Kép: az Amerikában élő húgom, Kathy és én a slimbridge-i vízimadár-védelmi központban
Kép: Slimbridge-ben: Kathy és az amerikai férje, Steve 
Kép: a slimbridge-i vízimadár-védelmi központ: a kép hátterében a Severn folyó (apály van)
Kép: a vacsorán balról jobbra: Chris (John felesége), Kathy, Steve E., Steve B (az öcsém), John (az unokatestvérem)Reggel fél tízkor Kathy-val és Steve-vel együtt kocsival elmentünk a slimbridge-i vízimadár-védelmi központba, ami innen 15 mérföldre (25 km-re) fekszik. Megnéztük a különféle hattyúkat, kacskákat, és flamingókat stb, aztán hazajöttünk. Lois mindeközben szorgoskodott a konyhában, készítette a mai vacsorát.
Délben hazaértünk, aztán Kathy és Steve kocsival elment a mamához ebédelni: az ebéd után az öcsémmel Steve-vel együtt elmentek egy helyi kocsmába billiárdozni. Lois és én kettesben itthon ebédeltünk, és kaja után Lois leült a gép elé és ellenőrizte az emaileket: én pedig felmentem az emeletre, lefeküdtem és szundítottam egyet. Egy félóra után Lois is belebújt az ágyunkba. Fél négykor keltünk fel és uzsonnáztunk.
Délután négykor Kathy és Steve megérkezett és felment a szobába szunyókálni. Lois szorgosdott tovább a konyhában, készítette a vacsorát, én pedig forgolódtam a kertben, felszedtem különféle szemetet, mert „túl üres a kukánk” és holnap lesz a gyűjtési nap. Minden héten sok újrahasznosítható hulladékot állitunk elő, de sajnos kevés „igazi” szemetet.
Délután ötkor kelt fel Kathy és Steve. Este hatkor az unokatestvérem, John és Chris, a felesége megérkezett Oxfordból. Az öcsém, Steve is megérkezett és héten vacsoráztunk: előételnek füstölt makréla paté zsemlével, főételnek gyömbéres disznóhús sárgabarackkal, rizssel és zöldbabbal, utóételnek földi szederes-almás ropogós tejszinhabbal / tejsodóval / fagylalttal vagy sajt. Különféle borok. Fincsi!!!
Kaja után letelepedtünk a nappaliban, csevegtünk két órányit. Az amerikai sógorom szokás szerint dominálta a beszélgetést, és kifejezte nekünk a sok véleményét, pl. hogy ócska az angol éttermekben felszolgált pizza – ó jaj! Azt is mondta, hogy az amerikai éttermekben felszolgált mexikói koszt sokkal hasonlóbb az eredeti mexikóihoz, mint az angol éttermekben felszolgált mexikói koszt, de utólag az kiderült, hogy még nem volt mexikói étteremben ebben az országban. Mi a 3 angol férfi, akik jelenek voltak, persze nem vitatkozott a sógorommal ezekről a témákról azért, mert mindnyájan gentlemanok vagyunk. Mellesleg ezen a héten valaki egy jó definíciót mondott a gentleman lényegéről, hogy az igazi gentleman soha nem olyan módon cselekedik vagy beszél, hogy a másik kínosan vagy kényelmetlenül érzi magát, és ez szerintem nagyon jó definíció. Ezt a definíciót ki mondta? Nat King Cole, a „színesbőrű” amerikai énekes volt. Persze régebben sok rasszista azt szokta mondani, hogy a feketék nem képesek a finomabb érzésekre: hát persze tévedtek, ahogy mindenki tudja!
Délben hazaértünk, aztán Kathy és Steve kocsival elment a mamához ebédelni: az ebéd után az öcsémmel Steve-vel együtt elmentek egy helyi kocsmába billiárdozni. Lois és én kettesben itthon ebédeltünk, és kaja után Lois leült a gép elé és ellenőrizte az emaileket: én pedig felmentem az emeletre, lefeküdtem és szundítottam egyet. Egy félóra után Lois is belebújt az ágyunkba. Fél négykor keltünk fel és uzsonnáztunk.
Délután négykor Kathy és Steve megérkezett és felment a szobába szunyókálni. Lois szorgosdott tovább a konyhában, készítette a vacsorát, én pedig forgolódtam a kertben, felszedtem különféle szemetet, mert „túl üres a kukánk” és holnap lesz a gyűjtési nap. Minden héten sok újrahasznosítható hulladékot állitunk elő, de sajnos kevés „igazi” szemetet.
Délután ötkor kelt fel Kathy és Steve. Este hatkor az unokatestvérem, John és Chris, a felesége megérkezett Oxfordból. Az öcsém, Steve is megérkezett és héten vacsoráztunk: előételnek füstölt makréla paté zsemlével, főételnek gyömbéres disznóhús sárgabarackkal, rizssel és zöldbabbal, utóételnek földi szederes-almás ropogós tejszinhabbal / tejsodóval / fagylalttal vagy sajt. Különféle borok. Fincsi!!!
Kaja után letelepedtünk a nappaliban, csevegtünk két órányit. Az amerikai sógorom szokás szerint dominálta a beszélgetést, és kifejezte nekünk a sok véleményét, pl. hogy ócska az angol éttermekben felszolgált pizza – ó jaj! Azt is mondta, hogy az amerikai éttermekben felszolgált mexikói koszt sokkal hasonlóbb az eredeti mexikóihoz, mint az angol éttermekben felszolgált mexikói koszt, de utólag az kiderült, hogy még nem volt mexikói étteremben ebben az országban. Mi a 3 angol férfi, akik jelenek voltak, persze nem vitatkozott a sógorommal ezekről a témákról azért, mert mindnyájan gentlemanok vagyunk. Mellesleg ezen a héten valaki egy jó definíciót mondott a gentleman lényegéről, hogy az igazi gentleman soha nem olyan módon cselekedik vagy beszél, hogy a másik kínosan vagy kényelmetlenül érzi magát, és ez szerintem nagyon jó definíció. Ezt a definíciót ki mondta? Nat King Cole, a „színesbőrű” amerikai énekes volt. Persze régebben sok rasszista azt szokta mondani, hogy a feketék nem képesek a finomabb érzésekre: hát persze tévedtek, ahogy mindenki tudja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése