nyaralási fotók: Cornwall és Devon

Kép: a Josie és a Rosalind, a két unokánk a Tate Gallery képtár teázójában

Kép: Josie, Ed, Alison és Rosalind a strandon

Kép: Lois, a móló és az Atlánti-óceán

Kép: St Ives kikötője, reggel fél hétkor

Kép: a Rosalindka betör a hűtőszekrénybe

Kép: Lois a Barbara Hepworth múzeum kertjében

Kép: Sarah, a fiatalabb lányunk és az új lovagja, Francis a strandon: két nappal később jelentették be az eljegyzésüket

Kép: Lois áll az őstörténeti "Nine Stones" kőkör mellett, a dartmoori mocsárokon

2009. június 10. szerda

Reggel 9-kor kocsival elmentünk a Sainsburysbe a szokásos heti bevásárlást csinálni magunknak is és a mamának is. Hazajöttünk és Lois ide-oda berakta a mi élelmiszereinket, én pedig gyalog átmentem a mamához és átadta neki a „mamatápot”. Teát főztem, és csevegtem vele egy órányit, majd hazajöttem.

Felmentem a padlóra, és lecipeltem azt a nagy kerekes bőröndöt, amit Szegeden vásároltunk 2006-ban. A 2006. évi túránk óta nem használtuk ezt a fantasztikus bőröndöt.

Kettesben ebédeltünk, aztán elkezdtünk becsomagolni ebbe a fantasztikus bőröndbe néhány holmit magunknak, mert holnap elutazunk két hétre Devon megyébe és Cornwall megyébe.

Kettőkor kocsival elmentem II. Shirley-hez, mert ma délután volt az U3A (a harmadik kor egyeteme) által szervezett francia társalgási klub kéthetenti találkozója. Lois nem ment el, mert még lábadozik a mostani náthájából, és mi több, még készülődnie kell a holnapi útra. Ötön voltunk: John, én, I. Shirley, II. Shirley és Tina. Vitatkoztunk a következő témáról: van-e szükségünk a monarchia és a királyi család – rééémes, borrrzasztó!!!!

Fél hétkor Sarah megérkezett a melóból és hármasban vacsoráztunk. Kaja után elrohant a saját lakásába és mi letelepedtünk a nappaliban.

2009. június 9. kedd

Reggel 9-kor kocsival elmentünk a városba. Vittük az autót a szervizbe, mert tegnap felfedeztem, hogy gumidefektet kapott. A szervizben egy szöget találtak a gumiban. Azt is megjegyezték, hogy a problémás gumi (a jobb oldali hátsó gumi) 9 éves, mint maga az autó, és a bal oldali hátsó gumi is 9 éves. Ajánlották, hogy 2 új gumit vásároljak, és azt mondtam, hogy jó ötlet. Mondták, hogy sajnos 110 angol fontba (vagyis kb 36 ezer forintba) kerül.

Elkezdték felszerelni a 2 gumit, mi közben gyalog átmentünk a vásárlóközpontba. Beugrottunk a bioboltba és egy doboz vitaminkapsulát és a biobolt magazinját vettük a mamának. Aztán Lois betért a Clinton Cards üdvözlőlap-üzletbe és 5 születésnapi üdvözlőlapot vett: számárunk június hónap tele van családi születésnapokkal – lehet, hogy genetikailag kódolt!

Loisnak sok időt vesz igénybe megfelelő üdvözlőlapokat válogatni, tehát én pedig elhagyta őt tíz percre és egyedül körülnéztem a boltokban, egy doboz Calvin Klein Obsession fürdő és tusoló gélet kerestem, amit Lois azelőtt kért születésnapi ajándékba, de sajnos nem találtam meg. Eldöntöttük, hogy rendeljük a neten, miután visszatérünk Cornwallból.

Benéztünk a Superdrug gyógyszertárba, egy doboz zsepit és torokfáj ellenes patikaszereket vettünk. Végül beugrottunk az Argosba és egy játékkocsit vettünk a Rosalindnak (a második unokánknak): június 25.-e lesz az első születésnapja. Aztán visszamentünk a szervizbe - kocsival jöhettünk haza.

Kettesben ebédeltünk, aztán felmentem az emeletre, lefeküdtem és szundítottam egyet. Lois pedig megcsinálta a vasalást, aztán leült a gép elé és megskubizta az interneten keresztül kapható terasz-burkolást.

Délután háromtól beszélgettem Ildikóval egy órányit a Skype-on. Két téma volt: az extrém sportok és az űrkutatási programok – rééémes, borrrzasztó! A beszélgetésünk alatt Ildikó férje hazaugrott és átadott neki egy új vezetéknélküli headsetet, amit Ildikó rögton kipróbált: közölhettem vele, hogy jó minőségű. Ildikó azt mondta, hogy az ára tízszer drágább, mint a normális headset – ó jaj! De neki sokkal de sokkal kényelmesebb, és persze már bármit tud csinálni beszélgetés közben.

Fél hétkor Sarah megérkezett a melóból Francisszal, az új lovagjával együtt. Francis megskubizta a ház mögötti gyepet és beszélgetett velünk a tervezett teraszunkról. Jelezte, hogy a tervezett terasz szintje nem lenne alacsonyabb (magasabb se), mint a meglevő ösvény, tehát nem kellene szükségszerűen kiemelt virágágyakat is készíteni. Milyen jó érzés okos emberekkel körülvenni magunkat! Bementünk a házba és négyesben vacsiztunk. Kaja után elrohantak, de később visszaugrottak, hogy átadjanak nekünk néhány teraszokrol szóló szórólapot.

A gumidefekt és a tyúkketrec

Kép: a szomszéd csilli-villi új tyúkketrece

Reggel fél kilenckor gyalog átmentem a rendelőbe, kértem az orvostól, hogy ismételje a mama receptét a jövő hónapra, aztán továbbmentem a faluba. Kivettem kétszáz fontot a falusi bank automatából a mama kedvéért, majd beugrottam a postához, és vettem 24 bélyeget a mamának. Átmentem a mamához, átadta neki a pénzt és a bélyegeket, teát főztem és csevegtem vele egy órányit, aztán hazajöttem.

Délelőtt tízkor „Magyar Mike” megérkezett. Mike közölte velem, hogy érkezésekor észrevettem, hogy gumidefektet kapott a kocsim (ó jaj! elutazunk Cornwallba három nap múlva!). Mike letelepedett a nappaliban és magyarul tanultunk. Mike leírta magyarul a dél-ausztrál tengerpartját Adelaide közelében, ahol ellátogatott a múlt hónapban. Délben Mike távozott, és Loisszal ketten ebédeltünk.

Kaja után kimentem a ház elé és megskubiztam a gumidefektet. Felfújtam a gumit a kompresszorom segítségével, mert sejtettem, hogy csak lassan kiszivárgott a levegő a gumiból. Azt gondoltam, hogy holnap viszem a szervizbe, hogy lecsekkolják. Aztán lenyírtam a ház előtti és mögotti füvet, mert magasra nőni fog a távollétünk alatt. Sarah telefonált, hogy nem vacsorázik nálunk ma este, mert nem akarja megkapni Lois nátháját.

Hatkor kettesben vacsiztunk, és kaja után kinéztem az ebédlőablakon és észrevettem, hogy a http://www.chirpycoops.co.uk/ furgon állt a szomszéd háza előtt, és néztem, ahogy leszállítottak egy tyúkketrecet. Később kivánszorogtam a házunk mögötti kert végéig és lecsekkoltam a ketrecet (lásd a képet). Hát mégiscsak igaz, hogy a szomszéd tyúkokat tartani fog – tök izgi, mi?!!!!

2009. június 7. vasárnap

Reggel nyolckor teát hoztam Loisnak az ágyba. Azt mondta, hogy szerinte kicsit jobban van ma, de még gyengélkedik.

Kilenctől beszélgettem Ildikóval a Skype-on. A témák a következők voltak: a számítógépek, az internet, és a telekommunikáció – mégpedig ezeknek az előnyei és a hátrányai – rééémes, borrrzasztó!

Tízkor befejeztük a beszélgetésünket, és gyalog átmentem a mamához. A tablettatartó doboz segítségével szerveztem a mama orvosságát nem csak a jövő hétre hanem a 3 következő hétre is (mert csütörtökön elutazunk két hétre Cornwall megyébe – az öcsem, Steve lakik vasárnaptól egy hétre a mamánál, így nincs, miért aggódni). Teát főztem és csevegtem vele egy órát, aztán hazajöttem.

Ebédeltünk Loisszal ketten, aztán leültem a gép elé és megfogalmaztam egy francia nyelvű szöveget (csak egy piszkozatot, de minden remekmű előtt kell egy piszkozat!). Szerdán lesz az U3A (a harmadik kor egyeteme) által szervezett francia társalgási klub legközelebbi találkozója és szokás szerint egy vitában veszünk részt. A téma a következő lesz: a királyi család - szükséges-e vagy sem? Diana, a csoportvezető kérte tőlem, hogy én a királyi család és a monarchia ellen szóló érveket mondjam, ami kár egy kicsit, mert a való életben lelkes támogatója vagyok a monarchiának, de oké, nem nagy kunszt. Végtére csak vita és más semmi.

Kaja után egész nap csak döglöttünk, döglöttünk, és döglöttünk a nappaliban, tévéztünk és szunyókáltunk a heverőn. Borzasztó volt az időjárás: hideg és esős – nem lehetett kimenni sehová, sőt Lois még nem érezte jól magát, tehát csak lazsáltunk ketten. Megnéztük a kedvenc német sorozatunk, tudniillik a Heimat második epizódját („der Edward” a gyenge tüdője miatt Berlinbe megy és feleséggel, azaz a Lucival tér haza a Hunsrückbe), aztán Lois egyik kedvenc nyálas filmjét „I captured the castle” címmel. Ha jól emlékszem, mi néztük, ahogy forgatták Dél-Walesben ezt a filmet 2001 szeptemberében röviddel a Sarah esküvője és a 9/11 támadások után.

2009. június 6. szombat

Sajnos Lois ma reggel már sokkal náthasabb volt és ágyban maradt, tehát egyedül mentem el kocsival a Sainsburysbe a szokásos heti bevásárlást végezni magunknak is és a mamának is. Hazajöttem és ide-oda beraktam az élelmiszereinket, aztán Loisnak reggelit hoztam az ágyba, majd gyalog átmentem a mamához. Odafelé menet beugrottam a sarki közértbe és vettem 6 tojást a mamának és 6 tojást magunknak. Megérkeztem a mamához, átadtam neki az élelmiszereit, teát főztem és csevegtem vele egy fél órányit, aztán hazajöttem.

Délelőtt kényeztettem a kedvesemet, ajnároztam, ápoltam, gyógyteákat főztem, ágyba hoztam neki stb. Délben felkelt és ebédeltünk ketten. Délután letelepedtünk a heverőre, döglöttünk és régi videókazettákat néztünk, és Lois kedvenc nyálas régi filmjeit láttuk. Vacsira két mirelitételt ettünk, aztán begubóztunk a heverőn és tévéztünk tovább. Mondtam magamban, hogy én is kezdek egy kicsit náthás lenni, de nem voltam biztos, hogy csak a képzeletem játszik-e velem.

Girls just wanna have fun

Kép: a szülinapos lány

Reggel hatkor leültem a gép elé, és terveztem és kinyomtattam egy születésnapi üdvözlőlapot Loisnak, mert ma volt a 63. szülinapja. Nyolckor teát hoztam neki az ágyba, és átadtam neki azokat az ajándékokat és üdvözlőlapokat, amelyeket én és Lois rokonai és barátai adtunk.

Sajnos Lois kicsit náthás jelenleg és nagyon fáj a torka. Gyalog átmentem a rendelőbe és időpontot megbeszéltem tíz órára Lois kedvéért az orvosunkkal, aztán továbbmentem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órányit, aztán hazajöttem.

Tízkor Lois elment az orvoshoz, aki azt mondta, hogy csak nátha és más semmi, szóval nincs, miért aggódni. Én pedig gyalog átmentem a faluba, kivettem nyolcvan fontot a falusi bankból (egy fontos érmék formájában: a jövő héten elutazunk Cornwall megyébe két hétre, és az ottani parkoló fizető terminálok csak egy fontos érméket fogadnak el, ami igazán bosszant!). Hazajöttem.

Aztán elkezdtünk csak úgy pörögni és zülleni, mint két tébolyult, felajzott tinédzer. Elmentünk a KFC gyorétterembe és kettesben ebédeltünk: fincsi! Aztán beugrottunk a peremvárosi Boots gyógyszertár-áruházba, mert akartam Loisnak parfümöt ajándékozni, de sajnos kifogyott a kedvenc márkája, vagyis az „Obsession”. Eldöntöttük, hogy holnap a városba megyünk, és ott keressük.

Háromkor értünk haza és felmentünk az emeletre és belebújtunk az ágyba másfél órára, aztán felkeltünk és uzsonnáztunk. Aztán kocsival elmentünk az állatorvoshoz és vettünk bolha elleni szereket a mama macskájának, Pollynak.

Lois az estét a telefonon töltötte, felhívta a rokonait és a barátait, köszönte az ajándékokat és sokáig csevegett: szuperjó nőies csacsogás! Én letelepedtem a nappaliban és tévéztem. Láttam a BBC televiziós csatornán egy dokumentumfilmet, ami a híres független lemeztársaság, az Island Records történelmét vázolta fel.

az álomteraszunk!!!

Kép: az álomteraszunk és a (kiemelt) álomvirágágyaink!!!

Reggel fél kilenctól beszélgettem Ildikóval egy óráig. Három téma volt: a televiziós reklámok hatása; a tévézés, és az olvasás (a mellettük és ellenük szóló érvek): rééémes, borrrzasztó!

Tízkor Rose, a barátnőnk benézett és átadta Loisnak a szülinapi ajándékát holnapra. Hármasban kávéztunk és csevegtünk az ebédlőben. Háromnegyed 12-kor Rose távozott, és gyalog átmentem a mamához. Odafelé menet beugrottam a sarki közértbe és vettem egy vekni kenyeret (magunknak) és egy doboz teát (a mamának). Megérkeztem a mamához, visszahúztam a ház mögé a mama kukáját (ma volt a gyűjtési nap). Leültem a mama gépénél és rendeltem a mama kedvéért egy elektronikus szülinapi üdvözlőlapot az interneten keresztül, amit Lois holnap meg fog kapni emailen. Nincs értelme egy boltban születésnapi üdvözlőlapokat venni a mama kedvéért, mert neki sohasem tetszenek azok, amelyeket kiválasztok. Teát főztem és csacsogtam vele egy órányit, aztán hazajöttem.

Kettesben Loisszal ebédeltünk a kertben, aztán felmentünk az emeletre, és az egész délutánt az ágyunkban töltöttük: azt lehet mondani, hogy igen, megint pátyolgattuk egymást, de nagyon jólesett, mert mindketten koránkelők vagyunk és délután 1-2 óra tájban nagyon de nagyon kezdünk kókadni! Szóval, néha teljesen letaglóz minket a fizikai fáradtság. De nem csüggedni, csak 63 évesek vagyunk, előttünk az élet!!!!!

Négykor kikászálódtunk az ágyból és uzsonnáztunk a kertben. Ötkor Geoff, a barátságos környéki építészünk benézett és átadott nekünk különféle alakú és állagú terasz-burkolásról szóló szórólapokat.

Hatkor Sarah megérkezett a melóból és hármasban vacsiztunk. Kaja után Sarah elrohant a barátnőjéhez, Juliához: akarják gyakorolni egymásra az újonnan szerzett gyógyítási képességeiket - őőőrület! Mi pedig letelepedtünk a nappaliban és tévéztünk. Öregedünk mitagadás!

2009. június 3. szerda

Reggel fél kilenckor gyalog átmentem a mamához: odafelé menet beugrottam a sarki közértbe és egy cseresnyés tortát vettem a mamának. Megérkeztem a mamához, teát főztem és csevegtem vele egy órányit. Hazajöttem.

Délelőtt tízkor „Magyar” Mike megérkezett és magyarul tanultunk. Mike mondta, hogy sajnos nem akar a 2010. debreceni nyári egyetemre járni, mert attól tart, hogy az ő korában „túl intenziv” lenne a debreceni magyar tanfolyam. Mike döntésének fényében nekem is bele kell gondolnom. Egyedül tudnék menni, de nem tudom, hogy elég bátor vagyok-e, vagy sem! De akkor inkább nagyon érdekelné Mike-et, ha lenne rá lehetőségünk, hogy ellátogathassunk Debrecenbe és észak-keleti Magyországra, valamint az Erdélyre is, tehát lehet, hogy csak turisták lennénk, nem tanulók.

Mike távozott, és kettesben Loisszal ebédeltünk a kertben. Kaja után felmentünk az emeletre. Lois belebújt az ágyba, én pedig beszélgettem Ildikóval a Skype-on egy órányit - két téma volt: az első az európai kultúra, és a második a kihaló nyelvek volt (de sajnos kifutottunk az időből): rééémes, borrrzasztó!

Háromkor lecsoszogtunk a lépcsőn és uzsonnáztunk a kerti asztalnál. Megbeszéltünk és kiterveztünk tovább olyan teraszt, amit akarunk építtetni a házunk mögött.

Hatkor Sarah megérkezett a melóból és hármasban vacsiztunk. Kaja után Jeff, a barátságos környéki építészünk benézett Mickkel, a kollégájával együtt, és kifejtettük nekik az új teraszról szóló ötleteinket és a terveinket. Egykét nap múlva Jeff mondja nekünk, hogy mennyibe kerülne: ó jaj! Hátra van a fekete leves!

Sarah közben kiosont az ajtón és elrohant a saját lakásába. Sarah új lovagja, Francis is szeretné építeni az új teraszunkat, és megígérte, hogy olcsóbb lenne, mint akkor, ha Jeff építené!!!! Francis vállalkozó a számítógépes grafika terén, többnyire az építőiparban, és jelenleg nem igazán lendül fel az üzlete a recesszió miatt, így maszek melót is keres.

2009. június 2. kedd

Reggel háromnegyed nyolckor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órányit, aztán hazajöttem.

Tegnap este „Magyar” Mike telefonált, hogy nem tud jönni ma délelőtt, mert problémája van a villannyal a házában, és várja, hogy egy villanyszerelő jöjjön. Ennek következtében tudtam időpontot megbeszélni Ildikóval, és kilenc órakor elkezdtünk egy beszélgetést a Skype-on, a téma nemzeti hagyományok, szokások és mitoszok volt - rééémes, borrrrzasztó!

Tíz órától kertészkedtem, gyomláltam és kapáltam a veteményes kertben. Délután egykor kettesben ebédeltünk a csilli-villi új kerti garnitúránkat használva, aztán felmentünk az emeletre és lefeküdtünk másfél órára. Háromkor kikászálódtunk az ágyból és uzsonnáztunk a kertben, aztán kipróbáltuk megint a tíz tai chi pozíciót. Az orientális tornánk után Lois leült a gép elé és megnézte az emaileit, én pedig maradtam a kertben és gyomláltam és kapáltam tovább.

Este hatkor Sarah megérkezett a melóból és hármasban vacsoráztunk. Kaja után kószáltunk együtt a falu körül, Sarah biciklin, mi pedig gyalog. Kellemes, meleg nyári este volt. Aztán Sarah elrohant a saját lakásába, mi pedig letelepedtünk a nappaliban és tévéztünk.

2009. június 1. hétfő

Reggel negyed kilenckor négyen reggeliztunk, aztán Stephen és Diane elindult a Malvern-hegység felé. Ma este bejelentkeznek egy dél-walesi panzióba. Mi pedig kicsit fáradtak voltunk: nagyon szimpatikus pár Stephen és Diane de mindig elég fárasztó a vendéglátás és mi több, öregedünk mi tagadás! Meghívtunk minket Ausztráliába, de sajnos Lois nem szeret repülni.

Elbúcsúztunk tőlük, aztán gyalog átmentünk a faluba, egy csekket betettünk a falusi bankba a mama kedvéért, aztán továbbmentünk a mamához, odafelé menet beugrottunk a sarki közértbe és vettünk egy pint tejet a mamának. Megérkeztünk a mamához, teát főztünk, és csevegtünk vele egy órányit, majd hazajöttünk.

Ebédeltünk a kertben aztán felcsoszogtunk az emeletre és lefeküdtünk egy órányit. Kettőkor kikászálódtam az ágyból és elkezdtem Ildikóval beszélgetni a Skype-on, a téma globális felmelegedés volt: rééémes, borrrrzasztó! Ildikó találta az interneten erről a témáról szóló angol-nyelvű cikket, amit egy magyar és egy cseh írt, de megjegyeztem, hogy néhány hiba van ebben a cikkben. Háromkor befejeztük a beszélgetésünket, és újra belebújtam az ágyba, és ott maradtunk Loisszal még fél órányit. Lois próbálta eldönteni, hogy mit akar tőlem ajándékba, mert pénteken lesz a 63. születésnapja. Aztán felkeltünk és uzsonnáztunk a kertben. Elkezdtünk kitervezni olyan teraszt, amit akarunk építtetni a ház mögött, de rájöttünk, hogy sok-sok probléma van! Ó jaj!

Negyed hétkor Sarah megérkezett a melóból és hármasban vacsoráztunk. Kaja után Sarah elrohant a salsaórára, mi meg letelepedtünk a nappaliban és tévéztünk.

Stephen és Diane utolsó napja

Kép: (balról jobbra) Lois, Diane és Stephen az Old Farmer's Arms kocsmában

Kép: (balról jobbra) Lois, Stephen és Diane az Old Farmer's Arms kocsma parkolójában

Kilenckor négyen reggeliztunk, aztán fél tízkor Lois, Stephen és Diane kocsival elment a városi templomba: odafelé menet felvették Andrée-t, a francia barátnőnket. Én pedig gyalog átmentem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órányit, és rendeztem a tablettatartó doboz segítségével a mama orvosságát a jövő hétre.

Hazajöttem és szorgoskodtam két órányit a ház mögött, gyomláltam és kapáltam a veteményes kertben. Fél kettőkor érkezett haza Lois, Stephen és Diane és négyen kocsival elmentünk Bishops Cleeve falvába, betértünk az Old Farmer’s Arms kocsmába és ebédeltünk a két vendégünk rovására, mert holnap elutaznak Wales felé.

Fél négykor érkeztünk haza, és teáztunk a ház mögötti kertben és Lois és Stephen családfájáról beszélgettünk.

Este Stephen és Diane becsomagolta két bőröndbe a holmijukat, mert holnap eltávoznak. Nyolckor elmentünk sétálni egyet a falu körül a hegyek lábáig.

Kiruccanás Bathba

Kép: Lois a római fürdő felett, a háttérben a bathi katedrális látszik

Kép: a római fürdő

Kép: Lois és Diane a "The Circle" utcában

Kép: Diane, Stephen és Lois a "The Royal Crescent" utcában

Kilenckor négyen reggeliztunk, aztán kocsival elmentünk Somerset megyébe. Hétágra sütött a nap, tehát sajnos nagy forgalom volt az M5-ösön (óriási torlódás volt Bristol közelében), és az út három óráig tartott (a múltkor csak másfél oráig tartott). Végre megérkeztünk Rosemary-hez, Stephen unokatestvéréhez, és hatan ebédeltünk Rosemary-vel és Andy-val, a férjével a ház mögötti kertben: szuperjó családi csevegés!

Délután háromkor eltávoztunk, és továbbmentünk Bathba. Parkoltunk a folyó közelében és kószáltunk a régi városrészben: megnéztünk a székesegyházat, a római fürdőt, és a sok XVIII. században épült házat és épületet. Este kilenckor érkeztünk haza és totál kidőltünk....zzzzzz!!!!

2009. május 29. péntek

Reggel 7-kor kocsival elmentem a Sainsburysba a szokásos heti bevásárlást végezni magunknak is és a mamának is. Hazajöttem és ide-oda beraktam a mi élelmiszerünket, aztán gyalog átmentem a mamához és átadtam neki a „mama-tápot”, teát főztem és csevegtem vele egy órányit, aztán hazajöttem.

Kilenctól beszélgettem Ildikóval a Skype-on egy órányit, a téma a veszélyeztetett fajok és a globális felmelegedés: rééémes, borrrrzasztó! Zuhanyoztam és azután takarítottam tovább a házat és lomtalanítottam a kertet. Délután egykor egy kis pihenőt tartottam és egyedül ebédeltem a kerti asztalnál: megpróbáltam megenni minden maradék kaját, amit találtam a hűtőben (sikeresen) - fincsi!

Ötkor Lois, Stephen és Diane megérkezett Észak-Angliából és vacsoráztunk a kerti asztalnál. Kaja után négyen sétáltunk egyet a falu és a lóversenypálya körül. Láttuk, hogy a Wychwood zenefesztivál zajlik a lóversenypályán ezen a hétvégén: hazajöttünk és letelepedtünk a nappaliban, régi családi fekete-fehér fotókat néztünk, aztán lefeküdtünk….zzzzzz!!!!

2009. május 28. csütörtök

Reggel háromnegyed nyolckor gyalog átmentem a mamához. Odafelé menet beugrottam a faluba, pénzt kitettem a mama kedvéért a falusi bank előtti automatából. Megérkeztem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órányit, és kitettem a mama kukáját, mert holnap lesz a gyűjtési nap. A mama mondta, hogy Sarah W-nek, a bejárónőjének nagyon de nagyon tetszett a mama csilli-villi új porszívója – hurrá! Hazajöttem.

Kilencórától beszélgettem Ildikóval a Skype-on, a téma „a generációs különbségek” volt: rééémes, borrrrzasztó! Most csak háromnégy hét van Ildikó angol vizsgáiig. A beszélgetésünk alatt a mama telefonált, hogy Polly, a macskája lehányta a konyhában a padlót és az előszobában a szőnyeget.

Tízkor befejeztük Ildikóval a beszélgetünket: kimentem a kertbe és lenyírtam a füvet. Aztán elrohantam a mamához, tisztogattam a konyhában és az előszobában, majd hazajöttem. Egyedül ebédeltem a csilli-villi új kerti garnitúránknál, aztán letelepedtem a nappaliban, és szundítottam egyet a tévé előtt. Dél órakor kitakarítottam és kiporszívóztam a házat, mert holnap tér vissza Észak-Angliából Lois és az ausztrál vendégeink, Stephen, Lois második fokú unokatestére és Diane, Stephen felesége.

Fél hétkor nekiláttam a vacsora készítésének: rántott halszeletek krumplival és paradicsommal – fincsi! Hétkor Sarah megérkezett a melóból és kettesben vacsiztunk a kertben. Kaja után Sarah elrohant a saját lakásába, én pedig letelepedtem a nappaliban és tévéztem.

2009. május 27. szerda

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órányit. A mama mondta, hogy nem tetszik neki az a csilli-villi új porszívó, amit vettem neki tegnap, mert szerinte „túl nehéz” lenne a bejárójának. Bemutathattam neki, hogy az új nem nehezebb, mint a régi. Hazajöttem.

Délelőtt franciaul tanultam, aztán egyedül ebédeltem, aztán két óra körül kocsival elmentem Dianához a U3A (a harmadik kor egyeteme) által szervezett francia társalgási klub kéthetenti találkozójára. Hatan voltunk: II. Shirley, Tina, Gillian, John, Diana és én. (Lois persze még mindig Észak-Angliában van Stephennel, az unokatestvérével és Dianával, Stephen feleségével együtt, I. Shirley gondozta a beteg férjét, Angela Biarritzban van) A francia hajléktalanok kerdéséről beszélgettünk (franciaul, persze).

Hazajöttem, aztán nekiláttam a vacsora készítésének: kolbász, krumplival és borsóval – fincsi! Fél hatkor Sarah telefonált, hogy éppen távozik az irodából és harminc perc múlva itt lesz. Kettesben vacsiztunk, aztán Sarah elrohant a saját lakásába, én pedig letelepedtem a nappaliban, tévéztem, időről időre szunyókáltam vagy beragasztottam sok ezer fotót a csilli-villi új fotóalbumunkba. Hurrá!

2009. május 26. kedd

Reggel kocsival átmentem a mamához, felvettem egy doboz vitamintablettát: a mama akarta, hogy cseréljem a városi bioboltban ezt a dobozt, mert sokkal jobban szeretik kapszula formájában ezek a tablettákat – ó jaj!

Berobogtam a város szélére, parkoltam díjmentesen az utcán – hurrá! Gyalog továbbmentem a városba, beugrottam a Wilkinsonsba, vásároltam két fotóalbumot (Lois megkért, hogy beragasszak egy millió fotót a távolléte alatt) , három doboz autólégfrissítőt (ami „csajozásra ideális” a felirat és a kép szerint, de mégiscsak hihetetlenül büdös már az autónk légtere – lehet kerülgetni a témát, de az a helyzet, hogy undorító!), valamint négy AA-s elemet is (a mama mondja, hogy már nem működik a távírányítója, de persze szokás szerint a 2 kimerült elem ennek az igazi oka: a mama nagyon szereti nyúzni a távírányítóját!!!).

Beugrottam a bioboltba, cseréltem a mama vitamintablettákat. Aztán elrohantam a városi Argosba, 5 tartalék porszívózacskót vettem a mamának, és önmagunknak egy digitális freeview tunert is, majd gyalog visszarobogtam a kocsimba, elment a peremvárosi Argosba, új porszívót vettem a mamának, aztán hazasiettem.

Összeállítottam az előszobánkban a mama csilli-villi új porszívóját, majd kocsival átrobogtam a mamához, átadta a porszívót és teát főztem. Amikor megérkeztem, a mama éppen Dave-val, a barátságos környéki asztalossal csevegtett: Dave azért jött, hogy kijavítsa a mama fészerének a tetejét, de sokkal szívesebben teát iszik. Hazajöttem.

Egyedül ebédeltem, aztán kimentem a ház mögötti kertbe, nyírtam Bobbal, a szomszédunkkal közös sövényekünket, aztán uzsonnáztam a csilli-villi új kerti asztalnál. Öt órakor bementem a konyhába és nekiláttam a vacsora készítésének. Sarah telefonált, hogy hétkor érkezik meg a melóból, tehát természetesen időzítettem hétre a kaját, de sajnos késett Sarah fél órát, így egyedül vacsiztam, aztán felmelegítettem Sarah kajáját, amikor végre megérkezett. Nagyon érdekes!

2009. május 25. hétfőn

Reggel 8-kor gyalog átmentem a mamához, teát főztem, csevegtem vele egy órányit, aztán hazajöttem. Tízkor „Magyar” Mike megérkezett és tanultunk magyarul. Mike beszámolt a mostani ausztráliai útjáról, de nem mutatta meg nekem azokat a digitális fotókat, amelyeket csinált az utazás alatt. Mondta, hogy laptopat akar venni, de a kivánt laptopját rendelni kellett annak a helyi számítógépüzletnek, amit Mike használ. Pénteken megy kivenni.

Mike távozott és egyedül ebédeltem. Kaja után elkezdtem lenyírni a ház mögötti sövényeket, de sajnos csak fél óra után kimerült a sövénynyíró eleme, és abba kellett hagynom ezt a feladatot. Töltésre tettem az elemet, aztán szorgoskodtam a kertben: a konyhaablak alatti csapot használva teletöltöttem két öntözőkanna segítségével a veteményes kertben levő esővízgyújtőt – hurrá!

Egyedül vacsiztam, majd letelepedtem a nappaliban, tévéztem. Megnéztem egy dokumentumfilmet az első európaiakról: a „bennszülött” neandervölgyi emberekkel való kontaktus, a jégkor kezdete, a Törökországban feltalált mezőgazdaság fejlesztése stb...zzzzzzz!!!!!

2009. május 24. vasárnap

Ma még gyengélkedtem egy kicsit, tehát nem sokat csináltam. Fél kilenckor gyalog átmentem a mamához, teát főztem és rendeztem a tablettatartó doboz segítségével a mama orvosságát a jövő hétre, majd hazajöttem. Azután egész nap pihentem, nassoltam és délután napoztam, mert kivételesen hétágra sütött a nap, és elég meleg volt. Alison telefonált, hogy szeretnének három napot nálunk tölteni Eddel és a kisgyerekkel június 5-étől: (Lois születésnapja lesz június 5-én). Este felhívtam Loist, aki mondta, attól tart, hogy nagyon fáradt lesz az ausztrál vendégeink távozása után. Visszahívtam Alisont és megmagyarázta a helyzetet, és ő szokás szerint nagyon megértő és elnéző volt, hála Isten: olyan édes a drága lányunk!

Liz, az unokatestvérem születésnapi bulija

Kép: Liz: Ros, Liz menye (jobbra ülve, kamerával): és Ros két kisgyereke Liz születésnapi tortájával

Kép: a mama kilép a lelkészház ajtaján

Kép: a mama (89 éves) és az ifjúkori barátnője, Beryl (90 éves)

Kép: 1935-ben a Malverns-hegységen: a mama és Beryl

Reggel fél kilenckor négyen reggeliztunk, aztán kocsival elmentem a Sainsburysbe a szokásos heti bevásárlást végezni magunknak és a mamának. Hazafelé jövet beugrottam a mamához és átadta neki a „mamatápot”, aztán hazajöttem. Stephen és Diane közben gyalog elment a városba a vásárlóközpontban kószálni és egykét inget venni, amit Stephen a jövő héti biblia-tanfolyam alatt fog viselni: hallotta, hogy az angliai biblia-tanfolyamokon az öltözködés nem olyan egyszerű, mint Ausztráliában. Kölcsönkért tőlem egy zakót is. Lois felment a fürdőszobába és zuhanyozott.

Elbúcsúztunk egymástől, és én kocsival elmentem Coln St Aldwynsba, egy kis faluba az unokatestvérem, Liz 70. szülinapi bulijára: odafelé menet feltettem a mamát. Lois, Stephen és Diane közben kocsival elment Derbyshire megyébe a 6-napos intenzív biblia-tanfolyamra.

Liz fia, Craig anglikán lelkészpásztor, és a bulit a viktoriánus korszakban épült falusi lelkészházban tartották. Craig házas két kisgyerekkel. Sok-sok rokonunk és barátunk volt jelen, és nagyon jól szórakoztunk. A mama a nagy örömére megtudta, hogy az ifjúkori barátnöje, Beryl is van jelen: hatvan év óta nem látták egymást. Kéthárom óráig szuperjó családi csacsogás tombolt, de sajnos hazafelé rájöttem, hogy kicsit gyengélkedem és gyomorrontásom van. Gyorsan leraktam a mamát a háza előtt, aztán hazarobogtam és totál kidőltem......jaj nekem!!!!

szuperjó családi csacsogás

Kép: Diane, Stephen és Lois a cotswoldi hegységen

Kép: Painswickban Lois kipróbálja a középkori büntetésmódokat

Kép: Kaja után, a Royal Oak kocsma előtt

Kép: az ebédlőben: régi fotókat nézünk (Richard, Peter, Andrew, Pat)

Kép: egy kis fotózás a ház mögötti kertben: Maria, Roger, Richard, Lois, Andrew és Peter

Reggel fél 9-kor Stephennel és Diane-nal négyesben reggeliztünk (a szokásosnál korábban), aztán kocsival elmentünk a cotswoldi hegységre autókázni egyet. Beugrottunk egy szép kis faluba, Painswickba és kószáltunk a keskeny utcákon. Hazajöttünk.

Délben más rokonok megérkeztek: Peter, Pat és a fia, Andrew: Richard, Roger és Maria. Fél kettőkor tízen gyalog átmentünk a Royal Oak kocsmába és ebédeltünk. Fél négykor hazajöttünk és uzsonnáztunk a ház mögötti kertben. Fél négykor sajnos Richardnak, Rogernak és Mariának távozni kellett, mert Richardnak vissza kellett repülni Dublinba. Hétkor heten vacsoráztunk, aztán Peter, Pat és a fia elmentek a panziójukba, ami a lóversenypályához közel van.

Egész nap sok-sok szuperjó családi csacsogás volt, és sok-sok régi fekete-fehér fotót néztünk. Fél tízre mindketten hullafáradtak voltunk, és korán lefeküdtek. Stephen és Diane sajnos még az Ausztráliából való hosszú repülőút és az időeltolódás okozta fáradtságban szenvedett.