2009. július 24. péntek

Fotó: a romos Hailes Abbey apátság, amit VIII. Henrik elpusztított a reformáció alatt

Fotó: az apátsághoz közeli Hayles Fruit Farm gyümölcsgazdaság

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához. Odafelé menet lejártam a faluba és kivettem kétszáz fontot a mama kedvéért a falusi bank előtti automatából. Megérkeztem a mamához, teát főztem és csevegtem vele egy órányit, aztán hazajöttem.

Tízkor munkához láttunk a mosókonyhában. Lefejtettük a két demizson egresbort, amit egy hete készítünk a konyhában, és közben sterilizáltuk a borkészítési eszközeinket is. Végül az egresbort két frissen mosott és szerizált demizsonba öntöttük. Még nem kész a bor, hogy üvegekbe töltsük.

Háromnegyed tízenegykor kocsival elmentünk a faluba és parkoltunk a nyugdíjasotthon elött. Aztán felszálltunk a falusi mikrobuszra a másik helyi “gondozókkal” együtt egy kis kiruccanásra: Hailes Abbey romos apátság melletti gyümölcsgazdaságra mentünk. (VIII. Henrik pusztította el az apátságot a reformáció alatt).

Sétáltunk a gyümölcsöskertekben, aztán tízen ebédeltünk a gyümölcsgazdaság éttermében. Sajnos egy beütemezett áramszünet következtében csak levest és szendvicset adtak. De legalább alkalmunk volt jól elbeszélgetni egymással a “pacienseinktől”.

Hazajöttünk és teáztunk a kertben. Aztán Lois leült a gép elé és megnézte az emaileket. Én pedig felmentem az emeletre és szundítottam egyet. Aztán lecsoszogtam a lépcsőn és kondiztam a nappaliban.

Hatkor vacsiztunk ketten. Kaja után Lois megint leült a gép elé és a családfájával kapcsolatos kutatásokat végzett: találta a neten az ükanyja, Maria Bowell végrendeletét, ami nagyon izgalmas. Én pedig letelepedtem a nappaliban és francia igéket tanultam.

2009. július 23. csütörtök

Kép: a „The Retreat” borozó, ahol Sarah randizott Francisszal

Délelőtt munkához láttunk a ház mögötti kertben, és elkezdtünk lenyírni a szomszédunkkal, Billal közös sövényt az almafákhoz közel, mert a sövény lassan, de biztosan „megfullasztja” a fákat. Rendőrség? Segítség!

Aztán elkezdtem tervezni egy kis kiruccanást Franciaországba: lehet, hogy elmegyünk jövőre „Magyar Mike”-kal és „Magyar Mary”-val együtt a Loir folyó vidékére.

Ebédeltünk ketten a kerti asztalnál, aztán felmentünk az emeletre és lefeküdtünk egy órára, aztán felkeltünk. Én kimentem a kertbe és nyírtam tovább az almafákhoz közeli sövényt. Lois pedig leült a gép elé és megnézte az emaileket. Háromkor teáztunk a kertben, aztán Lois elkezdte készíteni a vacsit, én pedig gyalog átmentem a mamához. Visszahúztam a mama kukáját a ház mögé, mert ma volt a gyűjtési nap. Teát főztem és csevegtem vele egy órányit, aztán hazajöttem.

Szorgoskodtam a konyhában, készítettem Sarah holnapi uzsonnatáskáját.
Hat órakor Sarah megérkezett a melóból és vacsiztunk hármasban. Kaja után Sarah elrohant a "The Retreat" borozóba, mert randija volt Francisszal, az álmai lovagjával. Mi pedig letelepedtünk a nappaliban és tévéztünk. A BBC-4 televiziós csatornán egy „BBC Proms” koncertet közvetítettek élőben a londoni Albert Halltól: Edward Elgar második szimfóniáját meghallgattuk.

2009. július 22. szerda

Kép: Henry Purcell "Fairy Queen" című operája - az eredeti röpcédula. A "their Majesties" kifejezést azért használták, mert kivételesen két ember ült a trónon: II. Mária és a holland férje, III. Vilmos, vagyis "William and Mary".

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem és csevegtem vele egy órányit. Kitettem a mama kukáját, mert holnap lesz a gyűjtési nap. Hazafelé jövet beugrottam a patikába és kivettem a mama új orvosságát.

Délelőtt Lois szorgoskodott a ház mögötti kertben, megmetszette az almafákat és a sövényeket, én meg közben franciaul tanultam. Ebédeltünk ketten, aztán Lois leült a gép elé és megnézte az emaileket. Én felmentem az emeletre és lefeküdtem. Szunyókáltam és időről időre hallgattam a francia társalgási CD-met...zzzzzz!!!

Kettőkor kocsival elmentünk Dianához, mert ma délután volt az U3A (a harmadik kor egyeteme) által szervezett francia társalgási klub utolsó találkozója a nyári szünet előtt. Kilencen voltunk: Diana, Angie, I. Shirley, II. Shirley, Gillian, Lois, Tina, John és én, szóval az egész csoport. Mert az utolsó találkozónk volt, nem tanultunk szigorúan, hanem elsősorban kitaláló játékokat játszottunk, pl „híres ember vagyok: ki vagyok?”, „szerinted mi a foglálkozásom?” stb. Persze kizárólag franciaul beszéltünk.

A játékok után uzsonnáztunk: tea és keksz. Átadtam Dianának a csoport tagjai kedvéért egy kis ajándékot, egy vásárlási utalványt. Beszélgettünk csoportként arról, hogy mire koncentrálni a jövő tanévben. Eldöntöttük, hogy nekünk az angoloknak az igék a francia nyelv legnehezebb része: tudniillik az igeragozás és az igeidők. A legközelebbi találkozónk szeptemberben lesz.

Fél ötkor értünk haza, és munkához láttunk a konyhában, én készítettem Sarah holnapi uzsonnatáskáját, Lois meg elkezdte a vacsorát készíteni: rántott tojást (mexikói módra): fincsi!!!!

Hatkor Sarah megérkezett a melóból és vacsoráztunk hármasban. Kaja után Sarah elrohant a cerocórára. Mi pedig letelepedtünk a nappaliban, és újra meghallgattuk Purcell XVII. századi „Fairy Queen” című operája ötödik (azaz az utolsó) felvonását. Tegnap este felvettem egy régimódi videokazettára a rádióadást, amit „néztünk” a digitális televiziónkban, így az új technológiát a régivel vegyítve – ó jaj! Purcell mit mondott volna!

2009. július 21. kedd

Kép: a zárt ajtók mögött a Fairy Queen DVD megy a csilli-villi új lapos televiziónkban!

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem és csevegtem vele egy órányit. Leültem a mama gép elé és rendeltem a mamának egy fotóalbumot, ami tele lesz a legutóbbi fotóimmal (Alisonék mostani látogatásról stb). Hazajöttem.

Lecsekkoltuk a két demizsont, amelyekben egresbort készítünk, és eldöntöttük, kivesszük a dugókat és frisseket betesszük, mert kicsit koszlottak lettek a régiek (hab és egyéb trutyi miatt).

A postás azt a DVD-t kézbesítette, amit rendeltem tegnap az interneten: Purcell „Fairy Queen” című operát - az English National Opera 1995. előadását.

Ebédeltünk ketten, aztán letelepedtünk a nappaliban és megnéztük az új DVD-t és teáztunk a szünetekben).

Hatkor Sarah megérkezett a melóból és vacsoráztunk hármasban. Kaja után Sarah elrohant a saját lakásába kitakarítani. Mi pedig letelepedtünk a nappaliban és a BBC-3 rádiót hallgattuk: a Fairy Queent adták, de ebben az esetben a Glyndebourne 2009. előadása volt. Nagyon élveztük.

2009. július 20. hétfő

Kép: a mama felmegy a „kijavított” lépcsőjáróján az emeletre

Reggel 7-kor Alison sms-ezte Haslemere-től, hogy nemcsak Rosalind, de most már Josie is lázas. Szegények! De Ed ma otthon dolgozik, tehát ő segíthet időről időre a gyerekek ápolásában.

Kilencben gyalog átmentem a mamához, teát főztem és csevegtem vele egy órányit. Hazajöttem.

Délelőtt tízkor „Magyar Mike” megérkezett és magyarul tanultunk. A magyar kötőmódot tanultuk – rééémes, borrrzasztó! A magyaróra alatt a mama telefonált, hogy valami baj történt a lépcsőjárójával: valászoltam, hogy telefonálj a Meditechnek, azaz annak a társaságnak, amitől vásárolta a gépet.

Délben Mike távozott, és ebédeltünk ketten. A mama telefonált, hogy a Meditech szerelő már beugrott és új elemet betett a lépcsőjáró távírányítójába: hurrá!!!

Kaja után felmentünk az emeletre és lefeküdtünk két órára. Lois pátyolgatott engem és teát hozott nekem az ágyba. Felkeltünk. Rendeltem egy DVD-t az interneten keresztül: Henry Purcell „Fairy Queen” című operáját. Holnap a rádióban adják ezt az operát a BBC Radio 3 állomáson – a 2009. “BBC Proms” szezon egyik koncertje.

Hatkor Sarah megérkezett a melóból és vacsoráztunk hármasban. Kaja után Sarah elrohant Francishoz, az álmai lovagjához, Lois leült a gép elé és a barátnőnk, Rose családfájával kapcsolatos kutatásokat végzett. Én pedig letelepedtem a nappaliban és franciaul tanultam, mert szerdán lesz az U3A (a harmadik kor egyeteme) által szervezett francia társalgási csoport legutolsó találkozója – szerda után 6 hét szünet lesz: hurrá!!!!

2009. július 19. vasárnap

Fotó: a mama, Francis, Sarah, Lois és Josie az Old Farmers Arms kocsmában: ötön vacsoráztunk, Ed és Ali mindeközben elvitte Rosalindot az ügyeletes orvoshoz.

Fotó: Josie, a kocsmai zenész

Fotó: Josie táncol, Alison ápolja Rosalindot

2009. július 18. szombat

Fotó: Alison és Rosalind a veteményes kert ösvényén

Fotó: Josie reggelizik

2009. július 17. péntek

Reggel Lois pátyolgatott engem, és teát hozott nekem az ágyba. Felkeltünk és reggeliztunk, aztán a munkához láttam, kitakarítottam és bababiztossá/gyerekbiztossá tettem a házat, mert ma este Alisonék jönnek két éjszakára. Aztán megcsináltam a saját vasalásomat. Lois közben még káposztát ültetett a veteményes kertbe, majd mosott, és teregetett, iszonyú hatékony és multitaskok voltunk ma. Egész nap szorgoskodtunk. Délben Sarah emailezte, hogy talán Skóciában egybekelnek Francisszal. Kiderült, hogy tagja a Macdonald-klánnak Sarah álmainak a lovagja.

Az egresbor-készítés és a vasalás a mosókonyhánkban

Kép: Lois a mosókonyhában: a két demizson a fotó hátterében látható

Reggel lecsekkoltuk a kertünkben szedett egrest, ami hat-hét napja erjed nagy mûanyag tároló dobozokban a mosókonyhában. Felfedeztük, hogy már kész ez az egres, tehát préseltük, majd leszûrtük a levet, és végül áttöltsük ezt a levet két egy-gallonos (4.5 literes) demizsonba.

Fél 11-kor kimentem a ház mögötti kertbe. Kigyomláltam a veteményes kertünk egyik részét és alaposan felástam, aztán Lois oda még káposztát ültett. Aztán ebédeltünk ketten a kerti asztalnál. Kaja után felmentem az emeletre, lefeküdtem és szundítottam egyet. Lois közben megcsinálta a szokásos heti vasalást.

Háromkor felkeltem és kondiztam egy félórányit a nappaliban. Aztán uzsonnáztunk kettesben. Lois eldöntötte, egy búsztúrára megy Októberben Irisszal, az unokahúgával együtt. Bournemouthba, Weymouthba és a Wight-szigetre ellátogatnak. Bournemouthban alkalmuk lesz Lois másik unokatestvérével, Briannal találkozni.

Négykor gyalog átmentem a mamához, visszahúztam a mama kukáját a ház mögé, mert ma volt a gyűjtési nap. Teát főztem és csevegtem vele egy órányit, kijavítottam a mama televizióját, aztán hazajöttem.

Hatkor Sarah megérkezett a melóból és vacsiztunk hármasban. Hétkor kocsival Lois elrohant a templomba a bibliaórára. Sarah elment a saját lakásába. Én letelepedtem a nappaliban és totál kidőltünk…..zzzzzzz!!!!!

2009. július 15. szerda

Kép: Ladysmith ostromának a története

Reggel Lois engem pátyolgatott és nekem teát hozott az ágyba. Szunyókáltunk egy órányit, aztán felkeltünk és reggeliztunk. Kaja után gyalog átmentünk a mamához, odafelé menet beugrottunk a sarki közértbe, margarint vettünk a mamának. Megérkeztünk a mamához, teát főztünk és csevegtünk vele másfél órányit. Kitettem a mama kukáját, mert holnap lesz a gyűjtési nap. Hazajöttünk, vittuk magunkkal a legutóbbi blúzt, amit a mama rendelt postán: neki nem tetszett, ami alig meglepő – 95 százalékát annak a ruhának kell visszaküldenünk, amit postán vagy az interneten rendel a mama!

Hazajöttünk és ebédeltünk. Kaja után felmentem az emeletre és szundítottam egyet. Lois pedig leült a gép elé és a mama családfájával kapcsolatos kutatásokat végzett: a mama nagybácsija, Vilmos, aki újságíróként dolgozott, meghalt Dél-Afrikában 1904-ben az angol búr-háború következtében (betegedett a Ladysmith ostroma során és sajnos soha nem lábalt ki a betegsegéből). Lois felfedezte, hogy Vilmos őzvegye, Alice visszatért Walesbe a két gyerekével együtt, és egy kocsma igazgatónőjéként talált munkát Glamorgan megyében: Alice lánya, Natalie, akit a Natal állam után nevezték el (ahol született Dél-Afrikában), 1920-ban megházasodott és a 20-as években négy gyereket szült. De nem tudjuk még, hogy mi lett ezzel a kis családdal.

Hatkor Sarah megérkezett és vacsiztunk hármasban. Kaja után Sarah leült a gép elé és lecsekkolta a Blenheim Palace hivatalos webszájtját: szombaton négyen odamegy egy koncertre Francisszal, Eddel és Alisonnal – mi pedig a két unokánkat gondozni fogjuk (etetni, fürdetni, lefektetni stb) - segítség!!! Mellesleg az a koncert Strauss világhírű Kék Dunáját tartalmazza.

Kávéztünk Loisszal a ház mögotti kertben az esti napsütésben, aztán letelepedtünk a nappaliban és totál kidőltünk...zzzzzz!!!!!!

A házasság előtti előkészületek

Fotó: a jegyesek – Francis és Sarah

Reggel fél kilenckor gyalog átmentem a mamához, teát főztem és csevegtem vele egy órányit, aztán hazajöttem.

Délelőtt a ház mögotti kertben láttam munkához, befejeztem a szomszédunkkal, Bill-al közös sövény lenyírását. Lois közben gyomlálta a ház előtti virágágyakat. Ebédeltünk ketten, aztán felmentünk az emeletre és lefeküdtünk. Háromkor felkeltünk és dolgoztunk tovább a kertben.

Háromnegyed négykor gyalog átmentünk Patriciához, és ott teáztunk és beszélgettünk Patriciával és Tommal, a ferjével egy órányit, aztán hazajöttünk.

Hétkor Sarah megérkezett a melóból és vacsoráztunk hármasban. Kaja után Sarah házasság előtti előkészületeiről beszélgettünk: de még nem fix, hogy mikor hol lesz az esküvő. Kilenckor Francis beugrott és kijavította a ház mögötti kaput. Tehetséges ember!

egres-chutney és fájdalomcsillapítók

Kép: ami kell az egres-chutney készítéshez (fájdalomcsillapítókat is beleértve)

Reggel 9-kor kocsival elmentünk a városba, beugrottunk a nyomdászhoz és átadtunk neki több ezer szórólapot, amelyek hirdetik azt a templomot, amibe Lois megy minden vasárnap. A nyomdász mellékelni fogja a helyi kereskedelmi telefonkönvyhez ezeket a szórólapokat és kézbesíteni a város lakosainak.

Aztán elrohantunk a Sainsburysbe, és öthat dolgot vettünk, ami kell az egres-chutney készítéshez. Végül betértünk a Blooms kertészeti üzletbe és néhány zöldségnövényt vettünk, amit a kis veteményes kertünkben ültetni akarunk.

Hazajöttünk, aztán gyalog átmentem a mamához, teát főztem és csevegtem vele egy órányit, aztán haza. Kimentem a ház mögötti kertbe és lenyírtam a szomszédunkkal, Bill-al közös sövény nagy részét.

Ebédeltünk kettesben, és kaja után Lois elkezdett egres-chutneyt készíteni. Én pedig felmentem az emeletre és szundítottam egyet. Háromkor lecsoszogtam a lépcsőn és kondiztam egy fél órányit a nappaliban, aztán kimentem a ház mögötti kertbe és megint egrest szedtem, majd megtisztítottam a kerti asztalnál ülve. Fél négykor teáztunk kettesben a kertben.

Fél hétkor Sarah megérkezett a melóból és vacsiztunk hármasban. Kaja után elrohant a salsaórára. Lois leült a gép elé és ellenőrizte az emaileket. Én pedig letelepedtem a nappaliban és nyaralási információkat és útikönyveket böngésztem: álmak, álmak, délibábok!

Artúr király és Buddy, a vérengző kutya

Kép: a koncert szórólapja

Kép: a koncertjegyem

Kép: italokat rendeltünk a szünetre: hogy egész pontos legyek, egy pint Guinesst és egy gyömbéritalt

Délelőtt gondoztuk tovább a Buddy-t, és időről időre kivittük a ház mögötti kertbe vizelésre, vagy egy kis mozgásra. Tizenegykor Lois kocsival elment a templomba. Háromnegyed egykor ugrott be Francis és Sarah és elvitte Buddy-t és a kutyajátékait, a felfalt plüssmackót is beleértve. Megkönnyebülten felsóhajtottam – Buddynak nem sikerült engem felfalnia.

Kitakarítottam a házat, visszavontam a kutyabiztos intézkedéseket (teljesen „normálissá” (?) tettem a szobákat és a bútorok elrendezését stb), majd szorgoskodtam a konyhában, és készítettem az ebédet. Fél kettőkor ért haza Lois és ebédeltünk ketten.

Kaja után letelepedtünk a nappaliban, Lois megtiszította az ügrest, amit két napja szedtünk: én elolvastam egykét oldalt a középangol nyelvkönyvemből (a középhaladóknak). Jelenleg a „a bagoly és a csalogány” című verset tanulom. Valószínűleg 1200 körül írták: ismeretlen az író, de lehet, hogy „Maister Nichole of Guldeforde” volt a vers szerzője: furcsa gondolkodni azon, hogy Alisonékhoz közel, Surrey megyében élt.

Fél négykor átmentünk a mamához, teát főztünk és csevegtünk vele egy órányit, aztán hazajöttünk.

Fél hatkor vacsoráztunk kettesben, aztán elrohant a városházba a Purcell-koncertre. Felfedeztük, hogy még zárva van a városház, tehát elmentünk sétálni egyet a városház kertjébe.

Nagyon élveztük a koncertet: letaglózott minket - az életünk egyik legnagyobb élménye volt. A szünetben beszélgettünk Sarah-val, a volt munkatársával, aki tagja van a kórusának. Nagyon jó volt vele elbeszélgetni.

Buddy, a vérengző kutya érkezése

Képek: Sarah, Francis és Buddy megérkezik

Kép: a nappaliban – Mike, Mary, Lois és Buddy

Reggel 8-kor kocsival elmentünk a Sainsburysbe a szokásos heti bevásárlást végezni magunknak és a mamának. Hazajöttünk, és ide-oda beraktuk a saját élelmiszerünket. Aztán Lois felment zuhanyozni a fürdőbe, én pedig gyalog átmentem a mamához. Odafelé menet beugrottam a patikába két doboz glükózért és a közértbe egy tábla csokiért. Megérkeztem a mamához, átadta neki a mama élelmiszerét, valamint a glükózt és a csokit. Teát főztem, és csevegtem vele egy órányit, aztán hazajöttem.

Délelőtt Lois szorgoskodott a konyhában, készítette az ebédet, mert meghívtuk ebédre „Magyar Mike”-t és „Magyar Mary”-t. Én pedig nagy-vérengző-kutyabiztossá tettem a házat, mert Francis nagy kutyája, Buddy tölti nálunk az éjszakát.

Délben megérkezett Mike és Mary és ebédeltünk négyen. Kaja után letelepedtünk a nappaliban és megnéztük Mike laptopján azokat a fotókat, amit Mike Ausztráliában csinált. Álmosak lettünk (Mike kivételével). Fél négykor Sarah, a fiatalabb lányunk és Francis, a jegyese és Buddy, Francis vérengző kutyája felcsengetett. Azt mondták, hogy most már vége van Simonnak, Francis egyik barátjának az esküvője, és Francis és Sarah abba a szállodába tart, ahol az esküvői vacsora lesz. Ahogy írtam tegnap, Francis a vőfély volt, és beszédet kellett mondani a vacsora után.

Átadták nekünk Buddy-t és elrohantak. Gyorsan távozott Mike és Mary. Becsuktuk az ebédlő ajtaját és uzsonnáztunk kettesben. Aztán az este során Buddy-val hárman megnéztük egy DVD-t. Holnap este meg fogjuk hallgatni Henry Purcell, a XVII. századi angol zeneszerzőjének a „Artúr király” című operáját (azaz csak az opera zenéjét) a városházban. A DVD-n ennek az operának a 2004. salzburgi előadását néztük meg, amiben nem csak a zenét, hanem a színdarabot is adták elő. Buddy közben elpusztította és felfalta a kis plüssmackóját - ó jaj!

2009. július 10. péntek

Kép: a "harmincas évek stílusa" ihletette csilli-villi új háztáblánk

Reggel fél kilenckor a postás a csilli-villi új háztáblánkat kézbesítette: lásd a képet. A háztábla stílusa a harmincas években volt népszerű, és a házunk 1932-ben épült.

Kilenckor átmentem a mamához, teát főztem, és csevegtem vele egy órányit. Hazajöttem.

Megkavartam az egresbort, amit elkezdtem készíteni tegnap a kertünkben termesztett egresből: élesztőt adtam hozzá.

Kép: az egreslekvárt, amit Lois készített

Ebédeltünk kettesben a kerti asztalnál, aztán lenyírtam a kerti ösvény melletti sövény keleti oldalát. Lois közben szorgoskodott a konyhában, lekvárt készített a kertben termesztett egresből: lásd a képet felül.

Aztán nagykutyabiztossá tettük a ház mögötti kertet, mert holnap Francisnak, Sarah jegyesének a kutyája, "Buddy" lakik nálunk egy éjszakára. Nem vagyunk hozzászokva a kutyákhoz, így halálra rémülünk! Rééémes, borrrrzasztó!

Azért gondozzuk Buddy-t, mert Saraht és Francist egy esküvőre meghívták. Francis lesz a vőfély és neki beszédet kell mondani (szóval ő is rémül halálra!). Az esküvői vacsora egy helyi szállodában történik. A vacsora után Sarah és Francis tölti az éjszakát a szállodában. Buddy-t nem hívták meg sajnos.

Rosalind első születésnapja

Kép: az Alison, az idősebb lányunk és a Rosalindka, a szülinapos lány

Kép: a gyerekek: a Rosalindka, a szülinapos lány az asztal fején ül

Kép: Ed, Alison, Sarah, Lois és a többi felnőtt

nyaralási fotók: Cornwall és Devon

Kép: a Josie és a Rosalind, a két unokánk a Tate Gallery képtár teázójában

Kép: Josie, Ed, Alison és Rosalind a strandon

Kép: Lois, a móló és az Atlánti-óceán

Kép: St Ives kikötője, reggel fél hétkor

Kép: a Rosalindka betör a hűtőszekrénybe

Kép: Lois a Barbara Hepworth múzeum kertjében

Kép: Sarah, a fiatalabb lányunk és az új lovagja, Francis a strandon: két nappal később jelentették be az eljegyzésüket

Kép: Lois áll az őstörténeti "Nine Stones" kőkör mellett, a dartmoori mocsárokon

2009. június 10. szerda

Reggel 9-kor kocsival elmentünk a Sainsburysbe a szokásos heti bevásárlást csinálni magunknak is és a mamának is. Hazajöttünk és Lois ide-oda berakta a mi élelmiszereinket, én pedig gyalog átmentem a mamához és átadta neki a „mamatápot”. Teát főztem, és csevegtem vele egy órányit, majd hazajöttem.

Felmentem a padlóra, és lecipeltem azt a nagy kerekes bőröndöt, amit Szegeden vásároltunk 2006-ban. A 2006. évi túránk óta nem használtuk ezt a fantasztikus bőröndöt.

Kettesben ebédeltünk, aztán elkezdtünk becsomagolni ebbe a fantasztikus bőröndbe néhány holmit magunknak, mert holnap elutazunk két hétre Devon megyébe és Cornwall megyébe.

Kettőkor kocsival elmentem II. Shirley-hez, mert ma délután volt az U3A (a harmadik kor egyeteme) által szervezett francia társalgási klub kéthetenti találkozója. Lois nem ment el, mert még lábadozik a mostani náthájából, és mi több, még készülődnie kell a holnapi útra. Ötön voltunk: John, én, I. Shirley, II. Shirley és Tina. Vitatkoztunk a következő témáról: van-e szükségünk a monarchia és a királyi család – rééémes, borrrzasztó!!!!

Fél hétkor Sarah megérkezett a melóból és hármasban vacsoráztunk. Kaja után elrohant a saját lakásába és mi letelepedtünk a nappaliban.

2009. június 9. kedd

Reggel 9-kor kocsival elmentünk a városba. Vittük az autót a szervizbe, mert tegnap felfedeztem, hogy gumidefektet kapott. A szervizben egy szöget találtak a gumiban. Azt is megjegyezték, hogy a problémás gumi (a jobb oldali hátsó gumi) 9 éves, mint maga az autó, és a bal oldali hátsó gumi is 9 éves. Ajánlották, hogy 2 új gumit vásároljak, és azt mondtam, hogy jó ötlet. Mondták, hogy sajnos 110 angol fontba (vagyis kb 36 ezer forintba) kerül.

Elkezdték felszerelni a 2 gumit, mi közben gyalog átmentünk a vásárlóközpontba. Beugrottunk a bioboltba és egy doboz vitaminkapsulát és a biobolt magazinját vettük a mamának. Aztán Lois betért a Clinton Cards üdvözlőlap-üzletbe és 5 születésnapi üdvözlőlapot vett: számárunk június hónap tele van családi születésnapokkal – lehet, hogy genetikailag kódolt!

Loisnak sok időt vesz igénybe megfelelő üdvözlőlapokat válogatni, tehát én pedig elhagyta őt tíz percre és egyedül körülnéztem a boltokban, egy doboz Calvin Klein Obsession fürdő és tusoló gélet kerestem, amit Lois azelőtt kért születésnapi ajándékba, de sajnos nem találtam meg. Eldöntöttük, hogy rendeljük a neten, miután visszatérünk Cornwallból.

Benéztünk a Superdrug gyógyszertárba, egy doboz zsepit és torokfáj ellenes patikaszereket vettünk. Végül beugrottunk az Argosba és egy játékkocsit vettünk a Rosalindnak (a második unokánknak): június 25.-e lesz az első születésnapja. Aztán visszamentünk a szervizbe - kocsival jöhettünk haza.

Kettesben ebédeltünk, aztán felmentem az emeletre, lefeküdtem és szundítottam egyet. Lois pedig megcsinálta a vasalást, aztán leült a gép elé és megskubizta az interneten keresztül kapható terasz-burkolást.

Délután háromtól beszélgettem Ildikóval egy órányit a Skype-on. Két téma volt: az extrém sportok és az űrkutatási programok – rééémes, borrrzasztó! A beszélgetésünk alatt Ildikó férje hazaugrott és átadott neki egy új vezetéknélküli headsetet, amit Ildikó rögton kipróbált: közölhettem vele, hogy jó minőségű. Ildikó azt mondta, hogy az ára tízszer drágább, mint a normális headset – ó jaj! De neki sokkal de sokkal kényelmesebb, és persze már bármit tud csinálni beszélgetés közben.

Fél hétkor Sarah megérkezett a melóból Francisszal, az új lovagjával együtt. Francis megskubizta a ház mögötti gyepet és beszélgetett velünk a tervezett teraszunkról. Jelezte, hogy a tervezett terasz szintje nem lenne alacsonyabb (magasabb se), mint a meglevő ösvény, tehát nem kellene szükségszerűen kiemelt virágágyakat is készíteni. Milyen jó érzés okos emberekkel körülvenni magunkat! Bementünk a házba és négyesben vacsiztunk. Kaja után elrohantak, de később visszaugrottak, hogy átadjanak nekünk néhány teraszokrol szóló szórólapot.

A gumidefekt és a tyúkketrec

Kép: a szomszéd csilli-villi új tyúkketrece

Reggel fél kilenckor gyalog átmentem a rendelőbe, kértem az orvostól, hogy ismételje a mama receptét a jövő hónapra, aztán továbbmentem a faluba. Kivettem kétszáz fontot a falusi bank automatából a mama kedvéért, majd beugrottam a postához, és vettem 24 bélyeget a mamának. Átmentem a mamához, átadta neki a pénzt és a bélyegeket, teát főztem és csevegtem vele egy órányit, aztán hazajöttem.

Délelőtt tízkor „Magyar Mike” megérkezett. Mike közölte velem, hogy érkezésekor észrevettem, hogy gumidefektet kapott a kocsim (ó jaj! elutazunk Cornwallba három nap múlva!). Mike letelepedett a nappaliban és magyarul tanultunk. Mike leírta magyarul a dél-ausztrál tengerpartját Adelaide közelében, ahol ellátogatott a múlt hónapban. Délben Mike távozott, és Loisszal ketten ebédeltünk.

Kaja után kimentem a ház elé és megskubiztam a gumidefektet. Felfújtam a gumit a kompresszorom segítségével, mert sejtettem, hogy csak lassan kiszivárgott a levegő a gumiból. Azt gondoltam, hogy holnap viszem a szervizbe, hogy lecsekkolják. Aztán lenyírtam a ház előtti és mögotti füvet, mert magasra nőni fog a távollétünk alatt. Sarah telefonált, hogy nem vacsorázik nálunk ma este, mert nem akarja megkapni Lois nátháját.

Hatkor kettesben vacsiztunk, és kaja után kinéztem az ebédlőablakon és észrevettem, hogy a http://www.chirpycoops.co.uk/ furgon állt a szomszéd háza előtt, és néztem, ahogy leszállítottak egy tyúkketrecet. Később kivánszorogtam a házunk mögötti kert végéig és lecsekkoltam a ketrecet (lásd a képet). Hát mégiscsak igaz, hogy a szomszéd tyúkokat tartani fog – tök izgi, mi?!!!!

2009. június 7. vasárnap

Reggel nyolckor teát hoztam Loisnak az ágyba. Azt mondta, hogy szerinte kicsit jobban van ma, de még gyengélkedik.

Kilenctől beszélgettem Ildikóval a Skype-on. A témák a következők voltak: a számítógépek, az internet, és a telekommunikáció – mégpedig ezeknek az előnyei és a hátrányai – rééémes, borrrzasztó!

Tízkor befejeztük a beszélgetésünket, és gyalog átmentem a mamához. A tablettatartó doboz segítségével szerveztem a mama orvosságát nem csak a jövő hétre hanem a 3 következő hétre is (mert csütörtökön elutazunk két hétre Cornwall megyébe – az öcsem, Steve lakik vasárnaptól egy hétre a mamánál, így nincs, miért aggódni). Teát főztem és csevegtem vele egy órát, aztán hazajöttem.

Ebédeltünk Loisszal ketten, aztán leültem a gép elé és megfogalmaztam egy francia nyelvű szöveget (csak egy piszkozatot, de minden remekmű előtt kell egy piszkozat!). Szerdán lesz az U3A (a harmadik kor egyeteme) által szervezett francia társalgási klub legközelebbi találkozója és szokás szerint egy vitában veszünk részt. A téma a következő lesz: a királyi család - szükséges-e vagy sem? Diana, a csoportvezető kérte tőlem, hogy én a királyi család és a monarchia ellen szóló érveket mondjam, ami kár egy kicsit, mert a való életben lelkes támogatója vagyok a monarchiának, de oké, nem nagy kunszt. Végtére csak vita és más semmi.

Kaja után egész nap csak döglöttünk, döglöttünk, és döglöttünk a nappaliban, tévéztünk és szunyókáltunk a heverőn. Borzasztó volt az időjárás: hideg és esős – nem lehetett kimenni sehová, sőt Lois még nem érezte jól magát, tehát csak lazsáltunk ketten. Megnéztük a kedvenc német sorozatunk, tudniillik a Heimat második epizódját („der Edward” a gyenge tüdője miatt Berlinbe megy és feleséggel, azaz a Lucival tér haza a Hunsrückbe), aztán Lois egyik kedvenc nyálas filmjét „I captured the castle” címmel. Ha jól emlékszem, mi néztük, ahogy forgatták Dél-Walesben ezt a filmet 2001 szeptemberében röviddel a Sarah esküvője és a 9/11 támadások után.