2007. december 10., hétfő

2007 december 9. vasárnap

Reggeli: “gyümölcs-és-rost”, banán, egy pohár tej, vitamintabletták

Reggel / délelôtt:
09:00 kiporszívoztam a házat, lomtalanítottam[1] mindenütt, megterítettem[2] az ebédlôben, miközben a Lois szorgoskodott[3] a konyhában, mosta a húst (disznóhúst) és a tepsibe[4] tette, majd mosta a zöldséget (sárgarépát, karfiolt[5]), készítette a húslevet[6], mindent lábásokba[7] tett. Leírta az utasításokat[8], amit követnem kell, hogy fôzzöm az ebédet (amint ott a konyhában csetlem-botlom!)
10:30 A Lois elment kocsival a templomba. Én pedig bekapcsoltam a sütôt 6-os fokozatra, és a következô 2 órán át fôztem az ebédet, az egyik pillanatról a másikra a konyhába beugorva, és mindeközben szorgoskodtam a nappaliban, összeraktam/összegyûjtettem tovább Franciaországról szóló cikkeket, amelyeket összegezni/summázni fogok a FranceSIG Klub januári hírlevelében, amelynek én vagyok a szerkesztôje (igen, nagyon fontos ember vagyok, tudod!).
12:00 A Sarah érkezett, mert ma nálunk fog ebédelni: a Garethnek sajnos dolgozni kell. Beszélgettünk/csevegtünk/társalogtunk a nappaliban.
13:00 A Lois hazaérkezett, a mamával és Andrée-vel, a francia barátnônkkel együtt, és öten vacsoráztunk.

Ebéd: sült disznóhús sült burgonyával, sargarépával és karfiollal, vörösbor; utóételnek gyümölcsös saláta habbal, tea

Délután:
14:00 öten beszélgettünk/társalogtunk/csevegtünk a nappaliban, és teát kortyoltunk/szürcsöltünk[9]
15:00 a Lois hazavittük kocsival a három vendégünket, én pedig megcsináltam a mosogatást, és mindent rendbe hoztam a konyhában, az ebédlôben, és a nappaliban.
16:00 a Lois visszaérkezett, leült a kanapéra a nappaliban, elkezdte az újságot olvasni, én pedig felmentem a hálószobába, lefeküdtem, szundítottam/szunyókáltam/szundikáltam, hallgattam a rádiót, tudniillik a BBC Radio 2 állomást, amelyen a DJ éppen 1974. december 7.-i Top Twenty slágerparádé-lemezeket pörgetett[10].
Nagy muri[11] volt ott az ágyban heverészni[12], kicsit nosztalgiázni: 1974 majusában vásároltuk az elsô házunkat, egy 4 hálószobás sorházat, ami a XIX. század derekán épült (hétezer fontért: most az a ház alighanem kb 200 ezer fontot ér: infláció a köbön a brit lakáspiacban!), így 1974 decemberében elôször a saját házunkban töltöttük a karácsonyt.
Sôt azt tudtuk, hogy a Lois 3 hónapos terhes, az elsô gyerekünket várjuk, az Alisont, aki a következô juniusban született. Sajnos a slágerparádé szerintem nem volt olyan nagyszerû azon a héten: a tabella elsô helyen Barry White, az elhízott/túlsúlyos (“töltöttgalamb”/ kövér/ molett/ dagadt/ dagi/ duci/ piknikus???!!!) amerikai énekes állt, a dala “You’re the First, the Last, My Everything” volt. Én soha nem kedveltem Barry White-ot, bár azt mondják, hogy White szép mély basszus hangját sokan nagyon szexinek találták, és az öblôs[13] hangja állítólag a túlnépesedés[14] kockázatát növelte a nyugati világban. Mindez azonban talány[15] kell maradni számomra!
17:00 felkeltem, lementem a nappaliba, tévéztem, a Lois pedig elment kocsival a templomba az esti istentiszteletre.
19:00 szorgoskodtam a konyhában, készítettem a vacsit

Vacsi: (a csetlô-botló szakácsnak köszönhetôen) sajtos szendvics uborkával, paradicsommal, házi páccal[16], tea

Este:
20:00 leültünk a kanapéra a nappaliban, tévéztünk. A sputnik, az elsô mûhold 50. évfordulója alkalmából, a BBC-1 csatornán a mûholdak fejlôdésérôl/fejlesztésérôl[17] szóló mûsort adtak, nagyon érdekes. Sok az elôny és a hátrány is: pl. persze elôször a világ eseményeit élôben[18] közvetíteni lehetett világszerte, és már sokkal nagyobb pontosságú idôjárási jelentések is vannak, valamint az autó navigációs rendszerek, sebészi pontosságú bombázás (uh-oh) stb.
21:00 a “Cranford” címû viktoriánus jelmezes dráma-sorozat 4. epizódját megnéztük

Idôjárás: délelôtt esôs, szeles, hideg, délután nyugodtabb

[1] I cleared up
[2] I laid the table
[3] busied herself
[4] into the baking-tray/baking-tin
[5] cauliflower
[6] gravy
[7] into saucepans
[8] instructions
[9] we sipped
[10] played (a record)
[11] it was great fun
[12] to lie around, loll
[13] deep/rich
[14] overpopulation
[15] a riddle
[16] home-made pickle
[17] about the development (of)
[18] “live” (broadcast)

Nincsenek megjegyzések: