Fél kilenckor négyen reggeliztunk, aztán Lois, Leon és Joan kocsival elment a templomba. Én pedig munkához láttam a konyhában, befejeztem a mosógatást – de oké, nem nagy kunszt!
Aztán gyalog átmentem a mamához, teát főztem és rendeztem a kis tablettatartó doboz segítségével a mama orvosságát a jövő hétre. Csevegtem vele egy órányit, aztán hazajöttem és kikapcsoltam.
Végre egyedül voltam, végre magamra maradtam a gondolataimmal – hurrá!!! Tehát tényleg kidőltem....zzzzzz!!!!
Egykor Lois hazaért, és kocsival elmentünk a barátnőnk, Gillian anyjához, Murielhez. Tizenketten vacsoráztunk Leonnal, Joannal és a templom más tagjaival. Kaja után kisütőtt a nap és beszélgettünk és teáztunk a kertben. A szomszédban barbecue-partyt tartottak: tényleg jó volt a szaga – mmmmmm!!!!!
Négy óra körül ketten hazajöttünk és megint teáztunk a kertünkben: Leon és Joan azonban kocsival elment Gillianhoz, hogy Peterrel, Gillian férjével beszélgessenek – Peter ME-ben (más szóval Myalgic Encephalomyelitis-ben vagyis krónikus fáradtság szindrómában) szenved, és nem sokat kimegy a házból.
„Magyar Mike” telefonált, hogy nem biztos, hogy tud-e három magyarnak (3 pécsinek: Istvánnak, Máriának és Lacinak) szállást adni két hét múlva, mert szerinte túl kicsi a háza. De azt is mondta, hogy ő és Mary, a felesége nagyon lelkesedik azért, hogy utazzanak velünk jövőre Franciaországra – hurrá!!!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése