Stephen és Diane utolsó napja

Kép: (balról jobbra) Lois, Diane és Stephen az Old Farmer's Arms kocsmában

Kép: (balról jobbra) Lois, Stephen és Diane az Old Farmer's Arms kocsma parkolójában

Kilenckor négyen reggeliztunk, aztán fél tízkor Lois, Stephen és Diane kocsival elment a városi templomba: odafelé menet felvették Andrée-t, a francia barátnőnket. Én pedig gyalog átmentem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órányit, és rendeztem a tablettatartó doboz segítségével a mama orvosságát a jövő hétre.

Hazajöttem és szorgoskodtam két órányit a ház mögött, gyomláltam és kapáltam a veteményes kertben. Fél kettőkor érkezett haza Lois, Stephen és Diane és négyen kocsival elmentünk Bishops Cleeve falvába, betértünk az Old Farmer’s Arms kocsmába és ebédeltünk a két vendégünk rovására, mert holnap elutaznak Wales felé.

Fél négykor érkeztünk haza, és teáztunk a ház mögötti kertben és Lois és Stephen családfájáról beszélgettünk.

Este Stephen és Diane becsomagolta két bőröndbe a holmijukat, mert holnap eltávoznak. Nyolckor elmentünk sétálni egyet a falu körül a hegyek lábáig.

Kiruccanás Bathba

Kép: Lois a római fürdő felett, a háttérben a bathi katedrális látszik

Kép: a római fürdő

Kép: Lois és Diane a "The Circle" utcában

Kép: Diane, Stephen és Lois a "The Royal Crescent" utcában

Kilenckor négyen reggeliztunk, aztán kocsival elmentünk Somerset megyébe. Hétágra sütött a nap, tehát sajnos nagy forgalom volt az M5-ösön (óriási torlódás volt Bristol közelében), és az út három óráig tartott (a múltkor csak másfél oráig tartott). Végre megérkeztünk Rosemary-hez, Stephen unokatestvéréhez, és hatan ebédeltünk Rosemary-vel és Andy-val, a férjével a ház mögötti kertben: szuperjó családi csevegés!

Délután háromkor eltávoztunk, és továbbmentünk Bathba. Parkoltunk a folyó közelében és kószáltunk a régi városrészben: megnéztünk a székesegyházat, a római fürdőt, és a sok XVIII. században épült házat és épületet. Este kilenckor érkeztünk haza és totál kidőltünk....zzzzzz!!!!

2009. május 29. péntek

Reggel 7-kor kocsival elmentem a Sainsburysba a szokásos heti bevásárlást végezni magunknak is és a mamának is. Hazajöttem és ide-oda beraktam a mi élelmiszerünket, aztán gyalog átmentem a mamához és átadtam neki a „mama-tápot”, teát főztem és csevegtem vele egy órányit, aztán hazajöttem.

Kilenctól beszélgettem Ildikóval a Skype-on egy órányit, a téma a veszélyeztetett fajok és a globális felmelegedés: rééémes, borrrrzasztó! Zuhanyoztam és azután takarítottam tovább a házat és lomtalanítottam a kertet. Délután egykor egy kis pihenőt tartottam és egyedül ebédeltem a kerti asztalnál: megpróbáltam megenni minden maradék kaját, amit találtam a hűtőben (sikeresen) - fincsi!

Ötkor Lois, Stephen és Diane megérkezett Észak-Angliából és vacsoráztunk a kerti asztalnál. Kaja után négyen sétáltunk egyet a falu és a lóversenypálya körül. Láttuk, hogy a Wychwood zenefesztivál zajlik a lóversenypályán ezen a hétvégén: hazajöttünk és letelepedtünk a nappaliban, régi családi fekete-fehér fotókat néztünk, aztán lefeküdtünk….zzzzzz!!!!

2009. május 28. csütörtök

Reggel háromnegyed nyolckor gyalog átmentem a mamához. Odafelé menet beugrottam a faluba, pénzt kitettem a mama kedvéért a falusi bank előtti automatából. Megérkeztem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órányit, és kitettem a mama kukáját, mert holnap lesz a gyűjtési nap. A mama mondta, hogy Sarah W-nek, a bejárónőjének nagyon de nagyon tetszett a mama csilli-villi új porszívója – hurrá! Hazajöttem.

Kilencórától beszélgettem Ildikóval a Skype-on, a téma „a generációs különbségek” volt: rééémes, borrrrzasztó! Most csak háromnégy hét van Ildikó angol vizsgáiig. A beszélgetésünk alatt a mama telefonált, hogy Polly, a macskája lehányta a konyhában a padlót és az előszobában a szőnyeget.

Tízkor befejeztük Ildikóval a beszélgetünket: kimentem a kertbe és lenyírtam a füvet. Aztán elrohantam a mamához, tisztogattam a konyhában és az előszobában, majd hazajöttem. Egyedül ebédeltem a csilli-villi új kerti garnitúránknál, aztán letelepedtem a nappaliban, és szundítottam egyet a tévé előtt. Dél órakor kitakarítottam és kiporszívóztam a házat, mert holnap tér vissza Észak-Angliából Lois és az ausztrál vendégeink, Stephen, Lois második fokú unokatestére és Diane, Stephen felesége.

Fél hétkor nekiláttam a vacsora készítésének: rántott halszeletek krumplival és paradicsommal – fincsi! Hétkor Sarah megérkezett a melóból és kettesben vacsiztunk a kertben. Kaja után Sarah elrohant a saját lakásába, én pedig letelepedtem a nappaliban és tévéztem.

2009. május 27. szerda

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órányit. A mama mondta, hogy nem tetszik neki az a csilli-villi új porszívó, amit vettem neki tegnap, mert szerinte „túl nehéz” lenne a bejárójának. Bemutathattam neki, hogy az új nem nehezebb, mint a régi. Hazajöttem.

Délelőtt franciaul tanultam, aztán egyedül ebédeltem, aztán két óra körül kocsival elmentem Dianához a U3A (a harmadik kor egyeteme) által szervezett francia társalgási klub kéthetenti találkozójára. Hatan voltunk: II. Shirley, Tina, Gillian, John, Diana és én. (Lois persze még mindig Észak-Angliában van Stephennel, az unokatestvérével és Dianával, Stephen feleségével együtt, I. Shirley gondozta a beteg férjét, Angela Biarritzban van) A francia hajléktalanok kerdéséről beszélgettünk (franciaul, persze).

Hazajöttem, aztán nekiláttam a vacsora készítésének: kolbász, krumplival és borsóval – fincsi! Fél hatkor Sarah telefonált, hogy éppen távozik az irodából és harminc perc múlva itt lesz. Kettesben vacsiztunk, aztán Sarah elrohant a saját lakásába, én pedig letelepedtem a nappaliban, tévéztem, időről időre szunyókáltam vagy beragasztottam sok ezer fotót a csilli-villi új fotóalbumunkba. Hurrá!

2009. május 26. kedd

Reggel kocsival átmentem a mamához, felvettem egy doboz vitamintablettát: a mama akarta, hogy cseréljem a városi bioboltban ezt a dobozt, mert sokkal jobban szeretik kapszula formájában ezek a tablettákat – ó jaj!

Berobogtam a város szélére, parkoltam díjmentesen az utcán – hurrá! Gyalog továbbmentem a városba, beugrottam a Wilkinsonsba, vásároltam két fotóalbumot (Lois megkért, hogy beragasszak egy millió fotót a távolléte alatt) , három doboz autólégfrissítőt (ami „csajozásra ideális” a felirat és a kép szerint, de mégiscsak hihetetlenül büdös már az autónk légtere – lehet kerülgetni a témát, de az a helyzet, hogy undorító!), valamint négy AA-s elemet is (a mama mondja, hogy már nem működik a távírányítója, de persze szokás szerint a 2 kimerült elem ennek az igazi oka: a mama nagyon szereti nyúzni a távírányítóját!!!).

Beugrottam a bioboltba, cseréltem a mama vitamintablettákat. Aztán elrohantam a városi Argosba, 5 tartalék porszívózacskót vettem a mamának, és önmagunknak egy digitális freeview tunert is, majd gyalog visszarobogtam a kocsimba, elment a peremvárosi Argosba, új porszívót vettem a mamának, aztán hazasiettem.

Összeállítottam az előszobánkban a mama csilli-villi új porszívóját, majd kocsival átrobogtam a mamához, átadta a porszívót és teát főztem. Amikor megérkeztem, a mama éppen Dave-val, a barátságos környéki asztalossal csevegtett: Dave azért jött, hogy kijavítsa a mama fészerének a tetejét, de sokkal szívesebben teát iszik. Hazajöttem.

Egyedül ebédeltem, aztán kimentem a ház mögötti kertbe, nyírtam Bobbal, a szomszédunkkal közös sövényekünket, aztán uzsonnáztam a csilli-villi új kerti asztalnál. Öt órakor bementem a konyhába és nekiláttam a vacsora készítésének. Sarah telefonált, hogy hétkor érkezik meg a melóból, tehát természetesen időzítettem hétre a kaját, de sajnos késett Sarah fél órát, így egyedül vacsiztam, aztán felmelegítettem Sarah kajáját, amikor végre megérkezett. Nagyon érdekes!

2009. május 25. hétfőn

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órányit, aztán hazajöttem. Tízkor „Magyar” Mike megérkezett és tanultunk magyarul. Mike beszámolt a mostani ausztráliai útjáról, de nem mutatta meg nekem azokat a digitális fotókat, amelyeket csinált az utazás alatt. Mondta, hogy laptopat akar venni, de a kivánt laptopját rendelni kellett annak a helyi számítógépüzletnek, amit Mike használ. Pénteken megy kivenni.

Mike távozott és egyedül ebédeltem. Kaja után elkezdtem lenyírni a ház mögötti sövényeket, de sajnos csak fél óra után kimerült a sövénynyíró eleme, és abba kellett hagynom ezt a feladatot. Töltésre tettem az elemet, aztán szorgoskodtam a kertben: a konyhaablak alatti csapot használva teletöltöttem két öntözőkanna segítségével a veteményes kertben levő esővízgyújtőt – hurrá!

Egyedül vacsiztam, majd letelepedtem a nappaliban, tévéztem. Megnéztem egy dokumentumfilmet az első európaiakról: a „bennszülött” neandervölgyi emberekkel való kontaktus, a jégkor kezdete, a Törökországban feltalált mezőgazdaság fejlesztése stb...zzzzzzz!!!!!

2009. május 24. vasárnap

Ma még gyengélkedtem egy kicsit, tehát nem sokat csináltam. Fél kilenckor gyalog átmentem a mamához, teát főztem és rendeztem a tablettatartó doboz segítségével a mama orvosságát a jövő hétre, majd hazajöttem. Azután egész nap pihentem, nassoltam és délután napoztam, mert kivételesen hétágra sütött a nap, és elég meleg volt. Alison telefonált, hogy szeretnének három napot nálunk tölteni Eddel és a kisgyerekkel június 5-étől: (Lois születésnapja lesz június 5-én). Este felhívtam Loist, aki mondta, attól tart, hogy nagyon fáradt lesz az ausztrál vendégeink távozása után. Visszahívtam Alisont és megmagyarázta a helyzetet, és ő szokás szerint nagyon megértő és elnéző volt, hála Isten: olyan édes a drága lányunk!

Liz, az unokatestvérem születésnapi bulija

Kép: Liz: Ros, Liz menye (jobbra ülve, kamerával): és Ros két kisgyereke Liz születésnapi tortájával

Kép: a mama kilép a lelkészház ajtaján

Kép: a mama (89 éves) és az ifjúkori barátnője, Beryl (90 éves)

Kép: 1935-ben a Malverns-hegységen: a mama és Beryl

Reggel fél kilenckor négyen reggeliztunk, aztán kocsival elmentem a Sainsburysbe a szokásos heti bevásárlást végezni magunknak és a mamának. Hazafelé jövet beugrottam a mamához és átadta neki a „mamatápot”, aztán hazajöttem. Stephen és Diane közben gyalog elment a városba a vásárlóközpontban kószálni és egykét inget venni, amit Stephen a jövő héti biblia-tanfolyam alatt fog viselni: hallotta, hogy az angliai biblia-tanfolyamokon az öltözködés nem olyan egyszerű, mint Ausztráliában. Kölcsönkért tőlem egy zakót is. Lois felment a fürdőszobába és zuhanyozott.

Elbúcsúztunk egymástől, és én kocsival elmentem Coln St Aldwynsba, egy kis faluba az unokatestvérem, Liz 70. szülinapi bulijára: odafelé menet feltettem a mamát. Lois, Stephen és Diane közben kocsival elment Derbyshire megyébe a 6-napos intenzív biblia-tanfolyamra.

Liz fia, Craig anglikán lelkészpásztor, és a bulit a viktoriánus korszakban épült falusi lelkészházban tartották. Craig házas két kisgyerekkel. Sok-sok rokonunk és barátunk volt jelen, és nagyon jól szórakoztunk. A mama a nagy örömére megtudta, hogy az ifjúkori barátnöje, Beryl is van jelen: hatvan év óta nem látták egymást. Kéthárom óráig szuperjó családi csacsogás tombolt, de sajnos hazafelé rájöttem, hogy kicsit gyengélkedem és gyomorrontásom van. Gyorsan leraktam a mamát a háza előtt, aztán hazarobogtam és totál kidőltem......jaj nekem!!!!

szuperjó családi csacsogás

Kép: Diane, Stephen és Lois a cotswoldi hegységen

Kép: Painswickban Lois kipróbálja a középkori büntetésmódokat

Kép: Kaja után, a Royal Oak kocsma előtt

Kép: az ebédlőben: régi fotókat nézünk (Richard, Peter, Andrew, Pat)

Kép: egy kis fotózás a ház mögötti kertben: Maria, Roger, Richard, Lois, Andrew és Peter

Reggel fél 9-kor Stephennel és Diane-nal négyesben reggeliztünk (a szokásosnál korábban), aztán kocsival elmentünk a cotswoldi hegységre autókázni egyet. Beugrottunk egy szép kis faluba, Painswickba és kószáltunk a keskeny utcákon. Hazajöttünk.

Délben más rokonok megérkeztek: Peter, Pat és a fia, Andrew: Richard, Roger és Maria. Fél kettőkor tízen gyalog átmentünk a Royal Oak kocsmába és ebédeltünk. Fél négykor hazajöttünk és uzsonnáztunk a ház mögötti kertben. Fél négykor sajnos Richardnak, Rogernak és Mariának távozni kellett, mert Richardnak vissza kellett repülni Dublinba. Hétkor heten vacsoráztunk, aztán Peter, Pat és a fia elmentek a panziójukba, ami a lóversenypályához közel van.

Egész nap sok-sok szuperjó családi csacsogás volt, és sok-sok régi fekete-fehér fotót néztünk. Fél tízre mindketten hullafáradtak voltunk, és korán lefeküdtek. Stephen és Diane sajnos még az Ausztráliából való hosszú repülőút és az időeltolódás okozta fáradtságban szenvedett.

Stephen és Diane megérkezik

Kép: a hálószobánk falára felszerelt térfigyeló kamera lecsap a dramatikus jelenetre: a fehér inget viselő Stephen (aki alig látható) és Diane (lásd a fekete karikát) megérkezik Ausztráliából.

Reggel kilenckor kocsival elmentünk a városi kommunális hulladéklerakó telep, és leraktunk egy csomó kacatot – hurrá! Aztán továbbmentünk a Sainsburysbe, sok finom élelmiszert és bort vettünk, mert ma délután Stephen, Lois második fokú unokatestvére és Diane, a felesége megérkezik Ausztráliából. Hazajöttünk.

Fél tízenegykor gyalog átmentem a falusi patikába, és kivettem a mama orvosságát, aztán továbbmentem a mamához, átadtam neki az új orvosságot, teát fóztem, csevegtem vele egy órányit. Leültem a mama gép elé, segített neki választani egy elektronikus szülinapi üdvözlőlapot Ednek, a vőnknek, mert jövö szerdán lesz a 34. születésnapja. Hazajöttünk.

Kettesben ebédeltünk a kertben: még egyszer használtuk a csilli-villi édi-bédi új kerti garnitúránkatt. Kaja után Lois elkezdte készíteni a vacsorát, én pedig kitakarítottam és kiporszívóztam a házat. Ágy melletti lámpát és ócska digitális órát becipeltem abba a vendégszobába, ahol Stephen és Diane aludni fog.

Negyed ötkor felmentünk az emeletre és lefeküdtünk az ágyunkra egy kicsit pihenni, de rögtön rájöttünk, hogy Stephen és Diane éppen most érkezik. Melegen üdvözöltük. Megmutattam nekik a vendégszobát, és segítettem Stephennek felcipelni a bőröndjeiket, aztán teát főztem. Négyen letelepedtünk a nappaliban, teáztunk és csevegtünk másfél órányit, aztán vacsiztunk. Kaja után Stephen, Diane és Lois elrohant a városi templomba a heti bibliaórára: ma este Stephen lesz a vendég igehirdető. Én pedig szorgoskodtam a konyhában, megcsináltam a mosogatást és törölgetést – óriási feladatot, mert nincs mosogató gépünk – jaj nekem! Egy óra után felakasztottam a törölgetô rongyot, becsoszogtam a nappaliba és totál kidőltem…….zzzzzz!

2009. május 20. szerda

Kép: Lois pózol a csilli-villi édi-bédi új kerti garnitúránk között

Ma reggel egy hét óta először nem esett az eső, tehát a szokásos fél órás tornázásom, kondizásom és tai chi mozdulataim után kicsoszogtam hét óra körül a ház mögötti kertbe és elkezdtem összeállítani a csilli-villi édi-bédi új kerti garnitúránkat. Bob, a szomszédunk ugyanakkor szorgoskodott a veteményes kertjében a kerítés túloldalán, és átadott nekem három hagymát és négy reteket. Köszi, Bob! Nyolckor egy kis pihenőt tartottam, visszamentem a házba, felmentem az emeletre, és Loisnak teát hoztam az ágyba.

Reggeli után kimentem újra a kertbe, befejeztem a kerti garnitúra összeállítását, aztán elkezdtem lenyírni a füvet. Loisnak találkája volt közben a nappaliban Barbarával, a lábápolónôjével.

Kettesben ebédeltünk a csilli-villi édi-bédi új kerti asztalnál, aztán felmentünk az emeletre, szorgoskodtunk a vendégszobákban, mert holnap Lois második fokú unokatestvére, Stephen és a felesége, Diane megérkezik tíz napra Ausztráliából.

Uzsonnáztunk az ebédlóben, aztán gyalog elrohantam a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órányit. Kitettem a ház elé a mama kukáját, mert holnap lesz a gyűjtési nap. Leültem a mama gépe elé, és a mama kiválasztott egy elektronikus születésnapi üdvözlőlapot, amit Elizabethnek, az unokatestvéremnek küldtünk: szombaton lesz Elizabeth szülinapi bulija Cirencester közelében (innen húsz mérföldre, vagyis 35 km-re), és eljövünk a mamával.

Hazajöttem, és kettesben vacsoráztunk. Kaja után Lois böngészett a régi fehér-fekete családi fotói között, mert pénteken lesz a nagy családi hepaj: Stephen, Diane, Richard, Roger, Maria (Roger felesége), Peter, Pat, Peter és Pat fia (nem tudom, hogy hivják), Lois és én (bár én kicsit felesleges leszek!).

Én letelepedtem a nappaliban, tévéztem és szunyókáltam. Öregszem, mitagadás. Megnéztem egy videót a 3 héttel ezelőtti utcai mutatványról, amit Sarah „Salsa Squad” nevű tánccsoportja előadott a városban a Waterstones könyvesbolt előtt.

nyaralási tervek

Reggel fél kilenckor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órányit, zsíroztam a szobaajtók sarkait, aztán hazajöttem.

Délelőtt tízkor „Magyar” Mike megérkezett a „magyaróránkra”, de sajnos megint többnyire csak angolul beszélgettünk: Mike beszámolt angolul az ausztráliai utjáról – csak egy hete érkezett vissza Angliába. Azt mondta, hogy Ausztráliában sok-sok digitális fotót csinált, és a szándéka az, hogy csilli-villi új laptopot vásárol, amiben tárolhatja ezentúl a fényképeit: jövő hétfőn hozza magával az új laptopját, és azt akarja, hogy én segítsek neki feltölteni az új gépébe a fotóit. Szóval a legközelebbi „magyarórán” is senki nem fog magyarul beszélni! De nem baj, látod, ilyen az élet!

Az úgynevezett „magyaróra” alatt Lois közben újrafestette vörösre a házunk fedett bejáratának a padlóját (járólapjait).

Mike távozott, és kettesben ebédeltünk. Kaja után leültünk a gép elé és hotelszobákat lefoglaltunk a júniusi cornwalli utunkra. Elég mozgalmas lesz, a következő hat hét:

Május:
21. csütörtök: Lois unokatestvére, Stephen és a felesége Diane megérkezik Ausztráliából
22. péntek: családi hepaj - Peter, Pat, Roger (Észak-Angliából), Richard (Írországból) meglátogat minket és tölti nálunk a napot. A „Royal Oak” falusi kocsmában ebédelünk
23. szombat: Stephen, Diane és Lois elmegy Észak-Angliába egy 6-napos intenziv biblia-tanfolyamra
29. péntek: Stephen, Diane és Lois visszaérkezik.
30. szombat: Stephen, Diane, Lois és én 1-napos kiruccanást teszünk Anglia dél-nyugati részén fekvő Somerset megyébe egy másik családi hepajra, amit Rosemary és a családja rendez.

Június:
5. péntek: Lois szülinapja
11. csütörtök: elutazunk Anglia dél-nyugati részén fekvő Devon megyébe, egy éjszakát a dartmoori mocsárokon töltünk
12. péntek: továbbmegyünk Cornwall megyébe, két éjszakát St Austell közelében töltünk: megnézzük az Eden Project-et, azaz a híres gigantikus eko-projectet, és Heligan meseszép “elveszett kertjeit” is.
14. vasárnap: továbbmegyünk St Ives-ba, és 9 napot az unokatestvérem kikötőhöz közeli kis nyaralóházában töltünk Alisonékkal, Sarahval és Francisszal, Sarah új lovagjával együtt.
23. kedd: eltávozunk St Ivesból, és visszautazunk Devon megyébe, két éjszakát Dartmooron töltünk, és kettesben sétálunk a romantikus és kísérteties mocsárokon.
25. csütörtök: hazaérkezünk.

Ma délután szorgoskodtunk a fürdőszobában, itt-ott tettünk-vettünk, aztán kettesben uzsonnáztunk a nappaliban. Aztán Lois kiment a ház mögötti kertbe és babot ültett a gyakori záporok közötti szünetekben. Én pedig letelepedtem a kedvenc fotelbe és elolvastam még hét-nyolc oldalt a magyar könyvemből, Móricz Zsigmond „Légy jó mindhalálig” című regényéból. Este hatkor kettesben vacsiztunk, majd letelepedtünk a nappaliban és tévéztünk.

a találkám Ray-val, a pocakos tai chi tanárunkkal

Kép: a springbanki közösségi központ, ahol reggel 9-kor „találkám” volt Ray-val, a pocakos tai chi tanárunkkal

Kép: Lois hazatér a fodrásztól: „Floppy Dog”, Lois legkedvencebb kajla fülű plüsskutyája ámulja-bámulja a „birkanyírást” a heverő tetejéről: azt mondja, hogy „szép látványt mutat hátulról”.

Reggel fél kilenckor kocsival elmentem a springbanki közösségi központba a heti tai chi órára. Lois mondta, hogy ellógja a mai órát azért, mert a múlt héten időről időre szédült a feje. Amikor megérkeztem a közösségi központba, rájöttem, hogy én ma az egyetlen diák vagyok, ami kicsit kínos volt: két héttel ezelőtt, amikor ketten utoljára mentünk arra az órára, összesen hatan voltunk (5 nőt is beleértve!). De mégis nagyon érdekes volt a mai óra, mert négyszemközt beszélgethettem Ray-val, a pocakos tanárunkkal. Ray nekem nagyon jó tanácsokat adhatott a testem egyensúlyával kapcsán. Azt mondta, hogy állva egy kicsit bal felé dől a testem: erre nem jöttem rá.

Az óra után teáztunk, aztán hazafelé jövet beugrottam az Argosba, mert egy csilli-villi új digitális freeview tunert akartam vásárolni, de sajnos kifogyott: ó jaj!

Hazaértem, és ketten gyalog elmentünk a faluba a helyi „gondozók” csoportjának a havi találkozójára. Jane, a megyei tanács szociális osztályának képviselője nekünk jó tanácsokat adott, a téma „a változásokkal való szembesülés” volt: sok változásról beszélt, pl. a fogyatékos rokon haláláról, vagy elfekvőbe való beköltözéséről stb. Nagyon érdekes volt, amit mondott, és egy parázs vita alakult ki.

Hazajöttünk és kettesben ebédeltünk. Kaja után Lois elrohant a fodrászhoz, én pedig letelepedtem a tévé elött és szunyókáltam...zzzzzz!

Sarah telefonált, hogy ezen a héten a városban dolgozik mindennap, tehát nem nálunk, hanem Francisnál, az új lovagjánál vacsorázik.

Háromkor gyalog átmentem a mamához, teát főztem és csevegtem vele egy órányit, aztán haza. Leültünk Loisszal a gép elé és rendeltünk két fából készült háztáblát. Az egyik szülinapi ajándék lesz, mert május 27.-e lesz Ed, a vőnk 34. szülinapja, és a másik háztáblát magunknak tartjuk.
Este hatkor kettesben vacsoráztunk, aztán letelepedtünk a nappaliban, tévéztünk.

2009 május 17. vasárnap

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, rendeztem a tablettatartó doboz segítségével a mama orvosságát a jövô hétre. Hazajöttem, és elkezdtem tovább takarítani a házat, és kiporszívóztam megint az emeletes szobákat.

Tizenegykor ment el Lois a templomba, ami a szokásosnál másfél órával később volt: el akarta lógni az első szolgálatot, szóval csak a másodikban akart részt venni, mert neki sajnos szédült a feje időről időre a múlt héten. Délután egykor hazaért: szerencsére nem volt problémája a templomban. Kettesben ebédeltünk.

Kaja után szunyókáltunk a heverőn, öregedünk mitagadás! Ötkor beszélgettem Ildikóval a Skype-on, a téma Moricz Zsigmond „Légy jó mindhalálig” című regényének a második fejezete volt. Megtudtam sok új szót, a meseszép „divatmajom” és „pápaszem” kifejezéseket is beleértve. Fantasztikus nyelv a magyar! Nem csoda, hogy annyira imádta ezt a nyelvet George Bernard Shaw, az ír író.

Hat órakor kettesben vacsoráztunk, aztán leültünk a gép elé és böngésztünk a neten eladó háztáblák között. Május 27.-én lesz a vőnknek, Ednek szülinapja, és megkért egy csilli-villi új fából készült háztáblát. Nekünk is van szükségünk egy háztáblára. Emaileket is küldtünk: Stephennek, Lois második fokú unokatestvérének, aki megérkezik csütörtökön Ausztráliából Diane-nal, a feleségével: és Lois másik rokonának, Richardnak, aki pénteken megérkezik Írországból.

Nyolckor letelepedtünk a nappaliban és tévéztünk....zzzzzz!!!!!

2009. május 16. vasárnap

Reggel 8-kor kocsival elmentünk a Sainsburysbe a szokásos heti bevásárlást végezni magunknak és a mamának. Hazajöttünk, és ide-oda beraktuk a mi élelmiszerünket, majd gyalog átmentünk a mamához és átadtuk a „mamatápot”. Lois odafelé menet beugrott a falusi patikába és a sarki közértbe, és kivette a mama két párnahuzatot, amelyeket pár napja a vegytisztítóhoz küldtek. Hazajöttünk.

Egész nap a kertben szorgoskodtunk (a gyakori záporok közötti szünetekben) és a házban. Kitakarittotuk és kiporszívóztuk a házat, mert csütörtökön érkezik meg Ausztráliából Lois második fokú unokatestvére, Stephen és a felesége, Diane. Este totál kidőltünk...zzzzzzz!!!!

2009. május 15. péntek

Kép: megérkezik a csilli-villi új kerti garnitúránk

Kép: Lois ámulja-bámulja a két almafát a gyümölcsöskertünkben

Reggel fél kilenckor megérkezett egy furgon: leszállították a csilli-villi új (Vietnamban készült) Argos kerti garnitúránkat.

Délelőtt még egyszer dolgoztunk a kertben a záporok közötti időszakokban. Kettesben ebédeltünk, aztán szorgoskodtunk tovább. Befejeztem a gyomlalást a gyümölcsöskertben: nekem már csak három nagy feladatom marad Stephen és Diane érkezés előtt – a füvet lenyírni, a sövényeket lenyírni és a csilli-villi új kerti garnitúrát összeállítani. Ó jaj!

Háromkor felmentünk a hálószobába és lefeküdtünk két órányit, majd felkeltünk és uzsonnáztunk. Fél hatkor Sarah megérkezett a melóból és hármasban vacsoráztunk. Kaja után Sarah elrohant a saját lakásába. Mi pedig letelepedtünk a nappaliban és totál kidőltünk...zzzzzz!!!!

2009. május 14. csütörtök

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órát, aztán munkához láttam. Sok-sok feladat várt rám a 4 napos távollétem következtében. Ó jaj! Hazajöttem.

Kép: Rosalind meghívója

Meghívót kaptunk Rosalindtól, a 11 hónapos unokánktól (lásd felül) – egy hónap múlva lesz az első szülinapi zsúrja - hurrá!

Kép: Lois szorgoskodik a virágoskertben

Délelőtt szorgoskodtunk a kertben, mert tényleg burjánzottak a gyomok, a bokrok és a kis vegetáció stb. Egy hét múlva Lois második fokú unokatestvére Stephen, és Stephen felesége, Diane jön Ausztráliából, és nem akarjuk, hogy a kert egy dzsungelhez hasonlítson.

Kettesben ebédeltünk, aztán megint kimentünk a kertbe. Egy óra munka után felmentünk a hálószobába és lefeküdtünk egy órányit. Fél négykor kikászálódtunk az ágyból, uzsonnáztunk a nappaliban, majd folytattuk tovább a munkát. Kemény ez az élet!

Fél hatkor Sarah megérkezett a melóból és hármasban vacsoráztunk. Kaja után Sarah elrohant a saját lakásába, mi pedig letelepedtünk a nappaliban, totál kidőltünk....zzzzzzz!!!!

Kiruccanás Haslemere-be

Kép: Lois, Ed és Josie a ház mögötti kertben

Kép: Rosalind és Ali kikapcsolódik a nappaliban

Kép: Ali és Josie

Kép: visszatérünk a parkolóba a bevásárlás után

Négy napot Alisonéknál töltöttünk. Játszottunk Josie-val és Rosalinddal, a két unokánkkal a házban és a kertben, és nagyon jó érzés volt Alisonnal és Eddel elbeszélgetni. Jól szórakoztunk. Szerdán érkeztünk haza és totál kidőltünk….zzzzzzzz! Öregedünk mitagadás….!!!

Hangposta üzenetet kaptam "Magyar" Mike-tól. Úgy látsik, hogy visszatért Ausztráliából: kedden találkozunk legközelebb és magyarul tanulunk . Azt mondta, hogy nagyon berozsdásodott: de én is úgy érzem, hogy rozsdás vagyok, de csak négy nap után! Ó jaj!

I Attempt from Love's Sickness to Fly in Vain, For I am myself my own Fever and Pain

Kép: Henry Purcell egyik dala

Kép: 1936-ban Oxfordban a mama egyik nővére, Mary esküvője után. Hátsó sor - Jack, a vőlegény egyik testvére: a mama apja: Jack másik testvére: John, a mama egyik bátyja. Második sor - Ruth, a mama másik nővére: a mama anyja: a 17 éves mama. Első sor – Jack és Mary.

Reggel 7-kor kocsival elmentem a Sainsburysbe a szokásos heti bevásárlást végezni magunknak és a mamának. Lois még aludt. Hazajöttem és nesztelenül beosontam a hátsó ajtón a házba, és ide-oda beraktam a mi élelmiszerunkat.

Aztán az ágyba hozta Loisnak a teát, és közösen a francia szókincsünket teszteltük, majd beszélgettünk E M Forster “A Room with a View” című regényéről, mert ezen a hétvégén Ildikónak esszét kell írni erről a témáról: Lucy, egy fiatal angol nő Olaszországba utazik és ott kapcsolatba kerül az elfojtott érzelmeivel és azután meri igazi önmagát mutatni, ellenállni a társadalom igényeivel, kikosarozni a hidegvérű Cecilt és férjhez menni a szenvedélyes Györgyhöz. Parázs vita után zuhanyoztunk, felfrissítettük magunkat és átöltözködtünk.

Fél tízkor gyalog átmentünk a mamához és átadtuk neki a “mamatápot”. Teát főztünk és csevegtünk vele két órányit. Bemutattam a mamának a számítógépen azokat a régi fehér-fekete fotókat, amelyeket beszkeneltem tegnap, és közösen megpróbáltuk azonosítani az ismeretlen arcokat (lásd felül). Aztán hazajöttünk.

Kettesben ebédeltünk, majd felmentünk az emeletre és az egész délutánt az ágyunkban töltöttük. Pátyolgattuk egymást: édességeket cseréltünk és sajnos iszonyatos mennyiségű csokit zabáltunk össze – de fincsi volt! Aztán kikászálódtunk az ágyból, lecsoszogtunk a lépcsőn, kiosontunk a kertbe és uzsonnáztunk a kerti asztalnál.

Bementünk a házba és becsomagoltunk egy bőröndbe néhány holmit magunknak, mert holnap elmegyünk Alisonékhoz három éjszakára. Fél hétkor kettesben vacsoráztunk. Kaja után letelepedtünk a nappaliban és tévéztünk. Megnéztünk egy dokumentumfilmet a BBC-2 csatornán, ami a XVII. századi angol zeneszerzőről, Henry Purcellről szólt.

2009. május 8. péntek

Kép: a mama szülei és testvérei Dél-Walesben a késői 1920-as években: a hátsó sor – John, Betty, Kate, Mary, a mama anyja és a mama apja: második sor – Ruth és a mama: első sor – Joan, Ellis és Barbara.
Sajnos most már a mama az egyetlen túlélője ennek a nagy családnak.

Kép: balról jobbra – (a gyermekkorukban, a késői 1920-as években) Ruth, a mama egyik nővére: Babs, a mama egyik húga: és a mama

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órányit. Aztán hazajöttem.

Délelőtt Lois befejezte a fürdősoba falainak a festését, én pedig görnyedtem a gép előtt, beszkeneltem negyvennéhány régi fotót a mama kérésére (lásd felül). Ezeket a fotókat "Babs" (azaz Barbara), a mama húgája egyik fotóalbumában találtam (Babs sajnos januárban elhúnyt). Ezt az albumot megfelelő sorrendben vissza kell adnunk Babs családjának.

Kettesben ebédeltünk, aztán megint szorgoskodtunk a fürdőszobában: befejeztük a szegélydíszt ragasztását. Aztán totál kidőltünk. Négy órától beszélgettem Ildikóval a Skype-on, a téma néhány nehéz angol kifejezés volt, pl. „prefrontal cortex”, „prolonged stare” és „teahouse brawl”: rééémes, borrrrzasztó!

Sarah telefonált, hogy ma este nem vacsorázik nálunk, mert nagyon későn ebédelt, tehát kettesben vacsiztunk, majd másodszor totál kidőltünk és tévéztünk a nappaliban…zzzzzz!!!!

csetlünk-botlunk a fürdőben

Kép: megint csetlünk-botlunk a fürdőszobában

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órányit, aztán hazajöttem. Hazafelé jövet beugrottam a sarki közértbe, mert a mama akarja, hogy küldjenek a vegytistítóhoz két párnahuzatot.

Délelőtt szorgoskodtunk a fürdőszobában és a konyhában. Felvittem fehér alapozó festéket a fürdőszoba mennyezetére (a fürdőkád felett, ahol éveken át sok-sok gőzölgő melegvíz hatására teljesen levált a tapéta!!! Gareth, Sarah volt lovagja megpróbálta újraragasztani két évvel ezelőtt, de sajnos nem sikerült jól), és emellett a konyha kéményének a falaira. Aztán kettesben cseteltünk-bottoltunk a fürdőszobában, szegélydíszt ragasztottunk közvetlenül a mennyezet szintje alá a mosdókagyló, a vécé és az ajtó felett.

Ebédeltünk a kerti asztalnál, aztán én felvittem fehér festéket a fürdőszoba mennyezetére a fürdőkád felett, Lois pedig magnólia-színúre festette a konyha kéményének a falait. Négykor uzsonnáztunk a kertben.

Este fél hétkor Sarah megérkezett a melóból, és hármasban vacsoráztunk. Kaja után Sarah elrohant a saját lakásába, mi pedig totál kidőltünk....zzzzzzz. Mitagadás öregedünk!!!!

a mama és a sárga Porsche

Fotó: a mama és a sárga Porsche

Reggel fél kilenctól beszélgettem Ildikóval a Skype-on, a téma Légy jó mindhalálig első fejezete volt. Majdnem befejeztük a nekem „problémás” szavak és kifejezések megbeszélését: csak négy „problémás szó” marad, amiről még nem beszélgettünk. A beszélgetésünk alatt Lois közben szorgoskodott a fürdőszobában: újrafestette az szegőlécet.

Fél tízkor gyalog átmentem a faluba, beugrottam a falusi bankba és betettem két csekket: az egyiket a mama számlájára, a másikat a saját számlánkra. Aztán továbbmentem a mamához, teát főztem és csevegtem vele egy órányit, aztán hazajöttünk. Láttam a mama felhajtóján Francis, Sarah új lovagjának a sárga Porschéjét. Úgy látszik, hogy a szomszédok kiváncsiskodnak, nem értik, hogy miért jelent meg hirtelen a mama felhájtóján ez a világos színű tünemény!

Háromnegyed 12-kor kocsival elmentünk a Homebase-ba, a barkács-áruházba, terpentint, néhány fali kampót és villanykörtét, és böngésztünk az ereszcsatornák között, aztán majdnem éhen haltunk, tehát hazarohantunk és kettesben ebédeltünk.

Kaja után kéttőkor gyalog átmentünk a Rose-hoz, a barátnőnkhöz, mert telefonált, hogy valami baj történt a családfakutatási szoftverével. Nem tudtuk megoldani a problémát. Szerintem Rose családfakutatási webszájtja a probléma. Tanácsoltam, hogy kéthárom nap múlva megint megpróbálja a szoftvert futtatni.

Négykor értünk haza, és kettesben uzsonnáztunk a nappaliban, aztán gyakoroltuk a tíz tai chi pozíciót. Este fél hétkor Sarah megérkezett a melóból, és hármasban vacsoráztunk. Kaja után Sarah elrohant a saját lakásába, mi pedig letelepedtünk a nappaliban és tévéztünk.

Kiruccanás Somerset megyébe

Kép: 2009-ben: Rosemary és Lois
Kép: a cornwalli strandon a korai 50-es években: a hosszú lábú Rosemary (jobbról a negyedik). Balról jobbra: Helen (Rosemary idősebb húga), Rosemary anyja, Linda (Rosemary fiatalabb húga, aki a kisbabát, Jenny-t tartja a karjában), Rosemary, Andrew (Lois öccse), Lois, Lois anyja.

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem és csevegtem vele egy órányit.

Délelőtt tízkor kocsival elindultunk Somerset megye felé, az M5-ös autópályán mentünk, és fél 12-kor érkeztünk meg Rosemary-hoz, Lois gyermekkori barátnőjéhez. Hármasban ebédeltünk, aztán megismerkedtünk Rosemary kutyával, letelepedtünk a nappaliban, és csevegtünk az ötvenes évekről, azaz a régi szép időkről.

Háromkor indultunk haza, és fél ötkor érkeztünk meg. Sarah telefonált, hogy ma este a saját lakásában vacsorázik: az új lovagja, Francis eldöntötte, hogy a nyáron biciklizik a város körül, és kéthárom hónapra nem használja az autóját (mégpedig a sárga Porschéjét) és parkolja az anyjám felhajtóján: ennek következtében óriási megtakarításokat ér el az adó és a biztosítás terén. A mamának is nincs ellene kifogása, mert mondja, hogy nagyobb biztonságban érzi magát akkor, ha valami autó áll a felhajtóján.

Hatkor Loisszal kettesben vacsiztunk, aztán totál kidőltünk...zzzzzzz!!!!!

2009. május 4. hétfő

Kép: Lois újrafesti a fürdőszobát

Délelőtt Lois újrafestett négyből három fürdőszobafalat, én pedig szorgoskodtam a ház mögötti kertben, kiástam gyomok garmadát, aztán készítettem az ebédet.

Kép: a korai 50-es években – balról jobbra Nina (Lois egyik barátnője), Andrew (Lois öccse), Linda (Rosemary húga) és Lois

Kaja után Lois festett tovább, én pedig beszkeneltem a gépbe 23 regi fekete-fehér fotót (lásd a példát alul): holnap egy kis kiruccanást teszünk Somerset megyébe, és meglátogatjuk Lois egyik gyerekkori barátnőjét, Rosemary-t. A gyerekkorában Lois sok nyarat töltött Cornwall megyében Rosemary-vel és a családjával együtt. Délután négykor gyalog átmentünk a mamához, teát főztünk és csevegtünk vele egy órányit, aztán hazajjöttünk. Kettesben vacsoráztunk, aztán tévéztünk és korán lefeküdtünk....zzzzzzzz!!!!!

2009. május 3. vasárnap

Kép: kivételesen átkapcsoltunk az egyik vásárlási csatornára

Reggel 9-kor beszélgettem Ildikóval a Skype-on, a téma angol előljárós igék volt – pl call off, let off, level off, wear off, work off, rémeeeeeeessssssssss! Lois közben kocsival elment a városi templomba a két szokásos heti szolgálatra és az Igére.

A Skype-hívás után munkához láttam a konyhában, készítettem az ebédet. Emellett közben még két feladatot végeztem: vagyis lenyírtam a ház előtti füvet és a ház mögötti füvet, és beugrottam a mamához és a kis tablettatartó doboz segítségével rendeztem neki a orvosságát a jövő hétre, aztán hazarohant.

Fél kétkor Lois hazaért és kettesben ebédeltünk. Kaja után Lois leült a gép elé és ellenőrizte az emaileit, én pedig letelepedtem a kedvenc fotelembe és szundítottam egyet....zzzzzzz!!!!

Négykor uzsonnáztunk: tea és sütemény...az igazi angol teadélután...fincsi!!!!! Este letelepedtünk a heverőre és tévéztünk. Valami hülye vetélkedő ment, tehát kivételesen átkapcsoltunk az egyik vásárlási csatornára. Ámultuk-bámultuk az eladónő fullos ékszereit, de a végén úgy tettünk, mintha skótok volnánk, és nem rendeltünk semmit.

Sarah "Salsa Squad" nevű csoportjának utcai mutatványa a Waterstones könyvesbolt előtt

Kép: Sarah és a táncpartnere (balra, a lámpaoszlop előtt)

Kép: Sarah és a táncpartnere (jobbra)

Kép: sok-sok néző lelkesen beszáll a táncba

Kép: Sarah kis pihenőt tart a számok közötti szünetben

Kép: a Salsa Squad a „Street Shuffle” című számot ad elő

Reggel 8-kor kocsival elmentünk a Sainsburysbe a szokásos heti bevásárlást végezni magunknak és a mamának. Hazafelé jövet beugrottunk a mamához és átadtuk neki a „mamatápot”. A mama nagyon rosszkedvű volt, tehát nem maradtunk.

Hazaértünk. Lois zuhányozott és hajat mosott, aztán kocsival elmentünk a város központjába, és megnéztük azt a mutatványt, amit Sarah „Salsa Squad” nevű csoportja előadott a Waterstones könyvesbolt előtt. Nagyon élveztünk, és sok néző is vérszemet kapott és lelkesen beszállt a táncba. A mutatvány után Loisszal beugrottunk egy kis étterembe és kettesben kávéztünk, aztán hazajöttünk.

Kettesben ebédeltünk a kerti asztalnál. Kaja után Lois szorgoskodott a veteményes kertben és az üvegházban, babot zsázsát, paradicsomot és tököt ültetett. Én pedig a kerti asztalnál ülve elovastam két oldalt a magyar nyelvű regényemből. Háromkor elbújtunk a bokrok möge, és ott, ahol a szomszédok nem lehettek szemtanui a bumfordi technikánknak, újra kipróbáltuk a tíz tai chi pozíciót: nagyon pihenős és kielégítő volt, közosen pihentünk és nagyon-nagyon élveztük. Aztán Lois dolgozott tovább a veteményes kertben, én pedig gyalog átmentem a mamához, teát főztem és csevegtem vele egy órányit, aztán hazajöttem. A mamának sokkal jobb kedve volt, hála Isten!

Este hatkor kettesben vacsiztunk a kertben, aztán bementünk a házba és letelepedtünk a heverőre a nappaliban. A tévében valami hülye vetélkedő ment, tehát rádiót hallgattunk: Geoffrey Chaucer (c.1343 – 1400) „Troilus és Cressida” című versének a dramatizációja ment a BBC Radio 4 nevű csatornáján. A történet ősi Trójában játszódik. Két részben van ez a sorozat: az első epizód végén Cressida, a szép özvegy és Troilus herceg első együttléte javában tart (Cressida hátborzongató nagybácsija, Pandarus a kerítő szerepben tetszeleg).

Kiruccanás a Cerney House-ba

Képek: tulipán a köbön! (a Cerney House kertje)

Kép: a Bathurst Arms kocsma pótparkolója

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órányit, aztán hazajöttem.

Háromnegyed tízkor kocsival elmentünk a XVIII században épült Cerney House kastélyba, ami innen 15 mérföldre (25 km-re) van. Odafelé menet feltettük Rose-t, a barátnőnket. Megérkeztük a Cerney House-ba, és ott az U3A (harmadik kor egyeteme) által szervezett kertlátogatás rajongók klubjának a többi tagjával találkoztunk. Hétágra sütött a nap, tehát sétáltunk két óráig a kertben, és ámulták-bámulták a sok tulipánt: sokféle van nagyon! Megismerkedtünk a kastély tulajdonosával, Sir Michael Angusszal és a feleségével, Lady Angusszal, akik imádják a kertészetet.

Miután megnéztük a kertet, beugrottunk a teázóba egy teára és süteményre, aztán elindultunk haza, de hazafelé jövet megpillantottuk a Bathurst Arms kocsmát: nagyon-nagyon kellemes kocsmának látszott, sok-sok vendég a kocsma kertjében ült, ami ellenállhatatlan kisértés volt, tehát beugrottunk a kocsmába, ételeket és italokat rendeltük és a fák alatt egy patak melletti asztalnál ebédeltünk. Aztán hazajöttünk, és idefelé jövet kiraktuk Rose-t a háza előtt.

Gyalog elmentünk az újságárushoz és fizettük a havi számlánkat, aztán beugrottunk az állatorvoshoz és vettünk bolhaellenes szert a mama macskájának, Polly-nak. Aztán továbbmentünk Tomhoz, a barátunkhoz. Teát főztünk, és csevegtünk vele egy órányit. Patricia, Tom felesége nem volt otthon ma, mert Oxfordban volt: egy filozófiával kapcsolatos konferencián vett részt.

Este fél hét Sarah megérkezett és hármasban vacsoráztunk. Mi pedig letelepedtünk a nappaliban és tévéztünk.