2008 május 2. péntek

Reggeli: zabkása, pirítós, tej

Reggel / délelôtt:
09:00 átmentünk gyalog a mamához, és készítettem neki egy csésze teát. Csevegtünk vele egy órát. Felmentem a mama hálóba, levettem a falról a mama órát, amit pár napja felakasztottam a ruhaszekrény fölé, és újból felakasztottam, ezuttal a könyvszekrénye föle. Lementem a konyhába, kinyitotta a macskaajtót, mert Pollynak már szabad kimenni a kertbe. Sôt, nehezen lecipeltem a lépcsôn a hálóból a konyhába a mama harmadik televizióját. Távoztunk, hazafelé jövet beugrottunk a sarki élelmiszerboltba, vettünk néhány kellbimbó-növényt, káposzta-növényt és csillagfürtöt {lupins} is.
10:00 kávéztünk az ebédlôben.
10:30 szorgoskodtunk a kertben. Én ástam, ástam, ástam, elôkészítettem a talajt {I prepared the soil}. Lois a csillagfürtöt a virágágyakba, a kellbimbó- és káposztanövényeket a veteményes ágyakba ültetett (jól kiismeri magát / jól eligazodik {she knows her way around} a kertben és a kertészetben, és sohasem zavarodik bele a két hasonló hangzású ágyat! {never gets mixed up over the 2 similar-sounding beds!}).

Ebéd: humusz és túró zsemlével, salátával, paradicsommal, uborkával, fehérbor

Délután:
14:00 Én letelepedtem a nappaliban, tévéztem és szunyókáltam. Lois leült a gép elé, kutatásokat végzett a családfája kapcsán, valamint a dzsessz-rock-kal (a “retro-future jazz”-zal) kapcsolatban, mert ma este Sarah és én a színházba megyünk egy koncertre: a 70-es években népszerû “The Specials” nevû ska együttés megalapítója. Jerry Dammers fogja elôadni a zenét a jelen együttésével, a “The Spatial A.K.A. Orchestrá-val”.
15:00 teáztunk az ebédlôben, csevegtünk.
16:00 Lois kertészkedett tovább, gyomlálta {weeded} a virágágyakat. Én pedig leültem a gép elé, megnéztem az emaileket, miközben dszessz-rock zenét hallgattam a neten, hogy készülôdjek az esti szórakozásra és hangoljak {tune} erre a mûfajra {to this genre} a fülem!

Vacsora: sajtos omlett krumplival és borsóval, gyümölcslé

Este:
19:00 elmentünk kocsival a színházba, és parkoltunk a parkolóházban a színház harmadik emeletének a bejárata mellé. Sok fiatal, de sok középkorú és idôs ember is látható volt a nézôtéren, így “otthon” voltunk, mindkettônk. Jerry Dammers és a kb 20-fôs együttése ôsi egyiptomi, kínai, török, úriemberes stb maskarában lépett fel: azt hiszem, a minden korszakban, minden országban élô emberiséget képviselték. Az együttés mögött videófilmeket adtak az elôadáson át egy nagy vásznon. Az elsô szám csupa zörej {pure cacophony} volt, ritmus és dallam nélküli zörej, és elkezdtem félni attól, hogy katasztrófa lesz nekem, az egész! Szerencsére, nem volt tipikus, és ezentúl mégiscsak nagyon élveztem a koncertet. Nekem különösen a szaxofonok, a dobok, és elsôsorban a szinte hipnotikus ritmus tetszett. Jerry-nek és az együttésének a zenei stílusát fôleg az egyiptomi zeneszerzô, Sun-Ra és a fekete amerikai dzsessz-zenész, Alice Coltrane befolyásolta. A kedvenc számom talán a “Batman Theme” (egyiptomi változat) és a “Ghost Town” (az egyiptomi, toroköblítô változat {the gargling version}) volt.
22:00 hazaértünk, kakaót ittunk, és így ért véget a nap.

Idôjárás: többnyire napos, enyhe