Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órányit. A mama mondta, hogy nem tetszik neki az a csilli-villi új porszívó, amit vettem neki tegnap, mert szerinte „túl nehéz” lenne a bejárójának. Bemutathattam neki, hogy az új nem nehezebb, mint a régi. Hazajöttem.
Délelőtt franciaul tanultam, aztán egyedül ebédeltem, aztán két óra körül kocsival elmentem Dianához a U3A (a harmadik kor egyeteme) által szervezett francia társalgási klub kéthetenti találkozójára. Hatan voltunk: II. Shirley, Tina, Gillian, John, Diana és én. (Lois persze még mindig Észak-Angliában van Stephennel, az unokatestvérével és Dianával, Stephen feleségével együtt, I. Shirley gondozta a beteg férjét, Angela Biarritzban van) A francia hajléktalanok kerdéséről beszélgettünk (franciaul, persze).
Hazajöttem, aztán nekiláttam a vacsora készítésének: kolbász, krumplival és borsóval – fincsi! Fél hatkor Sarah telefonált, hogy éppen távozik az irodából és harminc perc múlva itt lesz. Kettesben vacsiztunk, aztán Sarah elrohant a saját lakásába, én pedig letelepedtem a nappaliban, tévéztem, időről időre szunyókáltam vagy beragasztottam sok ezer fotót a csilli-villi új fotóalbumunkba. Hurrá!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése