Reggel 5-kor felkeltem, és szokásom szerint a magyar és azután a francia szókincsemet teszteltem a vendégszobában lévõ számítógépen. Megint jelest kaptam – hurrá! Aztán lecsoszogtam a lépcsõn, beléptem a nappaliba, és a szokásos reggeli tornázás következett, a testmozgás elõtti (bemelegítõ) elõkészületeket és a torna utáni (levezetõ) mozdulatsorokat is beleértve. Jó érzés volt, bár utána sajnos recsegett-ropogott minden porcikám. Tornázás közben zenevideókat néztem a tévében, nagyon jól szórakoztam! A "Executive Fitness For Men" címû könyvemet ("A" programot) követtem (lásd a képet). De késöbb recsegett-ropogott minden porcikám - lehetséges-e, hogy túlzásba esem???? - ó jaj!!!!Reggel 8-kor Loisszal kettesben kocsival elmentünk a Sainsburysbe a szokásos heti bevásárlást végezni magunknak is a mamához is. Hazajöttünk, beraktuk ide-oda a mi élelmiszerünket, aztán gyalog átmentünk a mamához, átadtuk az övét. Csevegtünk vele egy órányit, aztán hazajöttünk. Teáztunk, azután elmentünk sétálni egyet a falu körül. Hazaértünk, ebédeltünk.
Felmentünk az emeletre, gyorsan eltelt a délután szunyókálással meg ilyesmivel, aztán a gép előtt görnyedéssel, a családfánkkal kapcsolatos kutatással stb. Négytől beszélgettem Ildikóval a Skype-on, a téma: Füst Milán “A magyarokhoz” című verse, de azt hiszem, a szokásosnál hasznavehetetlenebb voltam, amikor próbáltam magyarul dadogni és magasröptű vagy fennkölt megjegyzéseket megfogalmazni: diliházba velem! (Mellékes, de a budapesti levelezőtársam Füst Milán utcában lakik: végre megtudtam, hogy ő kicsoda!). Ezer éve nem beszélgetünk és nem emailezünk Tündével. Remélem, hogy visszatér a munkába hétfôn a járóbeteg kezelése után.
A hívás után gyalog elrohantam a mamához, mert telefonált, hogy próbált Elizabethhel, az unokatestvéremmel beszélni a Skype-on, és valami baj történt. Megoldottam a problémát, aztán maradtam még egy félórát és segítettem a mamának a hat órára beütemezett Skype-hívásával: Kathyval, az Amerikában élő hugommal beszélgetett.
Hazajöttem, és Loisszal kettesben vacsoráztunk. Majd éhen haltunk, a mai nap már a fogyókúránk hatodik napja, és egyre többet szenvedünk! Kimondottan pocsékul érezzük magunkat!!!! De mégis mindketten két fontot (majdnem egy kilót) fogytunk már.
Kaja után letelepedtünk a nappaliban, lefekvés elôtt Scrabble-t játszottunk: a szokásos vérremenő küzdelem ment. Én nyertem! 331:262-re!!!! Lois nekem később bevallta, hogy a játék végén fel akarta rúgni az asztalt. Vááá, de nagyon-nagyon imádom a tüzes természetét!!!!!
Felmentünk az emeletre, gyorsan eltelt a délután szunyókálással meg ilyesmivel, aztán a gép előtt görnyedéssel, a családfánkkal kapcsolatos kutatással stb. Négytől beszélgettem Ildikóval a Skype-on, a téma: Füst Milán “A magyarokhoz” című verse, de azt hiszem, a szokásosnál hasznavehetetlenebb voltam, amikor próbáltam magyarul dadogni és magasröptű vagy fennkölt megjegyzéseket megfogalmazni: diliházba velem! (Mellékes, de a budapesti levelezőtársam Füst Milán utcában lakik: végre megtudtam, hogy ő kicsoda!). Ezer éve nem beszélgetünk és nem emailezünk Tündével. Remélem, hogy visszatér a munkába hétfôn a járóbeteg kezelése után.
A hívás után gyalog elrohantam a mamához, mert telefonált, hogy próbált Elizabethhel, az unokatestvéremmel beszélni a Skype-on, és valami baj történt. Megoldottam a problémát, aztán maradtam még egy félórát és segítettem a mamának a hat órára beütemezett Skype-hívásával: Kathyval, az Amerikában élő hugommal beszélgetett.
Hazajöttem, és Loisszal kettesben vacsoráztunk. Majd éhen haltunk, a mai nap már a fogyókúránk hatodik napja, és egyre többet szenvedünk! Kimondottan pocsékul érezzük magunkat!!!! De mégis mindketten két fontot (majdnem egy kilót) fogytunk már.
Kaja után letelepedtünk a nappaliban, lefekvés elôtt Scrabble-t játszottunk: a szokásos vérremenő küzdelem ment. Én nyertem! 331:262-re!!!! Lois nekem később bevallta, hogy a játék végén fel akarta rúgni az asztalt. Vááá, de nagyon-nagyon imádom a tüzes természetét!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése