A Malvern-hegység, ahol Elgar nagyon szívesen sétált

Kép: a Malvern-hegység, amit Elgar, a zeneszerző annyira szeretett

Reggel fél 9-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, rendeztem a mama orvosságát a jövő hétre a tablettatartó doboz segítségével, csevegtem vele egy órányit, aztán hazajöttem.

Fél tízkor Lois kocsival elment a templomba, én pedig kitakarítottam és kiporszívóztam a házat, időről időre beugrottam a konyhába, foglalkoztam az ebéd készítésével, ezt-azt bekapcsoltam vagy kikapcsoltam. Iszonyúan hatékony és multitask voltam ma délelőtt!

Elkezdtem az Amerikában élő húgom, Kathy és az amerikai férje, Steve látogatására készülődni: szombaton érkeznek meg. Kitakarítottam az egyik vendégszobát, átcipeltem a mi hálószobánkba egy hihetetlenül nagy halom kacat és bóvlit. A gyerekágyat is átcipeltem a másik vendégszobánkba. A bőröndünket is lecipeltem a padlásról, mert péntek éjszakát Paulnál és Jane-nél, a barátaimnál töltjük, és azt tervezzük, hogy pénteken és szombaton négyesben sétálunk a szép Malvern-hegységen, amit Elgar, a zeneszerző annyira szeretett. Táncol a világ, pörög az élet.

Számomra különleges jelentést hordoz a Malvern-hegység a kapcsolatunk történetében. 1971-ben újra megismerkedtünk egymással, amikor egy pár napot a hegység északi végén levő szállodában töltöttünk: éppen most tértem vissza Japánból, ahol egy évig tanultam. Sokkal később 2002-ben a harmincadik házassági évfordulónk alkalmából 2 napot a hegység déli végén levő szállodában töltöttünk, amit az életem legjobb hétvégéjének neveztem. Vááááá a sétálás öröme!

Vissza a valóságba.... Egyedül ebédeltem, mert Lois ma a templomban kajált. Délután 3-kor Lois hazaért, és kettesben uzsonnáztam, aztán gyalog elmentünk sétálni egyet a falu körül, csak ámultunk-bámultunk, amikor láttuk majdnem minden kertben a szép tavaszi virágokat.

Délután 5-kor beszélgettem Ildikóval a Skype-on. A témák: Nagy László: Adjon az Isten és Hofi Géza „egy kiöregedett vadászkutya” című dala. Persze nagy ünnep volt ma Magyarországon (emlékszem, hogy ott voltam Pécsen 1993. március 15-én), de Ildikó sajnos nem tudott másra koncentrálni, mint a tanulmányozásaira, és a férjének dolgozni kellett.

Este fél 6-kor vacsoráztunk, aztán letelepedtünk a nappaliba, és tévéztünk.