Kép: a "csajos" regényem a ki-kikandikáló angol-nyelvű jegyzeteimmel és a szánalmas összefoglalásommall [most már eladó a könyv és a jegzeteim: meghozzá kedvezményes áron!!!!]:Reggel 9-tól beszélgettem Ildikóval a Skype-on, a téma a következő volt: az angol elöljárós igék (pl to stand down, to live down, to slow down, to come in, to scale down, to fit in, to come down to – rémeeeeeeeeessssssssss!!!!)
Fél tízkor Lois kocsival elment a városi templomba, odafelé menet felvette a francia barátnőnket, Andrée-t. Én pedig tíztól munkához láttam, kitakarítottam és kiporszívóztam a házat, és készítettem az ebédet. Időről időre beugrottam az ebédlőbe, írtam egy hosszú emailt Annie-nak, a Franciaországon élő barátnőnknek.
Egykor Lois és Andrée megérkezett, idefelé jövet felvették a mamát. Négyesben vacsoráztunk: sült csirke, sült burgonyával, a kertünkben termesztett pasztinákkal és káposztával, utóételnek a kertünkben termesztett rebarbara tejszínhabbal: fincsi!
Kaja után négyesben letelepedtünk a nappaliban, csevegtünk egykét órányit. Fél négyre a mama álmos lett, és hazavittük a két nőt, aztán visszajöttünk és kimentünk a kertbe uzsonnázni a kerti asztalnál. Sütött a nap.
Aztán elbújtunk a bokrok möge, és ott, ahol a szomszédok nem lehettek szemtanui a bumfordi kísérleteinknek, megint csak úgy kipróbáltuk újra és újra a tíz pozíciót, mert holnap lesz az első tai chi óra a springbanki közösségi központban.
Aztán Lois bement a házba, leült a gép elé és megnézte az emailjeit, én pedig maradtam a kertben, befejeztem a magyar nyelvű „Hotel Bali” című „csajos” regényemet, és nagyon élveztem a végkifejletét: sokáig visszafojtottam a könnyeimet, de ahogy ránéztem és sóhajtott egy nagyot, akkor elszakadt a cérna. Gratulálok, Fejős Éva! Nálam nem megszokott dolog, hogy befejezzek egy könyvet! Hát még bőven van, mit olvasnom: vajon melyik lesz a következő „a célkeresztben”?
Hétkor teáztunk: tea és hot cross bun: fincsi! Aztán tévéztünk...zzzzzzzz!!!!
Fél tízkor Lois kocsival elment a városi templomba, odafelé menet felvette a francia barátnőnket, Andrée-t. Én pedig tíztól munkához láttam, kitakarítottam és kiporszívóztam a házat, és készítettem az ebédet. Időről időre beugrottam az ebédlőbe, írtam egy hosszú emailt Annie-nak, a Franciaországon élő barátnőnknek.
Egykor Lois és Andrée megérkezett, idefelé jövet felvették a mamát. Négyesben vacsoráztunk: sült csirke, sült burgonyával, a kertünkben termesztett pasztinákkal és káposztával, utóételnek a kertünkben termesztett rebarbara tejszínhabbal: fincsi!
Kaja után négyesben letelepedtünk a nappaliban, csevegtünk egykét órányit. Fél négyre a mama álmos lett, és hazavittük a két nőt, aztán visszajöttünk és kimentünk a kertbe uzsonnázni a kerti asztalnál. Sütött a nap.
Aztán elbújtunk a bokrok möge, és ott, ahol a szomszédok nem lehettek szemtanui a bumfordi kísérleteinknek, megint csak úgy kipróbáltuk újra és újra a tíz pozíciót, mert holnap lesz az első tai chi óra a springbanki közösségi központban.
Aztán Lois bement a házba, leült a gép elé és megnézte az emailjeit, én pedig maradtam a kertben, befejeztem a magyar nyelvű „Hotel Bali” című „csajos” regényemet, és nagyon élveztem a végkifejletét: sokáig visszafojtottam a könnyeimet, de ahogy ránéztem és sóhajtott egy nagyot, akkor elszakadt a cérna. Gratulálok, Fejős Éva! Nálam nem megszokott dolog, hogy befejezzek egy könyvet! Hát még bőven van, mit olvasnom: vajon melyik lesz a következő „a célkeresztben”?
Hétkor teáztunk: tea és hot cross bun: fincsi! Aztán tévéztünk...zzzzzzzz!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése