Reggel kilenctől beszélgettem Ildikóval a Skype-on, a téma József Attila „Perc” című vers volt. Nagyon élveztem ezt a rövid verset. Nyár van, az erdő tele van madarakkal, amelyek hangosan énekelnek. Kék az ég, és nagyon nagyon meleg van (bárcsak mifelénk is lennének az olyan nyári napok!). Egy koszos parasztgyerek siet a folyóhoz, pihen egykét percre, bedob a folyóba egy lapos kavicsot, aztán fütyülve távozik. Azt gondoltam, hogy csak játszik és unatkozik a kisfiú, de Ildikó megjegyezte, hogy parasztgyerek, tehát valószínűleg sok sok dolga van: kihúzza magát és csak lazsál egykét percre: mégiscsak kemény volt akkoriban az élet!
Délelőtt tízkor Lois kocsival elment a város másik oldalára egy kertlátogatásra, amiben az U3A (harmadik kor egyeteme) által szervezett kertészet rajongók klubjának a tagjai vettek részt. Én nem mentem el, mert sajnos még náthás voltam.
Fél egykor Lois hazaért és kettesben ebédeltünk. Kaja után Lois leült a gép elé és ellenőrizte az emaileket, én pedig felmentem az emeletre, lefeküdtem, szunyókáltam és újra meghallgattam a második Turandot CD-met. Fél háromkor felkeltem és megint kipróbáltuk a tíz tai chi pozíciót a nappaliban, aztán uzsonnáztunk.
Este fél hétkor Sarah megérkezett a melóból és hármasban vacsoráztunk. Kaja után elrobogott a gloucesteri templomba. A szolgálat és az Ige után randija volt Francisszal, az új lovagjával. Mi pedig letelepedtünk a nappaliban, meghallgattuk újra a Turandot harmadik felvonását. Rájöttem, miközben az akkor fiatal Pavarotti a hírés Nessun Dorma című áriát énekelte, hogy sajnos náthásabb vagyok mint valaha – jaj nekem! De lázam egyelőre nincs, hála Isten....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése