Segítség - nyugati vagyok!!!!

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órányit. Úgy látszott, hogy a mama készül elbocsátani a sokadik bejárónőjét, mert „túl szorgalmas”, és „olyan,mint egy forgószél”: és „szemtelen, pimasz, bizalmaskodó, tolakodó” stb. Szóval, akárcsak a többiek, akiket eddig alkalmazott!!! (sóhaj!!!!)

Délelőtt Loisszal kimentünk a ház mögötti veteményes kertbe. A magburgonyát ültettük a tegnap ásott árokokba, sok komposztot is használva. Aztán szakadni kezdett az eső, és berohantunk a házba.

Kettesben ebédeltünk, aztán Lois leült a gép elé, ellenőrizte az emaileket. Én pedig felmentem az emeletre, lefeküdtem és szunyókáltam: háromkor keltem fel. Lecsekkoltuk a Google segítségével a tíz “top ten” francia mondatot, amit Diana, a csoportvezető ajánlott, és megállapítottuk, hogy helyes a francia kötőmód használata. Aztán kiírtuk a tíz mondatot két papírra, és elhelyeztük a hálószobánkban. Holnaptól minden reggel 8-kor zengeni fogjuk ezt a tíz mondatot, vagyis ezt a “mantrát”, és így a telepátián keresztül a lelki egyesülést elérni a csoport többi tagjával: mindnyájan ugyanakkor csináljuk. Ó jaj!

Véletlenül a mantránk egyik eleme az a mondat, hogy “j’aimerais que tu sois là” (más szóval “szeretném, hogy ott legyél”: érdekes módon még magyarul is elengedhetetlen a kötőmód alkalmazása ebben az értelemben: kicsit kísérteties, nem???!!!). Ez a mondat a mantránk tetőpontja, és kifejezi a csoport lelki egyesülésre való vágyát, és szóval ennek a teljes lelki élménynek elérésére törekszik a csoport. Rémeeeeeeessssssssss!!!!!

Fél négykor bementünk a nappaliba, és kipróbáltuk kettesben a tíz tai chi pozíciót a tévé előtt. Végre mondhatjuk azt, hogy jól ismerjuk a pozíciók minden csínját bínját. Látom, hogy elkezdünk lassan elmélyedni az orientális tornában és az orientális filozófiában, és nem tudom, hogy miért!!!! – állítsátok meg a világot, le akarok szállni! áááááááááááááááááááá, ne bántsanak !!!! Ártatlan vagyok! Nem dőlök be! Segítsééééééééggggg!

Négykor uzsonnáztunk, a klasszikus angol teadélután volt. Azt gondoltunk, hogy vissza a valóságra, ismét nyugatiak vagyunk – hurrá! – de csak holnap reggel 8-ig!!!! Akkor újra kezdődik a rémálom!!!!!

Fél hétkor Sarah megérkezett a melóból, és hármasban vacsoráztunk. Kaja után Lois kocsival elment a városi templomba a heti bibliaórára. Sarah pedig elrohant a saját lakásába. Én letelepedtem a kedvenc fotelembe és totál kidőltem...zzzzzzzz!!!!