2009. február 3., kedd

Az ebédlőnk most már a Sarah ideiglenes „irodája”!

Kép: a Sarah „irodája”

A Sarah felkelt, és eldöntötte, hogy nem megy ma melóba, inkább itthon dolgozik. Elfoglalta az ebédlőnket, és az ott lévõ legjobb számítógépünket, valamint a telefonunkat (szóval az ebédlőnket a „saját irodájává” tette!!!) !!! Kussolnunk is kell az ebédlő közelében !!!

Reggel 9-tól beszélgettem angolul Ildikóval a Skype-on keresztül. A téma: a „kultura” fogalma a történelem során. (lásd alul)

A hívás után átmentem gyalog a mamához. Egy kicsit csúszósak még a járdák: óvatosnak kellett lennem! (megjegyzendô, hogy Ildikó mostanában nekem azt magyarázgatja, hogy mi a különbség az „óvatosnak/boldognak stb. lenni ” és az „óvatos/boldog lenni” kifejezés között!). Teát főztem, felfordítottam a mama matracát, beállítottam a mama ébresztőóráját (holnap reggeltől már nem 6-kor, hanem fél 7-kor fog ébredni (a rádiós hírrel – rééééééémes gondolat!!). Vele csevegtem egy órát, aztán hazajöttem.

Hármasban ebédeltünk. A Sarah azonban dolgozott tovább az ebéd alatt: ez aztán a „working lunch” (a munkaebéd)!!!!

A mai Skype-hívás összefoglalása: Persze eredetileg egy latin szó volt a „kultúra” szó, és a jelentése csak az volt, hogy „művelés”: legyen az a föld művelése, legyen az a gyerekek vagy a diákok művelése.

Este 7-kor vége volt a Sarah munkanapjának és vacsoráztunk hármasban. Holnap délelőtt a francia házi feladatot végeznem kell: ma délután újra és újra nekirugaszkodtam, de sajnos nem sokat haladtam. Ó jaj! Holnap délelőtt az utolsó esélyem!

A XVIII. században a „kultúra” mindent jelentett, ami felidézte Európát és az európai életmódot, nem csak a müvészetet, hanem a technológiát, a tarsadalmat, a jogi rendszert is tartalmazta. Mindez a kultúrát jelentette, és ez különböztette Európát a nem fejlett országoktól. (a kultúra kontra a „barbarizmus”)

A XIX. században némelyik embernek már nem tetszett a technológia és a modern élet bizonyos oldalai. Ebben a korszakban a kultúra fogalma elkezdte kizárólag a szellemi elemeit jelenteni: a művészek stb. (a kultúra kontra a „civilizáció”). Így kétszáz év során egyre visszavonult és zsugorodott a kultúra fogalma.

Végül a kultúra elkezdte csak a „magasröptű kultúrát” jelenteni: kizárta a „tömegkultúrát”, azaz azokat a dolgokat, amelyek az átlagos embert érdekelték. (a „magas kultúra” kontra a tömegkultúra vagy a népszerű kultúra).

A XIX. század közepétől a tudósok (antropológusok, szociológusok stb) a „kultúra” más fogalmait is bevezettek: nem csak az európaiaknak, hanem a „primitív embereknek is” van a sajátos „kultúrája”. Még a primitív kultúrák is meglepően bonyolultak. Egyesnek a kultúra szó nem csak a művészeket, hanem az emberek összes tevékenységét is tartalmazza. Másoknak minden társadalmon belül több kultúra (vagy szubkultúra) is együtt létezik: pl az ifjúsági kultúra stb. Minden egyénnek is van a sajátos „kultúrája” vagy „szubkultúrája”: ezt az egyéni szubkultúrát az ember öltezetének a stílusa, a kedvenc zenéje, a kedvenc könyvei, a kedvenc filmjei stb definiálják.

Nincsenek megjegyzések: