A skót-ír dudás és a rózsaszín gyapjú

Reggel 9-kor gyalog elmentünk a város központjába (innen 1,5 mérföldre, vagyis 2,5 km-re). Beugrottunk a Frederick Allen ékszerboltba, ahol új elemet felszereltek a mama karórájába. Aztán benéztünk több használt holmik boltba, mert Lois tavaszi kabátot keresett: végre találtunk a Cancer Research jótékonysági intézet által üzemeltett boltban egy megfelelő kabátot, szerintem nagyon jól áll neki. Betértünk a gyapjúboltba is, és 300 gramm rózsaszín gyapjút vettünk, mert Lois akar rózsaszín pulcsit kötni a második unokánknak, a kis 9 hónapos Rosalindnak. Végül betértünk a Marks and Spencersbe: Lois egy fehér melltartót és zoknit, inget, és shortot vett (a zoknit, inget és shortot nekem adni fogja két hét múlva születésnapi ajándékba). Teáztunk az áruház teázójában.

Láttunk egy skót-ír dudást a Marks and Spencers áruház előtt, és Lois, aki nagyon szereti az utcai zenészeket (én pedig zokon veszem, mert sértik félkérés nélkül a fülemet), neki ötven pennyt adott. Sok lóverseny-rajongókat láttunk a városban: ezeknek az embereknek a nagy része Írországból jött. Szerencse, hogy az euró most már sokkal többet ér, mint azelőtt, tehát jelenleg az írok szempontjából minden nagyon olcsó. A lóverseny-rajongóknak szóló emeletes buszokat is láttunk a Pittville utcában.
Kép: a skót-ír dudás (a Marks and Spencer áruház előtt) és Lois (a Clinton Cards bolt előtt)

Kép: A lóverseny-rajongóknak szánt emeletes buszok

Hazajöttünk és ebédeltünk. Kaja után, Lois kiment a házunk előtti kertbe, és megmetszettük a rózsát. Én pedig gyalog átmentem a lóversenypályára és megnéztem a második versenyt, néhány fényképet is csináltam.

Kép: Lois megmetszi a rózsát

Kép: a mai nap második lóversenye

Hazafelé jövet benéztem a mamához, teát főztem. Csevegtünk arról a könyvről, amit a Dublinban élő unokatestvérem, Richard küldött nekem, azaz a Bridgend történelméről szóló könyvet. Észrevettük, hogy a lelkészház, amiről egy képe van ebben a könyvben nagyon hasonlít arra a házra, ahol a mama lakott 1920-tól 1925-ig, amikor kisgyerek volt.

Hazajöttem, és Loisszal kettesben vacsoráztunk. Sarah közvetlenül hazament a saját lakásába, mert minden este nagy forgalom van a faluban a lóversenyek vége után.

Kép: (1929-ben készült fotó) a tetője annak a háznak, ahol a mama lakott 1920-tól -1925-ig

Kép: a mama házának a helyszíne (1848-ból származó térképen)

Kép: a lelkészház (a 1930-as években)

Kaja után beszélgettünk a Bridgend történelméről szóló könyvről, és eldöntöttük, hogy az a ház, amikor a mama lakott, nem volt a lelkészház, bár biztosan a két épületnek nagyon hasonló stilusa volt, és egymáshoz nagyon közel állt. Azt hisszük, hogy mindkét házat sajnos elrombolták a 1940-es években.