Kép: a kis Rosalind-ka – sajnos ma elkezdett fogzani, szegény!
Kép: a kis Josie-ka megtanulta ma a mágneses erõt kihasználni…Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát fõztem, rendeztem a tablettatartó doboz segítségével a mama orvosságát a jövõ hétre. Vele csevegtem egy órányit, aztán hazajöttem.
Délelõtt 10-kor az unokahúgom, Kathleen telefonálta, hogy sajnos 87 évesen az anyja, Barbara meghalt az éjjel: kérte, hogy ezt személyesen közöljem az anyjámmal. Gyalog átmentem másodszor a mamához, és vele közöltem a szomorú hírt: a 9 testvérek közül csak a mama él még (89 éves). Nem váratlan volt Barbara halála, mert néhány hetek óta súlyosan beteg volt, de azt hiszem, hogy idõ kell ahhoz, hogy a mama eméssze a hírt, és túltegye magát azon, ami történt, és azon, hogy õ az utolsó túlélõ. Teát fõztem, vele csevegtem két órányit, aztán hazajöttem. Hazafelé jövet, bementem a faluba és kivettem készpénzt a mama kedvéért a bank automatájából.
Délután 1-kor a Sarah megérkezett Francis-szal együtt, az új lovagjával, és 8-asban ebédeltünk. A Josie-ka sokkal jobban van, de azt hisszük, hogy a kis Rosalind-ka sajnos fogzani kezd, és kicsit hisztizett, ami nem megszokott dolog (általában nagyon jókedvõ, vidám és kiegyensúlyozott természete van).
Ebéd után Sarah és Francis távozott, és elvittük a közeli játszótérre a két kisgyereket.
Délután 5-tól beszélgettem Ildikóval a Skype-on keresztül. A téma: Arany János: Családkör (6.-12. versszak)
Este 7-kor Alison és Ed megfürdette és lefektette a két kisgyereket, aztán gyalog átmentem a közeli Royal Oak kocsmába, ahol találkoztak a Sarah-val és Francis-szal egykét italra. Mi pedig nagyapa és nagyanya bébicsõszök lettünk… nagyon-nagyon fáradtak voltunk: szerencse, hogy jól aludt a két kisgyerek. Hála Isten. Totál kidõltünk….zzzzzzz!!!!!
A mai Skype-hívás összefoglalása:
6.
Pendül a kapa most, letevé a gazda;
Délelõtt 10-kor az unokahúgom, Kathleen telefonálta, hogy sajnos 87 évesen az anyja, Barbara meghalt az éjjel: kérte, hogy ezt személyesen közöljem az anyjámmal. Gyalog átmentem másodszor a mamához, és vele közöltem a szomorú hírt: a 9 testvérek közül csak a mama él még (89 éves). Nem váratlan volt Barbara halála, mert néhány hetek óta súlyosan beteg volt, de azt hiszem, hogy idõ kell ahhoz, hogy a mama eméssze a hírt, és túltegye magát azon, ami történt, és azon, hogy õ az utolsó túlélõ. Teát fõztem, vele csevegtem két órányit, aztán hazajöttem. Hazafelé jövet, bementem a faluba és kivettem készpénzt a mama kedvéért a bank automatájából.
Délután 1-kor a Sarah megérkezett Francis-szal együtt, az új lovagjával, és 8-asban ebédeltünk. A Josie-ka sokkal jobban van, de azt hisszük, hogy a kis Rosalind-ka sajnos fogzani kezd, és kicsit hisztizett, ami nem megszokott dolog (általában nagyon jókedvõ, vidám és kiegyensúlyozott természete van).
Ebéd után Sarah és Francis távozott, és elvittük a közeli játszótérre a két kisgyereket.
Délután 5-tól beszélgettem Ildikóval a Skype-on keresztül. A téma: Arany János: Családkör (6.-12. versszak)
Este 7-kor Alison és Ed megfürdette és lefektette a két kisgyereket, aztán gyalog átmentem a közeli Royal Oak kocsmába, ahol találkoztak a Sarah-val és Francis-szal egykét italra. Mi pedig nagyapa és nagyanya bébicsõszök lettünk… nagyon-nagyon fáradtak voltunk: szerencse, hogy jól aludt a két kisgyerek. Hála Isten. Totál kidõltünk….zzzzzzz!!!!!
A mai Skype-hívás összefoglalása:
6.
Pendül a kapa most, letevé a gazda;
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.
Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:
Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl!
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Kinálják erõsen káposzta-levéllel
“Pendül a kapa most, letevé a gazda
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja” : azt hiszem, befejezte a mai munkáját a gazda, most már letette a kapáját. Akasztja egy szegre a tarisznyáját.
“Kutat az apró nép, örülne, ha benneMadárlátta kenyér-darabocskát lelne” : sejtem, hogy a kisgyerekek kotorásznak az apjuk tarisznyájában, és örülnek akkor, ha találnak benne valami maradék kenyeret.
“Rettenve sikolt fel, amelyik belényul: Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl!” : persze rettegnek a gyerekek akkor, ha nem kenyeret találnak, hanem rájönnek, hogy olyant érintenek, ami szőrös, pl egy nyúl. Azt hiszik először, hogy kis ördög ez a nyúl. Nem nehéz elképzelni a gyerekek arcait!
“Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;Kinálják erõsen káposzta-levéllel.”
Amikor elolvastam ezt a sort, rájöttem, hogy még él a nyúl, és egyelőre háziállat lesz, bár a jövőben az is lehet, hogy a nyúl a vacsora-asztalra kerül. De nem nehéz elképzeli a gyerekek izgatott arcait, ahogy kinálják káposzta-levéllel a nyulat.
Nekem érdekes, hogy a gyerekek először az anyát veszik körül, aztán a lányt, végül az apát. Mindig izgatottan ide-oda rohannak, és ahol van valami izgató vagy valami izgalmas történik, azt imádják, ott vannak.
7. A gazda pedig mond egy szives jó estét,
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja” : azt hiszem, befejezte a mai munkáját a gazda, most már letette a kapáját. Akasztja egy szegre a tarisznyáját.
“Kutat az apró nép, örülne, ha benneMadárlátta kenyér-darabocskát lelne” : sejtem, hogy a kisgyerekek kotorásznak az apjuk tarisznyájában, és örülnek akkor, ha találnak benne valami maradék kenyeret.
“Rettenve sikolt fel, amelyik belényul: Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl!” : persze rettegnek a gyerekek akkor, ha nem kenyeret találnak, hanem rájönnek, hogy olyant érintenek, ami szőrös, pl egy nyúl. Azt hiszik először, hogy kis ördög ez a nyúl. Nem nehéz elképzelni a gyerekek arcait!
“Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;Kinálják erõsen káposzta-levéllel.”
Amikor elolvastam ezt a sort, rájöttem, hogy még él a nyúl, és egyelőre háziállat lesz, bár a jövőben az is lehet, hogy a nyúl a vacsora-asztalra kerül. De nem nehéz elképzeli a gyerekek izgatott arcait, ahogy kinálják káposzta-levéllel a nyulat.
Nekem érdekes, hogy a gyerekek először az anyát veszik körül, aztán a lányt, végül az apát. Mindig izgatottan ide-oda rohannak, és ahol van valami izgató vagy valami izgalmas történik, azt imádják, ott vannak.
7. A gazda pedig mond egy szives jó estét,
Leül, hogy nyugassza eltörõdött testét,
Homlokát letörli porlepett ingével:
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
De amint körülnéz a víg csemetéken,
Sötét arcredõi elsimulnak szépen;
Gondüzõ pipáját a tûzbe meríti;
Nyájas szavu nõje mosolyra deríti.
„A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörõdött testét, Homlokát letörli porlepett ingével:” Azt látjuk, hogy a gazda nagyon nagyon fáradt, kimerült a munkanap után. De ha fáradt vagy dühös vagy ingerült, mégis titkolja ezt. „Mond egy szives jó estét”. Leül, már elnyűtt, és pihenni kell. Porral borított az inge a sok munkától a mezőkön. Piszkos és izzadt a homloka.
„Mélyre van az szántva az élet-ekével”
Azt érzem, hogy itt a költő még a gazda homokról beszél. Mélyen ráncolt a gazda homloka. A költő azt mondja, hogy az élet eke szántotta mélyre a gazda homlokát. Nagyon megható szókép. Szegény ember ez a gazda. Az egész életében egész nap serényen, keményen dolgozni kellett: a túlélésről van szó, magának és a kis családjának, tehát azt hiszem, hogy sok gondja van.
„De amint körülnéz a víg csemetéken,Sötét arcredõi elsimulnak szépen;”
Itt megtudjuk, hogy mennyire szereti a gazda a kis családját. A boldog gyerekei látványa vidítja és vigasztalja. Eltűnnek a homlokától a sötét ráncok.
„Gondüzõ pipáját a tûzbe meríti;” Ildikó megmagyarázta, hogy „gondüző” azt jelenti, hogy a pipának köszönhetően a gazda problémái már nem fontosnak tűnnek. Persze a dohány olyan, mint egy kábítószer, bár erről a tudósok körében megoszlanak a vélemények, egyesek szerint izgatószer a dohány. De mégis biztos, hogy maga a szopás maga nagyon megnyugtató és kielégítő élmény. A gazda felveszi a pipáját a gazda, mert most pihenni lehet, kikapcsolódni, lehiggadni egy kicsit a munkanap végén.
„A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörõdött testét, Homlokát letörli porlepett ingével:” Azt látjuk, hogy a gazda nagyon nagyon fáradt, kimerült a munkanap után. De ha fáradt vagy dühös vagy ingerült, mégis titkolja ezt. „Mond egy szives jó estét”. Leül, már elnyűtt, és pihenni kell. Porral borított az inge a sok munkától a mezőkön. Piszkos és izzadt a homloka.
„Mélyre van az szántva az élet-ekével”
Azt érzem, hogy itt a költő még a gazda homokról beszél. Mélyen ráncolt a gazda homloka. A költő azt mondja, hogy az élet eke szántotta mélyre a gazda homlokát. Nagyon megható szókép. Szegény ember ez a gazda. Az egész életében egész nap serényen, keményen dolgozni kellett: a túlélésről van szó, magának és a kis családjának, tehát azt hiszem, hogy sok gondja van.
„De amint körülnéz a víg csemetéken,Sötét arcredõi elsimulnak szépen;”
Itt megtudjuk, hogy mennyire szereti a gazda a kis családját. A boldog gyerekei látványa vidítja és vigasztalja. Eltűnnek a homlokától a sötét ráncok.
„Gondüzõ pipáját a tûzbe meríti;” Ildikó megmagyarázta, hogy „gondüző” azt jelenti, hogy a pipának köszönhetően a gazda problémái már nem fontosnak tűnnek. Persze a dohány olyan, mint egy kábítószer, bár erről a tudósok körében megoszlanak a vélemények, egyesek szerint izgatószer a dohány. De mégis biztos, hogy maga a szopás maga nagyon megnyugtató és kielégítő élmény. A gazda felveszi a pipáját a gazda, mert most pihenni lehet, kikapcsolódni, lehiggadni egy kicsit a munkanap végén.
„Nyájas szavu nõje mosolyra deríti.”
A felesége mond egykét szót, kedves és nyájas a hangneme, és elmosolyog rá a férje. Érezzük, hogy nagyon-nagyon szeretik egymást. Boldog család ez. És boldog házasság, boldog ház, boldog otthon.
8. Nem késik azonban a jó háziasszony,
A felesége mond egykét szót, kedves és nyájas a hangneme, és elmosolyog rá a férje. Érezzük, hogy nagyon-nagyon szeretik egymást. Boldog család ez. És boldog házasság, boldog ház, boldog otthon.
8. Nem késik azonban a jó háziasszony,
Illõ, hogy urának ennivalót hozzon,
Kiteszi középre a nagy asztalszéket
Arra tálalja fel az egyszerü étket.
Maga evett õ már, a gyerek sem éhes,
De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!"
Jobb izû a falat, ha mindnyájan esznek,
—Egy-egy szárnyat, combot nyújt a kicsinyeknek
„Nem késik azonban a jó háziasszony, Illõ, hogy urának ennivalót hozzon,” A gazdasszony gyorsan hoz valami ennivalót a ferjének. Jól ismeri, hogy az akkori emberek ezt a feladatot a jó háziasszony egyik kötelességének tekintik.
„Kiteszi középre a nagy asztalszéketArra tálalja fel az egyszerü étket”. Ezek a sorok a gazda fontosságát megmutatja. A háziasszony a nagy széket kiválasztja és a szoba közepére huzza. A gazda a családfőnek és a legfontosabb embernek tekinthető. De egyszerű az étel, mert nem gazdag ez a család. Úgy néz ki, hogy valamifajta madarat eszik, de nem tudom, hogy melyik volt a szokásos étel azokban az időkben, talán egy csirke, vagy esetleg valamifajta kisebb madár.
„Maga evett õ már,” Már evett a háziasszony: amikor ráér egykét pillanatra, akkor eszik, és amikor a gazda hazaér, rögtön fel tud szolgálni késedelem nélkül. Nem szereti megváratni a ferjét.
„a gyerek sem éhes, De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!"Jobb izû a falat, ha mindnyájan esznek, —Egy-egy szárnyat, combot nyújt a kicsinyeknek”
A gazda jószívű ember, nem szeret egyedül vacsorázni, ráveszi a kisgyerekeket arra, hogy valamit egyenek vele együtt. Kemény a munkanapja, tehát szereti szórakozni, amikor hazaér este.
9. De vajon ki zörget? „Nézz ki, fiam Sára:
„Nem késik azonban a jó háziasszony, Illõ, hogy urának ennivalót hozzon,” A gazdasszony gyorsan hoz valami ennivalót a ferjének. Jól ismeri, hogy az akkori emberek ezt a feladatot a jó háziasszony egyik kötelességének tekintik.
„Kiteszi középre a nagy asztalszéketArra tálalja fel az egyszerü étket”. Ezek a sorok a gazda fontosságát megmutatja. A háziasszony a nagy széket kiválasztja és a szoba közepére huzza. A gazda a családfőnek és a legfontosabb embernek tekinthető. De egyszerű az étel, mert nem gazdag ez a család. Úgy néz ki, hogy valamifajta madarat eszik, de nem tudom, hogy melyik volt a szokásos étel azokban az időkben, talán egy csirke, vagy esetleg valamifajta kisebb madár.
„Maga evett õ már,” Már evett a háziasszony: amikor ráér egykét pillanatra, akkor eszik, és amikor a gazda hazaér, rögtön fel tud szolgálni késedelem nélkül. Nem szereti megváratni a ferjét.
„a gyerek sem éhes, De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!"Jobb izû a falat, ha mindnyájan esznek, —Egy-egy szárnyat, combot nyújt a kicsinyeknek”
A gazda jószívű ember, nem szeret egyedül vacsorázni, ráveszi a kisgyerekeket arra, hogy valamit egyenek vele együtt. Kemény a munkanapja, tehát szereti szórakozni, amikor hazaér este.
9. De vajon ki zörget? „Nézz ki, fiam Sára:
Valami szegény kér helyet éjszakára:
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!"
Visszajõ a lányka, az utast behíván.
Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:
„Isten áldja meg a kendtek ételét is,
(Így végezi a szót), meg az emberét is."
„De vajon ki zörget? „Nézz ki, fiam Sára:” Kopog az ajtón valaki, és a gazda kéri a lányától, Sárától, hogy nézzen ki, mert nem vár látogatót. Ildikó megmagyarázta, hogy fôleg régen de néha manapság is a „fiam” szó fiúkra is lànyokra is utalhat.
„Valami szegény kér helyet éjszakára
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen, Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!"”: nem tudom, hogy miért, de a gazda kitalálja, hogy helyet keres az éjszakára valaki. Lehet, hogy ez gyakori esemény volt azokban az időkben. Emlékeztet engem egy másik versre, amit nekem küldött Ildikó, Petőfi Sándor „A puszta, télen” című versére:
Alkonyat felé ha fáradtan elûlnek, / A rónára halvány ködök telepûlnek, / S csak félig mutatják / A betyár alakját, / Kit éji szállásra prüsszögve visz a ló... / Háta mögött farkas, feje fölött holló
Arany János versében jószívű ember a gazda, rokonszenvez az utassal, az idegennel, és sejti, hogy a legtöbb ember a környéken bezárja a kilincset, bezárja az ajtaját, es nem fogad az idegeneket, akik éjjel váratlanul kopognak: lehet, hogy aggódnak, hogy rabló az idegenember. De mégis ez a gazda akarja élvezni az életét, és azt is akarja, hogy mindenki élvezze. Hasonlóképpen nem szeret egyedül enni, tehát biztatja a kisgyerekeinek, hogy vele együtt egyenek valamit. Nagyon szeret éjjel kényelmes lenni, és nem akarja, hogy az idegen szállás nélküli legyen.
„Visszajõ a lányka, az utast behíván. Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:„Isten áldja meg a kendtek ételét is, (Így végezi a szót), meg az emberét is."”
Úgy látszik, hogy az utas volt katona, aki valami háborúban megsérült, és ennek a következtében béna lett. Biceg a szobába az utas, lehet, hogy falába van. De udvarias ember, mindenkinek jó estét kíván. Az utas célozza, hogy éhes és szeretne valamit enni! Az utas kéri Istentől, hogy megáldja a család ételét. Megáll a beszédben. Lehet, hogy azt reméli, hogy a gazda kínál valamivel. Az biztos, hogy amikor belép az utas, egy kérdés motoszkál benne, hogy ehetek-e itt valamit.
10. Köszöni a gazda: „Része legyen benne:
„De vajon ki zörget? „Nézz ki, fiam Sára:” Kopog az ajtón valaki, és a gazda kéri a lányától, Sárától, hogy nézzen ki, mert nem vár látogatót. Ildikó megmagyarázta, hogy fôleg régen de néha manapság is a „fiam” szó fiúkra is lànyokra is utalhat.
„Valami szegény kér helyet éjszakára
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen, Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!"”: nem tudom, hogy miért, de a gazda kitalálja, hogy helyet keres az éjszakára valaki. Lehet, hogy ez gyakori esemény volt azokban az időkben. Emlékeztet engem egy másik versre, amit nekem küldött Ildikó, Petőfi Sándor „A puszta, télen” című versére:
Alkonyat felé ha fáradtan elûlnek, / A rónára halvány ködök telepûlnek, / S csak félig mutatják / A betyár alakját, / Kit éji szállásra prüsszögve visz a ló... / Háta mögött farkas, feje fölött holló
Arany János versében jószívű ember a gazda, rokonszenvez az utassal, az idegennel, és sejti, hogy a legtöbb ember a környéken bezárja a kilincset, bezárja az ajtaját, es nem fogad az idegeneket, akik éjjel váratlanul kopognak: lehet, hogy aggódnak, hogy rabló az idegenember. De mégis ez a gazda akarja élvezni az életét, és azt is akarja, hogy mindenki élvezze. Hasonlóképpen nem szeret egyedül enni, tehát biztatja a kisgyerekeinek, hogy vele együtt egyenek valamit. Nagyon szeret éjjel kényelmes lenni, és nem akarja, hogy az idegen szállás nélküli legyen.
„Visszajõ a lányka, az utast behíván. Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:„Isten áldja meg a kendtek ételét is, (Így végezi a szót), meg az emberét is."”
Úgy látszik, hogy az utas volt katona, aki valami háborúban megsérült, és ennek a következtében béna lett. Biceg a szobába az utas, lehet, hogy falába van. De udvarias ember, mindenkinek jó estét kíván. Az utas célozza, hogy éhes és szeretne valamit enni! Az utas kéri Istentől, hogy megáldja a család ételét. Megáll a beszédben. Lehet, hogy azt reméli, hogy a gazda kínál valamivel. Az biztos, hogy amikor belép az utas, egy kérdés motoszkál benne, hogy ehetek-e itt valamit.
10. Köszöni a gazda: „Része legyen benne:
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne."
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb
—Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Természete már ez magyar embereknek.
„Köszöni a gazda: „Része legyen benne: Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne."”A gazda jól érti, hogy mire céloz az utas, és jószívű ember a gazda, tehát nagyon szíves fogadtatásban részesíti az idegent. Kéri a feleségtől, hogy sok ételt és italt kináljon
„Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb”
Megengedik az utasnak, hogy velük együtt üljön az asztalnál. Lehet, hogy átrendezik a székeket, hogy hely legyen az asztalnál. Az utasnak nem kell külön vacsorázni. Egyelőre tagja van a családnak az idegen.
„Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.”
Látjuk, hogy most már kikapcsolódik az utas. Először feszült volt a hangulata (valamint a poziturája is), de rájön, hogy itt meleg, szíves fogadtatásban részesül.
„Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;”Kétségkívül bőven van, mit enni és inni!
„Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek, Természete már ez magyar embereknek”
Nem beszélnek, amíg esznek, és a költő azt mondja, hogy nem szokás egyszerre enni és beszélni a magyarok közében, de szerintem, ez minden társadalomban volt igaz, a modern korszak előtt. Minden szülő mindig mondta a gyerekeinek, hogy ne beszéljenek az asztalnál. Régen gyakran nehéz volt elég ételt szerezni, és az étkezések majdnem olyan volt, mint egy szertartás, egy vallási szertartás.
11. De mikor aztán a vacsorának vége,
„Köszöni a gazda: „Része legyen benne: Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne."”A gazda jól érti, hogy mire céloz az utas, és jószívű ember a gazda, tehát nagyon szíves fogadtatásban részesíti az idegent. Kéri a feleségtől, hogy sok ételt és italt kináljon
„Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb”
Megengedik az utasnak, hogy velük együtt üljön az asztalnál. Lehet, hogy átrendezik a székeket, hogy hely legyen az asztalnál. Az utasnak nem kell külön vacsorázni. Egyelőre tagja van a családnak az idegen.
„Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.”
Látjuk, hogy most már kikapcsolódik az utas. Először feszült volt a hangulata (valamint a poziturája is), de rájön, hogy itt meleg, szíves fogadtatásban részesül.
„Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;”Kétségkívül bőven van, mit enni és inni!
„Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek, Természete már ez magyar embereknek”
Nem beszélnek, amíg esznek, és a költő azt mondja, hogy nem szokás egyszerre enni és beszélni a magyarok közében, de szerintem, ez minden társadalomban volt igaz, a modern korszak előtt. Minden szülő mindig mondta a gyerekeinek, hogy ne beszéljenek az asztalnál. Régen gyakran nehéz volt elég ételt szerezni, és az étkezések majdnem olyan volt, mint egy szertartás, egy vallási szertartás.
11. De mikor aztán a vacsorának vége,
Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;
Megered lassanként s valamint a patak,
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.
Az idõsb fiú is leteszi a könyvet,
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;
És mihelyt a koldus megáll a beszédben:
„Meséljen még egyet" — rimánkodik szépen.
„De mikor aztán a vacsorának vége, Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde; Megered lassanként s valamint a patak, Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.”
Rögtön amint vége van a vacsorának, elkezd beszélni a koldu. Csodálatos szókép van ebben a versszakban. Nem nehéz elképzelni a patakot, magasan a hegységben, ami egyre dagad, ahogy esik egyre meredekebben a völgyre.
„Az idõsb fiú is leteszi a könyvet, Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed; És mihelyt a koldus megáll a beszédben:„Meséljen még egyet" — rimánkodik szépen.”
Persze mindenkit érdekel az, amit a koldus mond, mert nem a mindennapi, szokásos dolgokról beszél. Sokat utazott, sok helyen járt, sokféle falvakat és sokféle embereket látott, és kétségkívül megtoldja a történeteit, hogy jobban szórakoztassa a hallgatóságot. Bizony értelemben fizet a ételéért a beszéddel, a mesékkel, a történeteivel.
Az érdekes, hogy még az idősebb fiú, akit általában csak a könyvei, a versei érdekelnek, az is érdeklődik a koldus beszéde iránt. A koldus mesei és történetei lebilincseli, és amikor a koldus megáll a beszédben, többet kér a fiú, de nagyon nagyon udvariasan, mert illedelmes, jól nevelt fiúról van szó.
12. „Nem mese az, gyermek", — így feddi az apja;
Rátekint a vándor és tovább folytatja;
Néma kegyelettel függenek a szaván
Mind az egész háznép, de kivált a leány:
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Pirulva kérdezi tõle — testvérbátyját:
Három éve múlik, hogy utána kérdez,
Még egy esztendõt vár, nem megy addig férjhez.
„„Nem mese az, gyermek", — így feddi az apja;Rátekint a vándor és tovább folytatja; Néma kegyelettel függenek a szaván”A gazda egy kicsit megszidja a fiút, hogy „nem mese az, gyermek”. Rátekint a vándor, lehet hogy a vándor tudja, hogy valójában csak mese az, amit mond, és akar biztos lenni, hogy a gazda nem csúfolja ki. De végre nyugodtan folytatja a beszédet. Mindenki izgatottan hallgat....
„Mind az egész háznép, de kivált a leány: Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják, Pirulva kérdezi tõle — testvérbátyját: Három éve múlik, hogy utána kérdez, Még egy esztendõt vár, nem megy addig férjhez”
... de különösen a lány hallgatta a koldus beszédét. Nem értettem az utolsó 4 sort, de Ildikó megmagyarázta, hogy van olyan barátja a lánynak, aki 3 éve katonába ment, és a lány azt reméli, hogy valami hír van a barátjáról. Itt sajnos kifutottunk az idôbôl...
„„Nem mese az, gyermek", — így feddi az apja;Rátekint a vándor és tovább folytatja; Néma kegyelettel függenek a szaván”A gazda egy kicsit megszidja a fiút, hogy „nem mese az, gyermek”. Rátekint a vándor, lehet hogy a vándor tudja, hogy valójában csak mese az, amit mond, és akar biztos lenni, hogy a gazda nem csúfolja ki. De végre nyugodtan folytatja a beszédet. Mindenki izgatottan hallgat....
„Mind az egész háznép, de kivált a leány: Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják, Pirulva kérdezi tõle — testvérbátyját: Három éve múlik, hogy utána kérdez, Még egy esztendõt vár, nem megy addig férjhez”
... de különösen a lány hallgatta a koldus beszédét. Nem értettem az utolsó 4 sort, de Ildikó megmagyarázta, hogy van olyan barátja a lánynak, aki 3 éve katonába ment, és a lány azt reméli, hogy valami hír van a barátjáról. Itt sajnos kifutottunk az idôbôl...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése