Tegnap azt akartam mondani, hogy 40 éve volt, hogy elöször elmondhattam, hogy megvan a nagyfiú jogsim, vagyis átmentem a vezetési vizsgán – hurrá!
Reggel 8-kor elmentünk a Sainsburys-be a szokásos heti bevásárlást végezni önmagunknak és a mamának. Aztán átmentünk gyalog a mamához, átadtuk a mama kajáját, aztán alaposan lomtalanítottunk, kiporszívoztunk a mama házában, jégtelenítettük a mélyhûtôt stb, mert egy hónapja nincs tisztítónôje / bejárónôje: elbocsátotta karácsony elôtt a sokadikát, és ahogy mindig, nem volt tiszta, hogy miért! Szokás szerint kicsit furfangosnak kellett lenni, mert a mama nem szereti, ha kitakarítjuk stb: pl én elvontam a mama figyelmét a gyerekkoráról való csacsogással, miközben Lois jégtelenítette a mélyhûtôt.
Délután totál kidôltünk…3 órát ágyban töltöttünk, aztán felkeltünk, öltözködtünk, átmentünk kocsival Wilson-ékhez vacsorázni, akiket elôször 1983-ban Washingtonban ismerkedtünk meg. A vacsi után szokás szerint leültünk pár órát a nappaliban pilledni, elbeszélgettünk egy jót, mert sajnos egy éve nem találkoztunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése