Én csak azt kívánom, hogy én egy légy tudjak lenni a falon

Reggel 8-kor a Sarah parkolta a kocsiját a ház előtti felhajtóra, aztán benézett hozzánk. Kivette az uzsonnatáskát, aztán átment gyalog a kollégá-hoz, Mark-hoz: Mark ma melóba elviszi. Harminc perccel később én vezettem a Sarah kocsiját a szervizhez, mert a fékkel és a kuplunggal van probléma. Ó jaj!

Reggel fél kilenctól beszélgettem Ildikóval a Skype-on keresztül. A téma: Mécs László: A királyfi három bánata (lásd alul)

A Skype-hívás után átmentünk gyalog a mamához. Tegnap egy számla érkezett a mama ügyvédjétől, majdnem hatszáz fontot kell fizetni. Kértem a mamától, hogy aláírja egy levelet: ezt nekem sürgösen küldeni kell a Leeds LTP-nek, mert minél előbb a mamának pénzt kivenni kell ahhoz, hogy fizesse az ügyvéd számláját. Teát főztünk, vele csevegtünk egy órát. Hazajöttünk.

Hazafelé jövet, betértem a postára, megpróbáltam bedobni a mama levelét (különös küldeményt használva), de az eladó mondta, hogy nem helyes a LTP címe. Frusztráció a köbön! Hazaértünk, és telefonáltam az LTP-nek, szereztem a helyez címet.

Ebédeltünk, aztán a barátnőnk, Patricia felvette Lois-t, és ketten elmentek Patricia kocsijával a Bath Road vásárlóközpontba teázni, és a Patricia férjével, Tom-mal kapcsolatos problémákkal csacsogni. Én csak azt kívánom, hogy én egy légy tudjak lenni a falon (ahogy mondani szokás angolul), de türelmesnek kell lenni: várom Lois beszámolóját !!!

A Sarah felhívott: sajnos a szerviz telefonált, hogy a Sarah kocsija nem lesz kész hétfő előtt. Azt kértem, hogy letegyek húsz fontot a bankszámlájába (valamiféle számlát kell fizetni, és még nem érkezett a bankszámlájába a hó végi fizetési csekke.)

Átmentem gyalog a faluba, betértem a bankba, letettem húsz fontot a Sarah bankszámlájába, aztán beugrottam a postára, ez alkalommal sikerült bedobni a mama levelét.

Délután négykor Lois hazaért, és uzsonnáztunk kettesben. Este fél 7-kor a Sarah érkezett melóból, és hármasban vacsiztunk: hamburger... hurrá!!!

u.i. Mécs László: A királyfi három bánata

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot / Messiás-mutató különös csillagok, / csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.

Az elsô versszakban Mécs László azt mondja, hogy csak normálisnak tûnt a születése. A külünös csillagra, a Messiásra való utalásnak persze az a célja volt, hogy Jézus születését felidézze. A három király, a napkeleti bölcsek, követték a fényes csillagot, ami látszott az égen, és a csillag vezetésével érkeztek Betlehembe, ahol Jézus született. A versszak a „királyfi vagyok” szavakkal fejezôdik be, ami a vers címét felidézi.

A többiek láttak egy siró porontyot, / de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, / mintha babusgatná a szép napkorongot.

A 2. verszakban azt mondja, hogy az anyja kivételével mindenki csak egy siró babát látott. De az anyja rakta rá a pólyarongyot: a pólyarongyra való utalás is Jézus születését felidézi. Az anyja a kezében babusgatja a kis Lászlót, mintha az valami nagyértékû tárgy volna, pl ékszer, vagy valami csodálatos és fényes, mint a napkorong, azaz az anyja szemében. A többiek számára, a baba csak valami bosszantó, hangos poronty!

Maga adta nékem édessége teljét, / úgy ajándékozta anyasága tejét, / hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.

A 3. versszakban azt mondja, hogy az anyja az egész édességét öntötte belé. A gyerek szoptatása egy konkrét szókép: az anya a tejét ad a babának / a csecsemônek, de a költô ezt egy absztrakt módon értelmezi a szoptatást: azt mondja, hogy a szoptató anya az egész édességét adja a gyereknek. Az anya célja az, hogy a gyerek, amikor felnô majd, a földnek tetszik. Én kicsit furcsának találtam ezt a kifejezést. Sejtem, hogy amikor a költô a földrôl beszél, akkor a világról van szó, valamint az emberiségrôl. Lehet, hogy itt is van a Messiásra való utalás. Mindenesetre azt akarja, hogy a világ szeresse a fiát.

Isten tudja, honnan, palástot keritett, / aranyos palástot vállamra teritett, / fejem fölé égszin mosolygást deritett.

Kicsit nehéznek találtam ezt a versszakot, de Ildikó megmagyarázta. Az anya nem gazdag, így nem valóban fényes ruhával (aranyos palásttal) felöltözteti a kisbabát, de az anya szemében tényleg különös a baba ruhája, mert tényleg különös maga a baba. Az anya mosolyogva lehajol a baba fölé és felvídíti a mosolyával és a szeretetével.

Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat, / ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat, / mint királyi ember királyi urának.

Nem tudom, hogy hány éves volt a költô, amikor írta ezt a verset, de olvastam, hogy felnôttként pap lett. Persze a pap életének egyedülálló oldala van, és úgy látszik, hogy az anyja javította ki az ingeit, a ruháit, fôzte a vacsorát. Újra megjelenik a versben a király vagy a királyi ember szóképe. De elsôsorban a költô azt is akarja mondani, hogy az anya anya marad még akkor is, amikor felnôtt a gyereke. Sôt ebben az esetben a fia nem nôsül meg, így különösen szoros marad az anya-fiú kapcsolat. Nem házas a fia, tehát semmi feleség-anyós viszály sincs!

Amerre én jártam, kövek énekeltek, / mert az édesanyám izent a köveknek, /szive ment előttem előre követnek.

Nem értettem ezt a versszakot. Elöször nem voltam biztos, hogy mik ezek a kövek. Ildikó megmagyarázta, hogy ezek a kövek elsősorban az élet útján váró problémákat és gondokat megjelenítik. Az anya szíve megy követként a fia előtt, és üzeni ennek a köveknek, hogy énekeljenek a fiának, azaz, nem akadályozzák őt. Ildikó megmagyarázása után, rájöttem, hogy milyen hihetetlenül szép szókép ez.

Amig ő van, vigan élném a világom, / nem hiányzik nekem semmi a világon, / három bánat teszi boldogtalanságom.

Ebben a versszakban azt mondja, hogy amig az anyja él, örül a világnak és az életének. Minden megvan, ami kell. De itt elôször azokat a bánatokat felidézi, amelyek a vers címén vannak.

Az egyik bánatom: mért nem tudja látni / egymást a sok ember, a sok-sok királyfi, / úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?

Ebben a versszakban az elsô bánatát fejezi ki. Minden férfinak az anyja a fiát királyfinak tekinti, de ezek a férfiak királyfinak nem tekintik egymást. A költô a tipikus anya szeretetét felidézi azért, hogy az universzális szeretetet hirdesse. Kesereg a világ levô gyûlöleten, a szeretet hiányán.

A másik bánatom: hogyha ő majd holtan / fekszik a föld alatt virággá foszoltan, /senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.

Ebben a versszakban a költô a második bánatát fejezi ki. Elképzeli, hogy az anyja meghalt és virággá válik a sírjában. Azt mondja, hogy ezzel a halállal meghalt az egyetlen ember is, aki a költôt királyfinak tekintette.

Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna, / minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna: / kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.

Ebben a versszakban a költô elképzeli, hogy kamatot fizet azért a szeretetért, amit az anyja felé mutatott. A költô azt mondja, hogy egy millió gyémánt (azaz a csillagok) és egy millió gyöngy nem lenne elég. Felbecsülhetetlen kincs az anya szerete.

Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna / s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna, / az én köszönetem igy is kevés volna.

Ez bonyolult szókép, de az világos, hogy a költő azt mondja, hogy a köszönete nem lehet elegendô. Elképzeli a költô, hogy minden folyó átfolyik a lelkején, és a lelkejében ezer hála-malom mûködik, de mégis nem elég. Nem egészen értettem a zsoltár szóképét, de Ildikó megmagyarázta, hogy a sok-sok zsoltár az anya temetését felidézi.

Hogyha a föld minden szinmézét átadom, / az o édességét meg nem hálálhatom, / ez az én bánatom, harmadik bánatom.

Az utolsó versszakban, a költô a harmadik bánatát fejezi ki: a föld egész édessége nem egyenlô az anyja édességével. Tehát nem hálálhatja.

Megjegyeztem, hogy egészben véve nagyon szép és megható vers ez. Egyesek mondják, hogy az a szeretet, amit az anya érez a gyereke iránt, a legerôsebb szeretet a világban. Az anya szempontjából, a gyerek az ô méhében kezdte az életét, és 9 hónapig élt és mozgott benne.

Azt is mondják azonban egyesek, hogy az anya-fiú kapcsolat kicsit különbôzik az anya-lány kapcsolattól. Az anya nagyon-nagyon szereti a lányát de ritkán bálványozza. Elvégre a lány hasonlít az anyához. És az anya tudja, hogy a lánya is egyszer anya lesz, olyan mint ô maga.

Az anya-fiú kapcsolat azonban egészen más. Az anya gyakran bálványozza a fiát. Azt gondolja, hogy egyszer nagy ember lehet, nagy politikus, nagy mûvész, egy messiás.

Persze az anya szereti a lányát, nagyon-nagyon szereti, de húsból és vérből való embernek, a fiát viszont néha istennek tekinti.