Fotó: a mai búcsúfotók Istvánról, Máriáról és Laciról
Fotó: Istvánék a pécsi „Szőlőskert” étterem előtt 1994-ben, amikor először megismerkedtem a családdal – István és Mária, az idősebb fiúk, Márci és a fiatalabb fiúk, LaciReggel 8-kor gyalog átmentem a mamához. Kitettem a mama kukáját, mert holnap lesz a gyűjtési nap. Teát főztem és csevegtem vele egy órányit, aztán hazajöttem.
Fél kilenckor István és Mária felkelt és reggelizett. Tízkor Laci, a fiuk lecsoszogott a lépcsőn és bekapott futtában egy kávét. Kaja után mindenki kijött a ház elé a hagyományos búcsú fotózásra (lásd a képeket). Aztán kocsival elmentünk „Nagy kopasz John”-hoz, aki Redmarleyban lakik. Kb 35 percig tartott az út. Leraktam a magyar barátainkat, aztán hazajöttem, és ebédeltünk kettesben Loisszal.
Kaja után felmentünk az emeletre és belebújtunk az ágyunkba. Kicsit visszás volt a helyzet, mert két órával később még mindig ágyban voltunk, amikor a mama felhívott. Azt mondta, hogy az új kombi-cirkója veszélyes állapotban van (a leggyakoribb panaszkodása), de azt válaszoltam, hogy ne aggódj, nem fog felrobbanni - szóval végül sikerült megnyugtatnom. Felkeltünk és teáztunk kettesben a nappaliban. Aztán munkához láttam az emeleten és „megágyaztam” a két vendégszobában, tudniillik lehúztam az ágynemű „felső rétegét”, és felfedtem az „alsó réteget” – hurrá!
Fél hatkor Sarah megérkezett a melóból és vacsiztunk hármasban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése