Kép: a szülinapos lányReggel hatkor leültem a gép elé, és terveztem és kinyomtattam egy születésnapi üdvözlőlapot Loisnak, mert ma volt a 63. szülinapja. Nyolckor teát hoztam neki az ágyba, és átadtam neki azokat az ajándékokat és üdvözlőlapokat, amelyeket én és Lois rokonai és barátai adtunk.
Sajnos Lois kicsit náthás jelenleg és nagyon fáj a torka. Gyalog átmentem a rendelőbe és időpontot megbeszéltem tíz órára Lois kedvéért az orvosunkkal, aztán továbbmentem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órányit, aztán hazajöttem.
Tízkor Lois elment az orvoshoz, aki azt mondta, hogy csak nátha és más semmi, szóval nincs, miért aggódni. Én pedig gyalog átmentem a faluba, kivettem nyolcvan fontot a falusi bankból (egy fontos érmék formájában: a jövő héten elutazunk Cornwall megyébe két hétre, és az ottani parkoló fizető terminálok csak egy fontos érméket fogadnak el, ami igazán bosszant!). Hazajöttem.
Aztán elkezdtünk csak úgy pörögni és zülleni, mint két tébolyult, felajzott tinédzer. Elmentünk a KFC gyorétterembe és kettesben ebédeltünk: fincsi! Aztán beugrottunk a peremvárosi Boots gyógyszertár-áruházba, mert akartam Loisnak parfümöt ajándékozni, de sajnos kifogyott a kedvenc márkája, vagyis az „Obsession”. Eldöntöttük, hogy holnap a városba megyünk, és ott keressük.
Háromkor értünk haza és felmentünk az emeletre és belebújtunk az ágyba másfél órára, aztán felkeltünk és uzsonnáztunk. Aztán kocsival elmentünk az állatorvoshoz és vettünk bolha elleni szereket a mama macskájának, Pollynak.
Lois az estét a telefonon töltötte, felhívta a rokonait és a barátait, köszönte az ajándékokat és sokáig csevegett: szuperjó nőies csacsogás! Én letelepedtem a nappaliban és tévéztem. Láttam a BBC televiziós csatornán egy dokumentumfilmet, ami a híres független lemeztársaság, az Island Records történelmét vázolta fel.
Sajnos Lois kicsit náthás jelenleg és nagyon fáj a torka. Gyalog átmentem a rendelőbe és időpontot megbeszéltem tíz órára Lois kedvéért az orvosunkkal, aztán továbbmentem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órányit, aztán hazajöttem.
Tízkor Lois elment az orvoshoz, aki azt mondta, hogy csak nátha és más semmi, szóval nincs, miért aggódni. Én pedig gyalog átmentem a faluba, kivettem nyolcvan fontot a falusi bankból (egy fontos érmék formájában: a jövő héten elutazunk Cornwall megyébe két hétre, és az ottani parkoló fizető terminálok csak egy fontos érméket fogadnak el, ami igazán bosszant!). Hazajöttem.
Aztán elkezdtünk csak úgy pörögni és zülleni, mint két tébolyult, felajzott tinédzer. Elmentünk a KFC gyorétterembe és kettesben ebédeltünk: fincsi! Aztán beugrottunk a peremvárosi Boots gyógyszertár-áruházba, mert akartam Loisnak parfümöt ajándékozni, de sajnos kifogyott a kedvenc márkája, vagyis az „Obsession”. Eldöntöttük, hogy holnap a városba megyünk, és ott keressük.
Háromkor értünk haza és felmentünk az emeletre és belebújtunk az ágyba másfél órára, aztán felkeltünk és uzsonnáztunk. Aztán kocsival elmentünk az állatorvoshoz és vettünk bolha elleni szereket a mama macskájának, Pollynak.
Lois az estét a telefonon töltötte, felhívta a rokonait és a barátait, köszönte az ajándékokat és sokáig csevegett: szuperjó nőies csacsogás! Én letelepedtem a nappaliban és tévéztem. Láttam a BBC televiziós csatornán egy dokumentumfilmet, ami a híres független lemeztársaság, az Island Records történelmét vázolta fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése