Petôfi Sándor “Itt van az ôsz, itt van ujra” címû verse: egy angol szempontjából

Délelôtt 9 órától csevegtem Ildikóval a Skype-on keresztül. Petôfi Sándor “Itt van az ôsz, itt van ujra” címû versérôl beszélgettünk. Azt mondtam, hogy nem tudom mikor írta ezt a verset Petôfi, de az érzésem az, hogy amikor írta, békében volt önmagával, a világgal, az élettel, az ô életével, és persze a változó évszakokhoz. Abban a pillanatban boldog volt, talán szerelemes volt valakibe, szóval szeretett valakit.

Összességében a vers hangulatára nézve elsôsorban a vers egyszerûsége, zeneisége, csendessége, szelídsége jut eszembe: szerintem nagyon megható ez a vers.

Rengeteg szép szókép található benne: a csendesen lehulló levelek, az anya és az elalvó gyereke, a természet vetkôzése, de fôleg a “tó fölött suttogó szél” félmondat, ami nekem speciel tetszik: ebben a sorban rengeteg “L” betû található, ami nekem (a fülemnek) nagyon-nagyon lágyan hangzik.

Az érdekes, hogy nem csak a természetrôl beszél a költô, hanem az emberekrôl is, persze önmagáról, arról a férfirôl, aki kiül a dombtetôn és megpendítja a lantját, de a kedvesérôl is. Az is érdekes, hogy a vers a két szeretô szóképével fejezôdik be.

Egyesek az ôsz szomorú / búskomor évszaknak tekintik, de ez a vers nagyon pozitív és optimista: Nem csak az ôszre gondol a költô, hanem ugyanakkor a jövô tavaszra is. Számára az ôsz (este) és a tél (éjszaka) után, a tavasz (reggel) van kilátásban. Sôt a két ember csókja egy pozitív befejezés: az élet továbbszáll és a szerelem is.

Nem értek a magyar költészethez, de számolni azt tudok! Észrevettem, hogy minden versszakban az elsô és a harmadik sor 8 szótagból, a második és a negyedik sor 7 szótagból áll. Ez a szerkezet nekem nagyon pihenôsnek tûnik, olyan mint egy gyerekdal, egy altatódal. Azt is észrevettem, hogy a 2. és a 4. sorok rímelnek vagy majdnem rímelnek.

Összességében örömmel láttam, hogy meg tudom érteni kapásból ezt a verset. Néhány ismeretlen szó van benne, de a legtöbb esetben ki tudtam találni, hogy mit jelentenek: szerencsémre felismertem a szavak gyökerét. Az van, hogy tudok rengeteg magyar szót, csak nem tudok mondatot alakítani: az én személyes tragédiám!!!