia kötőmód használatáról, és feladtam két dolgazatot (házi feladatot). Hatan voltunk: Diana, John, Tina, Angela, Lois és én, sajnos I. Shirley beteg volt, és II. Shirley az unokáit gondozta.

Este fél 7-kor Sarah megérkezett, és hármasban vacsoráztunk. Kaja után Sarah elrohant a cerocórára. Mi pedig letelepedtünk a nappaliban, tévéztünk...zzzzzz!!!!