2009. január 13., kedd

Petôfi Sándor és a narancslekvár: láttam a boldogságot én: narancs-szín, lágy és 4.5 kg…..

Kép: Lois készíti a házi narancslekvárt

Délelôtt 9-órától beszélgettem Ildikóval a Skype-on keresztül. A téma az “Egy gondolat bánt engemet” címû vers volt, amit Petôfi Sándor írt. Megosztam Ildikóval a gondalataimat.

Mondtam, hogy egy hosszú vers ez, 36 sor, ami nagyon dramatikus. Nincsenek versszakok, de vannak hosszú sorokból álló csoportok rövid sorokból álló sorok is, és hasonlóak versszakokhoz ezek.

A vers közepén néhány rövid sor van és itt felgyorsul a vers üteme. Ezek a sorok csak 5 szótagból áll. A vers kezdének és végének lassabb üteme van.

Sôt a vers közepén egy nagyon dramatikus rövid sor van, ami csak egy szóból áll, azaz, világszabadság. Ezt a szót a költô megismételi nagyon dramatikusan az utolsó sorban, azaz szent világszabadság.

A többi rövid sorban, Petôfi a saját haláláról beszél és a saját haláláról a csatatéren.

Lelassul az ütem a vers végén, és a költô leírja a hôsök temetését, a nagy temetési napot.

Nagyon dramatikus vers, ami tisztán megmutatja, hogy Petôfi 100%-osan elkötelezett volt a forradalmi mozgalom mellett, és azt is, hogy nagyon akart a csatatéren meghalni ebben a küzdelemben. A vers kedetében leírja a csendes halált, a férfit, aki az ágyban hal meg a párnák között – ezt nem akarja. Aztám arról a halálról beszél, ami erôszakos, de még passzív, azaz a természtben, pl a fa, amit lecsapott a villám. Végül a csatatéren való halálról beszél, az aktív halálról.

Olvastam, hogy ezt a verset Petôfi 1846 végén írta; szilveszterkor az ember gondolkodik a múlt éven és a jövô éven is. Az érdekes, hogy a vers jövendöli félig-meddig azt, ami valóban történt Petôfivel egy pár évvel késôbb, bár nem vagyunk biztosak, hogy hogyan halt meg valójában, mivel a testét soha nem azonosították.

A mai embernek talán nehéz megérteni Petôfi érzéseit, vagy azonosítani magát a költô érzéseivel. Személyesen beszélve szeretnék sokkal jobban az ágyban a párnák között meghalni: nem hangzik rosszul! Nem akarok a csatatéren meghalni.

Ezek a forradalmi fiatal férfiak a XIX. században biztosak voltak, hogy elkerülhetetlen volt a gyôzelmük. Elképzelték, hogy egy nagy utolsó csata lesz a jó és a gonosz között, a szabadság és a zsarnokság. És az akkori költôk azt hitték, hogy ôk is fontos szerepet játszanak ezekben a mozgalmokban: inspirálták a többieket a dramatikus verseikkel.

Ezek a fiatal férfiakat a mostani francia forradalom inspirálta, és sok forradalmi mozgalom volt több európiai országban abban a korszakban. Franciaországban második forradalom volt 1848-ban, és azután felkelések voltak több európiai fôvárosban, Budapestet is beleértve.

Persze most visszagondolva tudjuk, hogy nem volt elkerülhetetlen a forradalom gyôzelme, és nem volt vége a zsarnokságnak. Sok zsarnok volt az egész XIX. századon át, nem is beszélve a XX. századról.

Összességében nagyon élveztem ezt a verset, és köszöntem Ildikónak, hogy ajánlotta.

Tíz óra tíz perckor sajnos le kellett tennem, és átmentem gyalog a mamához, teát fôztem és vele csevegtem egy órát. Dave Butler, a barátságos környéki asztalos javában javította a mama kerítését, amikor érkeztem.

Hazajöttem, és készítettem az ebédet. Lois mindeközben szorgoskodott a konyhában, házi narancslekvárt készített 3 font (1,36 kg) vagdalt sevillei narancsból és 6 font (2,72kg) csukorból. (Lásd a képet felül)

Délután elmentünk kocsival a kórházba Tom-ot, a barátunkat meglátogatni. Csevegtünk vele egy órát, aztán hazajöttünk.

Este fél 7-kor a Sarah érkezett a melóról, és ebédeltünk hármasban.

Nincsenek megjegyzések: