2009. február 23., hétfő

Bűntudat, düh, frusztráció a köbön....de mégis születik egy kis remekmű

Kép: a „gondozóknak szóló kurzus”

Kép: Lois rövidebb frizurája

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, rendeztem a tabletta-tartó doboz segíségével a mama orvosságát a jövő hétre. Hazajötttem.

Reggel fél tízkor gyalog átmentem a helyi könyvtárba a “gondozóknak” szóló kurzus második órájára: ez a kurzus azoknak szól, akik egyik rokkant vagy idôs rokonát gondoznak. Megtanultunk a “nehéz érzelmeket” (pl a bűntudatot, a dühöt, a frusztrációt stb) enyhiteni. Ismét minden hallgatónak tervet készíteni kellett a jövô hétre azért, hogy megpróbáljon valamiféle személyes célt elérni. Ezen a héten Lois és én egy szuper fogyókúrába kezdünk: a célunk az, hogy heti egy vagy másfél fontot (kb 0,5 kilót) fogyjunk. A fogyókúránk 5 hétig fog tartani, akárcsak ez a kurzus. Persze, hogy azt is jelenti, hogy 5 hétig elég pocsékul fogjuk érezni magunkat, de nem baj!

Hazajöttünk és kettesben ebédeltünk (“csak” sajtos toast volt az ebédünk: de ma van a fogyókúra első napja, tehát magától értetődik, hogy az nagyon-nagyon fontos, hogy az első alkalommal nem hagyjuk abba a fogyókúrát vagy megszegjuk pl csokival, süteménnyel, tortával stb a saját nagyon szigorú szabályainkat!)

Ebéd után Lois elment a fodrászhoz, levágatta a haját. Én pedig leültem a gép elé, a “remekmüvemen” dolgoztam, tudniillik a francia kötőmód használatáról szóló előadásomon. Azt gondolom, ez eddigi életem legnagyobb teljesítménye!

Este a Sarah nem nézett be hozzánk: ma van az új lovagjának, Francisnak a szülinapja. Kettesben vacsoráztunk.

Nincsenek megjegyzések: