2008. december 25., csütörtök

A karácsonyi pulyka és Henry Purcell


Reggel 6-kor kitettem a kukát, mert ma a gyûjtési nap, és a kukásautó szokásosnál még korábban jön az ünnepek alatt. Aztán elmentem kocsival a faluba, beugrottam a henteshez, kivettem a pulykát és más karácsonyi húst, amit 2 hónapja rendeltünk. Háromnegyed hétkor a kukások eljöttek, és visszacipeltem a kukát a ház mögé.
Fél nyolckor a mama telefonálta, hogy megérzi a gáz szagát a konyhában, és azt bejelentette a British Gas-nak. Fél kilencor még egyszer telefonált, hogy a gázszerelô kivizsgálta a konyhát, és mondta, hogy nincs gázömlés {gas leak}. Hm, meglepô, meglepô!

Átmentem gyalog a faluba, beugrottam a patikába, kivettem a mama orvosságát, aztán továbbmentem a barátnônkhöz, Shirley-hez, hogy neki karácsonyi üdvözlôlapot kézbesítsek. Odafelé menet, Lois telefonálta, hogy elfogyott a tőzegáfonya mártás, vehetnék egy bödönt. Betértem a kis boltba a benzinkút mellett és vettem egyet. Átadtam Shirley-nek az üdvözlôlapot, aztan továbbmentem a mamához, teát fôztem, vele csevegtem egy órát. Érdekes, hogy egyszer sem említette az úgynevezett “gázömlést”: az ilyen események szerintem egyre nagyobbak lesznek a jövô években, azaz az, hogy a mama egyre gyakrabban megzavarodni fog.

Két óra körul Sarah érkezett melóból. Ebédelt, aztán hazarohant, vitt magával egy vacsorát, amit Lois készített számára. Még elég náthás, szegény.

Kimentünk a veteményes kertbe, kiástunk pasztinákot. Szorgoskodtunk a konyhában, elkészítettük a zöldséget a holnapi karácsonyi ebédre.

Vacsoráztunk a tévé elôtt, aztán kimentünk kocsival a buszállomásra az öcsém, Steve elé. Elvitte a mamához. Hazajöttem. Végül sor került a nap elsô fénypontjára, kuporogtunk a heverôn ketten. Megnéztük az “England, My England” címû film videóját, ami a XVII. századi zeneszerzô, Purcell életét ábrázolja. Ennek a filmnek a megnézése egyik karácsonyi hagyományunk.

Nincsenek megjegyzések: