Kép: Ladysmith ostromának a történeteReggel Lois engem pátyolgatott és nekem teát hozott az ágyba. Szunyókáltunk egy órányit, aztán felkeltünk és reggeliztunk. Kaja után gyalog átmentünk a mamához, odafelé menet beugrottunk a sarki közértbe, margarint vettünk a mamának. Megérkeztünk a mamához, teát főztünk és csevegtünk vele másfél órányit. Kitettem a mama kukáját, mert holnap lesz a gyűjtési nap. Hazajöttünk, vittuk magunkkal a legutóbbi blúzt, amit a mama rendelt postán: neki nem tetszett, ami alig meglepő – 95 százalékát annak a ruhának kell visszaküldenünk, amit postán vagy az interneten rendel a mama!
Hazajöttünk és ebédeltünk. Kaja után felmentem az emeletre és szundítottam egyet. Lois pedig leült a gép elé és a mama családfájával kapcsolatos kutatásokat végzett: a mama nagybácsija, Vilmos, aki újságíróként dolgozott, meghalt Dél-Afrikában 1904-ben az angol búr-háború következtében (betegedett a Ladysmith ostroma során és sajnos soha nem lábalt ki a betegsegéből). Lois felfedezte, hogy Vilmos őzvegye, Alice visszatért Walesbe a két gyerekével együtt, és egy kocsma igazgatónőjéként talált munkát Glamorgan megyében: Alice lánya, Natalie, akit a Natal állam után nevezték el (ahol született Dél-Afrikában), 1920-ban megházasodott és a 20-as években négy gyereket szült. De nem tudjuk még, hogy mi lett ezzel a kis családdal.
Hatkor Sarah megérkezett és vacsiztunk hármasban. Kaja után Sarah leült a gép elé és lecsekkolta a Blenheim Palace hivatalos webszájtját: szombaton négyen odamegy egy koncertre Francisszal, Eddel és Alisonnal – mi pedig a két unokánkat gondozni fogjuk (etetni, fürdetni, lefektetni stb) - segítség!!! Mellesleg az a koncert Strauss világhírű Kék Dunáját tartalmazza.
Kávéztünk Loisszal a ház mögotti kertben az esti napsütésben, aztán letelepedtünk a nappaliban és totál kidőltünk...zzzzzz!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése