Kép: “Magyar” Mary és Lois egy egri borpince elôtt 2002-ben
Kép: "Magyar" Mike és a soproni barátnônk, Ibolya: hármasban felmásztunk a soproni tûztorony tetejére (2002-ben)
Kép: a kecskeméti barátunk, Miklós a pusztán (az elemében), 2002-ben: szekéren állva mindent és mindenkit irányít: balra Lois, “Magyar” Mike és “Magyar" Mary: jobbra valami alföldi fickó mókás kalapbanKözeledik a karácsony: holnaputánhoz 2 hétre van! Ma egész nap reggel óta sürgés-forgás volt. Reggel 7-kor elmentem kocsival a városba. Vittem magammal 3 doboz kaját, konyhai eszközököt és némelyik lábast stb, mert holnap (szerdán) lesz a templomi karácsonyi ebéd. Parkoltam az evangelikus templom elôtt egy elvileg veszélyes helyen, azaz pont egy körforgalmi csomópontnál (persze szerencsémre reggel 7-kor kevés forgalom volt), bekapcsoltam a vészvillogókat {the hazard lights}.
Lois kulcsát használva kinyitottam a templomajtót és bevittem a cuccot a templomba. A kulcsot még egyszer használva, bezártam az bejárati ajtót és becipeltem mindent a templom konyhájába, és letettem és hagytam szanaszét az asztalon, illetve az asztal alatt, összevissza mindenhová, be kell vallanom, kicsit kupis lett! Kicsit botorkáltam a félhomályban, csak nehezen kerültem meg a szanaszét heverô bóvlit. Aztán készültem távozni, de felfedeztem, hogy valami okból már nem mûködött a templomajtó zárja: szóval rekedtem az epületen belül. Segítség! Döntöttem, a vészkijáraton át távozni fogok. Megpróbáltam kívülrôl kinyitni a bejárati ajtót, de nem sikerült. Rájöttem, hogy kampec van a zárnak, nekem is. És nem tudtam bemenni a vészkijáraton át az épületbe. Mindezt a következô módon lehetne summázni: patthelyzet.
Hazajöttem. Lois még ágyban volt. Gyorsan öltozködött és reggelizett, aztán elmentünk kocsival a városba és újra megpróbáltuk ez alkalommal fényes nappal kinyitni az ajtót, még egyszer siker nélkül: felhívtuk Beryl-t, a templom egyik presbiterének a feleségét, aki mondta, hogy lakatost fog telefonálni. Hazajöttünk.
10-kor “Magyar” Mike érkezett és együtt magyarul tanultunk. Kiderült, hogy megkaptunk mindkettem karácsonyi üdvözlôlapot a kecskeméti barátunktól, Miklóstól. Ami engem illeti, a Sopronban élô barátnônktôl, Ibolyától is megkaptam üdvözlôlapot. Mindeközben Lois szorgoskodott a konyhában, a U3A-nak karácsonyi kaját készítettek.
11:30-kor Mike távozott, és elmentünk kocsival a városba, mert ma, ahogy tudod, az U3A (harmadik kor egyeteme) által szervezett karácsonyi ebéd van, az anglikán templomban. Ott más tagokkal beszélgettünk és teletömtük magunkat hagyományos karácsonyi kajával, aztán hazajöttünk. Persze az U3A-ban a nôi nem uralkodik, és körül voltam véve klimaxos és klimaxon túli nôkkel: a Nirvánába, illetve a hetedik mennyországba repítettek engem!
Délután Lois elment kocsival a Sainsburys-be kiegészítô kaját vásárolni a karácsony ebédre, ami holnap lesz az evangelikus templomban. Én pedig leültem a gép elé, az emaileket ellenôriztem.
Átmentem gyalog a mamához és tett-vett nála egy óráig. Lois közben hazaért és ismét nekirontott a konyhába, karácsonyi kaját készített a templomi ebédre.
Este 6:30-kor a Sarah hazaért melóból és hármasban vacsoráztunk: szalonnával beburkolt kolbász krumplival és szárazbab fôzelékkel, vörösbor, utóételnek az U3A ebéd maradék édességeit(!). Sarah hazament, és totál kidôltünk….zzzzzzz!!!!
Lois kulcsát használva kinyitottam a templomajtót és bevittem a cuccot a templomba. A kulcsot még egyszer használva, bezártam az bejárati ajtót és becipeltem mindent a templom konyhájába, és letettem és hagytam szanaszét az asztalon, illetve az asztal alatt, összevissza mindenhová, be kell vallanom, kicsit kupis lett! Kicsit botorkáltam a félhomályban, csak nehezen kerültem meg a szanaszét heverô bóvlit. Aztán készültem távozni, de felfedeztem, hogy valami okból már nem mûködött a templomajtó zárja: szóval rekedtem az epületen belül. Segítség! Döntöttem, a vészkijáraton át távozni fogok. Megpróbáltam kívülrôl kinyitni a bejárati ajtót, de nem sikerült. Rájöttem, hogy kampec van a zárnak, nekem is. És nem tudtam bemenni a vészkijáraton át az épületbe. Mindezt a következô módon lehetne summázni: patthelyzet.
Hazajöttem. Lois még ágyban volt. Gyorsan öltozködött és reggelizett, aztán elmentünk kocsival a városba és újra megpróbáltuk ez alkalommal fényes nappal kinyitni az ajtót, még egyszer siker nélkül: felhívtuk Beryl-t, a templom egyik presbiterének a feleségét, aki mondta, hogy lakatost fog telefonálni. Hazajöttünk.
10-kor “Magyar” Mike érkezett és együtt magyarul tanultunk. Kiderült, hogy megkaptunk mindkettem karácsonyi üdvözlôlapot a kecskeméti barátunktól, Miklóstól. Ami engem illeti, a Sopronban élô barátnônktôl, Ibolyától is megkaptam üdvözlôlapot. Mindeközben Lois szorgoskodott a konyhában, a U3A-nak karácsonyi kaját készítettek.
11:30-kor Mike távozott, és elmentünk kocsival a városba, mert ma, ahogy tudod, az U3A (harmadik kor egyeteme) által szervezett karácsonyi ebéd van, az anglikán templomban. Ott más tagokkal beszélgettünk és teletömtük magunkat hagyományos karácsonyi kajával, aztán hazajöttünk. Persze az U3A-ban a nôi nem uralkodik, és körül voltam véve klimaxos és klimaxon túli nôkkel: a Nirvánába, illetve a hetedik mennyországba repítettek engem!
Délután Lois elment kocsival a Sainsburys-be kiegészítô kaját vásárolni a karácsony ebédre, ami holnap lesz az evangelikus templomban. Én pedig leültem a gép elé, az emaileket ellenôriztem.
Átmentem gyalog a mamához és tett-vett nála egy óráig. Lois közben hazaért és ismét nekirontott a konyhába, karácsonyi kaját készített a templomi ebédre.
Este 6:30-kor a Sarah hazaért melóból és hármasban vacsoráztunk: szalonnával beburkolt kolbász krumplival és szárazbab fôzelékkel, vörösbor, utóételnek az U3A ebéd maradék édességeit(!). Sarah hazament, és totál kidôltünk….zzzzzzz!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése