2009. január 16., péntek

Hotel Bali és apró kis bogarak


Reggel 8-tól Ildikóval beszélgettem egy órát a Skype-on keresztül. A téma: Radnóti Miklós “nem tudhatom” címû vers volt. Megjegyeztem, hogy A vers néhány részre van osztva. Az elsô 10 sorban, azaz “nem tudhatom”-tól kezdve a “csorgó vöröslô fájdalom”szavakig, itt leírja az országgal való személyes kapcsolatát.

Itt született, itt nôtt fel, itt akar meghalni. Ez a föld az anyja, az az anyaméh amelybôl született, és a sírja is. Ebben a részben az “itthon vagyok” mondat nagyon-nagyon fontos, és summázza az állapotát. És jól ismeri és felismeri az itteni bokrokat is, amik egyaránt ebbôl a földbôl nônek, olyan mint ô maga.

A vers ebben a reszében az elsô szavakat, azaz a “nem tudhatom” szavakat az utolsó szavak tükrözik, háromszor mondja, hogy tudom: “virágát is tudom”, “tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton” és “tudom hogy mit jelenthet a házfalakról csorgó, vöröslô fájdalom”.

Nagyon-nagyon szeretem azt a kifejezést, hogy “a házfalakról csorgó, vörösló fájdalom”: azért szeretem, mert nem pontos a leírás, a fájdalom szó nem túl specifikus: nemcsak a fizikai károkról, hanem a lelki károkról, az érzésekról, az érzelmekrôl, a traumáról is beszél Radnóti.

A vers második részében, azaz a 11. sortól kezdve a 28. sorig, azaz “Ki gépen száll”-tól kezdve a “nincs mûszer, mellyel mindez jól megmutatható” sorig, Radnóti összehasonlítja/ szembeállítja azt amit a pilóta lát, és azt, amit ô maga lát. A pilóta az óriási dolgokat, nagyszabású helyeket, a nagyszabású céljait látja, amit a térképe mutat, Radnóti a kis dolgokat, a kis embereket látja, az apró kis bogarakat is, a szöcskét is beleértve.

A vers ebben a részében sok szép és megható szókép van: pl a nô, aki sírogat a sírok között, a bakter és a gyerekei.

Radnóti itt még egyszer hangsúlyozza az országgal való személyes kapcsolatát, amikor nosztalgiázik a gyermekkoráról, ennek a betetôzése a kô, amire lépett az iskolába menet. Még látható ez a kô, de persze nem fentrôl, nem a repülôgéprôl.

A vers harmadik részében (a 28. sortól kezdve a 35. sor-ig, azaz a “hisz bûnösök vagyunk” –tól kezdve az “ôk felelnek” –ig): mit mondjak? összehasonlítja vagy szembeállítja a bûnösöket – azaz a nemzeteket – és a bûnteleneket, azaz a dolgozókat, a kis embereket, a mûvészeket, a költôket, a gyerekeket.

Persze, hogy a gyerekek a jövôt képviselik. Világos, hogy Radnói nagyon-nagyon vágyik a békére, és a vers utolsó sora olyan, mint egy ima: imádkozik Isten védelméért és a békéért, így értelmezem ezt a sort.

Összességében nagyon nagyon szép és megható vers. Ildikó mondta, hogy nekem könyvet vásárolt tegnap Debrecenben, a “Légy jó mindhalálig” címû regényt, amit 2 héttel ezelôtt nekem ajánlott. Mondta, hogy postán küldeni fogja: igazán kedves tôle.

Délelôtt 9-kor elmentünk kocsival a a városi kommunális hulladéklerakó telep, leraktunk 3 régi televiziót, a Sarah régi televizióját is beleértve.

Délelôtt 10-kor a postás egy könyvet kézbesített, amit rendeltem egy pár nappal ezelôtt a magyar “libri” internetes könyvesboltból: a címe “Hotel Bali”, “nôi regény” és elég könnyû olvasmány (iró: Fejôs Éva, Ulpius-ház Könyvkiadó 2008).


Délben Lois elment kocsival a GlosCat fôiskola éttermébe, mert ma délután az U3A által szervezett kertlátogatás-rajongók klubjának évi ebéd volt. Én pedig itthon egyedül ebédeltem.

Délután átmentem gyalog a mamához, teát fôztem és vele csevegtem egy órát. Ma már vége van a mama BT által ellátott internetes kapcsolatának, így kértem a mama kedvéért egy AOL-lel kötött szerzôdést.

Este fél 7-kor a Sarah érkezett és vacsiztunk hármasban.

Nincsenek megjegyzések: