2009. április 29. szerda

Kép: Lois magolja a francia kötőmód használatát - rémeeeeeeessssssss!

Kép: Sarah kedvenc plüssoroszlánja, Ubu elbóbiskol néhány percre...

Reggel fél kilenctól beszélgettem Ildikóval a Skype-on: a téma az angol elöljárós igék volt, pl drop off, kick off, see off, set off, spark off, take off és hold off – rémeeeeeeeeeessssssss!!!! Mondtam Ildikónak, hogy remélem, jöhetek jövőre a debreceni nyári egyetemre, és különösen akkor is, ha ráveszem „Magyar Mike”-ot arra, hogy velem jöjjön: de Mike jelenleg Ausztráliában van, és egyelőre nem tudom vele erről beszélgetni.

Fél tízkor gyalog átmentem a mamához. Odafelé menet beugrottam a sarki élelmiszerboltba és egy pint tejet vettem a mamának. Megérkeztem a mamához, teát főztem és csevegtem vele egy órányit. Szerencsémre már jobb kedve volt, mint az elmúlt 2 napban. Hazajöttem.

Kimentünk a kertbe és kiástunk sok-sok gyomot a virágoskertből. Kis kert nagy élvezet, nagy kért óriási élvezet(?)! Lois tarlórépát, pasztinákot és brokkolit is ültetett. Aztán kettesben ebédeltünk. Kaja után Lois leült a gép elé és ellenőrizte az emaileit, én pedig huppantam a kedvenc fotelembe és szunyókáltam....zzzzzzzz!!!!

Délután kétkor kocsival elrohantunk Dianához az U3A (harmadik kor egyeteme) által szervezett francia társalgási klub kéthetenti találkozojára. Nyolcan voltunk: Diana, én, Lois, I. Shirley, II. Shirley, Gillian, Tina és Angela. John elutazott tegnap egy hónapra az Egyesült Államokba. Én az egyetlen férfi voltam, de mégiscsak jó, hogy tüske közül rózsa nő! Tanultuk tovább a francia kötőmód használatát: rémeeeeeeessssssss!!! Aztán teáztunk és hazajöttünk.

Este fél hétkor Sarah megérkezett a melóból és hármasban vacsoráztunk. Kaja után Sarah elrohant a lakásába, mi pedig letelepedtünk a nappaliban és tévéztünk: Julia Bradbury, a csínos de íjesztő műsorvezető sétál az Ír-tenger az Északi-tengerig...zzzzzzzzz!!!!!

Sarah tegnapi salsaórája az internetre is felkerült !(Street Shuffle Practice)

Kép: Sarah nézi a tegnap esti salsaóráját az interneten

Kép: szüret! gombamódra szaporodik a rebarbara !!!!

Kép: a még nem használt growbag pihen békésen az üvegházban

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem és csevegtem vele. Nem sokáig maradtam, mert a mama jelenleg állandóan rosszkedvű, alig bírom ki !!!!

Fél tízkor leültünk a „tárgyalószobánkban”, azaz az ebédlőben és a “házi vezetôségi csapat” heti találkozót tartottuk. Felsoroltuk azokat a feladatokat, amelyeket végezni kell, és eldöntöttük, hogy mik a céljaink a jövô hétre, azaz pontosan mit akarjunk elérni vagy teljesíteni a legközelebbi találkozó idejére. Ahogy mindig, kicsit rémes volt a feladat-lista hossza!

Alison telefonált, hogy tegnap igazán rémes élménye volt: a kis 2 éves Josie-ka felkapott egy bakterium elleni aeroszolos flakont és a tartalmát a saját szemébe permetezte, és Alisonnak a helyi kórházba kellett vinni. Szerencsére az ápolónőnek sikerült lemosni és kiöblíteni Josie-ka szemét, és egy órával később megengedték, hogy hazamegyenek.

Kettesben ebédeltünk, aztán Lois kiment a kertbe és kitakarította az üvegházat, én pedig letelepedtem a nappaliban és szunyókáltam…zzzzzzz! Háromkor én is kimentem a kertbe és kiástam néhány gyomot a virágoskertben. Négykor bementünk a házba és uzsonnáztunk.

Este fél hétkor Sarah megérkezett a melóból és hármasban vacsoráztunk. Sarah mondta, hogy a tegnap esti salsaórája az internetre is felkerült. Lásd
http://www.salsasquad.com/index.php?subaction=showfull&id=1240493789&archive=&start_from=&ucat=2& (Street Shuffle Practice). Szombat délelőtt mutatványt előad a csoport a város központjában a Waterstone's könyvesbolt előtt. Az országos tévé is közvetíti. Legyél ott te is!!!!

2009. április 27. hétfő

Ma reggel Lois pátyolgatott és teát hozott nekem az ágyba. Fél kilenckor kocsival elmentünk a springbanki közösségi központba és a tai chi tanfolyamunkban vettünk részt. Héten voltunk Ray-t, a tanárunkat is beleértve. Az óra után visszarobogtunk a faluba és találkoztunk a falusi nyugdíjasházban a többi helyi „gondozóval” a havi rendezvényünkre. Sajnos szakadt az esó, tehát a beütemezett csoportos séta elmaradt. A séta helyett letelepedtünk a nyugdíjasház tárgyalószobájában, erről-arról csevegtünk és információt cseréltünk.

Hazajöttünk és kettesben ebédeltünk. Kaja után letelepedtem a nappaliban és szunyókáltam, Lois közben leült a gép elé és ellenőrizte az emaileit. Háromkor gyalog átmentünk a mamához, teát főztünk, csevegtünk vele egy órányit, és hazajöttünk.

Este fél hétkor Sarah megérkezett a melóból és hármasban vacsiztunk. Kaja után Sarah kislányosan öt fontot kért kölcsön és vidámon danolászva elrohant a salsaórájára, mi pedig letelepedtünk a nappaliba, tévéztünk. Érdekes dokumentumfilmet megnéztünk, ami egészen színesen illusztrált az erős szelek hatását világszerte – rémeeeeeeeeeeeeessssssssss!

2009. április 26. vasárnap

Reggel mindketten pocsékul éreztük magunkat (ami őszintén szólva a késői lefekvésünknek köszönhető volt).

Kilenc-től beszélgettem Ildikóval a Skype-on, a téma Móricz Zsigmond „Légy jó halálig” című regénye volt (hogy egészen pontos legyek, az első tíz oldal). Lois közben kocsival elment a városi templomba, odafelé menet felvette Andrée-t, a francia barátnőnket.

Tíztól munkához láttam, kitakarítottam és kiporszívóztam a házat, aztán szorgoskodtam a konyhában, készítettem az ebédet. Egykor Lois megérkezett (hazafelé jövet a mamát felvette), és hármasban ebédeltünk: sült csirke burgonyával, karfiollal és a kertünkben termesztett sárgarépával, utóételnek sárgabarack fagylalttal: fincsi!!!!)

Kaja után letelepedtünk a nappaliban, aztán hazavittem a mamát. Kettesben uzsonnáztunk, aztán totál kidőltünk.....zzzzzzzzz!!!!! Hová tűnt az este????

2009. április 25. szombat

Kép: ratyi éjszakai fotó Francisnak, Sarah új lovagjának a kerti taváról: balra Francis grillsütője....

Reggel fél nyolckor kocsival átmentünk a Sainsburysbe a szokásos heti bevásárlást végezni magunknak és a mamának. Hazajöttünk, és Lois berakta ide-oda az élelmiszerünket, én közben továbbmentem a mamához, átadtam neki a „mamatápot”, aztán megint hazajöttem.

Délelőtt kitakarítottuk tovább a házat és teljesen bababiztossá tettük, aztán egy kis pihenőt tartottunk és kávéztunk az ebédlőben. Épp akkor Alison telefonált, hogy lerobbant a kocsija és a szerviz szerint új szinkrongenerátorra van szüksége, szóval sajnos elmaradt a látogatás: óriási csalódás.

Kettesben ebédeltünk, aztán délután szorgoskodtunk a ház mögötti kertben. Este fél nyolckor Francishoz, Sarah új barátjához mentünk egy barbecue-ra. Francis készítette a főételt és Sarah az utóételt: jó csapat! Kaja után ámultuk-bámultuk Francis kerti tavát, aranyhalait és koi pontyait. Aztán csevegtünk négyesben éjfélig, aztán hazarohantunk és totál kidőltünk....zzzzzzzz!!!!!

Kiruccanás Közép-Walesbe

Kép: a knightoni juhpiac, az eladó juhok és Lois (aki nem eladó)

Kép: Presteigne-ben, a Lugg folyó (Anglia és Wales közötti jelképes határ)

Kép: sétáltak a 400 méter magas Offa's Dyke ösvényen ezek a lábak (és ezek a zoknik!)

Kép: Lois a szálloda előtti kertben

Kép: Lois a 1200 láb (400 m) magas Panpunton Hill csúcsán, az Offa's Dyke ösvényen

Kép: a Teme folyó partján

Szerdán délelőtt elindultunk Közép-Wales felé, ütközben benéztünk a Dunkertons almabor-készítő üzembe, csevegtünk az üzem tulajdonosával és egykét dolgozóval, és vettük három üveg almabort. A Herefordshire megye híres az almaboripara miatt.

Ebédeltünk az Arrow folyó partján, aztán továbbmentünk Presteigne-be és bejelentkeztünk a szállodánkba. A szálloda 1616-ban épült, a híres Bradshaw család ebben a házban lakott: John Bradshaw az a bíró volt, aki 1649-ben halálra elítélte az akkori királyt, I. Károlyt.

Szerda délután körülnéztünk a városban, megnéztük a XVI. századból származó megyei bíróságházat és a csendes Lugg folyót, ami Anglia és Wales közötti (jelképes) határt jelenti, és aztán vacsoráztunk a szállodában és lefeküdtünk. Hihetetlenül csendes ez a kisváros, és csodák csodája az ágyunkban este meg reggel csak a madarak énekét hallottunk.

Csütörtökön kocsival elmentünk egy másik walesi kisvárosba, Knightonba és megnéztük a heti juhpiacot, aztán gyalog átmentünk a csendes Teme folyón (így visszatérve Angliába), felmásztunk a meredek Panpunton Hill hegyre és sétáltunk néhány mérföldre észak felé az Offa’s Dyke Path ösvény mentén: nagyon szép kilátás volt a Teme völgyére.

“Offa’s Dyke” a VIII. században emelt hatalmas földépítmény, mely egykoron az angolszász Mercia királyság határát jelölte (Offa, Mercia leghíresebb királya azért emeltette a földépítményt, hogy megvédje a walesiektől a királyságát). A sánc 80 mérföldes (129 kilométeres) szakasza a mai napig is látható, némely része 8 méter magasan emelkedik. Az ’Offa’s Dyke Path’ országos túraútvonal az angol-walesi határ mentén húzódik 285 km hosszan, a Chepstow melletti Severn torkolatától egészen az észak-walesi partokon lévő Prestatyn-ig.

A seta után délután kifáradtan ám boldogán visszatértünk a szállodánkba, vacsiztunk, majd lefeküdtünk. Pénteken kijelentkeztünk a szállodából és hazajöttünk, aztán nekiláttunk kitakarítani és bababiztossá tenni a házat, mert szombattól Alison és a két unokánk meglátogat háromnégy napra.

2009. április 21. kedd

Kép: a konyhánk frissen bevakolt kéménye (köszi, Bob!)

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, odafelé menet beugrottam a sarki közértbe és 2 darab 100 wattos villanykörtét vettem. Megérkeztem a mamához, kicseréltem a villanykörtét a mama ebédlőjében, teát főztem, csevegtem vele egy órányit, aztán hazajöttem.

Tízkor elkezdtem a füvet lenyírni: hogy egész pontos legyek, a ház előtti füvet, a ház mögötti füvet, és a kert végén levő füvet is (azaz a gyümölcsfák között). Lois közben törpebabot, franciababot, salátát és rakéta salátát ültett a veteményes kertben. Később segítettem neki a (zöld)babkarókat felállítani, aztán kettesben kávéztunk a kerti asztalnál.

Délben bementünk a házba, megágyaztunk a két vendégszobában, mert a holnap kezdődő kéthárom kiruccanásunk után Alison és a két unokánk meglátogat minket négy napra.

A mama telefonált, hogy teljesen fel van dobva, olyan érdekes délelőttje volt, mert a sarki szatócs anyósa, Dina belenézett fél órás csevegésre és annyira érdekes volt a beszélgetésük. Úgy látszik, hogy Dina meglátta a mama jeruzsálemi bibliáját az asztalon, és elkezdett az Isten „helyes” nevéről, Yahwehról stb beszélni. A szatócs és a család dél-afrikai holland származású, pár évvel ezelőtt kivándoroltak Angliába. Mindez persze a mamát a hetedik mennyországba repítette.

Kettesben ebédeltünk a kerti asztalnál, aztán felmentem az emeletre, lefeküdtem, szundítottam egyet. Lois közben újságot olvast. Fél háromkor keltem fel, és teáztunk a kertben. Fél négykor elbújtunk a bokrok möge, hogy a szomszédok ne legyenek szemtanui az orientális stílusú tornánknak, és nekiláttunk gyakorolni a tíz tai chi pozíciót. Aztán uzsonnáztunk a kerti asztalnál: tea és lekváros kenyér – fincsi!

Ötkor Bob, a szomszédunk benézett, és bevakolta a konyha kéményének a falát, ahol a régi cirkó állt január előtt, amikor a barátságos környéki gázszerelőnk felszerelte a csilli-villi újat. Bob csak harminc perc alatt befejezte a munkát. Megkérdeztük, hogy mivel tartozunk, de Bob csak azt mondta, hogy nem kér semmit, baráti szívességként csinálta meg. Később Lois átment hozzá (Bob épp a háza előtti kertben dolgozott) és átadott neki két üveg bort, aminek nagyon örvendett.

Hatkor becsomagoltunk egy bőröndbe néhány holmit magunknak, mert holnap kocsival elmegyünk Közép-Walesbe egy pár éjszakára.

A mama telefonált, hogy pocsék volt az egész napja: valami baj történt az ebédlőben levő rolóval, és mi több, a közeli szomszédja, akit a mama nem szeret, Linda felhívott, és sokáig locsogott stb stb.

Csak úgy hadart és hadart nekem a mama, szidott embert és Istent. Emlékeztettem, hogy korábban telefonált, hogy fel van dobva, annyira érdekes volt a délelőttje stb. A mama azonban nem akarta bevallani, hogy nem pocsék volt az egész napja. Ezért tartjuk nehéznek a mama személyiségét!

Fél hétkor Sarah megérkezett a melóból, és hármasban vacsiztunk. Kaja után Sarah elrohant a saját lakásába, mi pedig letelepedtünk a nappaliban, és totál kidőltünk.....zzzzzzzz!!!!!

Senki ne aludjon !

Kép: a műsor és a három jegyünk és a ki-ki-kandikáló naprakész szereposztás lap - minden "játékos" (illetve énekes) külföldi !

Kép: Lois kapál és tesz-vesz a veteményes kertben

Reggel nyolckor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, és csevegtem vele egy órányit, aztán haza.

Kilenckor Loisszal kettesben kocsival elmentünk a springbanki közösségi központba az új tai chi tanfolyam első órájára. Amikor megérkeztünk, Ray, a tanár már javában újra bemutatott két női diáknak kéthárom pozíciót, és mi lelkesen beszálltunk. Tízkor egy kis pihenőt tartottunk és ötön kávéztunk és csevegtünk a közösségi központ kis konyhájában, aztán egy rövid (húsz perces) meditációval fejeződött be az óra.

Fél 11-kor hazajöttünk. Kimentünk a ház mögötti kertbe: Lois tett-vett a veteményes kertben, káposztát és sárgarépát ültett. Én pedig leültem a kerti asztalnál és elkezdtem a következő magyar nyelvű olvasmányom, Móricz Zsigmond „Légy jó mindhalálig” című regény első fejezetét olvasni.

Kértük Bobtól, a szomszédunktól, hogy bevakolja a konyha kéményének a falát, ahol a régi cirkó állt azelőtt. Beugrott és elfaragta a régit, mondta, hogy holnap este visszajön és befejezi a munkát.

Kettesben ebédeltünk a kerti asztalnál, aztán felmentünk a hálószobánkba és két órát az ágyunkban töltöttünk. Háromkor keltünk fel és újra kimentünk a kertbe és teáztunk. Aztán Lois bement a házba a telefont használni, én pedig alaposan felástam a veteményes kert még egy részét. Tíz perccel később Lois újra kijött a kertbe, és megint a bokrok mögé elbújtunk, ahol a szomszédok nem lehettek szemtanui az orientális tornánknak, és újra kipróbáltuk a tíz pozíciót.

Fél négykor bementünk a házba, és Lois elkezdte készíteni a vacsit. Fél hatkor Janet, a barátnőnk megérkezett és hármasban vacsoráztunk, aztán elrohantunk az egyik városi színházba Turandot-előadására. Minden énekes külföldi volt, tehát úgy éreztük magunkat, mintha egy angol premier liga mérközést néznénk.

2009. április 19. vasárnap

Kép: a "csajos" regényem a ki-kikandikáló angol-nyelvű jegyzeteimmel és a szánalmas összefoglalásommall [most már eladó a könyv és a jegzeteim: meghozzá kedvezményes áron!!!!]:

Reggel 9-tól beszélgettem Ildikóval a Skype-on, a téma a következő volt: az angol elöljárós igék (pl to stand down, to live down, to slow down, to come in, to scale down, to fit in, to come down to – rémeeeeeeeeessssssssss!!!!)

Fél tízkor Lois kocsival elment a városi templomba, odafelé menet felvette a francia barátnőnket, Andrée-t. Én pedig tíztól munkához láttam, kitakarítottam és kiporszívóztam a házat, és készítettem az ebédet. Időről időre beugrottam az ebédlőbe, írtam egy hosszú emailt Annie-nak, a Franciaországon élő barátnőnknek.

Egykor Lois és Andrée megérkezett, idefelé jövet felvették a mamát. Négyesben vacsoráztunk: sült csirke, sült burgonyával, a kertünkben termesztett pasztinákkal és káposztával, utóételnek a kertünkben termesztett rebarbara tejszínhabbal: fincsi!

Kaja után négyesben letelepedtünk a nappaliban, csevegtünk egykét órányit. Fél négyre a mama álmos lett, és hazavittük a két nőt, aztán visszajöttünk és kimentünk a kertbe uzsonnázni a kerti asztalnál. Sütött a nap.

Aztán elbújtunk a bokrok möge, és ott, ahol a szomszédok nem lehettek szemtanui a bumfordi kísérleteinknek, megint csak úgy kipróbáltuk újra és újra a tíz pozíciót, mert holnap lesz az első tai chi óra a springbanki közösségi központban.

Aztán Lois bement a házba, leült a gép elé és megnézte az emailjeit, én pedig maradtam a kertben, befejeztem a magyar nyelvű „Hotel Bali” című „csajos” regényemet, és nagyon élveztem a végkifejletét: sokáig visszafojtottam a könnyeimet, de ahogy ránéztem és sóhajtott egy nagyot, akkor elszakadt a cérna. Gratulálok, Fejős Éva! Nálam nem megszokott dolog, hogy befejezzek egy könyvet! Hát még bőven van, mit olvasnom: vajon melyik lesz a következő „a célkeresztben”?

Hétkor teáztunk: tea és hot cross bun: fincsi! Aztán tévéztünk...zzzzzzzz!!!!

VIII. Henrik király és a mama bejárónője

Reggel 8-kor kocsival elmentünk a Sainsburysbe a szokásos heti bevásárlást végezni magunknak és a mamának. Hazajöttünk, ide-oda beraktuk a kajunkat, aztán gyalog robogtunk a mamához, átadta neki a mamatápot. Teát főztünk, csevegtünk vele egy órányit, aztán hazamentünk. Úgy látszik, hogy a mama meggondolta magát, és már nem akarja elbocsátani a sokadik bejárónőjét, Sarah W-t. Szerintük azért meggondolta magát, mert fenyegettük azt, hogy akkor mi bemegyünk minden héten kitakarítani, és ezt a mama ismeretlen okokból nem akarja.

Délelőtt elolvastam még egy fejezetet a magyar nyelvű „Hotel Bali” című regényemből: be akarom fejezni egy pár napra ezt a „csajos” olvasmányt, mert jelenleg bőven van mit olvasni, és mi több, nagyon szeretném megtudni, hogy mi lesz a végkifejlete, vagyis, a négy nő közül melyik hálózza be Pétert, a jóképű sebészet. Tök izgi a szituáció, csajok!

Kép: Lois a virágoskertben

Kettesben ebédeltünk, és én kaja után felmentem az emeletre és szundítottam egyet. Lois pedig szorgoskodott a virágoskertben. Fél háromkor keltem fel, és uzsonnáztunk a kerti asztalnál.

Fél négykor gyalog atmentünk Tomhoz, a barátunkhoz és elkezdtünk vele csevegni. Húsz perc után Patricia, a felesége megérkezett, és négyesben egy klasszikus angol teadélutánba kezdtünk – tea és sütemény: fincsi!!!!

Kép: David Starkey illegeti magát a tévékamera előtt

Hazajöttünk és kettesben vacsiztunk. Kaja után letelepedtünk a nappaliban, tévéztünk. Megnéztünk egy dokumentumfilmet, a téma VIII. Henrik volt (négy részes sorozat második epizódja volt). A műsorvezető Dr David Starkey volt: Starkey népszerű, nyíltán meleg, televíziós történész, aki a Tudor-ház nagy ismerője.

2009. április 17. péntek

Reggel 9-kor gyalog elmentem a faluba, betértem a patikába és kivettem a mama új orvosságát, aztán továbbmentem a mamához, átadtam neki az orvossátot, teát főztem, csevegtem vele egy órányit, aztán haza.

Loisszal kettesben kávéztünk, aztán felmentünk a hálószobánkba, lehúztuk az ágyneműt, friss lepedőt terítettük az ágyunkra. Délben gyalog elmentünk az egyik falusi kocsmába ebédelni: sült marhahús, sült krumplival, zöldbabbal, sárgarépával, karfiollal, borsóval, sör: fincsi!!!! Aztán hazajöttünk, felmentünk az emeletre és lefeküdtünk egy pár órára a friss lepedőre: hmmmmmmm, imádjuk a frissen mosott lepedő illatát!

Háromkor felkeltünk, és uzsonnáztunk. Lois elrohant Rose-hoz, a barátnőnkhöz, mert Lois segítségére volt szüksége a családfája kutatásával, tudniillik a családfakutatási szoftverével. Én háromnegyed négytől beszélgettem Ildikóval a Skype-on, a Petőfi Sándor „Szeretlek kedvesem” és „Minek nevezzelek” című verseiről beszéltünk.

Háromnegyed hatkor Lois hazaért és kettesben vacsoráztunk. Kaja után letelepedtünk a nappaliban, a mai napilap keresztrejtvényét fejtettük, és tévéztünk.

Segítség - nyugati vagyok!!!!

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órányit. Úgy látszott, hogy a mama készül elbocsátani a sokadik bejárónőjét, mert „túl szorgalmas”, és „olyan,mint egy forgószél”: és „szemtelen, pimasz, bizalmaskodó, tolakodó” stb. Szóval, akárcsak a többiek, akiket eddig alkalmazott!!! (sóhaj!!!!)

Délelőtt Loisszal kimentünk a ház mögötti veteményes kertbe. A magburgonyát ültettük a tegnap ásott árokokba, sok komposztot is használva. Aztán szakadni kezdett az eső, és berohantunk a házba.

Kettesben ebédeltünk, aztán Lois leült a gép elé, ellenőrizte az emaileket. Én pedig felmentem az emeletre, lefeküdtem és szunyókáltam: háromkor keltem fel. Lecsekkoltuk a Google segítségével a tíz “top ten” francia mondatot, amit Diana, a csoportvezető ajánlott, és megállapítottuk, hogy helyes a francia kötőmód használata. Aztán kiírtuk a tíz mondatot két papírra, és elhelyeztük a hálószobánkban. Holnaptól minden reggel 8-kor zengeni fogjuk ezt a tíz mondatot, vagyis ezt a “mantrát”, és így a telepátián keresztül a lelki egyesülést elérni a csoport többi tagjával: mindnyájan ugyanakkor csináljuk. Ó jaj!

Véletlenül a mantránk egyik eleme az a mondat, hogy “j’aimerais que tu sois là” (más szóval “szeretném, hogy ott legyél”: érdekes módon még magyarul is elengedhetetlen a kötőmód alkalmazása ebben az értelemben: kicsit kísérteties, nem???!!!). Ez a mondat a mantránk tetőpontja, és kifejezi a csoport lelki egyesülésre való vágyát, és szóval ennek a teljes lelki élménynek elérésére törekszik a csoport. Rémeeeeeeessssssssss!!!!!

Fél négykor bementünk a nappaliba, és kipróbáltuk kettesben a tíz tai chi pozíciót a tévé előtt. Végre mondhatjuk azt, hogy jól ismerjuk a pozíciók minden csínját bínját. Látom, hogy elkezdünk lassan elmélyedni az orientális tornában és az orientális filozófiában, és nem tudom, hogy miért!!!! – állítsátok meg a világot, le akarok szállni! áááááááááááááááááááá, ne bántsanak !!!! Ártatlan vagyok! Nem dőlök be! Segítsééééééééggggg!

Négykor uzsonnáztunk, a klasszikus angol teadélután volt. Azt gondoltunk, hogy vissza a valóságra, ismét nyugatiak vagyunk – hurrá! – de csak holnap reggel 8-ig!!!! Akkor újra kezdődik a rémálom!!!!!

Fél hétkor Sarah megérkezett a melóból, és hármasban vacsoráztunk. Kaja után Lois kocsival elment a városi templomba a heti bibliaórára. Sarah pedig elrohant a saját lakásába. Én letelepedtem a kedvenc fotelembe és totál kidőltem...zzzzzzzz!!!!

A francia "kötőmód" mantra

Reggel fel kilenctól beszélgettem Ildikóval a Skype-on – a téma: az angol elöljárós igék (pl to cut back on, to sink in, to narrow down, to come in for ,to take in, to go back on, to fight back with stb – rémeeeeeeeeessssssssss!!!!)
Fél tízkor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órányit. Hazajöttem.

Délelőtt Loisszal befejeztük a francia házi feladatunkat: tíz „használatos” francia mondatot fogalmazni, amelyekben a kötőmódot kell használni – ó jaj!

Kettesben ebédeltünk, aztán elrobogtunk Dianához, az U3A (harmadik kor egyeteme) által szervezett francia társalgási klub vezetőjéhez. Ma délután kilencen voltunk (világrekord!!!): Lois és én, Diana, Gillian, John, I. Shirley, Tina, Angela és II. Shirley. Úgy látszik, hogy egyre népszerűbb ez a kis csoport, és most már várólista is van, amin az U3A négy tagja szerepel már. Diana kérdezte, hogy van-e köztünk olyan, aki szeretne egy második csoportot kezdeni és vezetni, de úgy látszott, hogy senki nincs, aki hajlandó.

Eldöntöttük, hogy mindenki „használatos” mondatai közül melyik a leghasználatos tíz mondat: Diana fogalmazta a „top ten” listát. Kérte, hogy házaérkezés után mindenki kiírja ezt a tíz „top ten” mondatot tíz cetlire, és ezeket a cetliket felragassza ide-oda a háza körül. Azt is eldöntöttük, hogy minden reggel 8-kor mindnyájan egy-egy házban félmeztelenül, kócos hajjal mászkálni és ezeket a mondatokat „zengeni” fogjuk: és a tíz mondat így számárunk olyan lesz, mint a híres OM mantra: OMMMMMMMMMMMM!!!!!!

Hazajöttünk Loisszal, de szokás szerint agyonhajszoltak, hulla fáradtak voltunk, és nem volt kedvünk kiírni a mondatokat – ó jaj! Ezen a feladaton majd holnap gondolkozunk. Majd holnap. Mert a holnap az már egy másik nap.” - Scarlett O'Hara is megmondta!

Fél hétkor Sarah megérkezett a melóból, és hármasban vacsoráztunk. Kaja után Sarah elrohant a saját lakásába, mi pedig becsoszogtunk a nappaliba, és totál kidőltünk...zzzzzzzz!!!!!

Kevinnékkel végre megismerkedtünk

Kép: a két frissen ásott árok, amelyekbe a burgonyát fogjuk ültetni

Kép: Sarah elkezdte az üvegfestést

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órányit. Hazajöttem.

Délután fél tizenegykor kocsival elmentünk Patriciához, a barátnőnkhöz és megismerkedtünk Patricia fiával, Kevinnel, Kevin feleségével, Francesszel és a 8 éves kislányukkal, Kayshával. Nagyon szimpi emberek. Tom, Patricia férje még ágyban volt!

Kevin nekünk megmutatotta a csodálatos felfújható királyi méretű ágyat, amin Francesszel alszik. Mi is kipróbáltuk, és a meglepetésünkre nagyon nagyon kényelmes volt. Döntöttük, hogy mi is vásárolunk egy ilyent, mert néhány hónap múlva a fiatalabb unokánk, Rosalind már nem fog akarni gyerekágyon aludni. Kevin bemutatotta, hogy elég könnyű is a leengedett ágyat egy kis táskámba begyömöszölni - a technológia csodái!

Elbúcsúztunk Patriciaéktől, mondtuk Patriciának, hogy üdvözöljuk Tomot (!), majd továbbmentünk a Blooms kertészeti üzletbe, komposztot, két growbagot és egy csomó csomag magot vettünk: babot, káposztát, pasztinákot, spenót, sárgarépát, tarlorépát, paradicsomat, uborkát, salátát és még sok egyebet is! Hazajöttünk.

Kettesben ebédeltünk, aztán egy órát az ágyunkban töltöttünk. Fél háromkor felkeltem és két hosszú, egy láb (30 cm) mély, ásó-szélességû árokot ástam, mert ezen a héten a lugas mögé burgonyát ültetni fogunk. Négykor Lois felkelt és kettesben uzsonnáztunk.

Este fél 7-kor Sarah megérkezett a melóból és hármasban vacsoráztunk. Mondta, hogy a hosszú hétvége alatt elkezde az üvegfestést. Bemutatotta nekünk az első kísérletét: egy sellő delfinekkel játszik.

Kaja után Sarah elrohant a saját lakásába, mi meg letelepedtünk a nappaliban, csináltuk a francia házi feladatunkat, mert holnap délután lesz az U3A (harmadik kor egyeteme) szerzett francia társalgási klub legközelebbi találkozója. Tíz „használatos” francia mondatot kell írnunk, amelyekben a kötőmódot kell használni – ó jaj!

2009. április 13. húsvét hétfő

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órát. A mama mondta, hogy a konyhai tévéjében elég homályos a kép a BBC-1 csatornán, tehát újra behangoltam. Hazajöttem.

Reggel 9-tól szorgoskodtunk a kertben. Én kiástam a maradék pasztinákot, és Lois a maradék kellbimbót kiásta. Aztán elkezdtem alaposan az egész veteményes kertet felásni. Délben kettesben ebédeltünk, aztán felmentünk a hálóba, lefeküdtünk pár órára. Háromkor felkeltem, kimentem a veteményes kertbe és befejeztem a munkát. Lois közben szorgoskodott a konyhában, elkészítette a pasztinákot a vacsihoz, berakta a mélyhűtőbe a maradékot.

Fél ötkor kettesben uzsonnáztunk a kerti asztalnál egy klasszikus angol teadélutánra: az Earl Grey tea és a hot cross bun minket a csúcsra, a Nirvánába, a hetedik mennyországba repített! Nigella Lawsonnak köszönjük ezt a fantasztikus, vérpezsdítő élményt!

Ma szünnap volt (hogy egészen pontos legyek, húsvét hétfő volt), és Sarah ma nem dolgozott, és ma este Francisszal, az új lovagjával vacsorázott, tehát mi kettesben vacsiztunk. Kaja után letelepedtünk a nappaliban.

Ma este a legjobb barátom, „Magyar” Mike elutazott Ausztráliába (Singapuron keresztül) kéthárom hétre. Az unokatestvéreivel fog lakni, az Adelaide-hez közeli hegyekre, bozótba menni kirándulni stb. Alig várom, hogy halljak Mike déli féltekei kalandjairól. Véletlenül a jövő hónapban Lois unokatestvére, Stephen és a felesége, akik Adelaide-ben laknak, meglátogatnak minket egykét hétre.

2009. április 12. vasárnap

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, rendeztem a kis tablettatartó doboz segítségével a mama orvosságát a jövő hétre, csevegtem vele egy órányit, aztán hazajöttem.

Fél tízkor Lois kocsival elment a templomba. Én pedig munkához láttam, kitakarítottam és kiporszívóztam a házat, aztán a konyhában szorgoskodtam, készítettem az ebédet. Tízenegykor Lois váratlanul hazaért: mondta, hogy a két szolgálat közötti szünet alatt nem érezte jól magát, kicsit rosszul volt, tehát eldöntötte, hogy hazamegy. Szerinte bizonyára valaki a templom központi fűtését ismét a „tropikusan meleg” fokozatra kapcsolta! Persze sok idős vagyis (hogy egészen pontos legyek) nálunk idősebb ember tagja van a templomnak.

Kettesben ebédeltünk, aztán felmentünk az emeletre és az ágyunkba belebújtunk pár órára. Felkeltünk és szorgoskodtunk a konyhában, készítettük a vacsorát. Négykor kimentem a ház mögötti kertbe és alaposan felástam a veteményes kert még egy részét, és kiástam pasztinákat a vacsihoz. Öt órától beszélgettem Ildikóval egy órányit a Skype-on, a téma Tóth Árpád „Esti sugárkoszorú” című vers volt. Nekem nagyon tetszik ez a vers, bár nekem elég nehéz volt megérteni, és úgy látszik, hogy bizonyos sorokat teljesen félreértettem: Ildikó megmagyarázta a számomra nehéz kifejezéseket.

Este hatkor Sarah megérkezett és hármasban vacsoráztunk (sült kacsi – fincsi!!!). Sajnos Sarah is most már náthás, de úgy látszik, hogy nem tőlünk, hanem egyik kollégánőjétől kapta el ezt a náthát: nekem is Loisnak is az állandóan folyó orr volt a legnagyobb bajunk, de Sarah és a kolléganője esetében nagyon fájnak az ízületek is – szegények!

Kaja után Sarah elrohant a saját lakásába, mi pedig bementünk a nappaliba és letelepedtünk a heverőre, a heti programfüzet keresztrejtvényét fejtettük, és tévéztünk.

2009. április 11. szombat

Ma reggel kicsit jobban voltam, így 8-kor kocsival elmentünk a Sainsburysbe a szokásos heti bevásárlást végezni magunknak és a mamának. Hazajöttünk, ide-oda beraktuk a mi élelmiszerünket, aztán kikapcsolódtunk pár percre és teáztunk.
Kép: a Sainsburys előtt: (a munkamegosztás első példája) az én bevásárlókocsim, ami tele van dobozokkal, csomagokkal stb

Kép: (a munkamegosztás második példája) Lois bevásárlókocsija, ami tele van hússal, hallal, gyümölccsel, zöldséggel stb

Fél tízkor gyalog átmentünk a mamához, átadtuk neki a „mamatápot”. Ez volt az első kiruccanásom, amióta elkaptam a híres náthát. Teát főztünk és csevegtünk a mamával egy órányit. Hazajöttünk.

Kép: a mama ül a gépe előtt, bámul egy képet a kis Ameliáról, az unokahúgának, Elizabethnek az unokájáról.

Délelőtt Lois kiment a házból és megpróbálta kitakarítani az egyik vízlevezetőcsatornánkat, ami el volt dugulva, több-kevesebb sikerrel. Én pedig gubbasztottam az emeleten a tartalék gép előtt, mert sajnos fizikailag még elég törékeny állapotban voltam a nátha miatt.

Kettesben ebédeltünk, aztán én felcsoszogtam a lépcsőn, lefeküdtem és szundítottam egyet. Lois pedig szorgoskodott a virágoskertben. Négykor uzsonnáztunk: tea és hot cross bun – fincsi!

Fél hatkor Sarah megérkezett, és Loisszal kettesben elmentek sétálni és biciklizni a falu körül. Aztán Sarah elrohant a saját lakásába és mi kettesben vacsoráztunk: megint kardhal – fincsi! Kaja után letelepedtünk a nappaliban, tévéztünk, megnéztünk egy VIII. Henrikról szóló dokumentumfilmet.

2009. április 10. nagypéntek

Kép: A „rejtett térfigyelő kameránk” lecsap a dramatikus(?) jelenetre: az ablakmosó távozik, kifáradtan ám boldogan (?)

Reggel 8-kor telefonáltam a mamának, hogy még náthás vagyok, így nem jövök át ma hozzá.

Kilenckor az ablakmosó megérkezett és munkához látott. (Akart tegnap jönni, de a tegnapi napon állandóan ömlött az eső, tehát mára halasztotta.) Háromnegyed tízkor távozott, kifáradtan ám boldogan (?). Ajánlhatom mindenkinek, nagyon serényen dolgozik, csak 11 fontot (avagy 3525 forintot) számít fel!!!!

Én pedig egész nap egyre pocsékabban éreztem magam, tehát csak gubbasztam állandóan a gép előtt vagy a tévé előtt – ó jaj, elegem van ebből a náthából! Lois pedig szorgoskodott a konyhában, tizenkét „hot cross bun”-ot készített. „Hot cross bun” egyik legnépszerűbb hagyományos húsvéti kaja, és az egész angolnyelvterületen található húsvétkor. Lásd ezeket a kitűnő weboldalakat: a leveleket Írországból vagy az elitkonyhát
“Édes, ragacsos zsemlék, melyet elsősorban húsvétkor sütjük. Egészen hosszú tradíciókra nyúlik vissza, nagy valószínűséggel keresztény misszionáriusok vezették be, s azért, hogy nagypénteken a kereszten szenvedő Krisztusra gondoljanak”. (Az Elitkonyha jóvoltából)

Délután kaja után megint letelepedtem a nappaliban, tévéztem. Handel Messiásáról szóló műsort megnéztem. A műsorvezető a modern zeneszerző, Howard Goodall volt. Howard a mama egyik barátjának a fia: filmzeneszerző is, a Mr Bean filmek zenejét, valamint sok tévésorozat címdalát is szerzett. Howard és Rowan Atkinson az egyetemista koruktól jó barátok.

Négykor Loisszal kettesben uzsonnáztunk: hot cross bun – fincsi!!! Hatkor vacsoráztunk: kardhal sült krumplival – fincsi !!! Kaja után újra letelepedtünk a nappaliban, scrabble-t (társasjátekot) játszottunk, miközben a Turandot CD-nket hallgattuk: én nem voltam csúcsformában a nátha miatt [Főszerkesztő megjegyzése: mindez csak üres kifogás], és Lois utcahosszal nyert. Ó jaj – hová lett az agyam????

2009. április 9. csütörtök

Reggel nyolckor telefonáltam a mamához, hogy sajnos ma náthásabb vagyok mint valaha, így nem jön át hozzá.

Reggel kilenckor leültem a gép elé és kértem a Yourcalls.nettől a neten keresztül, hogy ezentúl a telefonszolgáltatóm legyen, mert elegünk lett a BT-ből is az AOL-ből is.

Délelőtt fél 11-kor Jayne, a barátnőnk megérkezett velünk kávézni. Én pedig antiszoc voltam, de nagyon jó okokból: maradtam az emeleten és gubbasztottam a tartalék gépünk előtt, mert nem akarta, hogy Jayne elkapja tőlem a náthát, és ma állandóan tüsszentettem, meghozzá folyamatosan folyt az orrom is.

Jayne távozott, és kettesben ebédeltünk, aztán felmentem az emeletre, belebújtam az ágyunkba és szunyókáltam. Dél háromkor felkeltem: Loisszal oldalogtunk a nappaliba, és kettesben kipróbáltuk újra a tíz pozíciót a tévé előtt, aztán uzsonnáztunk.

Délután háromnegyed ötkor Gillian, a barátnőnk megérkezett, mert egy pár napja kértünk tőle, hogy hangolja a zongoránkat. Munkához látott az ebédlőben. Én pedig felmentem az emeletre, és öt órától beszélgettem Ildikóval a Skype-on. Különleges angol kifejezésekről beszéltünk, amelyeket a diáknak ki kell fejteni/meg kell magyarázni a negyedévi vizsga keretein belül.

Különleges angol kifejezések, azaz pl “he knew his way around a dolly”: más szóval jártasságot szerezett a nehéz dolgok szállítására való, kerekeken járó, kézzel húzható vagy tolható “kocsik” (pl. kamerakocsik, zsúrkocsik, kézikocsik stb) használatában.

Más példa – “to go belly up” (csődbe megy, bedöglik stb): emlékezz, hogy pl egy légy, amikor döglik, hanyatt fekszik és felfelé húzza a lábát, felfelé bámul, szóval a hasát is felfelé fordítja: békében pihenjen. Használatos kifejezések, nem?!!!

Én viszont sok érdekes magyar kifejezést megtanultam, pl “beleköp a levesébe” stb. Alig várom, hogy használjam!

Fél hatkor Sarah megérkezett a melóból, és Loisszal és Gilliannal hármasban vacsoráztak. Én pedig maradtam a nappaliban és fotelból tálcáról a tv előtt vacsoráztam, mert nem akartam, hogy Sarah vagy Gillian elkapja tőlem a náthát.

Kaja után Lois és Gillian kocsival elment a városi templomba, mert ma este a bibliaóra volt. Sarah elrobogott a saját lakásába pilledni. Én pedig elmosogattam az edényeket, aztán letelepedtem a nappaliba, total kidőltem…zzzzz!!!!

2009. április 8. szerda

Reggel kilenctől beszélgettem Ildikóval a Skype-on, a téma József Attila „Perc” című vers volt. Nagyon élveztem ezt a rövid verset. Nyár van, az erdő tele van madarakkal, amelyek hangosan énekelnek. Kék az ég, és nagyon nagyon meleg van (bárcsak mifelénk is lennének az olyan nyári napok!). Egy koszos parasztgyerek siet a folyóhoz, pihen egykét percre, bedob a folyóba egy lapos kavicsot, aztán fütyülve távozik. Azt gondoltam, hogy csak játszik és unatkozik a kisfiú, de Ildikó megjegyezte, hogy parasztgyerek, tehát valószínűleg sok sok dolga van: kihúzza magát és csak lazsál egykét percre: mégiscsak kemény volt akkoriban az élet!

Délelőtt tízkor Lois kocsival elment a város másik oldalára egy kertlátogatásra, amiben az U3A (harmadik kor egyeteme) által szervezett kertészet rajongók klubjának a tagjai vettek részt. Én nem mentem el, mert sajnos még náthás voltam.

Fél egykor Lois hazaért és kettesben ebédeltünk. Kaja után Lois leült a gép elé és ellenőrizte az emaileket, én pedig felmentem az emeletre, lefeküdtem, szunyókáltam és újra meghallgattam a második Turandot CD-met. Fél háromkor felkeltem és megint kipróbáltuk a tíz tai chi pozíciót a nappaliban, aztán uzsonnáztunk.

Este fél hétkor Sarah megérkezett a melóból és hármasban vacsoráztunk. Kaja után elrobogott a gloucesteri templomba. A szolgálat és az Ige után randija volt Francisszal, az új lovagjával. Mi pedig letelepedtünk a nappaliban, meghallgattuk újra a Turandot harmadik felvonását. Rájöttem, miközben az akkor fiatal Pavarotti a hírés Nessun Dorma című áriát énekelte, hogy sajnos náthásabb vagyok mint valaha – jaj nekem! De lázam egyelőre nincs, hála Isten....

2009. április 7. kedd

Ó jaj, még náthás vagyok! Reggel fél 9-kor négyen reggelíztünk, aztán Jill és Lucy elbúcsúzott és kocsival átment a mamához, aztán hazarobogtak Cambridge-ba Chipping Nortonon keresztül.

Délelőtt tízkor „Magyar” Mike megérkezett a „magyaróránkra”, de sajnos akart angolul beszélni a közelgő utazásáról: 8 nap múlva Ausztráliába utazik és 3 hetet az unokatestvéreivel tölt. Ó jaj, még sokkal rozsdásabb leszek, ha próbálok megint magyarul beszélni!

Kaja után, Loisszal felmentünk az emeletre és pár órát az ágyunkban töltöttünk. Fél 4-kor felkeltünk és megnéztük az új tai chiről szóló DVD-nket, amit rendeltem egy pár napja az angol Amazontól. Sajnos a DVD-n bemutatott pozíciók és mozdulatok egyáltalán nem hasonlítottak azokra a pozíciókra, amelyeket Ray, a helyi tanárunk tanított múlt pénteken. Ó jaj! Szóval maximális erőfeszítések ellenére még nem sikerült megértenem a tai chi fogalmát: valahogy még nem éreztem rá a lényegére. Ó jaj nekem, miben hibáztam???!!!!

Este 6-kor Sarah megérkezett a melóból és hármasban vacsoráztunk. Kaja után Sarah és Lois elment sétálni egyet a falu körül. Én pedig letelepedtem a nappaliban pilledni, rájöttem, hogy még mindig náthás vagyok, teljesen kidőltem...zzzzzzz!!!!! Fél nyolckor visszaértek, és Sarah elrohant a saját lakásába.

Jill és Lucy látogatása

Képek: a „rejtett térfigyelő kameránk” lencsevégre kapja a visszatérő Jillt és Lucy-t – Lois segít nekik parkolni a ház előtt és a csomagtartóból kipakolni

Kép: a vacsi (utóétel), balról jobbra: Lois, Lucy, Jill, Sarah

Reggel 9-kor kimentem a kertbe és felástam még egy veteményes ágyat, ásás közben rájöttem, hogy sajnos elkaptam egy náthát Loistól – ó jaj! Úgy látszik, minden fogadkozás ellenére folytatódik a kapcsolatunk – a jövőben távolabb maradnom kell, tőle el kell határolódnom, meghozzá hamarosan !!!

Abbahagytam a munkát, visszajöttem a házba, és totál kidőltem...zzzzzz! Egész nap pocsékul éreztem magam. A húgom, Jill és a lánya, Lucy megérkezett Cambridge-ból. Délután átmentek a mamához, én pedig itthon maradtam, mert nem akartam, hogy a mama elkapja a náthát. Letelepedtem a nappaliban pilledni, hallgattam a Turandot CD-met. Lois közben szorgoskodott a konyhában, készítette a vacsorát.

Fél hatkor Jill és Lucy visszatért, fél hétkor Sarah megérkezett a melóból és ötön vacsoráztunk. Kaja után Jill, Lucy, Lois és én letelepedtünk a nappaliban, csevegtünk 3 órányit: superjó családi csevegés! Sarah közben irodai fajlokon dolgozott az ebédlőben, a tipikus született „take-files-home” könyvvizsgáló szerepében tisztelegett. Tízkor mi lefeküdtünk, de Sarah 11-ig dolgozott tovább – szegény! Aztan hazarobogott a saját lakásába.

Because my life would suck without you...

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, a mama orvosságát rendeztem a jövő hétre a kis tablettatartó doboz segítségével. Hazajöttem.

Reggel fél tízkor kocsival elvittem Loist a városi templomba, mert egy pár napja megsértette a hátát, és neki még fájdalmas vezetni. Odafelé menet felvettük Andrée-t, a francia barátnőnket. Letettem a két nőt a templom előtt, aztán hazajöttem.

Délelőtt tíztól beszélgettem Ildikóval egy órányit a Skype-on, a téma az volt, hogy azok az angol kifejezések, amelyeket a diáknak kifejteni/megmagyarázni kell a negyedévi vizsga keretein belül: pl „pull out all the stops”, „come down with (a cold etc)”. Ildikó azt mondta, hogy jól van, és megint időről időre Anthony-val is beszélget a Skype-on (néhány hónapja a kihűlőben volt a kapcsolatuk): Anthony most már kertész, és Ildikóval ásás közben cseveg a vezeték nélküli headsetje segítségével: a modern technológia csodái!

Délelőtt 11-kor lementem a konyhába és elkezdtem készíteni a mai ebédet is Sarah holnapi uzsonnatáskáját is. Délután egykor kocsival elmentem a templomba, felvettem Loist és Andréet, hazafelé jövet lettetük Andréet a toronyházája előtt.

Kettesben ebédeltünk: sült bárányhús menta mártással, krumplival és a kertünkben termesztett zöldséggel: káposztával és pasztinákkal, vörösbörral, utóételnek fekete ribiszkés ropogós tejsodóval: fincsi !!!!!

Délután 3-kor Sarah megérkezett, és felmelegítettünk neki egy adagot az ebédből. Én kimentem a kertbe és a veteményes ágyak még egy részét alaposan felástam. Lois és Sarah közben elment sétálni egyet a falu körül. Fél ötkor hazaértek, és Lois felment az emeletre és egy félórára lefeküdt. Én segítettem Sarahnak egy dalt kísérletként letölteni az internetről Sarah új ipodjára: hogy pontos legyek, a neves popéneksnő, Kelly Clarkson „My life would suck without you” című dalát. Aztán átadtam Sarahnak a holnapi uzsonnatáskáját, és ő hazarohant egy hagyományos angol pudingot készíteni Francisnak, az új lovagjának: almás ropogóst (a mi kertünkben termesztett almával) – fincsi!!!!

Fél hatkor megágyaztunk a holnapi vendégeinknek a két vendégszobában: tudod, holnap a Cambridge-ban élő húgom, Jill és a testi fogyatékos lánya, Lucy meglátogat minket egy pár napra. Aztán uzsonnáztunk a nappaliban és tévéztünk: Joanna Lumley, a műsorvezetőnő Norvégia északi része felé utazott a meseszép északi fényt (aurora borealist) megnézni. A tévé előtt kettesben kipróbáltuk az alapvető tíz tai chi pozíciót a kezdő pozíciótól a végpozícióig (azaz a tizedikig) - de sajnos mindent elrontottunk és összezavartunk, és mindkettőnkből mindenféle rossz irányban pattanni, meghozzá gellert kapni kezdett a titokzatos „chi” nevű belső erejünk: tényleg leégettük magunkat Joanna előtt – jó kis lebőgés(!), bár őszintén szólva, az szerencsénkre semmi megjegyzést nem tett – hála Isten!

2009. április 4. szombat

Reggel 8-kor kocsival elmentünk a Sainsburysbe a szokásos heti bevásárlást végezni magunk és a mama számára. Hazajöttünk és ide-oda beraktuk az élelmiszert, aztán gyalog átmentem a mamához és átadtam neki a „mamatápot”. Lois nem jött velem, mert még náthás volt, és nem akartuk, hogy a mama elkapja ezt a náthát. Teát főztem, csevegtem a mamával egy órányit, aztán hazajöttem.

Délelőtt lomtalanítottuk tovább a második vendégszobát (azaz Alison volt szobáját) és kiporszívóztam mindhárom hálószobát: Lois közben megcsinálta a kiporolást.

Kettesben ebédeltünk a kertben, aztán kaja után felmentünk az emeletre és pár órára lefeküdtünk. Felkeltünk, és munkához láttunk a kertben. Felástam alaposan a veteményes kert egyik részét, aztán észrevettem, hogy van a garázs tetején egy döglött galamb, tehát bedugtam a tetemet egy műanyag táskába és „eltemettem” a kis szerencsétlent a kukába. Teáztunk a kertben.

Hatkor kettesben vacsiztunk, aztán letelepedtünk a nappaliban, tévéztünk és szunyókáltunk..zzzzzz!!!!

2009. április 3. péntek

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órányit, aztán elrohantam az Argosra, egy tévéasztalt vettem. Délelőtt szorgoskodtam a második vendégszobánkban, összeszereltem az új tévéasztalt, aztán erre elhelyeztem az óriási tartalék tévénket, aztán lomtalanítottam, kitakarítottam és kiporszívóztam a szobát, mert hétfőtől a Cambridgeban élő hugom, Jill és a testi fogyatékos lánya, Lucy meglátogat minket egykét napra.

Kettesben ebédeltünk, majd kocsival elmentünk a Springbank lakótelepre, és egy tai chi (azaz a kínai relaxációs rendszer: meditációs mozgás stb) tanfolyam bevezető órájában vettünk részt. Lois, bár még náthás volt, tökéletesen megtanulta a tai chi rendszer fogalmát és tevékenységeit, én pedig szokás szerint hasznavehetetlen voltam: minduntalan elfelejtettem a mozdulatok sorozatát, és egyáltalán nem fogtam fel a „chi” fogalmát. Azt hiszem, hogy valamiféle titokzatos erőről van szó, ami bennünk van, de nem vagyok biztos!

2009. április 2. csütörtök

Lois még náthás volt: nem aludt jól az éjjel.

Délelőtt lenyírtam a füvet: hogy pontos legyek - a ház előtti füvet, a ház mögötti füvet, és a ház mögötti kert végén lévő 2 gyepet is (azaz a gyümölcsfák között). Kettesben ebédeltünk, aztán Lois leült a gép elé és ellenőrizte az emaileket. Én pedig felmentem az emeletre, lefeküdtem és szunyókáltam.

Délután 3-kor keltem fel: gyalog átmentem a mamához: odafelé menet beugrottam a sarki közértbe, egy tortát és 3 szülinapi üdvözlőlapot vettem a mamának. Megérkeztem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órányit, rendeltem a mamának az interneten keresztül 2 tekercs Polaroid filmet. Hazajöttem.

Sütött a nap, így kettesben uzsonnáztunk a kertben. Este 6-kor Sarah megérkezett a melóból és hármasban vacsiztunk. Kaja után Sarah hazarohant, és mi letelepedtünk a nappaliban pilledni. Beszélgettünk a második vendégszobáról, ami tele van kacattal és hétfőn meglátogat két napra a Cambridge-ban élő húgom, Jill és a testi fogyatékos lánya, Lucy. Döntöttük, hogy holnap elmegyünk az Argosba egy tévéasztalt vásárolni - jelenleg a vendégszoba padlóján ül az óriási tartalék tévénk: ez gáz!

2009. április 1. szerda (poisson d'avril)

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órányit, aztán hazajöttem. Lois ma egy kicsit náthás volt: nem biztos, de lehet, hogy a kis Rosalindkától kapta el ezt a náthát. Délelőtt franciaul tanultunk, és a délutánt Diana lakásában töltöttük el az U3A francia társalgási klub tagjaival együtt: a téma a francia kötőmód használata volt, és én vezettem a beszélgetést. Rájöttünk, hogy iszonyatosan berozsdásodtunk az elmúlt tíz napban – ó jaj! Este fél hatkor Sarah megérkezett a melóból és hármasban vacsoráztunk. Kaja után Sarah elrohant a gloucesteri templomba, mi pedig letelepedtünk a nappaliban, meghallgattuk a Turandot CD-m első részét, mert két hét múlva a városi színházban megy ez az opera és két jegyünk van. Remélem, hogy olaszul éneklik, nem angolul, mert tök ciki angolul, nem gondolod???!!!!

Kiruccanás Shaftesburyba

Kép: Alison és Rosalind a shaftesburyi Half Moon kocsmában

Kép: Alison, Ed és Josie a híres shaftesburyi Gold Hill utcában

Kép: Josie kikapcsolódik a tanyai gokartban

Kép: Ed és Josie elindul James, Ed öccse esküvőjére

Kép: Josie és az árva bárányok

Péntek délután kocsival elmentünk Shaftesbury egy kis ruccanásra. Alisonékkal találkoztunk és a Half Moon kocsmában ebédeltünk: nyolcan voltunk – Alison, Ed, Josie, Rosalind, Kathy, Steve, Lois és én. Kaja után kószáltunk a városban és megnéztük a híres Gold Hill utcát, aztán benéztünk a Costa kávéházban.

Délután háromkor Kathy és Steve távozott, és Alisonékkal együtt bejelentkeztünk városhoz közeli farmba, és beköltözködtünk a tanyaház mellett álló kis nyaralóházba. Este Alison és Ed megfürdette és lefektette aludni a gyereket, aztán kocsival elmentek egy családi hepajra: Walkerék összejöttek egy étteremben, mert szombaton Ed öccse, James esküvője lesz. Mi a bébicsősz nagyszülők szerepét felvállaltuk.

Szombaton délben Alisonék kocsival elment a templomba az esküvőre, mi pedig az ágyba belebújtunk. Négykor felkeltünk és ötkor Alison és Ed hazavitte a gyerekeket, és visszamentek az esküvői vacsorára. Mi még egyszer a bébicsősz nagyszülők vállaltuk, de ekkor sokkal de sokkal nehezebb volt, mert nekünk kellett megfürdeni, megetetni és lefektetni aludni a gyerekeket – réééééémeeeeeesssssss!!! Alison és Ed éjfélben visszaérkezett, és végre mi is lefeküdhettünk....zzzzzzz!

Vasárnap mindenki fáradt volt, és mindegyikünk totál kidőlt...zzzzzzzz a köbön!!!! Kószáltunk egy kicsit a tanya körül, néztük, ahogy a gazda megeteti az árva bárányokat és a többi kis állatot és összegyűjti a tojásokat a tyúkólban. Hétfőn hazajöttünk: rögtön, amint hazaértünk felmentünk az emeletre és lefeküdtünk. Kedden délelőtt „Magyar Mike” meglátogatott és magyarul együtt tanultunk, de rájöttem, hogy iszonyatosan berozsdásodtam a múlt tíz napban: hová lett az agyam? Délután kocsival elmentünk a Sainsburysba a heti bevásárlást végezni magunknak és a mamának, aztán gyalog átmentünk a mamához és átadtuk a „mamatápot”. Este franciaul tanultunk, mert szerdán az U3A (a harmadik kor egyeteme) által szervezett francia társalgási klub legközelebbi találkozója lesz. Végül leültem a gép elé és ellenőriztem az emaileket: sok sok volt egy rakás spamot is beleértve, ó jaj!!!!