A nem luxus fészerem

Kép: összecsapott munka – „kijavítom” a csonka régi fészeremet.

Kép: a szomszéd luxusfészere (kiváló állapotban van, jó nagy és tágas, erkély, bárpult és billiárdasztal is van!!!)

Reggel 9-kor gyalog átmentem a mamához, teat főztem, azután csevegtem vele egy órányit. Hazajöttem.

Délelőtt 11-kor Loisszal kettesben gyalog átmentünk a barátainkat, Margaretet és Bobot meglátogatni. Teáztunk és csevegtünk velük egy órányit, aztán hazafelé jövet kószáltunk a faluban, megnéztük a sok hóvirágot és sáfrányt (itt-ott nárciszt is): most már biztos, tavaszodik a kis falunkban, és ébred a természet.

Ebéd után, lecsekkoltam a fészert és a fészer rohadt falait. Nem vagyok zsugori, de eldöntöttem, hogy nem vásárolok új fátáblát, és elkezdtem inkább a falak a maradék kátránypapírral kijavítani (azzal a kátránypapírral, amivel két hónapja kijavítottam a fészer tetejét). Sajnos azonban olyan rohadtak a falai, hogy sok helyen lehetetlen volt leszegezni a kátránypapírt. Egész délután szorgoskodtam, de összecsapott munkának nevezhető az egész. Ó jaj! Március hónap az erős szeleiről is ismert, így nagy bájt jóslok!!!

Szegezés közben egy kis pihenőt tartottam. A szomszéddal közös kerítés mellett álltam, és néztem a szomszéd luxusfészerét. Azt mondják, hogy a szomszéd kertje mindig zöldebb, és ebben az esetben az is igaz, hogy a szomszéd fészere mindig jobb. Ó jaj, sárga vagyok az irigységtől!

Az idióta anyanyelvem

Kép: Hóvirágok a painswicki Rococo Gardenben (Rokokó Kertben)

Reggel 9-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, azután csevegtem vele egy órányit. Hazajöttem. Délelőtt 11-kor Loisszal kettesben kocsival elmentünk Loisszal a Rokokó Kertbe (http://www.rococogarden.co.uk/) kirándulni és a hóvirágok között kószálni. Aztán ebédeltünk egy közeli kocsmában, a Royal Williamben (http://www.royalwilliam.co.uk/). Hazajöttünk. Délután 4-től beszélgettem Ildikóval a Skype-on, a téma: az idő és az igeidő (az angol nyelvben). Nekem nagyon érdekesek ezek az angol nyelvtanról szóló beszélgetések, mert megtudom, hogy milyen idióta az anyanyelvem! Este fél 7-kor Sarah megérkezett a melóból és így aztán hármasban vacsoráztunk.

Nehéz személyiségek

Képek: Patrica tanácsadó könyve (és egy pár idegennyelvű változatai is: törökül???, románul ????)

Délelőtt negyed 11-kor beszélgettem Ildikóval a Skype-on. A téma: Csoóri Sándor ANYÁM FEKETE RÓZSA (lásd alul). Ildikó nagyon fáradt mostanában, kicsit elhavazta magát: tanulás, tanítás, órák, beszélgetések stb.

Kettesben ebédeltünk Loisszal, azután kocsival elrohantunk a városi kommunális hulladéklerakó telepre, leraktuk a régi mikrónkat, majd továbbmentünk a Homebase barkács-áruházba és szegeket meg ezt-azt vettük, végül betértünk az Argosba, hogy új telefont vásároljunk a mamának. Továbbmentünk a mamához, teat főztünk, felszereltük az új telefont, azután elrohantunk a barátnőnkhöz, Patriciához: letelepedtünk Patricia nappalijában, vele és Tommal, a férjével csevegtünk, teáztunk, uzsonnáztunk egy órányit, aztán haza. Patricia szakember a személyiség típusok terén (tanácsadó könyvet is írt: lásd a képet felül), tehát nagyon nagyon hasznos és megnyugtató vele beszélni azokról a “nehéz” személyiségekről, akiket mindennap kezelnünk kell!

Este 6-kor a Sarah megérkezett a melóból, és hármasban vacsoráztunk.

Csoóri SándorANYÁM FEKETE RÓZSA

1. Anyámnak fáj a feje,

nem iszik feketét —

Anyámnak fáj a feje,

nem szed be porokat:

szótlanabb sápadtsággal

feji meg tehenét,

szótlanabb sápadtsággal

söpröget, mosogat.

A költô anyjának fáj a feje, de úgy látszik, hogy bírja. Nem keres gyógyírt. Része az életének ez a fájdalom, és elkerülhetetlennek tûnik. Nem tehet róla: a sorsa kérdése. A fejfájás támadja, és nem csinál semmit, hogy megvédje magát. Mindennap sok munkát kell végezni: elkerülhetetlenek ezek a feladatok, a tehenet meg kell fejni, söprögetni kell, mosogatni kell. Mindig csendesen végzi ezeket a feladatokat, de ha fáj a feje, még szótlanabbá válik. Senki mást érdekel ez a szegény vidéki asszony, senki más törôdik vele. Láthatatlan ez az asszony. A költô két sort megismétel: anyámnak fáj a feje, és szótlanabb sápadtsággal. Számomra ez a megismétlés hangsúlyozza az asszony életének a fájdalmas, fáradtságos, sivár, unalmas, változatosság nélküli természetét.

A költô az anyja sápadtságát is hangsúlyozza. Ez a szókép egészen más, mint a vidéki ember szokásos szóképe: igaz, hogy szegény az átlagos vidéki ember, de sokszor egészséges (makkegészséges) a külleme/ a külsôje, és pirospozsgás az arca. De úgy néz ki, hogy nem egészséges a költô anyja. A szabadtéri munkája, a friss levegô, a természettel való közvetlen kontaktusa nem teszi egészségessé ezt az asszonyt.

Ebben a versszakban nagyon kicsi és korlátozott az asszony világa. Nem írja le a helyet, ahol vagyunk, de lehet, hogy egy kis udvarat képzelünk el. Nem vagyunk biztosak, de sejtjük, hogy az asszony a nap nagy részében egyedül van, egyedül és szótlanul dolgozik.

2. Anyámra durván szólnak

jöttment idegenek?

Anyám az ijedtségtõl

dadog és bereked.

Sötét kendõjét vonván,

magányát húzná össze:

ne bántsa többé senki,

félelmét ne tetõzze.

Itt láthatjuk, hogy az asszonynak a nap során alkalmi kontaktusa van néhány emberrel, hébe-hóba, idegenekkel való kontaktusa van. Csak alkalmi ez a kontaktus, mert a költô azt mondja, hogy jönnek-mennek. Nem említ barátokat, vagy rokonokat a költô, csak idegeneket. Van hébe-hóba ez az emberi kontaktus, de nem segít az asszonynak ez a kontaktus, csak még nehezebbé teszi az aszzony életét, a munkanapját.

Az elsô versszakban a fejfájas támadja a költô anyját, a második versszakban az idegenek támadják: tettlegesség nincs, csak szóban durvák ezek az idegenek, akik jöttek-mennek. Amikor a fejfájás támadja, semmit sem csinál az asszony, hogy megvédje magát. Hasonlóképpen, amikor durván szólnak az idegenek, semmit sem csinál, hogy megvédje magát.

Íjedt az anyja, és ennek az íjedtségének a tünetei az íjedtség és az idegesség klasszikus tünetei: a dadogás, a száraz torok és száj. A legtöbb ember esetében, az átlagos ember esetében ezeket a tüneteket csak ritkán tapasztalja az élete során: a nagy rendezvény vagy esemény (pl az esküvô stb) a szokatlan helyzet vagy a váratlan veszély, a katasztrófa vagy a szerencsétlenség, a hirtelen veszély stb. De ez az asszony naponta többször tapasztalja ezeket a tüneteket, mindennapos dolog az íjedtsége és az idegessége, állandó része a mindennapos életének, olyan mint valamelyik krónikus betegség.

Ennek a versszaknak a második felében nagyon-nagyon megható szókép van: az asszony vonja a sötét kendôjét, és úgy néz ki, hogy az önvédelemnek az egyetlen fegyvere ez a gesztus. A sötét kendô olyan, mint egy szánalmas pajzs. Ezzel próbálja magát megvédeni, amennyire lehet, az idegenek durva szavai ellen. A sötét kendô megvédi az asszonyt de ugyanakkor bezárja a magányosságát. Számomra ez a szókép, ez a gesztus, ez a cselekedet olyan mint egy magzati póz. Uralkodik az íjedtség, nem lehetségesek más érzelmek.

“Ne bántsa többé senki, félelmét ne tetôzze”: az asszony gesztusa ellenére megmarad a félelem, a bántás, a fájdalom, de az asszony próbálja szánalomra méltó módon valahogyan korlátozni a fájdalmat, amennyire lehet.

Azt is vesszük észre, hogy sötét az anyja kendôje. Nem színes, és ez emlektet minket a vers címére, amit olvastunk elôbb, mielôtt kezdôdnekk az elsó sorok: anyám fekete rózsa.

3. Anyám utakon lépdel

s nem jut el sehova.

Szegénység csillagától

sebes a homloka;

vállára még az orgonavirág

is úgy szakad,

mintha csak teher volna,

jószagú kárhozat.

A harmadik versszakban, elôször távozunk a házból, az udvarról. A költô anyja kilép az utcára. A költô azt mondja, hogy nem jut el sehova az anyja. Sejtem, hogy ez azt jelenti, hogy nem fontosak az anyjának a kis kirándulásai, és csak a közeli környéken marad az anyja. Csak a közeli környéket látja, talán csak egy utcát, és az anyja semmit sem tud a nagyobb világról.

Nem nehéz elképzelni az asszonyt, ahogy csoszog az utca mentén a sötét kendôjében. A homloka a szegényiség és a mindennapos gondok hatásait mutatja. Sebes a homloka, de szerintem nem fizikai, hanem lelkiek ezek a sebek. Ismét a költô az anyja sorsára utal, amikor azt mondja, hogy “a szegénység csillagától”: a szegénységre, az ilyen életre született.

Ennek a versszaknak a második felében azt mondja a költô, hogy olyan túlterhelt az asszony, hogy még szép kis könnyú tárgyak, virágok, virágszirmok, levellek nehézzé válnak amikor esnek a vállára. Tehát még az élet szép dolgai is terhek. Számára mem élvezet szép dolgokat nézni, kellemes illatokat érezni. Mindez csak a tehert és a kárhozatot jelenti. Nincs szép, nincs jóízû, nincs jószagú az asszony életében. Csak kárhozat a múltja, a jelenje is, a jövôje is. Ismát látja előre az anyja halálát.

4. Nyár van égen és földön,

zene szól, muzsika,

Anyám csönd-sivatagján

el kell pusztulnia.

Gépek, gyártmányok zengnek

csodáktól szélütötten,

de egy se futna hozzá:

„segítek, azért jöttem".

Ennek a versszaknak hagyjuk magunk mögött egy pillanatra az asszony sivár életét. Hirtelen a színt és a zenét tapasztaljuk. A gépeket is halljuk zengeni. A tágasabb világot látjuk. A nyarat képzeljük el, a színek világát, a színes virágokat, a zöld fákat, a kék eget. Sôt a zenét halljuk, a dalokat, a hangszereket. A vidámságot, a boldogságot érezzük.

De mindez egy másik bolygón történik, a szegény asszony szempontjából. Semmit sem tud errôl a színes, zenei, lírai világról. Nagyon-nagyon megható az a következô szókép: “anyjám csönd-sivatagján el kell pusztulnia”. Nincs zene a világában, nincsenek virágok, nincsenek fák. A saját magányos sivatagján él és majd meghal; ebben a sivatagon fog maradni az egész életére. És csak az anyja elmúlása jár a költô eszén, mert nincs lehetôsége a változásnak, nincs remény. Ildikó megmagyarázta, hogy a költó hangsúlyozza az ellentétet az asszony világa és a nagyobb világ között.

5. Anyámnak fáj a feje —

anyámnak fáj a semmi,

Anyám fekete rózsa

nem tud kiszínesedni.

Egy éjjel földre roskad,

megtört lesz majd, kicsi —

Bejön egy madár érte

s csõrében elviszi.

Nagyon-nagyon szomorú és nagyon-nagyon megható az utolsó versszak. Elöször megismételi az elsô sort a költô, hogy “anyámnak fáj a feje”. Ez egy úzenetet küld az olvasónak, hogy talán a vers vége közeledik. De a második sorban, azt is mondja, hogy “anyámnak fáj a semmi”. Ildikó megmagyarázta, hogy bár az asszony élete tele van munkával, mégis “semmi” nem történik, és ez is fáj.

“Anyám fekete rósza “ (a cím szavait használja), és nem tud kiszíneskedni. Lehet, hogy itt arra utal a költô, hogy az anyja belsô színei, a belsô emberisége, a belsô természete örökre bezárt benne. Maga az asszony nem tud mutatni ezeket a színeket, és nem is tudja, hogy léteznek mélyen benne.

Aztán jósolja, elôre látja az anyja csendes halálát, amit senki nem vesz észre. Nem fontos a halála, senki nem törôdik a halálával. Nem nehéz elképzelni a kis fekete rózsát, ami csendesen megtörik és földre roskad az éjjel: senki nem látja, egy madár elviszi a csôrében, és reggelre már nincs nyoma a sötét virágnak. Hasonlóképpen a költô elôre látja az anyja halálát: meghal, és az elhunyt asszonynak nyomát sem látunk a halála után.

Egészben véve nagyon nagyon szomorú és megható ez a vers, és egészen más a hangulata, mint ezek a többi versének, amelyeket nekem eddig küldött Ildikó, és amelyek a költô anyjáról szól. Az igaz, hogy azokban a másik versekben szegények és szorgalmasak voltak az anyak, de hatalmas, óriási, melegszívû személyiségekrôl van szó. Ebben a versben azonban csak a szegénységet és fôleg a kiszolgáltatottságot látjuk. Nagyon nagyon szánalomra méltô alak a költô anyja. Mindenki megbántja, mindenki megveti. Senki nem segít, senki nem védi meg. Számára minden nap tele van nem csak a munkával de az íjedtséggel is. És semmi változás történik, semmi változatosság sincs. Sivár világban él és meghal. Hajszálnyi reménye sincs. Zord, cudar és rideg a vers hangulata. De nagyon nagyon szép és megható.

Mellesleg, az érdekes, hogy nincs említés a költô apjáról. Lehet, hogy meghalt ebben az esetben, de fôleg azokban az idôkben sok esetben távoli személy, szinte ismertelen személy volt az apa, és nem sokat segített az anyának, és sajnos gyakran rosszabbá tette az anya életét.

A fiát (a költőt) sem látjuk a versben. Világos, hogy szereti/szerette az anyját, és ezért (esetleg sok évvel később) írta ezt a verset. Lehet, hogy most már rájön, hogy a kiskorában ő is még egy teher volt az anyjának. Lehet az is, hogy azt gondolja, hogy meg kellett volna védeni az anyját, és ezt most nagyon-nagyon sajnálja.

Barbarának, a mama húgának a temetése

Kép: a temetés utáni fogadáson: a mama (az idősebb vendég) és Elizabeth, Barbara unokája (a legfiatalabb vendég). Elizabeth fiatal nővérke, aki a beteg gyerekek ápolására szakosodik: egy pár hónap múlva Ausztráliába költözködik a sydneyi kórháznál dolgozni.

Délelőtt tízkor „Magyar Mike” megérkezett és együtt tanultunk magyarul. Meséltem neki magyarul az anyám nagybácsijáról, Vilmosról, aki Dél-afrikában újságíróként dolgozott a búr háború alatt. Vilmos Ladysmithban rekedt, amikor a búrok ostromolták a várost, megbetegedett az ostrom alatt és valóban soha nem lábalt ki teljesen ebből a betegségből, és 2 évvel azután sajnos meghalt. Furcsa, de Lois anyja nagybácsija, Mark angol-ír katona volt, Dél-Afrikában állomásozott a háború alatt, és tagja volt annak az ezrednek, ami megverte az ostromoló búrokat, és megmentette a város angol lakosait.

Sőt megmutattam Mike-nak Dr Vermes Géza, oxfordi professzor önéletrajzát, amit vásároltam tíz évvel ezelőtt. Dr Vermes szakértő a holttengeri tekercsek terén. Tíz évvel ezelőtt előadást tartott a helyi irodalmi fesztiválon: az előadás után leült a közeli könyvesboltban és ha egy vendég megvett a könyvét, akkor aláírta neki a címoldalt. Furcsa, hogy amikor a szüleim költözködött Oxfordba 1968-ben, Dr Vermes házát vásárolták.

Kettesben ebédeltünk Loisszal, aztán délután fél 3-kor elrohantunk Barbarának, az anyjám húgának a temetésére. Barbara 87 éves volt. Az én anyám, aki 89 éves, az eredeti 9 walesi testvér közül most már az egyetlen túlélő. Az anyjám nem ment el a húga temetésére, de elvittük a temetés utáni fogadásra a Rising Sun hotelbe.

Bűntudat, düh, frusztráció a köbön....de mégis születik egy kis remekmű

Kép: a „gondozóknak szóló kurzus”

Kép: Lois rövidebb frizurája

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, rendeztem a tabletta-tartó doboz segíségével a mama orvosságát a jövő hétre. Hazajötttem.

Reggel fél tízkor gyalog átmentem a helyi könyvtárba a “gondozóknak” szóló kurzus második órájára: ez a kurzus azoknak szól, akik egyik rokkant vagy idôs rokonát gondoznak. Megtanultunk a “nehéz érzelmeket” (pl a bűntudatot, a dühöt, a frusztrációt stb) enyhiteni. Ismét minden hallgatónak tervet készíteni kellett a jövô hétre azért, hogy megpróbáljon valamiféle személyes célt elérni. Ezen a héten Lois és én egy szuper fogyókúrába kezdünk: a célunk az, hogy heti egy vagy másfél fontot (kb 0,5 kilót) fogyjunk. A fogyókúránk 5 hétig fog tartani, akárcsak ez a kurzus. Persze, hogy azt is jelenti, hogy 5 hétig elég pocsékul fogjuk érezni magunkat, de nem baj!

Hazajöttünk és kettesben ebédeltünk (“csak” sajtos toast volt az ebédünk: de ma van a fogyókúra első napja, tehát magától értetődik, hogy az nagyon-nagyon fontos, hogy az első alkalommal nem hagyjuk abba a fogyókúrát vagy megszegjuk pl csokival, süteménnyel, tortával stb a saját nagyon szigorú szabályainkat!)

Ebéd után Lois elment a fodrászhoz, levágatta a haját. Én pedig leültem a gép elé, a “remekmüvemen” dolgoztam, tudniillik a francia kötőmód használatáról szóló előadásomon. Azt gondolom, ez eddigi életem legnagyobb teljesítménye!

Este a Sarah nem nézett be hozzánk: ma van az új lovagjának, Francisnak a szülinapja. Kettesben vacsoráztunk.

Szállás gondok a honfoglalás idején

Kép: Árpád: „Még jobban utálom, ha meg az is kiderül, hogy konkretán nincs hol aludni!”

Reggel 8-kor a mama telefonált, hogy nem jön el ma hozzánk ebédre, mert „rendkívül mozgalmas volt a tegnapi nap, ma pihenni kell”. Persze a való az, hogy nem volt rendkívül mozgalmas, csak az van, hogy már 89 éves a mama. Ahogy mi magunk öregszünk, rájövünk, hogy ha valamelyik nap több, mint kétféle tevékenységet tartalmaz, akkor számunkra is mozgalmasnak tűnik a nap. Ó jaj! És csak három éve vagyunk nyugdíjasok! (Egész pontosan mához egy hónapra lesz a harmadik évfordulónk)

Lois kocsival elment a templomba, én pedig kitakarítottam és kiporszívoztam a házat, időről időre belenéztem a konyhába, ezt-azt bekapcsoltam vagy kikapcsoltam, készítettem a mentás mártást stb. Ebéd: sült bárányhús, sült krumplival, karfiollal és a kertünkben termesztett kellbimbóval. Délután egykor Lois hazaért és kettesben ebédeltünk.

Délután 3-kor a Sarah beleugrott. Mindent elmondott a manchesteri kiruccanásáról: bulizott tegnap a volt egyetemi osztálytársnőivel. Úgy látszik, hogy a manchesteri pasik kénytelenek voltak a sötétben kuporogni otthon, miközben városszerte dorbézolt a Sarah és a többi csaj az utcákon és a klubbokban!

Öttől beszélgettem Ildikóval a Skype-on, a téma: az egyszerű múlt idő és a folyamatos múlt idő (az angol nyelven). Nekem nagyon érdekes volt: én kiöregedett „vadászkutya”-ként természetesen szakosodom a múlt időre, de még nekem is nehéz volt megmagyarázni az angol igék rossz viselkedését!

A „Budapestre Debrecenbe”, „postára bankba”, „Magyarországra Angliába” típusú kérdésekről is beszélgettünk. Az első (nem jól megalapozott) elméletem az volt, hogy a magyarok tudat alatt még vándornépnek vagy nomádnépnek tekintik magukat. A vándornépek sátrakban élnek, tehát „Magyarországon” (szóval egy rendkívül nagy táborhelyen) élnek a magyarok, a többi nép viszont épületekben él, tehát pl „Angliában élnek az angolok”.

A második elméletem az volt, hogy Debrecen, Esztergom, Sopron, Győr stb jórészt az ország északi részén fekszik. Lehet, hogy a honfoglalás idején hidegebb volt ezekben a városokban, így Árpád-ék eldöntötték, hogy pl Debrecen környékén nem fognak sátrakban élni, hanem inkább egy helyi hotelbe bejelentkeznek: lehet, hogy kiváló hotelt irányítani azt tudtak a bennszülöttek. De nem voltam biztos.

Ildikó azonban rövid idő alatt bebizonyította, hogy tarthatatlan, pocsék a két elméletem. Szóval, sajnos kidőlt az egész. Hát, vissza a rajztáblához…. {back to the drawing-board}.. De meg vagyok győzödve (meghozzá egyre mélyebben) arról, hogy sikerül majd egyszer előbb-utóbb kibognoznom ezt a rejtélyt! Csak álom, de nagyon szeretném az idei nyelvészeti Nobel-díjat kapni.

Tea és kávés-diós torta - fincsi volt!!!!

Kép: Lois és a mama a Blooms kertészeti üzlet teázójában

Reggel 7-kor kocsival elmentem a Sainsburysbe a szokásos heti bevásárlást végezni magunknak és a mamának. Hazajöttem és beraktam a konyhába a mi élelmünket.

Délelőtt 10-kor kocsival elmentünk a mamához, és átadtuk neki az ő élelmiszereit. Azt szerettük volna, hogy a mama most jöjjön velünk a Blooms kertészeti üzletbe nézelődni és teázni, de a mama nemet mondott: úgy látszott, hogy a mama nem aludt jól az éjjel. Azt mondtam, hogy akkor inkább ma délután visszük el. Hazajöttünk, aztán kocsival kiruccantunk a Harp Hill hegyre sétálni egyet a víztározó közelében. Tavaszodik a hegyeken, ébred a természet. Hazajöttünk és kettesben ebédeltünk.

Délután negyed 3-kor kocsival átmentünk a mamához, és elvittük őt a Bloomsba. Teáztunk a teázóban (a teához egy-egy szelet kávés-diós tortát rendeltünk), majd növényeket és vetőburgonyát vettünk, azután hazavittük a mamát. Délután 4-kor a mama az Amerikában élő húgommal, Kathyval beszélgetett a Skype segítségével: Kathynak most először sikerült hallani és látni a mamát a Skype-on: hurrá!!!

Hazamentünk és kettesben vacsoráztunk. Sarah ezen a hétvégén Manchesterben van: a volt egyetemi osztálytársaival bulizik.

"aludni akarunk!!!!"

Délelôtt szórakoztattuk a 2 kisgyereket, miközben az Alison összekapta magát. Ebéd után hazamentek, mi pedig felcsoszogtunk az emeletre, lélekszakadva bújtunk az ágyunkba, és ott az egész délutánt töltöttük. Hulla fáradtak voltunk....zzzzzzz!

Délelőtt 5-tól beszélgettem Ildikóval a Skype-on keresztül. A téma Arany János: Családi kör (utolsó versszak).

13. Este van, este van — a tûz sem világít, / Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit; / A gyermek is álmos, — egy már alszik épen, / Félrebillent fejjel, az anyja ölében. / Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol; / Közbe-közbe csupán a macska dorombol. / Majd a földre hintik a zizegõ szalmát, / S átveszi egy tücsök csöndes birodalmát.

„Este van, este van” A költô megismételi a vers elsô sorait, ami üzenetet küld az olvasónak, hogy talán közeledik a vers vége. Nyugtató, nyugalmas hangulata van

„a tûz sem világít”; a tûz már nem ég jól, és nem nehéz elképzelni a szobát a félhomályban, gyorsan sötétedik a házban

„Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit”: csodálatos szókép. A költô a tüzet egy fáradt emberrel összehasonlítja, olyan fáradt emberrel, aki alig tartja nyitva a szemét.

„A gyermek is álmos, — egy már alszik épen,Félrebillent fejjel, az anyja ölében”
Nem nehéz elképzelni a jelenetet. A kisgyereket serkentette a koldus társasága és a mesei, de a fiú egyre álmosabb lesz. Az anyja öleben ülve próbál ébren maradni, de végül feladja a küzedelmet. Oldalra billen a kis feje. Elalszik

„Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol”: az biztos, hogy még a vendég is álmos lesz: Sejtem, hogy bárhol tölti az éjszakát a koldus, mindig ugyanazokat a meséket mondja. Szokta nagyzolni és megtoldani a meséit. Bôven van mit mesélni az életérôl és az utazásokról, De lehet, hogy egykét órát mesélt a családnak, vannak sok-sok mesei, de már majdnem felélte a készleteit, és a tartalékait is. de nem korlátlan a készlet, sôt ô is fáradt a sok utazástól, és lehet, hogy sok ajtón kopogott, mielôtt végre beengedte valaki. Szóval maga a koldus már elnyûtt. Még beszél, de idôrôl idôre megáll a beszédben, és hallgat és csak gondol.

„Közbe-közbe csupán a macska dorombol”;
Azt hiszem, hogy a költô azt jelenti, hogy idôrôl idôre mindenki hallgat, nesztelen a szoba, a macska dorombolása az egyetlen nesz a házban. Kellemes szókép, sugallja, hogy békés és nyugalmas a hangulat a szobában, mindenki fáradt, de boldog.

„Majd a földre hintik a zizegõ szalmát, / S átveszi egy tücsök csöndes birodalmát.” Azt hiszem, hogy a költô azt jelenti, hogy a gazda és a felesége ideiglenes szalmaágyat csinálnak a padlón, hogy a koldus kényelmesebb éjszakát tölthessen. A költô mondja, hogy a koldus átveszi egy tücsök csendes birodalmát. Szóval egyelôre hajléktalan egy tücsök, a tücsök a nagy meglepetésére kénytelen elköltözködni. A költô ezzel a jó-hangulatú, kissé vicces szóképpel fejezi be a verset.

2009. február 19. csütörtök

Reggel 9-kor 2 kocsival elmentünk Ledbury-be. Az Alison és a két kisgyerek meglátogatott Esther-t, az Alison barátnôjét, mi pedig körülnéztünk a boltokban, és beugrottunk egy kávézóba. Délután 1-kor találkoztunk a város központjában és ebédeltünk, aztán újra kószáltunk a boltokban. Hazafelé jövet, benéztünk a mamához.

Este fél 7-kor a Sarah megérkezett a melóból, és egyedül vacsorázott, aztán hazament.

Hirtelen kókadni kezdtünk. Most kellett az a sherry! Este 7-kor, az Alison megfürdette és lefektette a két kisgyereket, aztán hármasban vacsoráztunk, majd szokás szerint, leültünk a nappaliban pilledni...zzzzzz!!!!!

2009. február 18. szerda

Reggel 9-tól beszélgettem angolul Ildikóval a Skype-on keresztül. A téma: az angol nyelv: az egyszerû jelen idô és a folyamatos jelen idô. Azt mondta, hogy nagyon fárasztó az angol kurzus, és minden este teljesen kidölök...zzzzzz!

Délelôtt fél 11-kor gyalog átmentem a mamához, és találkoztam Kate-tel és Péterrel, az unokatestvéreimmel, akinek az anyja, Barbara egy pár napja sajnos meghalt. Beszélgettünk a két ányunk gyerekkoráról: mindketten Wales-ben született, a mama 1919-nem, Barbara 1921-ben, és a mama sok vicces aranyköpést mondott az elhunyt húgáról. Barbara temetése jövô kedden lesz. A temetés után uzsonna (tea és sütemény) lesz a Rising Sun kocsmában.

Ebéd után, kocsival elmentem II. Shirley-hez az U3A által szervezett francia társalgási klub franciaórára. Hatan voltunk: én, John, I. Shirley, II. Shirley és Angela (Angie-béjbi néven is ismeretes).

Este fél 7-kor a Sarah megérkezett a melóból, egyedül vacsorázott, aztán elrohant a salsaórára.

Este 7-kor Alison megfürdette és lefektette a kisgyereket. Aztan mi, mint Ildikó, totál kidôltünk....zzzzzzzzzzz!!!!

a mama láthatja végre a kis Josie-kát és a kis Rosalind-kát

Reggel 9-kor Ed telefonált, hogy gyomorrontása van, nem ment ma a munkahelyére.

Délelôtt 10-kor „Magyar Mike” megérkezett, és magyarul tanultunk együtt. Lois, az Alison és a 2 kisgyerekek, a Josie-ka és a Rosalind-ka kocsival elment a városba a boltokban körülnézni.

Délben Kathy, a húgom telefonált Amerikából, hogy eljön hozzánk Steve-vel, a férjével március 21-étôl 29-éig. Nekünk nem felelnek meg ezek a datumok, mert mindkét hétvége alatt nem leszünk itthon, de Kathy sajnos megváltotta már a repülôjegyeket, és azt mondta, hogy nem lehet visszaterítést kapni.

Délután 4-kor gyalog átmentünk a mamához. A mama nagyon örült annak, hogy láthatta végre a kis Josie-kát és a kis Rosalind-kát.

Este 6-kor a Sarah megérkezett a melóból, hajat mosott, egyedül vacsorázott, majd elrohant a gyógyítás tanfolyamra.

Este 7-kor Alison megfürdette és lefektette a két kisgyereket. Hármasban vacsoráztunk, aztán totál kidôltünk...zzzzzzzz!!!!!

De felocsúdtam az álmodozásomból, amikor az jutott eszembe, hogy azt a Robert Louis Stevensonról, a skót íróról szóló cikket franciaul összegezni kell a holnapi franciaórára: ó jaj nekem! Legalább nem kell tartani holnap a francia kötômódról szóló elôadásomat: de csak nehezen vettem rá Dianát, a csoportvezetônket, hogy halassza a legközelebbi órára ezt a "remekmûvet" !!!!!

À l’âge de 25 ans, RLS est arrivé à Paris le printemps de 1875 à l’invitation de son cousin RAM “Bob” Stevenson, un jeune artiste qui étudiait à l’atelier de Carolus-Duran, où étudiaient aussi beaucoup d’autres artistes anglais et americains. RLS avait déjà l’intention de devenir écrivain, en dépit de la volonté de ses parents, et il s’est plié vite à la vie de Bohème de Bob et les autres élèves et artistes.

Chaque printemps les étudiants de l’atelier avait l’habitude de quitter Paris pour Barbizon dans la Forêt de Fontainebleu, et descendre à l’Hôtel Siron. Et RLS a fait soi-même l’expèrience de l’ambience extraordinaire de ces occasions pour la première fois ce printemps.

Le groupe d’artistes passait chaque journée à peindre dans la forêt, et les soirées à manger et boire copieusement en groupe à l’hôtel, et débattre des sujets artistiques et des affaires du monde.

Tout ceci a beaucoup plu au jeune RLS, et en resumé c’était une expérience qui a changé sa vie. Il a découvert la sensation de la liberté totale intellectuale de ces artistes. Il a realisé aussi que le métier de l’écriture était aussi valide que le métier de la peinture, et il a développé l’intention forte de realiser son ambition et devenir écrivain.

2009. február 16. hétfô

Reggel fél 7-kor az Ed kocsival elment a melóba. A munkahelye Reading-ben van, innen 75 percre. Ma este hazamegy Surrey megyébe, de az Alison és a két unokánk péntekig nálunk lakik.

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát fôztem, vele csevegtem egy órányit, aztán hazajöttem.

Reggel fél 10-kor gyalog átmentünk a falusi könyvtárba egy új kurzus elsô órájára. A kurzus azoknak szól, akik egyik rokkant vagy idôs rokonát gondoznak. Megtanultunk a stressz tüneteit (pl a kifulladást) enyhiteni: (pl légzési technikák segítségével). Minden hallgatónak tervet készíteni kellett a jövô hétre azért, hogy megpróbáljon valamiféle személyes célt elérni.

Ebédeltünk, aztán leültem a gép elé és befejeztem a francia kötômódról szóló elôadásomat, amit a U3A által szervezett francia társalgási klub legközelebb óráján tartani fogok (szerdán).

Délután 3-kor elvittük a helyi játszótérre a két kisgyereket (lásd a képeket).
Este 6-kor a Sarah megérkezett a melóból, egyedül vacsorázott, aztan elrohant a gyógyítás tanfolyamra.

Este 7-kor megfürdettük és lefektettük a két kisgyereket, aztán hármasban vacsoráztunk az Alison-nal.

Este fél 9-kor Kathleen, az unokahúgom telefonált, hogy az anyja temetése február 24.- én lesz.

2009. február 15. vasárnap

Kép: a kis Rosalind-ka – sajnos ma elkezdett fogzani, szegény!

Kép: a kis Josie-ka megtanulta ma a mágneses erõt kihasználni…

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát fõztem, rendeztem a tablettatartó doboz segítségével a mama orvosságát a jövõ hétre. Vele csevegtem egy órányit, aztán hazajöttem.

Délelõtt 10-kor az unokahúgom, Kathleen telefonálta, hogy sajnos 87 évesen az anyja, Barbara meghalt az éjjel: kérte, hogy ezt személyesen közöljem az anyjámmal. Gyalog átmentem másodszor a mamához, és vele közöltem a szomorú hírt: a 9 testvérek közül csak a mama él még (89 éves). Nem váratlan volt Barbara halála, mert néhány hetek óta súlyosan beteg volt, de azt hiszem, hogy idõ kell ahhoz, hogy a mama eméssze a hírt, és túltegye magát azon, ami történt, és azon, hogy õ az utolsó túlélõ. Teát fõztem, vele csevegtem két órányit, aztán hazajöttem. Hazafelé jövet, bementem a faluba és kivettem készpénzt a mama kedvéért a bank automatájából.

Délután 1-kor a Sarah megérkezett Francis-szal együtt, az új lovagjával, és 8-asban ebédeltünk. A Josie-ka sokkal jobban van, de azt hisszük, hogy a kis Rosalind-ka sajnos fogzani kezd, és kicsit hisztizett, ami nem megszokott dolog (általában nagyon jókedvõ, vidám és kiegyensúlyozott természete van).

Ebéd után Sarah és Francis távozott, és elvittük a közeli játszótérre a két kisgyereket.

Délután 5-tól beszélgettem Ildikóval a Skype-on keresztül. A téma: Arany János: Családkör (6.-12. versszak)

Este 7-kor Alison és Ed megfürdette és lefektette a két kisgyereket, aztán gyalog átmentem a közeli Royal Oak kocsmába, ahol találkoztak a Sarah-val és Francis-szal egykét italra. Mi pedig nagyapa és nagyanya bébicsõszök lettünk… nagyon-nagyon fáradtak voltunk: szerencse, hogy jól aludt a két kisgyerek. Hála Isten. Totál kidõltünk….zzzzzzz!!!!!

A mai Skype-hívás összefoglalása:
6.
Pendül a kapa most, letevé a gazda;

Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;

Kutat az apró nép, örülne, ha benne

Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.

Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:

Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl!

Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;

Kinálják erõsen káposzta-levéllel

“Pendül a kapa most, letevé a gazda
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja” : azt hiszem, befejezte a mai munkáját a gazda, most már letette a kapáját. Akasztja egy szegre a tarisznyáját.
“Kutat az apró nép, örülne, ha benneMadárlátta kenyér-darabocskát lelne” : sejtem, hogy a kisgyerekek kotorásznak az apjuk tarisznyájában, és örülnek akkor, ha találnak benne valami maradék kenyeret.
“Rettenve sikolt fel, amelyik belényul: Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl!” : persze rettegnek a gyerekek akkor, ha nem kenyeret találnak, hanem rájönnek, hogy olyant érintenek, ami szőrös, pl egy nyúl. Azt hiszik először, hogy kis ördög ez a nyúl. Nem nehéz elképzelni a gyerekek arcait!
“Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;Kinálják erõsen káposzta-levéllel.”
Amikor elolvastam ezt a sort, rájöttem, hogy még él a nyúl, és egyelőre háziállat lesz, bár a jövőben az is lehet, hogy a nyúl a vacsora-asztalra kerül. De nem nehéz elképzeli a gyerekek izgatott arcait, ahogy kinálják káposzta-levéllel a nyulat.
Nekem érdekes, hogy a gyerekek először az anyát veszik körül, aztán a lányt, végül az apát. Mindig izgatottan ide-oda rohannak, és ahol van valami izgató vagy valami izgalmas történik, azt imádják, ott vannak.

7. A gazda pedig mond egy szives jó estét,

Leül, hogy nyugassza eltörõdött testét,

Homlokát letörli porlepett ingével:

Mélyre van az szántva az élet-ekével.

De amint körülnéz a víg csemetéken,

Sötét arcredõi elsimulnak szépen;

Gondüzõ pipáját a tûzbe meríti;

Nyájas szavu nõje mosolyra deríti.

„A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörõdött testét, Homlokát letörli porlepett ingével:” Azt látjuk, hogy a gazda nagyon nagyon fáradt, kimerült a munkanap után. De ha fáradt vagy dühös vagy ingerült, mégis titkolja ezt. „Mond egy szives jó estét”. Leül, már elnyűtt, és pihenni kell. Porral borított az inge a sok munkától a mezőkön. Piszkos és izzadt a homloka.
„Mélyre van az szántva az élet-ekével”
Azt érzem, hogy itt a költő még a gazda homokról beszél. Mélyen ráncolt a gazda homloka. A költő azt mondja, hogy az élet eke szántotta mélyre a gazda homlokát. Nagyon megható szókép. Szegény ember ez a gazda. Az egész életében egész nap serényen, keményen dolgozni kellett: a túlélésről van szó, magának és a kis családjának, tehát azt hiszem, hogy sok gondja van.
„De amint körülnéz a víg csemetéken,Sötét arcredõi elsimulnak szépen;”
Itt megtudjuk, hogy mennyire szereti a gazda a kis családját. A boldog gyerekei látványa vidítja és vigasztalja. Eltűnnek a homlokától a sötét ráncok.
„Gondüzõ pipáját a tûzbe meríti;” Ildikó megmagyarázta, hogy „gondüző” azt jelenti, hogy a pipának köszönhetően a gazda problémái már nem fontosnak tűnnek. Persze a dohány olyan, mint egy kábítószer, bár erről a tudósok körében megoszlanak a vélemények, egyesek szerint izgatószer a dohány. De mégis biztos, hogy maga a szopás maga nagyon megnyugtató és kielégítő élmény. A gazda felveszi a pipáját a gazda, mert most pihenni lehet, kikapcsolódni, lehiggadni egy kicsit a munkanap végén.

„Nyájas szavu nõje mosolyra deríti.”
A felesége mond egykét szót, kedves és nyájas a hangneme, és elmosolyog rá a férje. Érezzük, hogy nagyon-nagyon szeretik egymást. Boldog család ez. És boldog házasság, boldog ház, boldog otthon.

8. Nem késik azonban a jó háziasszony,

Illõ, hogy urának ennivalót hozzon,

Kiteszi középre a nagy asztalszéket

Arra tálalja fel az egyszerü étket.

Maga evett õ már, a gyerek sem éhes,

De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!"

Jobb izû a falat, ha mindnyájan esznek,

—Egy-egy szárnyat, combot nyújt a kicsinyeknek

„Nem késik azonban a jó háziasszony, Illõ, hogy urának ennivalót hozzon,” A gazdasszony gyorsan hoz valami ennivalót a ferjének. Jól ismeri, hogy az akkori emberek ezt a feladatot a jó háziasszony egyik kötelességének tekintik.
„Kiteszi középre a nagy asztalszéketArra tálalja fel az egyszerü étket”. Ezek a sorok a gazda fontosságát megmutatja. A háziasszony a nagy széket kiválasztja és a szoba közepére huzza. A gazda a családfőnek és a legfontosabb embernek tekinthető. De egyszerű az étel, mert nem gazdag ez a család. Úgy néz ki, hogy valamifajta madarat eszik, de nem tudom, hogy melyik volt a szokásos étel azokban az időkben, talán egy csirke, vagy esetleg valamifajta kisebb madár.
„Maga evett õ már,” Már evett a háziasszony: amikor ráér egykét pillanatra, akkor eszik, és amikor a gazda hazaér, rögtön fel tud szolgálni késedelem nélkül. Nem szereti megváratni a ferjét.
„a gyerek sem éhes, De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!"Jobb izû a falat, ha mindnyájan esznek, —Egy-egy szárnyat, combot nyújt a kicsinyeknek”
A gazda jószívű ember, nem szeret egyedül vacsorázni, ráveszi a kisgyerekeket arra, hogy valamit egyenek vele együtt. Kemény a munkanapja, tehát szereti szórakozni, amikor hazaér este.

9. De vajon ki zörget? „Nézz ki, fiam Sára:

Valami szegény kér helyet éjszakára:

Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,

Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!"

Visszajõ a lányka, az utast behíván.

Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:

„Isten áldja meg a kendtek ételét is,

(Így végezi a szót), meg az emberét is."

„De vajon ki zörget? „Nézz ki, fiam Sára:” Kopog az ajtón valaki, és a gazda kéri a lányától, Sárától, hogy nézzen ki, mert nem vár látogatót. Ildikó megmagyarázta, hogy fôleg régen de néha manapság is a „fiam” szó fiúkra is lànyokra is utalhat.

„Valami szegény kér helyet éjszakára
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen, Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!"”: nem tudom, hogy miért, de a gazda kitalálja, hogy helyet keres az éjszakára valaki. Lehet, hogy ez gyakori esemény volt azokban az időkben. Emlékeztet engem egy másik versre, amit nekem küldött Ildikó, Petőfi Sándor „A puszta, télen” című versére:
Alkonyat felé ha fáradtan elûlnek, / A rónára halvány ködök telepûlnek, / S csak félig mutatják / A betyár alakját, / Kit éji szállásra prüsszögve visz a ló... / Háta mögött farkas, feje fölött holló
Arany János versében jószívű ember a gazda, rokonszenvez az utassal, az idegennel, és sejti, hogy a legtöbb ember a környéken bezárja a kilincset, bezárja az ajtaját, es nem fogad az idegeneket, akik éjjel váratlanul kopognak: lehet, hogy aggódnak, hogy rabló az idegenember. De mégis ez a gazda akarja élvezni az életét, és azt is akarja, hogy mindenki élvezze. Hasonlóképpen nem szeret egyedül enni, tehát biztatja a kisgyerekeinek, hogy vele együtt egyenek valamit. Nagyon szeret éjjel kényelmes lenni, és nem akarja, hogy az idegen szállás nélküli legyen.

„Visszajõ a lányka, az utast behíván. Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:„Isten áldja meg a kendtek ételét is, (Így végezi a szót), meg az emberét is."”
Úgy látszik, hogy az utas volt katona, aki valami háborúban megsérült, és ennek a következtében béna lett. Biceg a szobába az utas, lehet, hogy falába van. De udvarias ember, mindenkinek jó estét kíván. Az utas célozza, hogy éhes és szeretne valamit enni! Az utas kéri Istentől, hogy megáldja a család ételét. Megáll a beszédben. Lehet, hogy azt reméli, hogy a gazda kínál valamivel. Az biztos, hogy amikor belép az utas, egy kérdés motoszkál benne, hogy ehetek-e itt valamit.

10. Köszöni a gazda: „Része legyen benne:

Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne."

Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb

—Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.

Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,

Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;

Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,

Természete már ez magyar embereknek.

„Köszöni a gazda: „Része legyen benne: Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne."”A gazda jól érti, hogy mire céloz az utas, és jószívű ember a gazda, tehát nagyon szíves fogadtatásban részesíti az idegent. Kéri a feleségtől, hogy sok ételt és italt kináljon
„Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb”
Megengedik az utasnak, hogy velük együtt üljön az asztalnál. Lehet, hogy átrendezik a székeket, hogy hely legyen az asztalnál. Az utasnak nem kell külön vacsorázni. Egyelőre tagja van a családnak az idegen.
„Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.”
Látjuk, hogy most már kikapcsolódik az utas. Először feszült volt a hangulata (valamint a poziturája is), de rájön, hogy itt meleg, szíves fogadtatásban részesül.
„Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;”Kétségkívül bőven van, mit enni és inni!
„Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek, Természete már ez magyar embereknek”
Nem beszélnek, amíg esznek, és a költő azt mondja, hogy nem szokás egyszerre enni és beszélni a magyarok közében, de szerintem, ez minden társadalomban volt igaz, a modern korszak előtt. Minden szülő mindig mondta a gyerekeinek, hogy ne beszéljenek az asztalnál. Régen gyakran nehéz volt elég ételt szerezni, és az étkezések majdnem olyan volt, mint egy szertartás, egy vallási szertartás.

11. De mikor aztán a vacsorának vége,

Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;

Megered lassanként s valamint a patak,

Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.

Az idõsb fiú is leteszi a könyvet,

Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;

És mihelyt a koldus megáll a beszédben:

„Meséljen még egyet" — rimánkodik szépen.

„De mikor aztán a vacsorának vége, Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde; Megered lassanként s valamint a patak, Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.”
Rögtön amint vége van a vacsorának, elkezd beszélni a koldu. Csodálatos szókép van ebben a versszakban. Nem nehéz elképzelni a patakot, magasan a hegységben, ami egyre dagad, ahogy esik egyre meredekebben a völgyre.

„Az idõsb fiú is leteszi a könyvet, Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed; És mihelyt a koldus megáll a beszédben:„Meséljen még egyet" — rimánkodik szépen.”
Persze mindenkit érdekel az, amit a koldus mond, mert nem a mindennapi, szokásos dolgokról beszél. Sokat utazott, sok helyen járt, sokféle falvakat és sokféle embereket látott, és kétségkívül megtoldja a történeteit, hogy jobban szórakoztassa a hallgatóságot. Bizony értelemben fizet a ételéért a beszéddel, a mesékkel, a történeteivel.
Az érdekes, hogy még az idősebb fiú, akit általában csak a könyvei, a versei érdekelnek, az is érdeklődik a koldus beszéde iránt. A koldus mesei és történetei lebilincseli, és amikor a koldus megáll a beszédben, többet kér a fiú, de nagyon nagyon udvariasan, mert illedelmes, jól nevelt fiúról van szó.

12. „Nem mese az, gyermek", — így feddi az apja;

Rátekint a vándor és tovább folytatja;

Néma kegyelettel függenek a szaván

Mind az egész háznép, de kivált a leány:

Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,

Pirulva kérdezi tõle — testvérbátyját:

Három éve múlik, hogy utána kérdez,

Még egy esztendõt vár, nem megy addig férjhez.

„„Nem mese az, gyermek", — így feddi az apja;Rátekint a vándor és tovább folytatja; Néma kegyelettel függenek a szaván”A gazda egy kicsit megszidja a fiút, hogy „nem mese az, gyermek”. Rátekint a vándor, lehet hogy a vándor tudja, hogy valójában csak mese az, amit mond, és akar biztos lenni, hogy a gazda nem csúfolja ki. De végre nyugodtan folytatja a beszédet. Mindenki izgatottan hallgat....
„Mind az egész háznép, de kivált a leány: Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják, Pirulva kérdezi tõle — testvérbátyját: Három éve múlik, hogy utána kérdez, Még egy esztendõt vár, nem megy addig férjhez”
... de különösen a lány hallgatta a koldus beszédét. Nem értettem az utolsó 4 sort, de Ildikó megmagyarázta, hogy van olyan barátja a lánynak, aki 3 éve katonába ment, és a lány azt reméli, hogy valami hír van a barátjáról. Itt sajnos kifutottunk az idôbôl...

Bébicsôsz apa és nagyapa

Alison és Lois vonattal elment Bathba egy kis kiruccanásra. Egy gyalogtúrán vettek részt: megnézték azokat az épületeket, amelyeket az író, Georgette Heyer híressé tett a Regency-korszakban játszódó történelmi regényeiben (a Regency-korszak: 1811-1820 közötti évek, amikor György régensherceg uralkodott III. György helyett).

Éd és én közben gondoztuk a két gyereket. Délután elvittük a parkba (lásd felül). Este totál kidôltünk....zzzzzzz!!!!!

Alison-ék megérkeznek - hurrá!

Reggel 7-kor elmentem Sainsburys-be a szokásos heti bevásárlást végezni magunknak és a mamának. Hazajöttem, aztán gyalog átmentem a mamához, átadtam a részére vásárolt élelmiszereket. Leültem a mama számítógép elé, felszereltem az új headset-et, amit tegnap vásároltam: lecsekkoltam, és jól mûködik, hála Isten!

Hazajöttem, kitakarítottam a házat, bababiztossá tettem, mert ma délután Alisonék eljönnek egy hétre. Hurrá!!!

Alison és a két unokánk - a Josie-ka és a Rosalindka - délután 3-kor megérkeztek. Sajnos a Josie-ka nincs jól, ezért nem eszik jól mostanában. Ed este 7-kor érkezett meg, mert ma dolgozott.

2009. február 12. csütörtök

Lois nem aludt jól az éjjel, szédült és forgolódott az ágyban és émelyegett, de nem hányt. Eldöntötte, hogy ma itthon marad, és nem találkozik a volt munkatársaival (Rose-zal, Shirley-vel és Sheila-val: a terv az volt, hogy négyen ma délelőtt fél 11-kor találkoznak a városban és kávéznak.

Reggel fél 9-kor gyalog átmentem a mamához, vittem magammal a headset-et, ami használok a számítógépemmel. Teát főztem, csevegtem egy órányit a mamával. Teszthívást csináltam a Skype-on keresztül, és sikeres volt, és sokkal, de sokkal jobban minőségű volt a mikrofon, mint a mama webkamerájában beépített mikrofon.

Aztán gyalog továbbmentem a városba. Benéztem a Frederick Allen ékszerboltba, és kivettem a mama karóráját, amire új aranyszínű szíjat felszereltek. Majd betértem a Next divatáruboltba, vettem egy 10 fontos vásárlási utalványt Aidan-nak, Lois unokaöccsének. Végül beugrottam a Maplins-ba, vettem egy headset-et a mamának. Gyalog hazajöttem.

Kettesben ebédeltünk, aztán lomtalanítottunk a házban, mert holnap Alison-ék jönnek egy hétre. Megágyaztunk a 2 vendégszobánkban.

Délután fél 4-kor kocsival átmentünk a barátainkhoz, Patricia-hoz és Tom-hoz. Beszélgettünk és teáztunk egy órányit, aztán haza.

Délután 5-kor beszélgettem angolul Ildikóval a Skype-on keresztül. Beszélgettünk angolul az irodalomról, föleg arról a fogalomról, hogy az igazi irodalom nem jelenítja meg, hanem átalakítja a mindennapi élményeinket, és ha kell, akkor a nyelvezet szabályait is megszegi azért, hogy az olvasó szinte új szemmel látja a mindennapi tárgyakat és eseméneyeit.

Sürgés-forgás a fürdőkádban

Kép: az új tömítés békésen pihen a fürdőkád körül: dél van, dél van, kiki nyugalomba!

Kép: az ágynemű újra békésen pihen a szellőző szekrényben: dél van, dél van, kiki nyugalomba!

Reggel 9-tól beszélgettem Ildikóval a Skype-on keresztül, a téma: Arany JánosCsaládi Kör első 5 versszaka (lásd alul).

A hívás után szorgoskodtam az emeleten, új polcokat felszereltem a szellőző szekrényünkbe (16 darab fát, 32 szeget és egy kalapácsot használva). Végre be lehetett rakni ide a lepedőket, törölközőket, párnahuzatokat stb: és végre el lehetett pakolni ezeket a cuccokat a Josie-ka ágyáról a vendégszobában. Ez fontos (és sürgős), mert eljönnek péntek este Alison-ék. Aztán forgolódtam a konyhában, rögzítettem a falra bögre tárolásához való 6 akasztót, amelyeket a minap vásároltam. Mindeközben Lois szorgoskodott a fürdőszobában, eltávolította a régi tömítést, amit húsz éve beállítottunk a csempézett fal és a fürdôkád közötti hézagokba.

Ebédeltünk és teáztunk, aztán felmentünk az emeletre, bemásztunk a fürdőkádba és beállítottuk a hézagokba az új tömítést. Már nem kell guggolnunk a kádban, amikor zuhanyozunk – hurrá!

Aztán kimásztunk a kádból és gyalog átmentünk a mamához. Bementünk az ajtón, és azt láttuk, hogy egy ismeretlen férfi épp leméri a mama ablakait. Úgy látszik, hogy a mama új redőnyt rendel. Hála Isten, nem kell félteni a brit gazdaságot a jelenlegi nemzetközi válságban: nyitva a mama pénztárcája és vásárolni akar! Pillanat, éppen jött a "bréking híradó" hogy a font tíz dollárt ér (csak viccelek).

Távozott az ismeretlen férfi, és leültem a mama gép elé. Megpróbáltam felhívni az amerikai sógoromat, Steve-et a Skype-on keresztül, de egykét probléma volt: először a mama gép „elfelejtette”, hogy webkamerája van, másodszor nem működött jól a webkamera beepített mikrofonja. De mi nagyon jól hallottuk és láttuk Steve-et: kár, hogy az nem látott semmit, nem hallott semmit! Telefonáltunk Mark Williams-nak, a barátságos környéki informatikai szakember, aki tanácsolta, hogy egy headset-et vásároljunk, mert szerinte általában nem jó minőségűek a webkamerába beépített mikrofonok. Milyen hosszú folyamat az egész!

Hazajöttünk és uzsonnáztunk. Este 6-kor a Sarah megérkezett melóból és hármasban vacsoráztunk. A vacsi után a Sarah elrohant a városba: sejtjük, hogy randija van az új lovagával, Francis-szal.

A mai Skype-hívás összefoglalása:
1. Este van, este van: kiki nyúgalomba!

Feketén bólingat az eperfa lombja.

Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,

Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.

Mintha lába kelne valamennyi rögnek,

Lomha földi békák szanaszét görögnek,

Csapong a denevér az ereszt sodorván,

Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

Első versszak: „este van, este van”: ez a 2 megismételt szó bemutatja a jelenetet.
Ebben a versszakban a költő először a fákról, aztán a bogarakról, aztán a földi békékról, aztán a denevérekről, végül a madarakról szól.
„feketén bólingat az eperfa lombja”: azt érezzük, hogy sötétedik, és elég csendes és mozdulaltan a levegő.
„zug az éji bogár”: ez a szókép azt sugallja, hogy nyár van.
„mintha lába kelne valamennyi rögnek”: nem egészen értettem ezt a kifejezést, de Ildikö megmagyarázta, hogy nappal ezek a békák úgy néznek ki, mint rögök, és csak akkor élednek, amikor sötétedik.
„csapong a denevér az ereszt sodorván”: ez a szókép erősen emlékeztet engem a nyári estékre, mert különösen akkor látjuk a denevéreket.
„rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán”: ez a szókép is az esti órákat felidézi, mert persze éjjeli madár a bagoly.

Ebben a versszakban a költő kizárólag a természetről beszél, de az emberiségre közvetett módon utal: egy fal (a bogár nekimegy a falnak): egy eresz (Csapong a denevér az ereszt sodorván) és egy torony (Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán), bár csonka és régi a torony, tehát nem új épületekről van szó!)

2. Udvaron fehérlik szõre egy tehénnek:

A gazdasszony épen az imént fejé meg;

Csendesen kérõdzik, igen jámbor fajta,

Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.

Ballag egy cica is — bogarászni restel —

Óvakodva lépked, hosszan elnyúlt testtel.

Meg-megáll, körülnéz: most kapja, hirtelen

Egy iramodással a pitvarba terem.
„Udvaron fehérlik szõre egy tehénnek „ : rögtön ott vagyunk az udvaron, és látunk egy fehér tehenet, ami persze megszelidított állat, tehát biztos azt tudjuk, hogy itt a civilizáció, és az emberiség világában vagyunk. Fehér a tehén bőre, tehát még este is könnyen látható.
„A gazdasszony épen az imént fejé meg”: itt az első ember jelenik meg, a gazdasszony, aki éppen fejte meg a tehenet. Persze a tehenek megfejése általában naponta kétszer történik, reggel és este.
„Csendesen kérõdzik, igen jámbor fajta,Pedig éhes borja nagyokat döf rajta” igazán csodálatos szókép ez: látjuk a szelíd tehenet és az éhes borjút is, amely nem hagyja békén az anyját.
Úgy látszik, hogy csak egy tehén és egy borjú van, tehát az világos, hogy nem gazdag emberekről van szó.
„Ballag egy cica is — bogarászni restel —
Óvakodva lépked, hosszan elnyúlt testtel.”Meg-megáll, körülnéz: most kapja, hirtelenEgy iramodással a pitvarba terem”
Csodálatos szókép, ami pontosan megjeleníti a macska mozdulatait. Nem egészen értettem a „most kapja” kifejezést, de Ildikó megmagyarázta, hogy bogarat kap a macska. Kitaláltam, hogy azt jelenti, hogy „most megérkezett” a macska, de nem voltam biztos.
Ennek a versszaknak a vége felé, nézzük a macska, ahogy közeledik a házhoz. És mi az olvasók is közeledünk ugyanakkor a házhoz és belépünk a pitvarba.

3. Nyitva áll az ajtó; a tüzelõ fénye

Oly hívogatólag süt ki a sövényre.

Ajtó elõtt hasal egy kiszolgált kutya,

Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja.

Benn a háziasszony elszûri a tejet,

Kérõ kis fiának enged inni egyet;

Aztán elvegyül a gyermektársaságba,

Mint csillagok közé nyájas hold világa.

Ebben a versszakban, ahogy mondtam, most már közeledünk a házhoz.
„Nyitva áll az ajtó; a tüzelõ fényeOly hívogatólag süt ki a sövényre”
Nagyon barátságos a hangulat ebben a sorban, mert a nyitott ajtó és a tüzelő fénye behívja a látogatót, a tüzelő fénye, ami világítja a sövényt.
Ahogy mi az olvasók közeledünk a házhoz, látjuk a kiszolgált kutyát:
Ez a kutya „küszöbre a lábát, erre állát nyújtja” : csodálatos szókép, és én személyesen nagyon-nagyon rokonszenvezek ezzel a nyugdíjas kutyával. Itt is nagyon barátságos a hangulat: a kutya már nem dolgozik, de a család táplálja és hagyja egész nap békésen pihenni és aludni. Nyugdíjat kap, olyan mint én!
Végre belépünk a házba.
„Benn a háziasszony elszûri a tejet”: végre látjuk a szemünk előtt a háziasszonyt, a gazdaasszonyt. Este van, de persze a háziasszonynak még sok dolga van. Még dolgozik serényen. Már megfejte a tehenet, és most leszűri a tejet.
„Kérõ kis fiának enged inni egyet”: először látjuk, hogy van gyerek is a házban, egy kisfiú. Nagyon kicsi, de nem baba, mert jól tud tejet kérni!
„Aztán elvegyül a gyermektársaságba Mint csillagok közé nyájas hold világa”: itt megtudjuk, hogy több, mint egy gyerek van, talán számos gyerek van. Csodálatos szókép, a költő a gyerekeket a csillagokkal összehasonlítja, az anyát a holddal. Világos, hogy az anya nagyon nagyon fontos a gyerekek számára, a világ legfontosabb személye. A gyerekek élete az anyjuk körül forog. Megtudjuk, hogy nyájas az anya, és érezzük, hogy nagyon szereti a gyerekeit, és a gyerekek is nagyon szeretik az anyjukat

4. Egy eladó lyány a tûzre venyigét rak: Õ a legnagyobb s szebb — a hajnali csillag.

Vasalót tüzesít: új ruhája készen,

Csak vasalás híja, — s reggel ünnep lészen.

Körül az apróság, vidám mese mellett

Zörgõs héjú borsót, vagy babot szemelget,

Héjából idõnként tûzre tesznek sokat:

Az világítja meg gömbölyû arcukat.

Ebben a versszakban a költő egy idősebb gyereket bemutat.
„Egy eladó lyány a tûzre venyigét rak” : eladó lány ez az idősebb gyerek, és a szótárom szerint ez az „eladó lány” kifejezés azt jelenti, hogy most már felnőtt és házasságra kész az illető lány. Kicsit furcsa kifejezés, nekem az sugallja, hogy a szülei piacra dobják a lányukat. Beszélgettünk egy kicsit Ildikóval a magyar lakodalomról és a menyasszonytáncról.
Ebben a versszakban kiderül, hogy nem csak az anyának, hanem az eladó lánynak is dolga van: mert „a tûzre venyigét rak”.
„Õ a legnagyobb s szebb — a hajnali csillag” : megtudjuk, hogy nagyobb és szebb, mint a többi gyerek.
És szép is ez a lány. A költő a hajnali csillaggal összehasonlítja, ami szép szókép. Ez a hasonlat emlékeztet minket a harmadik versszakra, amelyben a költő az anyát a holddal összehasonlítja.
Tehát bizonyos értelemben már nem gyerek ez a lány. Már felnőtt. Nem játszik egész nap, mint a többi gyerek, hanem dolgozik is és segít az anyjának. Bizonyos értelemben az anya felettese a lány, és egy ilyen szerepet játszik a családban. Pl segít a többi gyereket gondozni.
De mit csinál a lány jelen pillanatban, és mire gondol, kire gondol?
„Vasalót tüzesít: új ruhája készen,Csak vasalás híja, — s reggel ünnep lészen” : látjuk, hogy a lány a következő reggelre gondol, mert ünnep lesz. Készíti a vasalót, mert a szép új ruháját vasalni kell. A holnapi napra gondol: akar szép lenni, jól mutatni, mert holnap ünnep lesz, és kétségkívül a helyi fiúk és lányok egymással találkozni fognak, szórakozni, talán táncolni stb. Tehát nagyon nagyon akar jól mutatni az új ruhájában.

5. A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;

Üszköt csóvál néha: tûzkígyókat rajzol.

Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:

E fiúból pap lesz, akárki meglássa!

Legalább így szokta mondani az apjok,

Noha a fiú nem imádságon kapkod:

Jobban kedveli a verseket, nótákat,

Effélét csinálni maga is próbálgat.

Legalább így szokta mondani az apjok” : amikor elolvastam ezt a utolsó 3 sort, azt hittem, hogy a költő önmagát ábrázolja ebben a szóképben. Mert nem túl gyakori a legtöbb vidéki családban olyan fiú, aki legszívesebben olvas valamit. Lehet, hogy nem pontosan önéletrajzi, de a költő más körülmények körül elképzeli magát, egy szegény vidéki családban.
Ez a fiú imád olvasni, tehát mindenki azt hiszi, hogy pap lesz. Vidéki emberekről van szó, tehát számukra minden okos gyerek pap lesz, mert nincs más választás! A vidéki emberek nem tudnak semmit az írókról, a költőkról stb. A vidéki társadalomban a pap az egyetlen értelmes ember.
„Noha a fiú nem imádságon kapkod:Jobban kedveli a verseket, nótákat,Effélét csinálni maga is próbálgat” : a költő itt nosztalgiázik egy kicsit szerintem, és emlékszik a saját gyerekkorára, és az első kísérleteire, amikor először megpróbált verseket írni.
„effelét csinálni maga is próbálgat”: nem nehéz elképzelni, hogy milyen eltökélt volt ez a kisfiú. Költőnek lenni, a fiú álma ez. Minduntalan megpróbál verseket írni, és mi több jó verseket, amelyek olyanok, mint azok a versek, amelyet őmaga imád olvasni. Azt érezzük, hogy roppant hatalmas a fiú odáadása és elkötelezettsége.

2009. február 10. kedd

Reggel 8-kor a Sarah elindult melóba. Fél tízkor átmentem gyalog a mamához, odafelé menet beugrottam a sarki élelmiszerboltba, vettem kekszet és tojást a mamának. Teát főztem, és vele csevegtem egy órányit. Leültem a mama gép elé, és felfedeztem, hogy sajnos még nem férhetek hozzá a mama emaileihez. Eldöntöttem, hogy nem fogok telefonálni az indiaiak által szervezett „non-helpline-nak” (nemhelpline-nak), és inkább letöltöttem az AOL 9.0 legutóbbi verzióját. Ez nagyon sikeres volt: végre sikerült hozzáférnem a mama emaileihez – hurrá!!!! Hazajöttem.

Délelőtt 11-kor Lois elment kocsival Deirdre-hez, a barátnőnkhöz kávézni a templom néhány tagjával. Én pedig elmentem busszal a Sarah lakásába, mert ma délután a Severn Trent víztársaság vízszerelőt küld, és Sarahnak ma nincs kimenője lehet. Az út sajnos egy óráig tartott (bár innen csak 4 mérföldre van – gyalog gyorsabb!). Délután 3-kor telefonáltam Lois-nak, hogy vegyél fel kocsival. Hazaértünk és kettesben uzsonnáztunk. Este 6-kor a Sarah megérkezett melóból, és hármasban vacsoráztunk.

Alliteráció a köbön!!!

Kép: a frissen fehérre festett [megjegyzendő: alliteráció!] szellező szekrényünk [megjegyzendő: csak úgy felgyülemlik az alliteráció!]

Kép: végre megkaptuk a községi építészeti felügyelôtôl a hivatalos engedélyezési iratot!

Reggel 5-kor felkeltem, és szokásom szerint a magyar és azután a francia szókincsemet teszteltem a vendégszobában lévõ számítógépen. Jelest kaptam – hurrá!

Aztán lecsoszogtam a lépcsõn, beléptem a nappaliba, és a szokásos reggeli tornázás következett, a testmozgás elõtti (bemelegítõ) elõkészületeket és a torna utáni (levezetõ) mozdulatsorokat is beleértve. Jó érzés volt, bár utána sajnos recsegett-ropogott minden porcikám. Tornázás közben popvideókat néztem a tévében, jól szórakoztam, így ezúttal kevésbé volt unalmas a testmozgás.

Reggel fél 9-kor gyalog elmentem a városba (1,5 mérföldre vagyis 2,5 km-re van tõlünk). Beugrottam a Frederick Allen ékszerboltba a mama karóráját „kivenni”: azt hittem, hogy felszereltek már a mama órájára egy új aranyszínû szíjat, de az eladó mondta, hogy már megrendelték az új szíjat, amely már meg is érkezett, de kérte tõlem, hogy „tessék behozni a karórát, és akkor felhelyezzük majd while-you-wait (felszerelés megvárható!)”.

Telefonáltam Loisnak, aki kotorászott a retiküljében, és mondta, hogy igaza van az eladónak, ott van a retiküljében a mama órája: frusztráció a köbön!Tovább mentem a WH Smiths papír-írószer áruházba, vettem egy kertészeti magazint a mamának, aztán beugrottam a Wilkinsons gazdagságos mûszaki áruházba, vettem egy kézi fúrót, néhány fali akasztót a bögrék tárolásához, egy zsák hézagtöltõt és egy fotóalbumot.

Gyalog továbbmentem a mamához (ez megint 2,5 km séta volt), de sajnos ömlött az esõ). Teát fõztem, lomtalanítottam a mama dokumentumtartójában, azután vele csevegtem egy órányit. Leültem a mama gépe elé, megpróbáltam hozzáférni a mama emailjeihez, de sikertelenül: dupla frusztráció a köbön! Hazajöttem.

Ebédeltem, aztán Lois nekilátott a “szellõzõ szekrényünket” fehérre festeni: nem tudom, hogy vannak-e Magyarországon az ilyen szekrények vagy sem. Ebbe a szekrényünkbe egy melegvíztároló van beépítve, tehát itt ágynemût, törölközõket stb. tárolhatunk, mert itt minden száraz marad, így ideális tárolóhely.

Én pedig leültem a gép elé, elkezdtem készíteni egy elõadást, amit a francia társalgási klubban fogok tartani a legközelebbi találkozáskor, Diana, a csoportvezetõ kérésére, a téma a kötõmód használata a francia nyelvben: réééééémeeeeessssss!!!! Egy óra eltelte után Lois kérte, hogy segítsek neki a festéssel, mert nem tudja lefesteni a szekrény mennyezetét, mert az túl magasan van. Befejeztük a festést, aztán kettesben uzsonnáztunk.

Délután öt óra körül a községi építészeti felügyelõ benézett hozzánk, kézbesítette az új hozzáépített mosókonyhánkkal kapcsolatos hivatalos engedélyezési iratot. Végre megkaptuk, csak éppen 8 hónappal azután, hogy az építõk (kõmûvesek) befejezték a munkát! Igazán csodálatos az irat szövege (lásd felül). El akartam küldeni Örkény Istvánnak, az írónak ezt a szöveget, de felfedeztem, hogy pontosan 30 évvel ezelõtt sajnos elhunyt a nagy ember.

Este fél 7-kor Sarah megérkezett a melóból, így hármasban vacsiztunk . Vacsi után Sarah hajat mosott, aztán elrohant a salsaórára. Este 10-kor visszajött: eldöntötte, nálunk alszik, mert megint havazik.

az a világoskék pulcsi: az eddigi történet

Kép: az a világoskék pulcsi: az eddigi történet

Reggel 9-kor átmentem gyalog a mamához. Teát főztem, aztán rendeztem a tablettatartó doboz segítségével a mama orvosságát a jövô hétre. Megpróbáltam hozzáférni a mama emaileihez, de sikertelenül, megint frusztráció a köbön! Telefonáltam az indiaiak által szervezett AOL helpline-nak, és értesültem, hogy jelen pillanatban probléma van az email jelszavak változtató oldallal: azt mondták, remélik, hogy egykét nap alatt meg fogják oldani a problémát. Abbahagytam egyelőre az email kérdését, és újra felszereltem a mama webcameráját, és fotót csináltam a mamáról, amit a mama Skype-profile-ba feltöltöttem. Remélem, hogy a jövő hétvégén, ha minden terv szerint alakul, a mama beszélgethet az Amerikában élő hugommal, Kathy-val. Hazajöttem.

Ebéd után Lois elment kocsival a glouceszteri templomba Bob-bal és Margaret-tal, a barátainkkal együtt. Nem volt ma szolgálat a helyi templomban azért, mert még veszélyes a templom körüli utcák a mostani hóesés következtében. Én pedig a régi mozgásprogramomat végeztem, a mozgás elôtti (bemelegítô) elôkészületeket és a mozgás utáni (lehűtő) mozdulatsorokat is beleértve. Jó érzés volt, bár utána sajnos recsegett-ropogott minden porcikám.

Délután 5-tól beszélgettem Ildikóval a Skype-on keresztül. Holnap kezdődik az angol kurzus második szemesztere a debreceni egyetemen: hétfőnként 3 előadás lesz (10, 12, 14 órától), keddenként 3 előadás (10, 14, 16 órától), csütürtökönként 1 előadás (8 órától – réééééééémeeeeeeeesssss!), pentekenként 1 előadás lesz (déltől). Csütörtök lesz számára a legnehezebb nap, mert az előadás reggel 8-kor kezdődik, tehát reggel 7 óra előtt kell otthonról elindulnia. De legalább is kivételesen a férjével csacsogni lehet munka előtt: a férjének mindennap korán kell kelni.

Megtárgyaltuk Ildikóval egy kicsit a “művészetről és irodalomról” szóló előadásjegyzeteket is, amit nekem küldött előbb. Nekem (és Ildikónak is) meglepő, hogy ez az angol kurzus philozófiával (pl esztétikával) kapcsolatos témákat is beleért.

A Skype-hívás után, a budapesti levelezőtársam, Tünde telefonált. Jelen pillanatban járóbeteg kezelést kap egy budapesti kórházban. Örömmel hallottam, hogy ez a kezelés (elektroterápia, hidroterápia vagyis vízgyógyászat) eddig jótékonyan hat az állapotára: és még teljes két hét hátra van!

Este fél 7-kor Lois hazaért és vacsiztunk kettesben. Az Alison telefonált, hogy holnap a júniusi kiruccanásunkról kell beszélgetni (megint St Ives-ba megyünk). Holnap délelőtt felhív minket. Vacsorázás közben tévéztünk: a Time Team régészek - köztük a szokásos vicces csíkospulcsis pasik, történészek, geofizikusok stb - a salisbury-i székesegyház körüli területet ásták fel. “Csikospulcsis” – erről jut eszembe, a vacsi után Lois kötötte tovább a világoskék pulcsit, amit akar ajándékozni a kis Rosalindnak, a második unokánknak: Alison-ék pénteken jönnek el hozzánk egy pár napra.

Füstbement tervek

Kép: az a hálószobaajtó, ami kivágódott, amikor a gázszerelők érkeztek csütörtökön reggel a Skype-hívásom elején: megyjegyzendő, hogy a „Budapest éjjel” című „desktop background” kép látható a képernyőn.

Reggel 8-kor kimentem a ház elé és vakartam a havat és jeget a kocsi ablakairól, aztán elmentem kocsival a Sainsburys-be, végeztem a szokásos heti bevásárlást magunknak és a mamának. Hazafelé jövet benéztem a mamához és neki átadtam a kajáját.

Szorgoskodtunk a konyhában, lomtalanítottunk és kitisztottuk a polcokat, átrendeztük a tányereket, lábasokat, kaját stb, amit szerda este tároltunk a mosókonyhába, mielőtt a gázszerelők eljöttek.

Délelőtt 11-tól beszélgettem Ildikóval a Skype-on keresztül (lásd alul). Délben ebédeltünk, aztán kiporszívoztam a házat, és átrendeztem a hálószobákban azokat a bútorokat, amit eltoltunk csütörtökön a gázszerelők kérésére.

Délután 3-kor átmentünk gyalog a mamához, odafelé menet betértünk a sarki élelmiszerboltba, vettünk zöldséget és gyümölcsöt. Megérkeztünk a mamához, teát főztünk, vele csevegtünk egy órát. Lecsekkoltam a mama számítógépét: sikerült hozzáférnem az internethez, és bejelentkeznem az AOL-be, de sajnos nem olvashattam a mama emaileit. Frusztráció a köbön! Hazajöttünk és vacsoráztunk kettesben.

A mai Skype-hivás összefoglalása: két versről való beszélgetés: József Attila: Mama, és Petőfi Sándor: Füstbement terv. A megjegyzéseim:

József Attila: Mama

Már egy hete csak a mamára / gondolok mindíg, meg-megállva. / Nyikorgó kosárral ölében, / ment a padlásra, ment serényen.

Már egy hete csak az anyjára gondol a költő. Elképzeli az anyját, ahogy felviszi a padlásra a ruháskosarát, ami tele van vizes ruhákkal. A kosár nyikorog a nehéz ruhák súlya miatt.

Úgy néz ki, azokban az időkben a magyarok a padláson teregették a vizes ruháikat: Angliában nem volt ilyen szokás, tehát nekem nagyon érdekes erről a szokásról hallani. Elképzelem, hogy az ilyen padlásokon bizonyára ablak is volt és ki lehetett nyitni, hogy megszáradjanak a vizes ruhák. Persze általában meleg hely a padlás, mert a hő természetesen emelkedik a házon belül. És a harmadik versszakban világos, hogy keringnek a ruhák, tehát bizonyára nyitva van ez az ablak.

A költő azt írja, hogy az anyja „serényen” felmegy a padlásra. Nem panaszkodik látszólag, csak serényen, csendesen és türelmesen folytatja a munkáját.

A „meg-megállva” kifejejésre nézve, szerintem azt jelentette a költő, hogy egy hete nem tehetett róla, nem tudott mást tenni, mint az anyjára gondolni. Állandóan vagy időről időre megáll, és gondol az anyjára. A normális mindennapi élete is állt meg.

Én még őszinte ember voltam, / ordítottam, toporzékoltam. / Hagyja a dagadt ruhát másra. / Engem vigyen föl a padlásra.

Ebben a versszakban a költő rájön arra, hogy a kisgyerekkorában őszinte ember volt: lehet, hogy arra is ebben a pillanatban rájön hogy persze a felnőtt ember elvesztíti ezt az ártatlan őszinteséget, és gyakran elfojtja a véleményeit és az érzelmeit, különböző okokból, néha jó, néha rossz okokból.

A költő emlékszik arra, hogy hiszteriázott. Kérte az anyjától, hogy vigye fel a padlára. Úgy néz ki, hogy a kisgyerekkorában nagyon szeretett a padláson játszani, talán a változatosság kedvéért. Az átlagos gyerek gyorsan unatkozik, és nem szereti a mindennapost és a napi rutint.

Gondolkodtam egy kicsit a „dagadt ruha” kifejezésen: szerintem a ruha amiatt dagadt, mert vizes, azaz tele van vízzel. Lehet, hogy az anyja még nem facsarta ki a ruhát.

Csak ment és teregetett némán, / nem szidott, nem is nézett énrám / s a ruhák fényesen, suhogva, / keringtek, szálltak a magosba.

Itt is a harmadik versszakban még egyszer látjuk, hogy szerény, türelmes asszony volt az anyja. Nézelődtem a neten, és olvastam a Wikipédián, hogy az anyja mosónő lett Budapesten. Kemény volt az anyja élete és jól tudta, hogy nincs ideje elkényeztetni a fiát. De úgy érzem, hogy mégis nagyon szereti a gyerekét, és ezért nem szidja..

Ennek a versszaknak az utolsó 2 sorban nagyon szép szókép látható. Nem nehéz elképzelni a ruhákat, ahogy világosan fénylenek, és szabadon suhognak és keringenek és magasan repülnek a szélben. Úgy néz ki, a költő bevéste az emlekezetébe és a szívébe ezt a csodálatosan vidám jelenetet, valamint esetleg a tiszta ruhák illatát is. Úgy érzem, hogy a ruhák illata beivódott a lelkébe. Lehet, hogy a leendő költő számára a keringő ruhák látványa a szabadságot is jelképezte, a vidám szabadságot.

Nem nyafognék, de most már késő, / most látom, milyen óriás ő — / szürke haja lebben az égen, / kékítőt old az ég vizében.

Lehet, azt is gondolja a költő, hogy „nem nyafognék, ha visszautazhatnék az időben”, de mindenesetre most már késő, mert nem térhet vissza a kisgyerekkorába: most már késő, azaz már meghalt az anyja, és József már nem tudja neki megmondani, hogy elnézést, hogy histiztem, amikor te próbáltál dolgozni! Olvastam a Wikipédián, hogy József 14 éves korában halt meg az anyja, és a halála nagyon-nagyon sokat hatott a költészetére.

Az utolsó 3 sorban, még egy csodálatos szókép van. Először, azt mondja, most már látja, milyen óriás volt az anyja. Úgy értelmeztem ezt a kifejezést: nem csak az volt, hogy az anyjának óriási termete a kisgyerek szempontjából, hanem az anyja mindene volt a gyereknek, azaz a gyerek életének az egyetlen fókusza, az egyetlen gócpontja. Olvastam, hogy amikor József 3 éves volt, az apja elhagyta a családot és kivándorolt Amerikába.

Ha jól értem a hasonlatot az utolsó 2 sorban, a költő összehasonlítja az anyja haját azzal a kékítővel, amit az anyja használt mosás közben. Felnézett a kisgyerek és látta az anyja szürke haját lebenni a kék égen, és ez a kép emlékezteti arra a kékítőre, amit az anyja feloldott a vízben.

Nagyon szép és megható vers szerintem. A kisgyerek egyszerű emlekezetekről van szó. Egészben véve az anyja türelmes, szerény asszony, de kemény az élete. Szereti a kisfiát, de nincs ideje elkényeztetni. És a kisfiú nagyon-nagyon szereti az anyját és hordozza magával az egész életen át ezeket a csodálatos képeket az édesanyjáról.

Azt hiszem, amikor meghal olyan ember, akit szeretünk, akivel szoros kapcsolatunk van, emberi dolog sok sok dolgot sajnálni, és persze azt sajnálni, hogy nem mondtuk azt, amit a szívünkben volt, és persze sajnáljuk a veszekedéseket és a nem kedves szavakat.

Petőfi Sándor: Füstbement terv

Egész úton — hazafelé — / Azon gondolkodám: / Miként fogom szólítani / Rég nem látott anyám?

Az első versszakban kiderül, hogy a költő hosszú távollét után visszatér, hazatér. Régen nem látta az anyját. Most már felnőtt, és nem biztos, hogy miként szólitsa az édesanyját, most, hogy már nem gyerek. Ildikó megmagyarázta, hogy amikor Petőfi írta ezt a verset, vándorszínészként dolgozott, és nem volt még híres költő.

Mit mondok majd először is / Kedvest, szépet neki? / Midőn, mely bölcsőm ringatá, / A kart terjeszti ki.

A második versszakban, az világos, hogy a költő számára nagyon-nagyon fontosok lesz az első szavai, amikor végre látja előtte az anyját. Nagyon-nagyon akarja, hogy az első szavai kedvesek és szépek legyenek. Világos, hogy nagyon-nagyon szereti az anyját. Útközben már elképzeli, hogy az anyjá ki fogja terjeszteni a karját, és ez mindjárt emlékezteti arra, hogy a mama karja az a kar, ami ringatta a bölcsőjét, amikor kisbaba volt.

S jutott eszembe számtalan / Szebbnél-szebb gondolat, / Mig állni látszék az idő, / Bár a szekér szaladt.

Mindjárt nosztalgiázni kezd, és jut eszébe számtalan szebbnél-szebb gondolat. Réved a múltba, a gyerekkorába, és ezek a szebbnél szebb gondolatok nirvánába vagy hetedik mennyországba repíti. Állni látszik az idő. Szalad a szekér, de a költö már nem veszi észre az utat. Hirtelen megérkezik az anyja házába.

Ebben a verssszakban az alliteráció esetei is vannak: számtalan Szebbnél-szebb és a szekér szaladt. Számomra ez a alliteráció a szekér csendes, egyenletes haladását megjeleníti / felidézi. A Mig állni látszék az idő kifejezés emlékeztet a József Attila versének az elsô versszakára, „meg-megállva”.

S a kis szobába toppanék… / Röpűlt felém anyám… / S én csüggtem ajkán… szótlanúl… / Mint a gyümölcs a fán.

Az utolsó versszakban, mielőtt rájött volna a költő esetleg, hirtelen megérkezik az anyja házába. Belép a kis szobába és egyáltalán nincs ideje beszélni, mert az anyja repül felé, és szótlanul boldogan ölelik magukat. A vers egy nagyon-nagyon szép szóképpel fejeződik be: a költő csüng az anyja ajkán mint a gyümölcs a fán. Ez a szókép megjeleníti az ölelés szorosságát: a gyümölcs része van a fának, a gyümölcs kinőtt a fából. Egy szervezet, egy sejthalmaz, a fa meg a gyümölcs: sőt a fa a gyümölcs anyjának tekinthető.

Nekem a vers címe először rejtély volt előttem. Azt gondoltam, hogy mi volt ez a füstbement terv, amiről beszél a költő, de a végén azt feltettem, hogy útközben azon gondolkodott Petőfi, hogy miként fogja szólítani az anyját, és a végén gyakorlatilag egyáltalán nem mondott semmit – csak szótlanul megölelte. Szöval találkozáskor az érzelmek sokkal fontosabbak voltak, mint a szavak.

Nagyon nagyon szép és boldog, igazán boldog vers. Érzem, hogy a fiú nagyon nagyon szereti az anyját, és viszont. A költőnek szebbnél-szép emlékei vannak a gyerekkoráról. Imádja annak a nőnek a karját, ami ringatta a bölcsőjét.

Nekem nagyon érdekes, hogy a harmadik vers ez, amit nekem küldött Ildikó, amiben a költő nosztalgiázik a gyerekekoráról és az édesanyjáról. Lehet, hogy ez a típusú vers nagyon nagyon népszerű és gyakori a magyar irodalomban. Akartam keresni valami híres angol verset, amiben a költő így beszél és nosztalgiázik az anyjáról, de egyet sem találtam. Lehet, hogy ez egy nemzeti különbséget tükröz: lehet, hogy az angolok és az amerikaiak kevésbé nosztalgiáznak az anyukról és a gyerekkorukról, mint a magyarok. Ildikó azt mondta, hogy kevésbé érzelmesek az angolszászok. Mindenesetre az is lehet, hogy nem méltányoljuk eléggé az anyunk szeretetét és fáradtságát!