Délután 9-órától Ildikóval beszélgettem a Skype-on keresztül. A téma: az anyám tyúkja címû vers, amit Petôfi Sándor írt 1848-ban. Nagyon segített a beszelgetés, mert kiderült, hogy én a vers némélyik részét vagy nem értettem vagy félreértelmeztem.
Érdekes volt, hogy a költô magázza az anyám tyúkját, de tegezi a kutyájukat. Persze mindenki tiszteletben tartotta a tyúkot, mert mindennap tojik egy tojást, ami persze a családnak nagyon fontos. Úgy éreztem, hogy a költô féltékeny a tyúkra: annak szabad a házban maradni napközben, de lehet, hogy Petôfit az anyja kihajtja, és kénytelen egész nap kint maradni. De talán a költônek lelkiismeretfurdalása volt, mert segített a családnak a tojásaikkal a tyúk, míg Petôfi költôként nem sokat keresett. Persze a költô ebben a versben nem szükségszerûen a saját családáról beszélt: azt hiszem, hogy az apja mészáros volt, tehát valószínûleg nem volt annyira szegény a család. Lehet, hogy a vers egy fiktív helyzetet leírja, vagy Petôfi egyik gyermekkori szomszéd családról beszél.
Mindeközben Lois elment kocsival a barátunkhoz, Jill-hoz, mert ma délelôtt az U3A (harmadik kor egyeteme) által szervezett ôsangol történelem rajongók klubjának legközelebbi találkozója volt. A téma: Alfred király, a legnagyobb angol-szász király, és az uradalma. Én 2 hónappal ezelôtt lemondtam errôl a klubról, a klub rossz vezetésére hivatkoztam!!!
Forgolódtam a konyha körül, készítettem az ebédet. Ildiko nekem küldte egy emailben a legközelebbi versünket: Radnóti Miklós “NEM TUDHATOM” címû versét.
Ebéd után elmentünk sétálni egyet a falu körül, mert mindketten kicsit elhíztunk az ünnepek alatt. Aztán hazafelé jövet benéztünk a mamához, teát fôztünk, vele csevegtünk egy órát. Hazajöttünk.
Este 6-kor a Sarah érkezett melóból és vacsiztunk hármasban.
Érdekes volt, hogy a költô magázza az anyám tyúkját, de tegezi a kutyájukat. Persze mindenki tiszteletben tartotta a tyúkot, mert mindennap tojik egy tojást, ami persze a családnak nagyon fontos. Úgy éreztem, hogy a költô féltékeny a tyúkra: annak szabad a házban maradni napközben, de lehet, hogy Petôfit az anyja kihajtja, és kénytelen egész nap kint maradni. De talán a költônek lelkiismeretfurdalása volt, mert segített a családnak a tojásaikkal a tyúk, míg Petôfi költôként nem sokat keresett. Persze a költô ebben a versben nem szükségszerûen a saját családáról beszélt: azt hiszem, hogy az apja mészáros volt, tehát valószínûleg nem volt annyira szegény a család. Lehet, hogy a vers egy fiktív helyzetet leírja, vagy Petôfi egyik gyermekkori szomszéd családról beszél.
Mindeközben Lois elment kocsival a barátunkhoz, Jill-hoz, mert ma délelôtt az U3A (harmadik kor egyeteme) által szervezett ôsangol történelem rajongók klubjának legközelebbi találkozója volt. A téma: Alfred király, a legnagyobb angol-szász király, és az uradalma. Én 2 hónappal ezelôtt lemondtam errôl a klubról, a klub rossz vezetésére hivatkoztam!!!
Forgolódtam a konyha körül, készítettem az ebédet. Ildiko nekem küldte egy emailben a legközelebbi versünket: Radnóti Miklós “NEM TUDHATOM” címû versét.
Ebéd után elmentünk sétálni egyet a falu körül, mert mindketten kicsit elhíztunk az ünnepek alatt. Aztán hazafelé jövet benéztünk a mamához, teát fôztünk, vele csevegtünk egy órát. Hazajöttünk.
Este 6-kor a Sarah érkezett melóból és vacsiztunk hármasban.
2 megjegyzés:
Szia Colin :) Ezt a verset már rég kerestem neked. Magyar nyelvünk rejtelmei, hogy jobban tudd, mi a le és a fel, a kint és a bent, stb. Remélem tetszeni fog! Jó szórakozást hozzá:
Emese
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke
Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezön átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, a ki kitér,
A riadt öz elszökel.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó mint halad,
Avagy milyen ögyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!
Aki "slattyog", miért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármü robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol" elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ödöng, csavarog,
Lödörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?
S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . !
Szia Emese! Köszönöm szépen a verset, nagyon élveztem. Azt hiszem, ezek a csodálatos igék csak 20%-át ismerem. Rájöttem, hogy még kezdô vagyok!! Üdv: Colin
Megjegyzés küldése