2009. július 23., csütörtök

2009. július 22. szerda

Kép: Henry Purcell "Fairy Queen" című operája - az eredeti röpcédula. A "their Majesties" kifejezést azért használták, mert kivételesen két ember ült a trónon: II. Mária és a holland férje, III. Vilmos, vagyis "William and Mary".

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem és csevegtem vele egy órányit. Kitettem a mama kukáját, mert holnap lesz a gyűjtési nap. Hazafelé jövet beugrottam a patikába és kivettem a mama új orvosságát.

Délelőtt Lois szorgoskodott a ház mögötti kertben, megmetszette az almafákat és a sövényeket, én meg közben franciaul tanultam. Ebédeltünk ketten, aztán Lois leült a gép elé és megnézte az emaileket. Én felmentem az emeletre és lefeküdtem. Szunyókáltam és időről időre hallgattam a francia társalgási CD-met...zzzzzz!!!

Kettőkor kocsival elmentünk Dianához, mert ma délután volt az U3A (a harmadik kor egyeteme) által szervezett francia társalgási klub utolsó találkozója a nyári szünet előtt. Kilencen voltunk: Diana, Angie, I. Shirley, II. Shirley, Gillian, Lois, Tina, John és én, szóval az egész csoport. Mert az utolsó találkozónk volt, nem tanultunk szigorúan, hanem elsősorban kitaláló játékokat játszottunk, pl „híres ember vagyok: ki vagyok?”, „szerinted mi a foglálkozásom?” stb. Persze kizárólag franciaul beszéltünk.

A játékok után uzsonnáztunk: tea és keksz. Átadtam Dianának a csoport tagjai kedvéért egy kis ajándékot, egy vásárlási utalványt. Beszélgettünk csoportként arról, hogy mire koncentrálni a jövő tanévben. Eldöntöttük, hogy nekünk az angoloknak az igék a francia nyelv legnehezebb része: tudniillik az igeragozás és az igeidők. A legközelebbi találkozónk szeptemberben lesz.

Fél ötkor értünk haza, és munkához láttunk a konyhában, én készítettem Sarah holnapi uzsonnatáskáját, Lois meg elkezdte a vacsorát készíteni: rántott tojást (mexikói módra): fincsi!!!!

Hatkor Sarah megérkezett a melóból és vacsoráztunk hármasban. Kaja után Sarah elrohant a cerocórára. Mi pedig letelepedtünk a nappaliban, és újra meghallgattuk Purcell XVII. századi „Fairy Queen” című operája ötödik (azaz az utolsó) felvonását. Tegnap este felvettem egy régimódi videokazettára a rádióadást, amit „néztünk” a digitális televiziónkban, így az új technológiát a régivel vegyítve – ó jaj! Purcell mit mondott volna!

Nincsenek megjegyzések: