a mama láthatja végre a kis Josie-kát és a kis Rosalind-kát

Reggel 9-kor Ed telefonált, hogy gyomorrontása van, nem ment ma a munkahelyére.

Délelôtt 10-kor „Magyar Mike” megérkezett, és magyarul tanultunk együtt. Lois, az Alison és a 2 kisgyerekek, a Josie-ka és a Rosalind-ka kocsival elment a városba a boltokban körülnézni.

Délben Kathy, a húgom telefonált Amerikából, hogy eljön hozzánk Steve-vel, a férjével március 21-étôl 29-éig. Nekünk nem felelnek meg ezek a datumok, mert mindkét hétvége alatt nem leszünk itthon, de Kathy sajnos megváltotta már a repülôjegyeket, és azt mondta, hogy nem lehet visszaterítést kapni.

Délután 4-kor gyalog átmentünk a mamához. A mama nagyon örült annak, hogy láthatta végre a kis Josie-kát és a kis Rosalind-kát.

Este 6-kor a Sarah megérkezett a melóból, hajat mosott, egyedül vacsorázott, majd elrohant a gyógyítás tanfolyamra.

Este 7-kor Alison megfürdette és lefektette a két kisgyereket. Hármasban vacsoráztunk, aztán totál kidôltünk...zzzzzzzz!!!!!

De felocsúdtam az álmodozásomból, amikor az jutott eszembe, hogy azt a Robert Louis Stevensonról, a skót íróról szóló cikket franciaul összegezni kell a holnapi franciaórára: ó jaj nekem! Legalább nem kell tartani holnap a francia kötômódról szóló elôadásomat: de csak nehezen vettem rá Dianát, a csoportvezetônket, hogy halassza a legközelebbi órára ezt a "remekmûvet" !!!!!

À l’âge de 25 ans, RLS est arrivé à Paris le printemps de 1875 à l’invitation de son cousin RAM “Bob” Stevenson, un jeune artiste qui étudiait à l’atelier de Carolus-Duran, où étudiaient aussi beaucoup d’autres artistes anglais et americains. RLS avait déjà l’intention de devenir écrivain, en dépit de la volonté de ses parents, et il s’est plié vite à la vie de Bohème de Bob et les autres élèves et artistes.

Chaque printemps les étudiants de l’atelier avait l’habitude de quitter Paris pour Barbizon dans la Forêt de Fontainebleu, et descendre à l’Hôtel Siron. Et RLS a fait soi-même l’expèrience de l’ambience extraordinaire de ces occasions pour la première fois ce printemps.

Le groupe d’artistes passait chaque journée à peindre dans la forêt, et les soirées à manger et boire copieusement en groupe à l’hôtel, et débattre des sujets artistiques et des affaires du monde.

Tout ceci a beaucoup plu au jeune RLS, et en resumé c’était une expérience qui a changé sa vie. Il a découvert la sensation de la liberté totale intellectuale de ces artistes. Il a realisé aussi que le métier de l’écriture était aussi valide que le métier de la peinture, et il a développé l’intention forte de realiser son ambition et devenir écrivain.