Reggel 9-tól beszélgettünk angolul Ildikóval a Skype-on keresztül. A téma: a debreceni egyetem angol irodalom kurzusának bevezetési előadásjegyzetek. A jegyzetek egy John Milton-idézettel kezdődnek:„Thus with the year
Seasons return, but not to mee returns
Day, or the sweet approach of Ev’n or Morn,
Or sight of vernal bloom, or Summers Rose,
Or flocks, or herds, or human face divine”
Őszintén szólva, nem voltam biztos, hogy a jegyzetek miért kezdődnek ezzel az idézettel, amelyben a költő kesereg azon, hogy vak lett. De lehet, hogy ezt a kurzus alatt tisztázni fogják! Ezután három kérdés következik: irodalmat olvasni miért jó, irodalmat tanulni miért jó, és Shakespeare-t olvasni-tanulni miért jó. Hogy a második kérdésre válaszoljon, a kurzusvezető a „Renaissance Man” címú amerikai filmre utal, amelyben egy tanár próbál az angol irodalomra egy csapat amerikai katonát tanítani. Persze, hogy nem akarják tanulni a katonák, de a tanár kitartóan helytáll és a végén kíváló és meglepő eredményeket ér el. Szerintem ez nagyon érdekes és kihívó kurzus lesz Ildikó számára.
A Skype-hívás után szorgoskodtam a konyhában és készítettem az ebédet: sült disznóhúst sült krumplival, káposztával és a kertünkben termesztett sárgarépával, gyümölcslét, utóételnek sütött almát tejsodóval (a kertünkben termesztett almát).
Délután egy órakor Lois hazaért a templomból: hazafelé jövet felvette a mamát, és hárman ebédeltünk. A mama több új történettel előrukkolt, amelyek a régi szép időkről szólnak: történetekkel, amelyeket mi nem hallottunk már, de valóban történtek-e ezek a dolgok, vagy képzeletbeliek-e? Manapság ebben egyre nehezebb biztosnak lenni!
Az ebéd után kókadtunk a nappaliban, teáztunk és csacsogtunk. Délután 4-kor hazavittem a mamát. Este 6-kor uzsonnáztunk kettesben, aztán tévéztünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése