2007 december 15. szombat

Reggeli: “weetabix”, egy pohár tej, vitamintabletták

Reggel / délelôtt:
07:30 elmentünk kocsival a Sainsburysbe, a szokásos heti bevásárlást végeztük nekünk és a mamának. Szokásosnál kicsit korábban mentünk el, mert a Sarah még ágyban volt, még aludt, és azelôtt akartunk visszaérkezni, mielôtt a postás kopog az ajtón: egy csomagot vártunk az angol Amazontól.
08:30 hazaérkeztünk. A Sarah már ébren volt. Beraktuk a kaját a hûtôszekrénybe és a kamrába/éléskamrába/spejzbe/spaizba[1] (azaz a kamra polcaira).
09:00 elmentem gyalog a mamához, vittem magammal a mama kajáját. Készítettem neki egy csésze teát, beszélgettem/csevegtem/társalogtam vele egy órát. Hazajöttem, idefelé jövet beadtam a helyi élelmiszerboltnál a megrendelési ûrlapunkat[2]: nála különbözô karácsonyi húst, sajtot, kaját megrendelünk.
11:00 a postás kopogott az ajtón, hozta az Ali és az Ed ajándékát, egy digitális képkeretet[3]. Mi keveset tudunk ezekrôl a digitalis képkeretekrôl, amik a legutóbbi/legutolsó divatnak tûnnek. Alig várjuk, hogy lássuk, hogyan mûködik és mit lehet csinálni vele! Jelen pillanatban rejtély elôttünk ez / talány marad nekünk.

Ebéd: marhahús-pörkölt póréhagymával[4] gombával, sárgarépával, paprikával, hagymával, fehérbor

Délután:
14:00 felmentem a hálószobába, szundikáltam/szundítottam/szunyókáltam, miközben a Lois szorgoskodott a konyhában, készítette a holnapi utóételt/desszertet, almás-gyümölcskosár-tortát.
15:00 a Lois feljött, bebújt[5] az ágyba, én felébredtem, elolvastunk még egy fejezetet a könyvünkbôl, elaludtunk
17:00 felkeltünk, lementünk az emeletrôl

Vacsi: “marokkói saláta”, azaz fetasajt[6] céklával, sárgarépával, naranccsal, korianderrel, salátával és kenyérrel

Este:
18:00 elmentünk kocsival Winchcombe kisvárosba, parkoltunk a fôtéren, betértünk a Plaisterers Arms kocsmába, két sört rendeltünk. A bár-menedzser egy harmincas lengyel nô, barátságos, hangos, (barátságosan!) rámenôs/törtetô[7], szóval nagyon vonzó/elbûvölô/lenyûgözô[8]. “Kedveseimnek” (“My darlings”) szólított[9] minket! És “ti szép pár! mit hozhatok nektek, a kedveseimnek”!
mondtuk, hogy már vacsoráztunk otthon, de a lengyel nô rábeszélt minket arra, hogy egy pudingot rendeljünk, így két csokoládétortát kértünk. Észrevettük/észleltük/megfigyeltük, hogy a pincérnô is lengyel, de fiatalabb, kb 18 éves lehet.
19:00 kimentünk a kocsmába és rögtön éreztük a hideg levegôt: nagyon fáztunk! Brrr! Összebújtunk/összesimultunk[10] a kocsmaajtó elôtt, majd robogtunk[11] gyalog az utca mentén, berohantunk a templomba, ahol karácsonyi koncert lesz 19:30-tól, a Bach Choir kórus/énekkar fog fellépni[12]. Helyet foglaltunk, de a templomon belül is fáztunk: úgy látszik hogy nem volt fûtés ebben az óriási templomban, St Petersben. Brr ismét! A volt kollégámmal/munkatársammal, Sarahvel kicsit csevegtem[13] az elôadás elôtt: Sarah a Bach Choir kórus/énekkar egyik tagja, a férje Keith is.
19:30 elkezdôdött a koncert. Nagyon élvezetes volt. Egy fiatal (cirka 12 éves?) fiú szólistaként is fellépett, egy helyi gimnazista: a karmester közölte a hallgatósággal, hogy nemrég ez a fiú két fiatal kollégával együtt egy CD-t felvett[14]. A “The Three Choirboys” az együttés neve, és az elsô korong[15] nagy siker, jelent pillanatban hetedik helyet érte el / a hetedik helyre jutott (a nemzeti klasszikus slágerlisztán[16]).
21:30 hazajöttünk, felmelegedtünk a nappaliban két csésze kakaóval.

Idôjárás: felhôs, hideg; este kiderült az ég, még hidegebb lett

[1] larder
[2] our order-form
[3] photo-frame
[4] with leek(s)
[5] slipped into
[6] with feta cheese
[7] pushy
[8] charming
[9] she called us
[10] we huddled together
[11] we hurtled
[12] to appear
[13] I chatted
[14] has recorded
[15] disk
[16] hit parade