2008 április 30. szerda

Reggeli: zabkása, pirítós, tej

Reggel / délelôtt:
09:00 kiporszívtam a házat és lomtalítottam, mert ma délután a francia társalgási klub tagjai hozzánk jönnek a legközelebb találkozóra. Ez alkalommal nem Dianá-nál hanem nálunk gyûlnek össze a klub tagjai amiatt, hogy Diana, a csoportvezetô ezen a héten Déli-Franciaországban, Nice-ben van. Átrendeztem a bútorokat, károsszékeket cipeltem az ebédlôbôl a nappaliba, mert lehet, hogy nyolcan leszünk (maximum).
10:00 James, az építész érkezett, hozott magával egy ûrlapot / blankettát {form}, amit ki kell töltenem. Ezzel az ûrlappal kérem a községi építészeti felügyelôtôl, hogy idôrôl idôre jöjjön a munkát ellenôrizni, ami persze kötelezô. Sajnos ez a kérvény {application} 300 fontba kerül. James csatolta a csekkemet az ûrlaphoz és mondta, hogy bemegy délben a városba, beadja az ûrlapot a városházba. Aztán James és az asszistense elkezdett még földet kiásni a ház mögött. Enyhén szemérkelt az esô {there was light drizzle}.
10:30 Lois elment gyalog a faluba, betért a patikába és elhozta a mama orvosságát, aztán beugrott a bankba, és cserélt 3 “elévült” 5-fontos bangjegyet, amit találtam egy szekrényben. Már végre beléptünk a modern világba! Én pedig közben a fürdôkádat tisztogattam (fürdés után, persze), bár nem hittem, hogy a francianyelv rajongók be fognak mászni bele, de ki tudja?
12:00 felcsengettem a szomszédunkat, Bill és Mary-t, kértem, hogy engedelyezze, hogy akkor a francianyelv rajongók a házuk elôtt parkoljanak ma délután, ha tele vannak a mi házunk elôtti parkolóhelyek. Mondták, hogy semmi gond.
13:00 már szakadni kezdett az esô, így az építészek abbahagyták a mai munkát, és távoztak: elvitték velük a kérvényemet {my application} és a 300 fontos csekkemet.

Ebéd: curry marhahússal és pirítóssal, paradicsommal, gyümölcslé

Délután:
13:30 átmentem kocsival a mamához, mert az várta, hogy az állatorvos jöjjön, várhatóan 2 órakor. Hoztam magammal egy doboz paracetamolt, mert a mama kérte, hogy vásároljak egyet, de felfedeztem, hogy ezt a mama Sally-tól, az új bejárónôtôl is kérte, és már bôven van mindene! Toltam a ház elé a mama kukáját, mert holnap délelôtt jön a szemeteskocsi. Felakasztottam egy fali órát a konyha falára, teát készítettem, és csevegtünk. Nem jött az állatorvos, így fél háromkor hazajöttem, mert éppen akkor kezdôdik nálunk a francia tarsalgási klub találkozója, és én vagyok a “megbízott” {acting} csoportvezetô / elnök {chairman}: súlyos feladat (csak viccelek).
14:30 elkezdôdött a találkozó. Heten voltunk önmagunkkal: Tina, Elaine, Angie, Shirley és Tony jött el. Mindenki a múlt két hét alatt egy oldalt írt meg a kedvenc angol üdülôhelyérôl, és a jelenlevôk egyre-másra felolvasta a gondolatait. Fél négykor Lois kilépett a konyhába, teát és süteményt hozott be.
16:00 mindenki távozott, és elkezdtem a bútorokat visszahelyezni. Telefonáltam a mamának, kérdeztem, hogy eljött-e a végén az állatorvos. A mama mondta, hogy igen, és az állatorvos szerint Polly valahogyan megerôltette {had strained} a lábát, de elsôsorban nagyon nagyon duzzadt/dagadt {swollen} a könyöknél {at the elbow} és aggódik miatta: holnap délelôtt fél tízkor elhozza a rendelôbe egy röntgenvizsgálatra {for an x-ray examination}. Megmondtam, hogy beugrunk hozzá holnap reggel, hogy felvegyük a mama 50 fontos vásárlási utalványait, de a mama felelte, hogy már átadta Sally-nak, az új bejárónôjének, aki el fogja vinni az áruházba. Az igaz, nekünk kevesebb munka, de kicsit aggódni kezdünk a mama és Sally közötti hirtelen szoros kapcsolat miatt.
17:30 Sarah hazaért melóból, a szokásosnál korábban (mert ma délután épp befejezte “a nagy projektet”), aztán fürdött, mondta, hogy ma este randija van Dave-vel, beülnek egy italra valahová.

Vacsora: gyömbéres {gingered} disznóhús krumplipürével és kaposztával, vörösbor, utóételnek gyümölcssaláta habbal

Este:
20:00 Sarah egy kicsit beteg volt a vacsi után: lehet, hogy túl sokat dolgozott ezen a héten, tehát sajnos elmaradt {was cancelled} a randi.
22:00 Én lefeküdtem, Lois pedig leült a gép elé, a családfájával kapcsolatos kutatásokat végzett. Megtudott még valamit Mark Brogden-ról, a dédnagybátyjáról, és késôbb nagyon izgatottan bújt bele az ágyba, és nagyon sok mindent mesélt. Lois már tudta, hogy Mark 1892-ben felcsapott katonának, 1901-ben Dél-Afrikában volt, a “Royal Inniskilling Fusiliers” ír ezredben szolgált. A Royal Inniskilling ezred megmentette Ladysmith várost, amit a búrok négy hónapig ostromoltak, 1899 novemberétôl 1900 februáráig. Ma este Lois elôször említést talált az interneten Mark-ról: a személyi azonosítószámot, amit adott neki a brit hadsere. Ez a szám Lois-nak sokat segíteni fog a kutatásaiban. Azt is tudta meg elôször, hogy megsérült Mark a csatában. (Ahogy írtam azelôtt, furcsa, hogy az én dédnagybátyam, William Evans véletlenül újságíróként dolgozott Ladysmith-ben az ostrom idején: ô, mint sok száz lakó, megbetegedett tífuszban az ostrom alatt. Sajnos “Willie” nem gyógyult, és egy pár évvel késôbb meghalt).

Idôjárás: nagyon esôs, felhôs