Alliteráció a köbön!!!

Kép: a frissen fehérre festett [megjegyzendő: alliteráció!] szellező szekrényünk [megjegyzendő: csak úgy felgyülemlik az alliteráció!]

Kép: végre megkaptuk a községi építészeti felügyelôtôl a hivatalos engedélyezési iratot!

Reggel 5-kor felkeltem, és szokásom szerint a magyar és azután a francia szókincsemet teszteltem a vendégszobában lévõ számítógépen. Jelest kaptam – hurrá!

Aztán lecsoszogtam a lépcsõn, beléptem a nappaliba, és a szokásos reggeli tornázás következett, a testmozgás elõtti (bemelegítõ) elõkészületeket és a torna utáni (levezetõ) mozdulatsorokat is beleértve. Jó érzés volt, bár utána sajnos recsegett-ropogott minden porcikám. Tornázás közben popvideókat néztem a tévében, jól szórakoztam, így ezúttal kevésbé volt unalmas a testmozgás.

Reggel fél 9-kor gyalog elmentem a városba (1,5 mérföldre vagyis 2,5 km-re van tõlünk). Beugrottam a Frederick Allen ékszerboltba a mama karóráját „kivenni”: azt hittem, hogy felszereltek már a mama órájára egy új aranyszínû szíjat, de az eladó mondta, hogy már megrendelték az új szíjat, amely már meg is érkezett, de kérte tõlem, hogy „tessék behozni a karórát, és akkor felhelyezzük majd while-you-wait (felszerelés megvárható!)”.

Telefonáltam Loisnak, aki kotorászott a retiküljében, és mondta, hogy igaza van az eladónak, ott van a retiküljében a mama órája: frusztráció a köbön!Tovább mentem a WH Smiths papír-írószer áruházba, vettem egy kertészeti magazint a mamának, aztán beugrottam a Wilkinsons gazdagságos mûszaki áruházba, vettem egy kézi fúrót, néhány fali akasztót a bögrék tárolásához, egy zsák hézagtöltõt és egy fotóalbumot.

Gyalog továbbmentem a mamához (ez megint 2,5 km séta volt), de sajnos ömlött az esõ). Teát fõztem, lomtalanítottam a mama dokumentumtartójában, azután vele csevegtem egy órányit. Leültem a mama gépe elé, megpróbáltam hozzáférni a mama emailjeihez, de sikertelenül: dupla frusztráció a köbön! Hazajöttem.

Ebédeltem, aztán Lois nekilátott a “szellõzõ szekrényünket” fehérre festeni: nem tudom, hogy vannak-e Magyarországon az ilyen szekrények vagy sem. Ebbe a szekrényünkbe egy melegvíztároló van beépítve, tehát itt ágynemût, törölközõket stb. tárolhatunk, mert itt minden száraz marad, így ideális tárolóhely.

Én pedig leültem a gép elé, elkezdtem készíteni egy elõadást, amit a francia társalgási klubban fogok tartani a legközelebbi találkozáskor, Diana, a csoportvezetõ kérésére, a téma a kötõmód használata a francia nyelvben: réééééémeeeeessssss!!!! Egy óra eltelte után Lois kérte, hogy segítsek neki a festéssel, mert nem tudja lefesteni a szekrény mennyezetét, mert az túl magasan van. Befejeztük a festést, aztán kettesben uzsonnáztunk.

Délután öt óra körül a községi építészeti felügyelõ benézett hozzánk, kézbesítette az új hozzáépített mosókonyhánkkal kapcsolatos hivatalos engedélyezési iratot. Végre megkaptuk, csak éppen 8 hónappal azután, hogy az építõk (kõmûvesek) befejezték a munkát! Igazán csodálatos az irat szövege (lásd felül). El akartam küldeni Örkény Istvánnak, az írónak ezt a szöveget, de felfedeztem, hogy pontosan 30 évvel ezelõtt sajnos elhunyt a nagy ember.

Este fél 7-kor Sarah megérkezett a melóból, így hármasban vacsiztunk . Vacsi után Sarah hajat mosott, aztán elrohant a salsaórára. Este 10-kor visszajött: eldöntötte, nálunk alszik, mert megint havazik.