
Zuhanyozás után ebédeltünk, aztán elmentünk kocsival Diana-hoz. Nyolcan voltunk: Diana, I. Shirley, II. Shirley, Tina, én, Gillian, Lois, és John (nôi-férfi arány csak 3:1 : nem túl rossz!)
Este 6-kor a Sarah érkezett melóból és vacsiztunk hármasban.
Az a francia novella: Frédéric Fajardi: “Apprendre à vivre” (tanulj meg élni)
A novella egy fiatal férfiról Patrick-ról szól, aki épp kamaszodik. Szereti egy lányt, Agathe-t de még nem vallotta neki a szerelmét. Az utcában görkorcsolyázik, és rögtön meglátja közeledni a szép Agathe-t. Patrick zavarba jön, és menekülni akar. Elragadja egy lassan mozgó / “araszoló” autó farát, akaszkodik rá és siklik az utca mentén az autó mögött. Sajnos a vezetônek rossz napja van és rosszkedvûen káromkodva felgyorsul. Meghal Patrick egy szôrnyû balesetben.
A feladatunk: megmagyarázni a novella végkifejletét és fôleg az utolsó mondatát. Azt írtam, hogy Patrick nemcsak az autó farához, hanem az élet fájához, ugyanakkor a reményeihez és az igényeihez csimpaszkodik. Látja a távolban a jövô rémületeket: a munkanélküliséget, a hasznavehetetlen diplomákat és bizonyítványokat, az aggresszív, mohó, cinikus fônököket.
De mégis még nem hagyta abba az álmait: a szép Agathe-ra való vágyait, és az alkalmat arra, hogy még több évig szórakozni és a boldogságot keresni, mielôtt legördül a függöny, és vége lesz az ellenállásának és az akaratának.
Amig van rá lehetôsege, le akar gyôzni a szomszédok és a barátjai szûklátókörûségét és szabadon átsuhanni a városon, siklani, mint a háttyú, repülni, mint a sas.
De korán gördül le a függöny. És vége van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése