2009. július 26. vasárnap

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem és rendeztem a tablettatartó doboz segítségével a mama orvosságát a jövő hétre. Csevegtem vele egy órányit. Amikor távoztam, vittem magammal a mama kis állólétráját, amit kölcsönkért egy kis feladatra. Nem tudom, hogy mennyit nyom, de elég nehéz. Szerencsémre azonban a mama gyalog csak öt percre itthontól. Biztonságosabb a mama létrája, mint az enyém, bár be kell vallanom, hogy nem száz százalékos veszélytelen...

Hazajöttem, és munkához láttam a kertben (Lois közben kocsival elment a templomba).

Fotó: a beteg galamb. Remélem, hogy talpraáll, de be kell vallanom, nem jók a jelek

Lenyírtam a ház előtti füvet, aztán a ház mögötti három gyepet. Bobbal, a szomszédunkkal közös sövényt is lenyírtam. Megláttam egy beteg galambot a fészer mellett, tehát próbáltam a lehető legcsendesebben üzemeltetni a fűnyírógépet, bár ez nehéz volt: rendkívül zajos, egy repülőgépre hasonlít Bob szerint.

Bejöttem a házba és kondiztam egy fél órányit, aztán zuhanyoztam. Aztán szorgoskodtam a konyhában és készítettem az ebédet. Végül leültem a gép elé és ellenőriztem az emaileket. Hallottam véletlenül a magyar himnuszt a BBC weboldalán, mert épp kezdődött a forma-1-es magyar nagydíj.

Fotó: a térfigyelő kameránk lecsap a templomból visszatérő Loisra

Lois egykor ért haza és ebédeltünk kettesben. Kaja után Sarah telefonált, hogy átjön hozzánk, és hoz magával a lakásából néhány cuccot, amit a mi padlásunkon akar tárolni: egy számítógépet, egy tévéasztalt, egy cipőtartót, néhány lábast és tányeret, egy gyümölcsprést is beleértve. Úgy látszik, eldöntötte, hogy összeköltözik Francisszal és kibérelni a saját lakása második (kisebb) hálószobáját is (az elsőben – a nagyobban - Mark lakik).

Lecsekkoltuk ezt a holmikat, és rájöttük, hogy a mama-é a tévéasztal, tehát vissza kell adnunk neki holnap. Eldöntöttük, hogy Sarah cipőtartója a miénknél jobb, tehát használjuk. A régit a mosókonyhába cipeltük: azt mondtuk, hogy itt a kerti cipőnket és csizmánkat fogjuk tárolni. Számárunk a legjobb tárgy a gyümölcsprés. Azt tervezzük, hogy gyümölcslét készíteni a mama almából – hurrá!
Fotó: a titokzatos festmény, amit Lois anyja továbbadott

Ötkor elkezdtem "Magyar Mike"-nak levelet írni. Vázoltam magyarul egy lehetséges kiruccanást - gondolkodunk azon, hogy 2010 szeptemberében négyen utazunk Franciaországba.

Hatkor vacsiztunk ketten. Kaja után Lois leült a gép elé és a családfával kapcsolatos kutatásokat végzett. Van egy titokzatos festmény, amit továbbadtak a családjában, de senki nem tudja, hogy ki miért festette. A kép három kislányt ábrázol. A festő 1843-ban alkotta a művet és aláírta a festményt: a neve S. Betts volt, aki talán növelőnő lehetett valamelyik nagy kastélyben vagy nagy házban, de nem vagyunk biztosak. És nem találta meg eddig Lois ezt az embert a XIX. századi feljegyzésekben.