Kép: összecsapott munka – „kijavítom” a csonka régi fészeremet.
Kép: a szomszéd luxusfészere (kiváló állapotban van, jó nagy és tágas, erkély, bárpult és billiárdasztal is van!!!)Reggel 9-kor gyalog átmentem a mamához, teat főztem, azután csevegtem vele egy órányit. Hazajöttem.
Délelőtt 11-kor Loisszal kettesben gyalog átmentünk a barátainkat, Margaretet és Bobot meglátogatni. Teáztunk és csevegtünk velük egy órányit, aztán hazafelé jövet kószáltunk a faluban, megnéztük a sok hóvirágot és sáfrányt (itt-ott nárciszt is): most már biztos, tavaszodik a kis falunkban, és ébred a természet.
Ebéd után, lecsekkoltam a fészert és a fészer rohadt falait. Nem vagyok zsugori, de eldöntöttem, hogy nem vásárolok új fátáblát, és elkezdtem inkább a falak a maradék kátránypapírral kijavítani (azzal a kátránypapírral, amivel két hónapja kijavítottam a fészer tetejét). Sajnos azonban olyan rohadtak a falai, hogy sok helyen lehetetlen volt leszegezni a kátránypapírt. Egész délután szorgoskodtam, de összecsapott munkának nevezhető az egész. Ó jaj! Március hónap az erős szeleiről is ismert, így nagy bájt jóslok!!!
Szegezés közben egy kis pihenőt tartottam. A szomszéddal közös kerítés mellett álltam, és néztem a szomszéd luxusfészerét. Azt mondják, hogy a szomszéd kertje mindig zöldebb, és ebben az esetben az is igaz, hogy a szomszéd fészere mindig jobb. Ó jaj, sárga vagyok az irigységtől!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése