Gyermekkori emlékek / Childhood memoriesA játék lényege
1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyermekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!
3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a "díjat" kaptad!
4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket
Bodzamese már sikeresen gasztro síkra terelte a témát, úgy gondolom nekem is ilyesmit illik leírnom.
A gyerekkoromban soha nem tanultam meg méltányolni a jó ételt, a jó házikosztot, a friss zöldséget és gyümölcset, a porhanyós húst. Jó étel… rossz étel…, nem érdekelte a szüleimet ez a téma. Az ételt nem mindennapi életünk örömforrásának, hanem csak a test üzemanyagának tekintették.
Talán ezért nincsenek különösen jó emlékeim a konyha terén. Az angolok (és az ausztráliaiak is) egyik gyenge pontja az, hogy a régi hagyományunk szerint hajlamosak vagyunk a feldolgozott ételt preferálni. És nálunk is így volt. Amikor jól viselkedtünk, sokféle nem egészséges “díjat” kaptunk az anyánktól.
1. Néha szirupos szendvicseket készített nekünk az anyánk: ennek a titka a megfelelô szirup kiválasztása. Mindig ajánlott a Lyle Golden Syrup, amit kisvasut híresen használt a sós karamell receptjében
Bodzamese már sikeresen gasztro síkra terelte a témát, úgy gondolom nekem is ilyesmit illik leírnom.
A gyerekkoromban soha nem tanultam meg méltányolni a jó ételt, a jó házikosztot, a friss zöldséget és gyümölcset, a porhanyós húst. Jó étel… rossz étel…, nem érdekelte a szüleimet ez a téma. Az ételt nem mindennapi életünk örömforrásának, hanem csak a test üzemanyagának tekintették.
Talán ezért nincsenek különösen jó emlékeim a konyha terén. Az angolok (és az ausztráliaiak is) egyik gyenge pontja az, hogy a régi hagyományunk szerint hajlamosak vagyunk a feldolgozott ételt preferálni. És nálunk is így volt. Amikor jól viselkedtünk, sokféle nem egészséges “díjat” kaptunk az anyánktól.
1. Néha szirupos szendvicseket készített nekünk az anyánk: ennek a titka a megfelelô szirup kiválasztása. Mindig ajánlott a Lyle Golden Syrup, amit kisvasut híresen használt a sós karamell receptjében
2. Néha egy tábla csokit vett nekünk az anyánk: a kedvencem a Fry’s csoki tábla volt, 6 penny-be került, késôbb egy shillingbe (infláció!). Még emlékszem jól az öt furcsa fiúarcra, amik a tábla csomagolásán láthatók voltak. Más bolygóról valók ezek a fiúk! 
3. Néha elvitt minket az anyánk egy áruház éttermébe egy teára, és megengedte, hogy egy csomó kockacukort kivegyünk a cukortartóból és ropogtassuk.Egy szirupos szendvics vagy egy tábla Fry’s csoki vagy egy csomó kockacukor engem a hetedik mennyországba, a Nirvánába repített. Ezt leszámítva, az evés számomra csak “kötelesség” volt. Hihetetlen, de igaz, hogy még legalább 56 saját fogam van – hurrá! (de lehetséges-e, hogy elszámítottam magam???).
Amikor megnôsültem, a kis konyhatündéri feleségem megtanított rengeteg mindenre (be kell vallanom, nemcsak az esküvô után hanem elôtt is) az életről és az ételrôl, az élet élvezeteirôl és az étel élvezeteirôl stb (új nyelvtörô).
Gondoltam, kinek is adhatnám tovább ezt a stafétát? Döntöttem, elküldöm elôször kisvasutnak, mert imádom Ausztráliát a nôi szemével felfedezni.
2 megjegyzés:
Kedves Colin :) köszönöm, nagyon tetszett a beszámolód. De a legjobban a kis konyhatündéredről szóló mondatodnak örültem :)
Most aztán elnézek kisvasút oldalára is, mert borzasztóan kíváncsi vagyok :)
Szia Emese! Köszi a megjegyzésedet. Igen, tényleg megmentett engem az íztelen ételtôl a (konyha-)tündéri kis feleségem!
Üdv: Colin
Megjegyzés küldése