a 12-terítékes mosogatógépek fogalma - de ez nekünk csak álom!

Reggel 8-kor elmentem kocsival a Sainsburys-be, végeztem a szokásos heti bevásárlást magunknak és a mamának. Hazafelé jövet, teletöltöttem az autót a másnapos útra, aztán beugrottam a mamához, átadtam a kajáját. Hazaértem.

Délben felhívtam Ildikót a Skype-on keresztül, és beszélgettünk egy órát, pl a karácsonyi napunkról, valamint mosogatógépekrôl: Ildikónak egy 12-terítékese van, amit persze áldásnak tekint! Nálunk nincs ilyen persze.

Ebédeltünk ketten, aztán átmentünk gyalog a mamához. Teát fôztem, és csevegtünk. Steve, az öcsém, megjelent. Úgy látszott, hogy kicsit jobb van, és mondta, hogy eljön hozzánk este társasjátékokat játszani.

Az Alison telefonált, hogy a kis Rosalind-kának láza van: lehet, hogy nem mehetünk hozzuk holnap. Ó jaj!

Este 6-kor a Sarah érkezett és vacsiztunk hármasban. Hétkor Steve érkezett és a Risk társasjátékkal játszottunk négyen. A Sarah nyert. Mi állandóan paráztunk, hogy elkapjuk-e Steve nátháját! Távoztak a vendégeink, és huppantunk az ágyunkba.

egy csendes nap

Egy csendes nap. Az öcsém, Steve még náthásabb lett, így nem volt összejövetel este. Délelôtt meglátogattuk a mamát, aztán sétáltunk a falu körül. Ebédeltük ketten a maradék pulykát, krumplit és zöldséget, aztán a karácsonyi pudingot. A délutánt az ágyunkban töltöttük. Este tévéztünk. ZZZZZZ!!!!

karácsonyi nap (2008) és a Sarah új lovagja!

Délelôtt ajándékokat cseréltünk a kedvesemmel, aztán nekiláttuk készíteni/fôzni a karácsonyi ebédet. Egy órakor felvettem a mamát és az öcsémet és visszavittem. Aztán a Sarah és az új lovagja érkezett, és hatan ebédeltünk: pulyka krumplival, borsóval, kellbimbóval stb, fehér bor, utóételnek karácsonyi puding.

Aztán ajándékokat cseréltünk a karácsonyi fa körül és társasjátékokat játszottunk. Nyolc óra után magunknak maradtunk, így összebújtunk a kanapén, tévéztünk. Háromnegyedtizenegykor feküdtünk le, totál kidôltünk….zzzzz!!!!

A karácsonyi pulyka és Henry Purcell

Reggel 6-kor kitettem a kukát, mert ma a gyûjtési nap, és a kukásautó szokásosnál még korábban jön az ünnepek alatt. Aztán elmentem kocsival a faluba, beugrottam a henteshez, kivettem a pulykát és más karácsonyi húst, amit 2 hónapja rendeltünk. Háromnegyed hétkor a kukások eljöttek, és visszacipeltem a kukát a ház mögé.
Fél nyolckor a mama telefonálta, hogy megérzi a gáz szagát a konyhában, és azt bejelentette a British Gas-nak. Fél kilencor még egyszer telefonált, hogy a gázszerelô kivizsgálta a konyhát, és mondta, hogy nincs gázömlés {gas leak}. Hm, meglepô, meglepô!

Átmentem gyalog a faluba, beugrottam a patikába, kivettem a mama orvosságát, aztán továbbmentem a barátnônkhöz, Shirley-hez, hogy neki karácsonyi üdvözlôlapot kézbesítsek. Odafelé menet, Lois telefonálta, hogy elfogyott a tőzegáfonya mártás, vehetnék egy bödönt. Betértem a kis boltba a benzinkút mellett és vettem egyet. Átadtam Shirley-nek az üdvözlôlapot, aztan továbbmentem a mamához, teát fôztem, vele csevegtem egy órát. Érdekes, hogy egyszer sem említette az úgynevezett “gázömlést”: az ilyen események szerintem egyre nagyobbak lesznek a jövô években, azaz az, hogy a mama egyre gyakrabban megzavarodni fog.

Két óra körul Sarah érkezett melóból. Ebédelt, aztán hazarohant, vitt magával egy vacsorát, amit Lois készített számára. Még elég náthás, szegény.

Kimentünk a veteményes kertbe, kiástunk pasztinákot. Szorgoskodtunk a konyhában, elkészítettük a zöldséget a holnapi karácsonyi ebédre.

Vacsoráztunk a tévé elôtt, aztán kimentünk kocsival a buszállomásra az öcsém, Steve elé. Elvitte a mamához. Hazajöttem. Végül sor került a nap elsô fénypontjára, kuporogtunk a heverôn ketten. Megnéztük az “England, My England” címû film videóját, ami a XVII. századi zeneszerzô, Purcell életét ábrázolja. Ennek a filmnek a megnézése egyik karácsonyi hagyományunk.

mogyoróvaj nélküli mogyoróvajas keksz

Reggel 8-kor átmentem gyalog a mamához, mert a tejesember elhagyta 2 óriási üveg teát az ajtaja elôtt, és a mama nem tudta felkapni. A karácsonyi napon a tejesember nem jön el, tehát ma hajnalban dupla adagot hagyott. Hazajöttem.

Kilenckor felhívtam Ildikót a Skype-on keresztül. Beszélgettünk arról, hogy mit fog csinálni Ildikó és a férje a karácsonyi napon. A férjed le akar adni néhány kilót, de sajnos szereti a hagyományos magyar kosztot, ami nem segít. 178 centi magas, és 100 kilós: úszástanár, de sajnos az úszásórákban nem úszhat, csak ott áll a vízben és fázik, szegény. Ildikó hetente háromszor aeróbic órára jár. Egy másik angollal beszélget idôrôl idôre a Skype-on keresztül, kinek jelenleg magyart tanít: úgy látszik, hogy gyakran veszekednek egymással a magyar nyelvtan apró kis pontjairól!Mindketten rajonganak a nyelvtanért.

A budapesti levelezôtársam, Tünde felhívott. Úgy látszik, hogy egykét hete a lumbágóban szenved, szegény. Legálabb az jó, hogy a 26.-án a családja (azaz a fia, Gábor és Rita és a kis 1 éves Petra) meglátogatni fogja.

Ebédeltünk ketten: a Sarah uzsonnatáskáját, amit ma reggel elfelejtett magával vinni melóba! Sarah telefonált, hogy még náthás, de mégis nálunk vacsorázik ma este. Nagyon-nagyon reméljük, hogy nem kapjuk meg épp a karácsony elôtt.

Az ebéd után Lois nekilátott a karácsonyi sütés-fôzésnek: “mince pie” (azaz angol süti, tudniillik mindenféle aszaltgyümölcsökből készült lekvárszerűvel megtöltött süti/pite), “jam tart” (kis lekváros torta), mogyoróvajas keksz (sajnos Lois elfelejtette hozzáadni a mogyoróvajat! De mégis finom még a mogyoróvaj nélkül.) Én átmentem gyalog a mamához, teát fôztem és vele csevegtem egy órát, aztán haza.

Sarah érkezett melóból, és vacsiztunk hármasban, aztán elrohant a saját lakásába. Még nagyon náthás – ó jaj! De azt mondják, hogy a jelenlegi influenza járvány fôleg a fiatalokat támadja.

Letelepedtünk a kanapén, ajándékokat becsomagoltunk, közben néztük az “It’s a Wonderful Life” címû érzelgôs amerikai filmet: ennek a filmnek a megnézése nálunk karácsonyi hagyomány. Én nekirugaszkodtam, de nem néztem végig, totál kidôltem és korán lefeküdtem..ZZZZZ! A távollétemben Lois becsomagolta azokat az ajándékokat, amit nekem adni fog.

Elárulhatom, hogy nem változott sokat a bárányhúsos és sárgabarackos pité!!

Délôtt átmentem gyalog a mamához. Mondta, hogy Polly, a macskája lehányta a elôszobában és a földszinti fürdôben a szőnyeget. Kérte azt, hogy tisztogassam. Aztán teát fôztem, és csevegtünk egy órát. Közölte velem, hogy megkaptam egy emailt egyik távoli rokonunktól, Rosalie-tól: úgy látszik, hogy Rosalie a negyedfokú unokatestvérem. Negyvennégy éves, Devon megyében lakik.

Délben elmentünk mikrobusszal a golfklubházhoz, ami a hegy csúcsán van, a többi “gondozóval” együtt ebédelni (azaz a gondozók karácsonyi ebéde volt). Én a bárányhúsos és sárgabarackos pitét (burgonyával és vegyes zöldséggel) rendeltem (amit tavaly is rendeltem! Rabja vagyok a szokásaimnak!). Aztán útóételnek habos süteményt kértünk mindketten. Hazajöttünk, és én felmentem az emeletre, lefeküdtem az ágyban, szundítottam egyet. Lois pedig befejezte a bronz dísztárgyaink fényesítését. Felkeltem és teáztunk ketten. A Sarah sms-ezte, hogy ma este nem vacsorázik nálunk, ami jó, mert nem vagyunk éhesek a hatalmas ebédünk után!

Bronz tárgyaink félévenkénti fényesítése! Hurrá!

Délelôtt kísértem Lois-t a különleges karácsonyi szolgálatra, ami zajlott a templomban. Aztán hazajöttem, Lois pedig maradt az általános szolgálatra. Itthon szorgoskodtam a konyhában, fôztem az ebédet. Négyen ebédeltünk, a mamával és Andrée-val, a francia barátnônkkel: marhahús pörkölt krumplival és a kertünkben termesztett spenôttal, gyümölcsbor, utóételnek a kertünkben termesztett fekete ribiszkébôl készült gyümölcsös ropogós: fincsi!

Az ebéd után egy ideig csevegtünk négyen a nappaliban, majd hazavittük autóval a két vendégünket. Aztán én felmentem az emeletre, és szundítottam egyet. Lois pedig szorgoskodott a nappaliban, díszítette a karácsonyfánkat, aztán bement a konyhába, kitisztította a sütôt.

Felkeltem, és teáztunk ketten. Aztán felmentem még egyszer az emeletre, bekapcsoltam a tartalék PC-t, és beszélgettem Ildikóval egy órát magyarul és angolul a Skype-on keresztül. Bevallotta, hogy a Skype rabja, a számítógép rabja. A legfôbb hobbija az angoltanulás: gondolkodik is angolul, álmodik is angolul! Én ámultam-bámultam, hogy milyen odáadó Ildikó, milyen erôs a céltudatossága! Nagyon élveztem a beszélgetésünket, mint mindig. A legközelebbi kedden 10-órától lesz, magyar idô szerint.
Szorgoskodtam a konyhában, készítettem az uzsonnát: sajtos szendvics uborkával, paradicsommal, a saját chutney-val, tea. Uzsonnáztunk ketten, aztán letelepedtünk a kanapéra, láttuk Lois egyik kedvenc videóját, “While you were sleeping” címmel: szokta minden karácsonykor megnézni. “Jó érzésû” film, boldog befejezéssel. A film után én a rádiót hallgattam, Lois pedig nekilátott fényesíteni a bronz dísztárgyainkat. Tíz órakor lefeküdtünk, számomre meglepô volt, hogy milyen enyhe a hômérséklet. Lehetett nyitva tartani a hálóablakot (december 21.!!!!)

Láttam a boldogságot én, lágy volt, rózsaszín, szőke és 63kg

Reggel 8 órakor elmentünk kocsival a Sainsburys-be, és végeztük a szokásos heti bevásárlást magunknak és a mamának. Hazajöttünk, beraktuk a kajánkat a hûtôbe, a melyhûtôbe és a kamrába, aztán átmentünk gyalog a mamához, átadtuk neki a kajáját. Vele teáztunk és beszélgettünk errôl-arról, aztán hazajöttünk. Aztán én elmentem gyalog a faluba. Betértem a patikába, vettem vitamin-tablettékat, aztán beugrottam a pékség-élelmiszerboltba vettem fél font margarint és fél font disznózsírt, mert ma délután Lois a karácsonyi süteményt cukormázzal bevonja.

Délután felmentem az emeletre, lefeküdtem az ágyunkban, szundítottam egyet. Lois pedig szorgoskodott a konyhában, bevonta rózsaszín cukormázzal a karácsonyi süteményt. Azt mondta valaki, hogy "Láttam a boldogságot én, lágy volt, szőke és másfél mázsa”; "Láttam a boldogságot: rózsaszín volt, és másfél mázsa...". De a süteményünk esetében, a boldogság csak 7 és fél fontot (3,3 kilót) nyom.

Felkeltem, és teáztunk ketten. Aztán Lois leült a gép elé, a családfámmal kapcsolatos kutatásokat végzett. Utánanézett a mama nagybácsijának, William Evans-nak, újságírónak, aki 1898-ban Dél-Afrikába kivándorolt a feleségével, Alice-szal és a kis fiával, Jack-kal. Lois felfedezte, hogy pontosan mikor házasodott meg Alice és William: az esküvô 1895-ben volt Neath-ben. William éppen Ladysmith-ben volt, amikor a búrok elkezdték ostromolni a várost: megbetegedett a hosszú ostrom alatt, és 2 évvel késôbb sajnos meghalt.

a varrónô, aki alul van

Délelôtt 9-tôl 10-ig elbeszélgettem Ildikóval a Skype-on keresztül. Ildikó és a férje egy sorház felsô emeletén lakik. Beszélgettünk a szomszedokról, azaz, akik alattuk laknak a földszinten: egy középkorú házaspár. A férj vállalkozó, akinek a saját társasága van: a fémkereskedelemmel foglalkozik. A feleség varrónô. Ildikó rokonairól is beszélgettünk, a nagybácsiját is beleértve, akinek mûlába van: sajnos 20 éve nem dolgozik egy munkahelyi baleset óta.

Fél 11-kor átmentünk gyalog a mamához. Kicsit kupis lett a mama háza. Egy hete nincsenek takarítások. A mama legújabb takarítónôje tegnap elvált a cégtôl (felmondott). Nehéz volt, mert a mama mindig próbálja akadályozni, hogy mi takarítsuk a házát: mégiscsak megvan a saját büszkesége. Az amerikai sógorunk, Steve megpróbálta felhívni a mamát a Skype-on keresztül, de sajnos még csak hébe-hóba mûködik a mama internetes kapcsolata, és csak pár percig folytatott a hívás. Már 5 nappal ezelôtt mondtam a BT-nek, hogy akarjuk elhagyni a BT-vel kötött szerzôdést az internetes kapcsolat problémai miatt; január 15-én ér véget a mama szerzôdése.

Délután a saját házunkat takarítottuk. Lois a leporolást és a fényesítést {polishing} megcsináltak, én pedig kiporszívoztam és lomtalanítottam, aztán lecipeltem a padlásról a karácsonyi fát és a karácsonyi dísztárgyakat. A Sarah sms-ezte, hogy nem vacsorázik nálunk ma este: meló után elmegy az irodai karácsonyi bulira. Úgy látszik, hogy már nem influenzás!

felmondott a mama legújabb takaritónôje

Délelôtt beszélgettem Ildikóval a Skype-on keresztül. A témáink: a tévé (Ildikó belenéz minden reggel a BBC-be és a CNN-be): mostanában legalább száz csatorna van, de régen csak egy pár volt. Ildikó kétszer külföldön volt: Ausztriában és Romániában. Éppen most angol diplomáján dolgozik a debreceni egyetemen. A jelen pillanatban az angol folyamatosságára koncentrál, és késôbb a különleges témák megbeszélésére.

Lois elment busszal a városba, és ebédelt 3 volt kollégával. Én pedig átmentem a mamához, segítettem neki a maradék karácsonyi üdvözlôlapjait írni. Úgy látszik, hogy nem jött el ma délelôtt Linda, a mama takarítónôje: az irodábol telefonhívás jött, hogy hirtelen lemondott Linda az állásáról. Megígértem a mamának, hogy mi ketten megcsináljuk a takarítást vagy holnap (pénteken) vagy holnapután (szombaton). Ó jaj!

Ebédeltem egyedül, aztán felmentem az emeletre, lefeküdtem az ágyban és szundítottam egyet. Lois hazaért és belebújt az ágyba. Az Alison telefonált, és harmasban beszélgettünk a kihangosítót {speakerphone} használva:
nehézkes, meghozzá visszás!

Elmentünk gyalog a faluba. Beugrottunk a postába és beadtunk két csomagot a mama kedvéért, majd kivettünk pénzt a bank elôtti automatából a mama kedvéért, aztán hazajöttünk és teáztunk kettesben.

Délután 5 órakor a Sarah sms-ezte, hogy influenzás, hazamegy és nem vacsorázik nálunk ma este.

a magyar kocsmárosnô és a párologtató

Délelôtt elmentem kocsival az Argos-ba, vettem egy párologtatót a mamának (karácsonyi ajándékba). Egyáltalán nem mulatságos tárgy ez, nem is szép, de használatos és jótékony hatású lesz, mert a mama azt szereti, hogy a házában kellemetlen meleg legyen éjjel-nappal. Hazafelé jövet beugrottam a mamához, teát készítettem, vele csevegtem egy órát. Kicsit jobb kedve volt, mint tegnap, hála Isten.

Délelôtt felmentem az emeletre, szundítottam egyet az ágyunkon, Lois pedig szorgoskodott a konyhában, marcipánt készített a karácsonyi süteményhez. Sarah telefonált, hogy ma este nem vacsorázik nálunk. Sejtettük, hogy randija lesz Francis-szal.

Este fél hétkor elmentünk kocsival a Royal Oak kocsmába, ittunk valamit: a magyar kocsmárosnô szolgált ki minket, de túl zsúfolt és hangos volt vele beszélgetni. Aztán továbbmentünk az anglikán templomba a karácsonyi koncertre, amit a bachi énekkar adott. A szünet alatt beszélgettem a volt munkatársával, Sarah-val, és ügyesen megkerültem azokat a volt kollégákat, akik nem tetszenek!

Az új redôny az új polcoknak nekiütközik!

Képek: a Sarah pózol az új redônyök elôtt

Kép: a redôny mintája (közelebbrôl)

Délelôtt 9 óra körül a Granley Blinds redôny szerelô érkezett, és 5 redônyt felszerelt: a konyhában (1-et), a WC-ben (1-et) és az új hozzáépített mosókonyhában (hármat). Sajnos szétszednem kellett a villi-csilli új polcokat, amelyeket csak 3 hete a barátságos környéki asztalos, Butler úr felszerelt. Rájöttem, hogy a polcok elég hosszúak, és nem akartam, hogy nekiütközzenek az új redônynek: megkerestem a fûrészemet és nekiláttam egy jó pár centivel rövidebbre vágni a polcokat. Most már sokkal, de sokkal hangulatosabb a konyha és a mosókonyha. Nagy buli lesz ott hajnalig. “Légy ott or die!!!” [vicc]

Délután átmentünk gyalog a mamához. Sajnos rosszkedvû és visszas volt ma, teljesen elmerülve az önsajnálatban! Ó jaj! Egy órát vele csevegtünk, és amikor távoztunk, azt hittük, hogy talán kicsit vidámabb lesz, de igazán kimerítô volt. Segítség!

Este 6 óra körül a Sarah érkezett melóból hazafelé. Pózolt az új redônyök elôtt, és hármasban vacsiztunk, aztán elrohant a salsa órára.

a kasmir pulcsi, a második hegedûs, és Nigella Lawson

Délelôtt elmentünk kocsival a városba, körülnéztünk a boltokban, és vásároltunk sok karácsonyi ajándékot. Beugrottunk Marks and Spencers-be és vettem egy bíbor színû kasmir pulcsit a kedvesemnek (karácsonyi ajándékba). Kicsit drága de tök dögös, és melege is lesz benne: mégiscsak ez a december hivatalosan a leghidegebb 1978 óta.

Hazajöttünk, aztán átmentünk kocsival Jane-hez, a barátnônk. Nézelôdtünk a lakásában, ami a harmadik emeleten van és néz a parkra. Nagyon modern és világos: imádtuk! Vörösbort és karácsonyi ételt is kínált. Vele csevegtünk egy órát. Jane apja 3 hónapja elfekvôbe beköltözött, és jó volt egy kicsit beszélgetni vele az idôs (és visszás!) szülôk gondozásával kapcsolatos problémákról és gondokról. Megtudtuk, hogy Jane amatôr festô is, amit eddig nem tudtunk, sôt nagyon szereti a macskákat. Bemutotta nekünk egy csodálatos képet a partnere macskájáról.

Délben távoztunk, és hazafelé jövet beugrottunk a mamához, és csacsogtunk vele egy órát. Aztán hazajöttünk és ebédeltünk kettesben: sajtos szendvicset és bablevest.

Délután három órakor az unokatestvérem, Roger beugrott. Roger Nottingham-ban lakik, de ma este a fia, Owen részt vesz második hegedûsként egy koncerten a helyi városházban. A BBC Walesi Nemzeti Zenekarban játszik. Teáztunk és nosztalgiáztunk Roger-rel. Kb öt órakor távozott egy városi étteremben Owen-nel találkozni.

A Sarah hazaért és vacsiztunk hármasban: fokhagymás csirke burgonyával és káposztával, vörösbor. A vacsi után Sarah elment a salsa-órára. Mi letelepedtünk a nappaliban és pilledtünk, tévéztünk, szunyókáltunk, totál kidôltünk. Néztünk, ahogy Nigella Lawson, a dûskeblû, felkapott tévé-szakácsnô kalóriában gazdag és zsíros karácsonyi ételt készít a szemünk elôtt. Fincsi!

misszionáriusok és fotó-bögrék

Delelőtt újra beszélgettem Ildikóval a Skype-on keresztül 10 és 11 óra között (magyar idő szerint) . Nagyon élvezetes volt. Úgy látszik, hogy Ildikó legfőbb hobbija az angoltanulás. Debrecen közelében lakik. Azt mondta, hogy Debrecenben – az úgynevezett kalvanista Rómában - sok amerikai mormon misszionárius dolgozik. Magyarul tanulnak azok, és persze azért tanulnak, hogy átterítsék és megmentsék a helyieket. Ildikó gyakran velük beszélget, hogy javítsa az angol tudását, de eleve nekik leszögezte, hogy nem érdekli ôt maga a mormon vallás. Mondja, hogy nagyon kedvesek és szimpatikusak ezek a misszionáriusok. Érdekes volt tanulni, hogy a mormonok ugyanazt a szaknyelvet használják, amit a Lois egyházának tagjai alkalmazzák, azaz a szólgálatot a meeting-nek nevezik, és a hívôk brother-nak vagy sister-nek hívják egymást. Ezt eddig nem tudtam.

A Skype hívás után elkezdtem kiporszívozni és lomtalanítani a házban, és főztem az ebédet: disznóhús sült krumplival és káposztával, vörösbor, utóételnek a kertünkben termesztett egresből készült gyümölcsös ropogós.

Délután felmentem az emeletre, lefeküdtem az ágyunkon és szunyókáltam..zzzzzz. Aztán felkeltem és teáztunk Lois-szal kettesben az ebédlőben, majd felmentem a vendégszobába, leültem a tartalék gép elé és ellenőriztem az emaileket. Lois közben a földszinten levô PC elé görnyedett, szokás szerint a családfával kapcsolatos kutatásokat végzett. Szerencse, hogy még elég szoros a kapcsolatunk, és ha kommunikálni akarunk ebben a helyzetben, akkor olykor egymásnak kiáltunk, nem küldünk egymásnak email-t. Én 18 hónapos naptárt terveztem és rendeltem a neten keresztül a Snapfish-tól. A naptár tele lesz fotókkal Loisról, amelyeket készítettem az idén. Fotóbögrét is rendeltem, ezt is én magam terveztem, ugyanazokat a fotókat használva. Most már belehaborodás elleni pirulára van szükségem, az biztos. Pár hónapja hasonló bögrét terveztem, használtam akkor fotókat a kis Josie-káról. (lásd a képet felül)

a Sarah új lovagja

Reggel elmentünk kocsival a Sainsburys-be a szokásos heti bevásárlát végezni magunknak és a mamának, aztán átmentünk gyalog a mamához, és átadtuk a kajáját.

Delután Lois elkezdte készíteni az idei angol karácsonyi süteményt (lásd a képet). A Sarah beugrott, közölte velünk, hogy a legutóbbi barátja, Francis eljön hozzánk december 25-én a karácsonyi ebédünkre. Érdekes lesz ez, mert eddig még nem láttuk a Sarah új lovagját!

a magyar kocsmárosnô

Délelôtt Ildikóval beszéltem a Skype-on keresztül. Nagyon élveztem a hívást: használtam az új headset-et és kikapcsoltam a webkamerát. Sokkal jobb volt a hangminôség. A legközelebbi beszélgetés vasárnap délelôtt lesz. A Skype-hívás után elmentünk gyalog a faluba, betértünk a postába és vettünk 150 karácsonyi bélyeget, aztán sétáltunk egy kicsit a falu körül. Beugrottunk egy italra a Royal Oak kocsmába, beszélgettünk egy kicsit a magyar származású kocsmárosnôvel, majd hazajöttünk és ebédeltük a templomi karácsonyi ebéd maradékát.

Délután Lois leült a gép elé, rendelt az interneten keresztül egy új zongoraszéket (nem akarjuk, hogy a régi tönkretegye az új szônyegünket!!) és új Citroen lábtörlôket (már 23 évesek a jelenlegiek!). Én pedig átmentem a mamához lecsekkolni, hogy az indiaiak megjavították-e a mama gépét vagy sem. Kiderült, hogy persze még nem mûködik következetesen a mama internetes kapcsolata. Megpróbáltunk az amerikai sógoromnak telefonálni a Skype-on keresztül: mi hallottuk ôt, de ô nem hallott minket, és néhány perc után eltûnt az internetes kapcsolat. Grrrrrrrr!!!!! Ettôl kikészültem, mert tegnap délután 3 órán át egyfolytában beszéltem a BT helpline indiaiakkal. Emailt küldtem a BT-nek, kértem, hogy töröljék a mama szerzôdését.

India! India!

Délelôtt Lois elment a forgorvoshoz, én pedig a a községi építészeti felügyelôt fogadtam, aki ellenôrizte az új hozzáépített mosókonyhát. Nagyon meg volt elégedve a munkával és mondta, hogy egykét nap múlva bizonylatot küld.

Délután, Lois elment az orvoshoz, mert volt egy apró kis fekete pötty, ami a látását érinti. Az orvos azt mondta, hogy nincs miért aggódni, egy pár nap múlva el fog tûnni ez a tünet. Én pedig átmentem gyalog a mamához, és nekirontottam egy 3 órás telefonhívásnak. Felhívtam a BT Szélessáv Helpline-ot, ami India népességének 50%-át alkalmazza (nagyzolok: 25%-át). Három óra után totál kikészültem: legalább tíz indiai emberrel beszéltem, minden alkalommal a mama problémáját teljesen leírnom kell. Nem tudom, hogy van-e most már megoldás. Holnap lecsekkolom, ma este teljesen kimerültem, teljesen kikészültem. Anyu, hadd maradjak a paplan alatt! Ja és este mi volt a paplan alatt? Hát,a paplan alatt egy fáradt colin volt....kezei a paplan felett of course.

mince-pie és mulled wine (angol süti meleg forralt borral)

Reggel 7:30-kor elmentünk kocsival az evangelikus templomba, elvittunk még több kaját a mai karácsonyi ebédre. Leraktuk a cuccot a templom konyhájába és hazajöttünk. Aztán 2 órával késôbb újra elmentünk, felvettük a barátnônket, Margaret-et, majd a francia barátnônket, Andrée-t, és a három nôt letettem a templom elôtt, aztán hazajöttem. Azok szorgoskodtak a konyhában, készítették a karácsonyi ebédet.

10:30-kor hazaértem, és pilledni kezdtem, de sajnos a BT Szélessáv Helpline pasik telefonáltak (Indiától), hogy nem tudtak hibát találni a szélessáv internetes szolgáltatásban, amit a mama vonalát illeti: azt kérte, hogy felhívjam a helyi telefonközpontot, hogy lecsekkolnád-e a vonalat. Vajon hol van a szemtelenség határa? De mégis lenyeltem a büszkeségemet, és felhívtam a telefonközpontot: kiviszgálták a mama vonalát, és csodák csodája, tíz perccel késôbb bejelentették, hogy minden rendben van. Még egyszer telefonáltam a BT Szélessáv Helpline indiai csapatának. Alig tudtam megérteni azt, amit nekem mondott a náthás indiai asszony, aki feltette a kagylót, de úgy látszik, még nem állunk megoldás elôtt. Grrrrrr!!!!

Egyedül ebédeltem: sós marhahús francia kenyérrel, paradicsommal és uborkával, tea. Aztán elmentem kocsival Dianá-hoz, mert ma délután az U3A (harmadik kor egyeteme) által szervezett francia társalgási klub karácsonyi találkozója van. Franciaul beszélgettünk, és vidáman kiittuk a piát és zabáltuk a kaját – meleg forralt bor meg “mince pie” (azaz angol süti, tudniillik mindenféle aszaltgyümölcsökből készült lekvárszerűvel megtöltött süti/pite) - amit Diana kínált.

Délután fél ötkor hazaértem, majd átmentem gyalog a mamához, teát készítettem és vele csevegtem. Hazajöttem.

Este 6:30kor a Sarah érkezett melóból és hármasban vacsoráztunk: a templomi karácsonyi ebéd maradékát: pulyka és kolbász párizsi krumplival, borsóval és brokkolival, vörösbor, utóételnek “mince pie”.

patthelyzet a templom elôtt

Kép: “Magyar” Mary és Lois egy egri borpince elôtt 2002-ben

Kép: "Magyar" Mike és a soproni barátnônk, Ibolya: hármasban felmásztunk a soproni tûztorony tetejére (2002-ben)

Kép: a kecskeméti barátunk, Miklós a pusztán (az elemében), 2002-ben: szekéren állva mindent és mindenkit irányít: balra Lois, “Magyar” Mike és “Magyar" Mary: jobbra valami alföldi fickó mókás kalapban

Közeledik a karácsony: holnaputánhoz 2 hétre van! Ma egész nap reggel óta sürgés-forgás volt. Reggel 7-kor elmentem kocsival a városba. Vittem magammal 3 doboz kaját, konyhai eszközököt és némelyik lábast stb, mert holnap (szerdán) lesz a templomi karácsonyi ebéd. Parkoltam az evangelikus templom elôtt egy elvileg veszélyes helyen, azaz pont egy körforgalmi csomópontnál (persze szerencsémre reggel 7-kor kevés forgalom volt), bekapcsoltam a vészvillogókat {the hazard lights}.

Lois kulcsát használva kinyitottam a templomajtót és bevittem a cuccot a templomba. A kulcsot még egyszer használva, bezártam az bejárati ajtót és becipeltem mindent a templom konyhájába, és letettem és hagytam szanaszét az asztalon, illetve az asztal alatt, összevissza mindenhová, be kell vallanom, kicsit kupis lett! Kicsit botorkáltam a félhomályban, csak nehezen kerültem meg a szanaszét heverô bóvlit. Aztán készültem távozni, de felfedeztem, hogy valami okból már nem mûködött a templomajtó zárja: szóval rekedtem az epületen belül. Segítség! Döntöttem, a vészkijáraton át távozni fogok. Megpróbáltam kívülrôl kinyitni a bejárati ajtót, de nem sikerült. Rájöttem, hogy kampec van a zárnak, nekem is. És nem tudtam bemenni a vészkijáraton át az épületbe. Mindezt a következô módon lehetne summázni: patthelyzet.

Hazajöttem. Lois még ágyban volt. Gyorsan öltozködött és reggelizett, aztán elmentünk kocsival a városba és újra megpróbáltuk ez alkalommal fényes nappal kinyitni az ajtót, még egyszer siker nélkül: felhívtuk Beryl-t, a templom egyik presbiterének a feleségét, aki mondta, hogy lakatost fog telefonálni. Hazajöttünk.

10-kor “Magyar” Mike érkezett és együtt magyarul tanultunk. Kiderült, hogy megkaptunk mindkettem karácsonyi üdvözlôlapot a kecskeméti barátunktól, Miklóstól. Ami engem illeti, a Sopronban élô barátnônktôl, Ibolyától is megkaptam üdvözlôlapot. Mindeközben Lois szorgoskodott a konyhában, a U3A-nak karácsonyi kaját készítettek.

11:30-kor Mike távozott, és elmentünk kocsival a városba, mert ma, ahogy tudod, az U3A (harmadik kor egyeteme) által szervezett karácsonyi ebéd van, az anglikán templomban. Ott más tagokkal beszélgettünk és teletömtük magunkat hagyományos karácsonyi kajával, aztán hazajöttünk. Persze az U3A-ban a nôi nem uralkodik, és körül voltam véve klimaxos és klimaxon túli nôkkel: a Nirvánába, illetve a hetedik mennyországba repítettek engem!

Délután Lois elment kocsival a Sainsburys-be kiegészítô kaját vásárolni a karácsony ebédre, ami holnap lesz az evangelikus templomban. Én pedig leültem a gép elé, az emaileket ellenôriztem.

Átmentem gyalog a mamához és tett-vett nála egy óráig. Lois közben hazaért és ismét nekirontott a konyhába, karácsonyi kaját készített a templomi ebédre.

Este 6:30-kor a Sarah hazaért melóból és hármasban vacsoráztunk: szalonnával beburkolt kolbász krumplival és szárazbab fôzelékkel, vörösbor, utóételnek az U3A ebéd maradék édességeit(!). Sarah hazament, és totál kidôltünk….zzzzzzz!!!!

nem hiányzanak a torlódások, a dugók

Reggel 7-kor elmentem kocsival a Sarah lakásába. Felvettem a szegényt és elvittem a munkahelyére (innen kb 30 km-re); letettem a munkahelye elôtt, majd visszajöttem Cheltenham-ba és parkoltam a város központjában. Odafelé jövet óriási torlódásba kerültem a Bishops Cleeve faluban. Mégiscsak reggel fél kilenc volt, és ezt a csúcsforgalomnak nevezik, nem? Igazán jó érzés nyugdíjas lenni, és mindezt 99.9%-ban elkerülni: istenigazából nem hiányzik! (a legnagyobb probléma: azok az anyák, akik kocsival viszik iskolába a gyerekeiket, mert lusták gyalog menni azok!)

Iszonyú hatékony és multitask voltam ma. A városban betértem a Specsavers és javítattam a szemüvegemet, aztán beugrottam a szomszéd kulcs-zár-cipô-javítás boltba tartalék lakáskulcsot csináltatni a Sarah-nak, végül benéztem a Maplins-ba, vettem egy új PC-s headset-et. Aztán hazajöttem és tettem-vettem itthon.

Ma délután átmentem gyalog a mamá-hoz, és telefonáltam a BT-nek, kértem, hogy lecsekkolják a mama internet kapcsolatát. Totál elszontyolodtam, amikor rájöttem, hogy a BT helpline-t az indiaiak üzemeltetik: annyira erôlködtem, hogy megértsem a pasi indiai-angolt kiejtését és beszédmódját. Erôfeszítések árán végül sikerült megértenem azt, amit mondott nekem. A telefonhívás alatt nem tudta felfedezni, hogy mi a probléma. Azt mondta, hogy a telefonközpontban fogják kivizsgálni a vonalat, majd lehet, hogy meglátogatják a mamát, hogy ott is lecsekkolják.

Este 6-kor a Sarah beugrott velünk vacsorázni, aztán elrohant a gyógyítás tanfolyamra. A saját kocsijában jött, mert a szerviz kivizsgálta ma, és mondták, hogy biztonságos vezetni. Új hátsó lökhárítót rendeltek. Félek, hogy méregdrága lesz jövôre a Sarah autóbiztosítása.

Egy peches nap

Összegzésképpen ma este épp rájöttem, hogy elég rossz napot fogtunk ki. Ma reggel felfedeztük, hogy a mélyhûtô ajtaja egész éjjel nyitva volt, és ki kellett dobnunk sok-sok kaját. Ma este leejtettem a szemüvegemet, és holnap el kell vinnem a Specsavers-hez javítatni. Lois kajakészítés közben egy doboz tojást leejtett.

Egyébként minden jól ment. Ma délelôtt Ildikóval beszélgettem a Skype-on keresztül. Ildikó egy kisvárosban lakik, Debrecen közelében. Nagyon élvezetes volt a hívás, bár rájöttem, hogy most már egy headset-et (fej-hallgató / -beszélôt) is kell vásárolni, mert sajnos silány minôségû a webkamerám és a hangszóróm. Ó jaj!

Két barátnôvel ebédeltünk: Gillian-nal és Janettel: sült barányhús sült krumplival brokkolival és a kertünkben termesztett pasztinákkal, gyümöcslé, utóételnek mangó krémmel.

A Sarah sms-ezett, kérte, hogy feltegyem a lakása elôtt holnap reggel 7.30-kor és elvigyem a munkahelyére (29 km-es út), mert még nem átadta neki az autóbiztosítási társasága az az ingyenes bérautót (“courtesy car”-ot), amit megígért. Persze sajnos a régi szemüvegemet kell viselni. Jaj nekem! Peches nap, nem?

2008. december 6. szombat

Kép: a Josie-ka átrendezi a hûtômágneseket (amerikai államokat)

Reggel 7 órakor elmentem kocsival a Sainsburys-be, végeztem a szokásos heti bevásárlást magunknak és a mamának. Délelôtt 9.30-kor elvittük a helyi játszótérre a Josie-kát: a kis Rosalinda-ka közben aludt a babakocsiban a ház mögötti kertben, és az Ali és Ed összekapta magát, szedelôzködött. Fél 11-kor indultak a walesi Pontypridd felé (vasárnap keresztelô lesz).

Leporoltuk és kiporszívoztuk a házat. Ebédeltünk kettesben: bableves, sajtos szendvics uborkával, vörös bor.

Az ebéd után felmentem az emeletre, szunyókáltam az ágyban. Lois pedig leült a gép elé, a családfájával kapcsolatos kutatásokat végzett.
Felkeltem és teáztunk kettesben a nappaliban.

Négy órakor átmentünk gyalog a mamához, teáztunk és csevegtünk.

6:30-kor vacsoráztunk: marhahús pörkölt burgonyával és a kertben termesztett zöldséggel, ásványvíz.

Vacsora után, elpakkoltuk a játékokat, a gyerekszéket, a babaszéket, a védôkorlatot stb vagy a garázsba vagy a padlásra. Aztán totál kidôltünk….zzzzzzz!!!!

2008. december 5. péntek

Kép: Lois és a kis Rosalind-ka

Kép: a Josie-ka a fürdôkádban

Kilenc óra körül átmentem gyalog a mamához: vasárnap óta nem láttuk egymást. Teát készítettem, és vele csevegtem. Kicsit morcos volt: mindig morcos a mama, ha elutazunk Lois-szal egy pár napra! De úgy látszik, nem volt semmi súlyos probléma a távollétünk alatt {during our absence}. A Sarah beugrott szerda este, és vacsiztak együtt, ami nagyon tetszett a mamának.
Lois elment kocsival a barátnônkhöz, Margaret-hoz, a templom némelyik tagjaival kávézni. Én pedig lomtalanítottam a házban, és az Alison és a családjának az érkezésére készültem: kihoztam a garázsból valamelyik cuccot: pl játékokat, a babaszéket, a gyerekszéket, védôkorlátot stb. Kiporszívoztam még egyszer a vendégszobákat.
13 órakor értett haza Lois: szorgoskodtam a konyhában, és ebédeltünk kettesben: buggyantott tojást toast-tal, utóételnek gyümölcs. Aztán felmentem az emeletre, lefeküdtem és szunyókáltam. A Lois pedig leült a gép elé az emaileket ellenôrizte.
A Sarah telefonált: azt kérte, hogy feltegyem kocsival a munkahelyérôl fél hatkor, mert az autóbiztosítási társasága ragaszkodott ahhoz, hogy szervizbe menjen a kocsija. A minap kis koccanás volt a barátja, Francis szomszédjának az autóval. Sajnos 18 mérföldre (29 km-re?) van a Sarah munkahelye.
Megérkeztek Alison-ék, hurrá! Pilledtünk és csevegtünk a nappaliban. Gyorsan, de gyorsan fejlôdik a kis Josie-ka (2.25 éves) és a kis Rosalind-ka (6 hónapos)! És végre (VÉGRE!) kicsit több szót használ a Josie-ka.
Háromnegyed ötkor elmentem kocsival Evesham-ba, feltettem a Sarah-t a munkahelye elôtt, és hazavittem a lakásába, aztán hazajöttem. Egy pár szem burgonyát is átadtam a vacsorájához (maradék húst és zöldséget fog vacsorázni; azt sejtettem, lesz ma este találkája Francis-zal). Hazaértem, és már fürdették együtt a Josie-kát és a Rosalind-kát. Fél nyolckor fektették le aludni.
A vacsi: marhahús pörkölt burgonyával és a kertünkben termesztett sárgarépával, vörösbor.
Korán lefeküdtünk. Mindenki dögfáradt volt.

Macskasitter szerepét vállaljuk Alison-éknél

Kép: a Felix és a macskasitter: de hol a francba volt a Minx, (az igazi veszélyes "szerdaesti" szívtipró-leánymacska) ?????

Hetfô: Délben érkeztünk Alison és Ed házába, ôk egy órával elôbb indultak a CentreParcs-ba. Ebédeltünk kettesben, aztán a délutánt az út túloldálán levô Royal Oak kocsmában töltöttünk.

Kép: kajakészítés Alison és Ed konyhájában

Kedd: Délelôtt bementünk Haslemere-be, és körülnéztünk a boltokban. Lois azt felfedezte az Amazing Grace fehérnemûboltban, hogy évek óta rossz méretû melltartókat visel. Sok idôt (45 percet?) töltött az emeleten, ahol az eladónô levetkôztette és alaposan megmérte, én pedig mindeközben ott ültem a földszinten, csokit ropogtatva és a Glamour magazint böngészve: számomra meglepô volt, hogy milyen érdekes ez a magazin: benne nemcsak modellfotók garmada van, hanem a nôk véleményeirôl igényeirôl és szükségeirôl szóló érdekes felmérések, tanácsadó rovatok stb. Már mindent értek! Végre lejött Lois és az eladónô, és úgy látszott, hogy Lois néhány új melltartót megvett. Aztán beugrottunk a szomszéd ruhaboltba, és vásárolt egy zöld pulcsit is. Meleg csokoládét ittunk egy kávéházban, aztán visszamentünk.

Kép: Lois új pulcsija

Délután a Tree Care furgon érkezett, 2 férfi leszállítottak egy rakás fát. Nem voltak biztosak, hogy hová ültessék. Sms-eztünk Alison-éknek, de nem volt válasz. A férfiak ott ültették a fákat, ahol hézag volt a sorban, azt mondták, hogy szívesen visszajönnének és átültetnék, ha kellene.

Kép: az új fák, amelyeket a Tree Care ültett Alison és Ed kertjében

Szerda: délelôtt megint bementünk Haslemere-be, vettünk DVD-játszót, naplót, csokoládét a Woolworths-ban, könvyet a könvyesboltban, aztán visszamentünk. Délben betértünk a Royal Oak-ba, fish-and-chips-et ebédeltünk.

Kép: Fish-and-chips a Royal Oak-ban

Csütörtök 09:15-kor indultunk az útra, dél körül értünk haza. Pihenôs 4 nap volt: héba-hóba magyarul és franciaul tanultam, sikerült még 40 oldalt elolvasni a magyar könyvembôl, a Pókháló csillagkép címú novella-gyûjteménybôl.

Kép: Alison és Ed karácsonyfája: a háttérben a téli hold látható az égen

Délután leporoltuk és kiporszívoztuk a vendégszobákat, és lomtalanítottunk mindenütt, mert holnap Alison-ék egy éjszakát töltenek nálunk, aztán szombaton továbbmennek walesi Pontypridd-ba egy keresztelôre.

2008. November 30. vasárnap

kép: vajas "crumpet" (teasütemény)

Reggeli: fôtt tojás, kenyér, a kertünkben termesztett alma, egy pohár tej

- 09:30 Lois elment kocsival a templomba. Odafelé menet felvette a francia barátnônket, Andrée-t. Én pedig leültem a gép elé emaileket ellenôrizni és netezni.
- 10:30 iszonyú hatékony és multitask voltam ma délelôtt; elôször kiporszívoztam a házat, mindenütt lomtalanítottam.
- 11:45 aztán elkezdtem szorgoskodni a konyhában, az ebédet készítettem, ezt-azt bekapcsoltam vagy kikapcsoltam.
- 12:15 hébe-hóba kirohantam a kertbe, nekiláttam befejezni a fészer új tetejének a felszerelésének. Szokás szerint addig vártam, amíg a szomszédunk, Bob elment a kocsmába a vasárnapi ebéd elôtti italára: Bob építész, és szokott felkérés nélkül lekezelô tanácsokat adni. Tehát Bob tanácsai vagy segítsége nélkül rászögeztem még két hosszú darab fát a tetô felületére, mert félek a szél erejétôl. A fülemet vattával védtem, mert tegnap órákig zúgást éreztem: ezért a kalapács zaja okolható szerintem. Fércmunka az egész!
- 13:00 Lois hazaért a templomból, jövet közben felvette a mamát. Harmasban ebédeltünk.

Ebéd: marhahús sült krumplival káposztával és a kertünkben termesztett pasztinákkal, gyümölcslé, utóételnek fagylalt csokis mártással

- 14:00 letelepedtünk a nappaliban, teáztunk, pilledtünk és csevegtünk.
- 15:00 Hazavittem a mamát.
- 15:30 Elkezdtünk bepakolni a bôröndbe a cuccainkat, mert holnap elutazunk Surrey megyébe, hogy macska sitterek legyünk a lányunknak, Alison-nak és a családjának. Remélem, hogy amikor visszajövünk (pénteken), lesz még teteje a fészernek: vajon mit mond a meteorológia? Lesz hurrikán???
- 16:00 elkészítettem a Sarah uzsonnatáskáját holnapra
- 16:30 teáztunk és lehiggadtunk kettesben.

Uzsonna: (sajtos / patés / lekváros) “crumpet” (ennek a szónak szemérmes jelentése is van! azaz, teasütemény) teával

- 20:00 letelepedtünk a nappaliban, tévéztünk. Rájöttem, hogy Sarah az egész hétvége nem ugrott be, nem is telefonált, csak sms-ezett. De ez alkalommal nincs “üres fészek” szindrómát hagyja maga után! Ezt a szindrómát régóta kinôttük (hogy egész pontosan legyek, 12 évvel ezelôtt, a Sarah egyetemi évei alatt)!

Idôjárás: hideg, felhôs

2008. november 29-én szombat

kép: Lois új frizurája

Legutóbbi hírek: az Amerikában élô húgom, Kathy 61. szülinapja van. Boldog szülinapot, Kathy!

Reggeli: zabkása a kertünk termesztett almával, egy pohár tej

- 08:00 elmentünk kocsival a Sainsburys-be, végeztük a szokásos heti bevásárlást magunknak is a mamának is. Hazafelé jövet beugrottunk a mamához, neki átadtuk a kajáját, aztán hazajöttünk.
- 10:00 Lois felment az emeletre hajat mosni, én pedig kimentem a kertbe, és újra nekihoztam a fészer új tetejét felszerelni.
- 12:00 fáztam, így újra bementem a házba (a kalapács hangja okozta zúgást még éreztem a fülemben, remélem, hogy nem károsítottam a hallásom!), és kettesben ebédeltünk. A Sarah üzente, hogy nem ebédelik nálunk, de késôbb valamikor beugrik egy kis nassolásra.

Ebéd: pizza paradicsommal, salátával és uborkával, ásványvíz, utóételnek banán

- 14:00 Én leültem a gép elé, neteztem. Lois pedig átment gyalog a falusi fodrászhoz a hajat vágatni (egész RÖVIDRE: imádom a rövid hajat: nagyon komálom!!!!!!), azt mondta hogy “szénaboglya a hajam”. Válaszoltam (nem is hizelegtem), hogy “mindig szép a hajad”: hurrá - ezért plusz pont nekem, jelest kapok a bókokra.
- 15:00 átmentünk gyalog a mamához, odafelé menet beugrottunk a sarki szatócsboltba, vettük csoki-táblák garmadát a mamának. Megérkeztünk a mamához, teát készítettünk, megpróbáltuk a Skype-on keresztül a Kathy-val, a szülinapos lánnyal beszélni. Részleg (azaz 50 százalékosan) sikeres volt, a Kathy-t láttuk és hallottuk, de voltak problémák a mama webkamerájával, így a mama a képernyôt nézve a régimódi “alácsony technológiai” telefont használta, hogy a Kathy-val beszéljen. Csodálatos a technológia, nem?! Hazajöttünk.
- 17:00 felmentünk az emeletre, megágyaztunk a vendégszobákban. Hétfôtôl a lányunk, Alison és a családja CentreParcs-ba megy 5 napra, és mi elutazunk Surrey-ba macska-sitterekként, hogy gondozzuk Felix-et és Minx-et, a macskákat. Csütörtökön hazajövünk, de pénteken Alison-ék nálunk egy éjszakát tölteni fog, szombaton walesi Pontypridd-ba továbbmennek, mert a Josie-ka keresztszülei, Alex és Paddy kisbabájának a keresztelôje lesz.
- 18:00 Sarah nem jött el, így kettesben vacsoráztunk.

Vacsora: sült csirkemell sült krumplival és káposztával, vörösbor, utóételnek a kertünkben termesztett egres krémmel

- 20:00 Lois leült a gép elé, ellenôrizte az emaileket, én pedig tévéztem és szunyókáltam, francia magazint olvastam.

Idôjárás: hideg, felhôs

2008. november 28. péntek

Delia Smith

Reggeli: müzli, egy pohár tej

- 09:00 elmentünk kocsival a nagy Sainsburys-be. Lois néhány pulyka dobverôt kerest a karácsonyi ebédre, ami a templomban lesz jövô héten. Sajnos a minap használt pulyka dobverôt egy mostani receptben a felkapott tévés szakács, Delia Smith, és most ebben az országban mindenkinek elment az esze, kifogytak mindenhol a készlet: marhaság! (vagy pulykaság!!!). Sajnos felfedeztük, hogy a nagy Sainsburys-ben is kifogyott (reggel 9-órára!!!), de az eladó telefonált a helyi kis Sainsburys-nek, és mondta nekünk, hogy van ott. Tehát 30 mérföld/ó (50 km/ó) sebességgel robogtunk a helyi kis Sainsburys-be és felkaptuk az egész készletet.
- 10:30 Frances, a szomszédasszony felcsengetett: úgy látszik, Frances-ék Sussex megyében lesznek két napra, így kérte tôlunk, hogy közben vigyázzunk a házukra (a levelekre, amit a postás hoz, a tejre, amit a tejesember hoz, stb)
- 10:45-tól a kertben szorgoskodtam, elkezdtem a fészer tetejét javítani, mert tönkrement a régi kátránypapír. Újat felszereltem, de sajnos itt-ott bomlik a fészer fai teteje és falai. Nem tudom, hogy mi lesz akkor, ha fújni kezd a szél! Igazi fércmunka ez, de lehetséges, hogy mégiscsak túléli a telet a régi fészer. Lois mindeközben árvácskát {pansies} ültett a kertben.

Ebéd: ardenneki (disznómájas) paté kenyérrel és uborkával, paradicsommal, ásványvíz (a Sarah elfelejtett beugrani ma reggel, így az uzsonnatáska még mindig a hûtô volt: végül döntöttük, esszük!).

· 14:00 Lois elment kocsival a városba, odafelé menet feltettem Rose-t, a barátnônket, mert ma délután az U3A (harmadik kor egyeteme) által szervezett éneklô csoport találkozója van. Én pedig szorgoskodtam tovább a kertben, délután 3-órára majdnem befejeztem a fészer új tetejének felszerelését. Már hideg volt, fáztam és fáradt voltam, így gondoltam, hogy “ennyi!”, és döntöttem, a többi munkát holnapra vagy holnaputánra hagyom.
· 16:00 átmentem gyalog a mamához, teát készítettem, egy órát vele csevegtem, majd hazajöttem.
· 17:00 Lois hazaért. Mondta, hogy jól szórakozott az éneklô csoport találkozóján, de még mindig problémás a nemek egyensúlya: 25 nô, 2 férfi vett részt. Hová lettek az éneklô férfiak?
· 18:30 a Sarah érkezett melóból, és harmasban vacsoráztunk.

Vacsora: sült csirke sült burgonyával és káposztàval és a kertünkben termesztett pasztinákkal, vörösbor, utóételnek a kertünkben termesztett egres krémmel
· 19:30 a Sarah távozott. Ma este randevúja van Francis-zal.
· 20:00 magunknak maradtunk: letelepedtünk a nappaliban, tévéztünk és csacsogtunk - szuperjó férfias-nőies csacsogás volt, aztán lefeküdtünk.

2008. nóvember 27. csütörtök

Kép: Lego Duplo, karácsonyi ajándék: a háttérben Lois levelet ír

Reggeli: zabkása a kertünkben termesztett almával, egy pohár tej

09:30 elmentünk kocsival a Sainsburys-be, lettem Lois-t, bedobtam postaládába a karácsonyi üdvözlôlapjaimat (személyes rekordom :D - november 27-én!!!!). Aztán beugrottam a Homebase-be, vettem 10x1m kátránypapír tekercset, mert rájöttem, hogy nem elegendô az a tekercs, amit ott múlt hónapban vásároltam: idióta vagyok! Sôt vettem egy új zseblámpát a mamának, mert tökrement a régi. Visszatértem a Sainsburys-be, megtalálta Lois-t és neki a bevásárlással segített: decemberben karácsonyi ebéd lesz a templomban, és Lois-nak kell megvenni az ételt stb. Aztán beugrottunk az Argos-ba, vettünk karácsonyi ajándékot a Josie-nak, a 2-éves unokánknak: Duplo-Lego kockákat. amelyek sokkal nagyobbak, mint a Lego kockák, emiatt kisebb gyermekek számára is biztonságosak (lásd a fotót felül). Hazajöttünk, kiraktuk az autóból a cuccokat.
11:30 átmentünk gyalog a mamához, átadtuk neki a zseblámpát, és egykét más dolgot is: egy kenyeret, egy doboz/csomag gabonapehelyet. Csevegtünk a mamával egy órát, teáztunk, aztán továbbmentünk gyalog a faluba. Én benéztem a patikába, kivettem a mama orvosságát, miközben Lois beugrott a postába, csomagot átadott. Hazajöttünk.

Ebéd: sajtos toast paradicsommal, vörösbor

14:00 felmentem az emeletre, lefeküdtem, szunyókáltam.
15:30 felkeltem, és uzsonnáztunk az ebédlôben: tea és lekváros kenyér (a saját szeder lekvárral – fincsi!)
16:00 beszélgettem a Kathy-val, a húgommal a Skype-on keresztül. A Kathy és az amerikai férje, Steve elutazott a philadelphiai otthonukról vasárnap öt-hat napot Oklahomá-ban tölteni, ahol Steve szülei laknak. Persze a mai nap az amerikai hálaadó ünnep. A hívás alatt elôször a Kathy arcát is láttam, valamint Barb, Steve anyja arcát is. Kathy és Steve épp készültek Steve amerikai exfeleségéhez (akinek Kathy a neve véletlenül) elmenni a hagyományos pulykavacsorára.
16:30 készítettem egy kis uzsonnatáskát a Sarah-nak: ardenneki (disznómájas) paté kenyérrel, uborkával és paradicsommal, chips, egy tábla csoki, a kertünkben termesztett alma.
17:30 leültem az ebédlôben, és franciaul tanultam: elkezdtem a 750 “leghasználatosabb” francia igéket megtanulni. Váááá, de hosszú a lista!
18:15 a Sarah ma este nem jön így kettesben vacsoráztunk.

Vacsora: kolbász sültkrumplival és szárazbab fôzelékkel, vörösbor

19:30 Lois elment a templomba. Én pedig tévéztem és franciaul tanultam (és szunyókáltam)

2008. november 26. szerda

Reggeli: zabkása a kertünkben termesztett almával, kenyér, egy pohár tej

09:30 beugrottam a garázsba és megtaláltam a kátránypapírt, amit vásároltam egy pár héttel ezelôtt, és két darabra vágtam. Ha jó idô lesz, tervezem, hogy a jövô hónapon belül felszerelem a kerti fészer tetejére, mert rossz állapotban van a jelenlegi kátránypapir. Lois közben a városba ment busszal bevásárolni.

11:00 átmentem a mamához, csevegtem vele egy órát. Richard, az Age Concern nevû öregeket támogató jótékonysági szervezet helyi ügynöke meglátogatta a mamát, kikérdezte a mama helyzetérôl és a szükségeirôl: az Age Concern szervezet intézkedni fogja, hogy hetente kétszer egy bejárónô jár hozzá. Richard nem tudja, hogy a mamának általában sikerül a bejárónôi 95%-ával egykét hét után jól összevenni, és kipaterolja! De hááát ez alkalommal reméljük a legjobbakat….. Richard látogatása alatt az orvosnô is benézett, influenza-elleni oltást adott a mamának. Mindennap sürgés-forgás van a mamánál!

Ebéd: brokkoli- és stiltonsajtleves és sonkás szendvics paradicsommal, gyümölcslé

14:00 elmentünk kocsival Diana-hoz, mert ma délután az U3A (harmadik kor egyeteme) által szervezett francia társalgási klub találkozója lesz. Gillian, I. Shirley és Tina jelen volt. John nem jött el, beteg volt, Angie-bejbe Franciaországban van.

Mindenki a találkozó elôtt elolvasta “A harmadrendû film” címû francia nyelvû rövid novellát és 200 szó folytatást írt – szóval “ezt követôen mi történt?” kérdésre válaszoltunk. A novella egy magányos nôrôl szól, aki moziba megy és megismerkedik egy rokkant férfival: ô is magányos: harmadrendû a film, tehát kimennek együtt a moziból az undorukban. De ezt követôen mi történik?

Érdekesség, hogy a sötét moziban személytelenség, ismeretlenség és elidegenítés légköre van. Kevés nézô van, sokan egyedül üldögélnek: akik nem egyedül üldögélnek, azok is valamihogyan távolok maradnak a párjától, és egyedül érzik magukat. Mindenkinek kissé groteszk megjelenése van. A film címe “a sarokban lévô légy”. A magányos nô begubózik a ülésébe, mint egy légy egy sarokban. Egy rokkant férfi huppan a szomszéd ülésbe, ahol zoknit stoppol {darn} a sötétben, mint egy pók, aki hálót szô. Baljóslatú.

Az is érdekes, hogy a film is egy magányos nôrôl és egy rokkant férfiról szól. Torzult világ ez. A rokkant férfi felcsípi/felszedi egy kocsmában a síkrészeg nôt, majd meghágja a lakása padlóján. Látjuk a férfi kéjtôl torzult arcát.

Kimennek együtt a moziból a magányos nô és a rokkant férfi. De ezt követôen mi történni fog, mi lesz velük? Lehet, hogy a pár számára is úgy lesz a végkifejlet, mint a filmben, akárcsak a filmben. De mégis az is lehet, hogy gyengédebb, romantikusabb lesz a történet vége. Mégiscsak undorította mindkettôt a film durvasága.

16:00 egy órás érdekes beszélgetés után hazajöttünk, és uzsonnáztunk az ebédlôben (tea és lekváros kenyér – azaz a saját szeder lekvárral – fincsi!)

18:30 a Sarah hazaért melóból és vacsoráztunk harmasban.

Vacsora: halpástétom krumplival és borsóval, vörösbor, utóételnek karamell krém

20:00 Sarah leült a gép elé, ellenôrizte az emaileket, aztán elment a lakásába. Mi tévéztünk, az újságot olvastuk, a mai keresztrejtvényt {crossword} fejtettük stb, aztán lefeküdtünk.

Fényûzés a köbön!!!

Tegnap 09:30-kor Dave Butler, a környék barátságos asztalosa érkezett.
Szorgoskodott az új hozzáépített mosókonyhában: felszerelt a mosókonyha falára egy új seprûtartót és két polcot, a vécében vécépapírtartót és törölközôtartót, valamint még egy polcot. A konyhában, készített egy kis fai alapzatot/lábazatot (?), ami a tartalék hûtôszekrényünket kényelmesebb magasságba megemeli. Végül gyalulta a nappaliajtó alját és a mosókonyaajto alját is: ezeket most be kell zárni az új szônyeg és az új padlózat felett. Ez azután a gyöngyélet!!!