Reggel fél tízkor Lois kocsival elment a templomba. Én pedig kitakarítottam és kiporszívóztam a házat, azután megfőztem az ebédet. Lois délután érkezett haza, hazafelé jövet felvette a mamát, így hármasban ebédeltünk.
Kaja után letelepedtünk a nappaliban és egy-két órányit csevegtünk arról a házról, ahol a mama gyermekkorában lakott, aztán kocsival hazavittem a mamát. Délután 5-től magyarul beszélgettem Ildikóval a Skype-on, a téma: József Attila Altató című verse volt. Megtanultam néhány, számomra új magyar kifejezést a csevegés során, például hogy „mára ennyi” vagy „mára elég volt” (let’s call it a day!), amit Ildikó az angoltanszek.hu weboldalon talált március 2-án.
A cseverészés után Loisszal kettesben vacsoráztunk, majd lehuppantunk a kanapéra és tévéztünk. A tévézés után a "de jó, akkor mehetünk lefeküdni?" kérdés lengett álmos szemeim előtt. Hát mára ennyi…. na pá!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése