Végre meleg van otthonunkban

Reggel 8-kor átmentem gyalog a mamához. Teát fôztem, aztán nekiláttam felszerelni a mama új router-t, amit megkapott a múlt héten az AOL-tôl. Három órás munka után, sikerült instállalniom a router-t, és bejelentkezniem az AOL-be. Mindkét esetben új jelszavakat kellett kérnem az AOL helpline-tól ! De nem sikerült hozzáférnem a mama emailekhez. Frusztráció a köbön!!! De 3 óra után kimerítô voltam, és eldöntöttem, most abbahagyom, holnap folytatom a kísérletet.

Hazajöttem. Láttam, hogy a gázszerelôk még szorgoskodtak a házunk minden szobájában, folytatták az új gáz-cirkó beszerelését. Ebédeltük a tegnapi kínai étel maradékát. Fincsi!

Ebéd után ismét kucorogtunk és kuporodtunk a nappaliban (magzati pózban, de csak szellemileg, nem fizikailag). Lois leült a gép elé, a családfával kapcsolatos kutatásokat végzett, én pedig még egy fejezetet olvastam a magyar nyelvû regényembôl, a Hotel Bali-ból.

Délután 5-kor a gázszerelôk távoztak, és egyedül voltunk. Be volt szerelve az új cirkó, és végre melegünk volt, hála Isten. Vacsoráztunk kettesben. Ma este a Sarah otthon vacsorázik.

az új fali cirkó beszerelése: „chocolate and chick-lit"

Képek: a régi cirkó halála, az új születése

Minden terv szerint alakult ki, és a Sarah a lakásában töltötte az éjszakát. Havazott az éjjel, reggelre kb. 5-7 cm-es (2-3 hüvelykes). Közel 8:45-kor felmentem az emeletre a vendégszobába, leültem a gép elé, és készültem az Ildikóval való beszélgetésünkre.

Sajnos pontosan 9-kor a gázszerelő kopogott a vendégszobaajtón, és abba kellett hagynom a Skype-hívást.

A gázszerelő, aki fél órával előbb érkezett, elárulta, hogy fel kell emelnie a padlódeszkákat 2 hálószobában, és ezért némelyik bútort át kell tolnunk az egyik szobából a másikba. Sőt le kell szerelnie polcokat a konyhában, tehát elkezdtük Lois-szal a lábasokat stb levenni a polcokról és a mosókonyhába berakni, és tettünk-vettünk a ház körül azért, hogy a gázszerelő el tudja kezdeni a munkáját. Kár, hogy nem említette ezeket a részleteket, amikor nekünk telefonált a múlt héten.

Reggel óta egész nap sürgés-forgás van az egész házban - rémes!!!! Es egész nap a fúrók hangját halluk. Egyelőre vezetékek, kábelek szerteszét, teljes zűrzavar, szőrnyű rendetlenség van az egész házban! Nem tudunk koncentrálni semmire! Nincs víz a csapban, központi fűtés sincs. Ó jaj! A harmadik világban élünk !!! Áttettük az ebédlöre a mikrót, az utolsó civilizáció- fellegvárba! Két kész mirelitételt ebédeltünk. Nekünk egész nap a fellegváron belül kuporogni, a fűtőtest fölé magzati pózba kucorogni kellett.

Lois leült a gép elé, a családfájával kapcsolatos kutatásokat végzett. Én pedig még egy fejezetet olvastam a magyar (női) regényemből (a csajos irodalom, vagyis „chick-lit"-típusú regényemből, ahogy mondjuk angolul). Mindketten csokit ropogtattunk, hogy vigasztaljuk magunkat. „Chocolate and chicklit".

Azért jött el a gázszerelő, hogy felszerelje az új gázcirkót. A régi több, mint 30 éves: nem volt baj vele, jól működött, és jól szolgált minket az évek során, de sajnos „a végét járja" a gázszerelő szerint. Persze félünk, hogy az új rosszabb lesz – pesszimisták vagyunk !!!!

Este 7-kor a Sarah érkezett melóból. Még nem volt gázellátásunk, és túl hideg volt étterembe kimenni, így egy kínai elvihetô ételt vacsoráztunk, amit telefonon rendeltünk. Aztán Sarah hazament a saját (már kijavított) kocsijával.

Robert Louis Stevenson emléktáblája, emlékek Buddy Holly-ról

Kép: Diana, a francia társalgási csoportunk vezetôje áll az alatt az emléktábla alatt, amit a férje avatott a franciaországi Grez-ben.

Reggel 8-kor a Sarah elindult melóba. Kivette a cuccait az autójából, mert holnap egy redditch-i szervizbe megy, kijavítatja a hátsó lökhárítót. A szerviz át fog adni neki a nap során egy ingyenes bérautót.

Délelôtt tízkor átmentünk kocsival (nagyon csúszósak és veszélyesek ma a járdák) a mamához, teát fôztünk, vele csevegtünk egy órát. A mama levelet megkapott ma az AOL-tôl, ami az új jelszavát tartalmazza, így pár nap múlva felszerelhetem az új router-t stb. Hazajöttünk.

Megcsináltuk a francia házi feladatunkat: lefordítottuk angolra a skót íróról, Robert Louis Stevenson-ról francia cikket, amit a francia társalgási csoportunknak a vezetôje, Diana nekünk küldött. Ezt a cikket Diana férje írta, miután emléktáblát avatott abban a franciaországi faluban, ahol Stevenson lakott 1875-76-ban számos angol-szász festôvel együtt.

Ebédeltünk, aztán elmentünk kocsival Diana-hoz a franciaórára. Odafelé menet, felvettük Angelá-t: összesen heten voltunk, Lois, Angela, I. Shirley, II Shirley, Diana, Tina és John. Nagyon jól szórakoztunk. A legközelebbi találkozóra nekem rövid elôadást elkészíteni kell a francia kötômódról: segítség!!!!

Este fél 7-kor a Sarah érkezett melóból a bérautójával, és vacsoráztunk hármasban. Eldöntötte, hogy mától a saját lakásában alszik, mert majdnem tiszták már az utak. Figyelmeztettük, hogy újra havazni fog hajnalban a meteorológia szerint, de azt mondta, hogy neki mindegy! Az ifjúság vakmerôsége!

Este letelepedtünk a nappaliba, tévéztünk. Láttunk egy BBC dokumentumfilmet, a téma: Buddy Holly, a szemüveges amerikai énekes, aki ötven évvel ezelőtt (1959. február 3.-án) meghalt egy repülőszerencsétlenségben.

Az ebédlőnk most már a Sarah ideiglenes „irodája”!

Kép: a Sarah „irodája”

A Sarah felkelt, és eldöntötte, hogy nem megy ma melóba, inkább itthon dolgozik. Elfoglalta az ebédlőnket, és az ott lévõ legjobb számítógépünket, valamint a telefonunkat (szóval az ebédlőnket a „saját irodájává” tette!!!) !!! Kussolnunk is kell az ebédlő közelében !!!

Reggel 9-tól beszélgettem angolul Ildikóval a Skype-on keresztül. A téma: a „kultura” fogalma a történelem során. (lásd alul)

A hívás után átmentem gyalog a mamához. Egy kicsit csúszósak még a járdák: óvatosnak kellett lennem! (megjegyzendô, hogy Ildikó mostanában nekem azt magyarázgatja, hogy mi a különbség az „óvatosnak/boldognak stb. lenni ” és az „óvatos/boldog lenni” kifejezés között!). Teát főztem, felfordítottam a mama matracát, beállítottam a mama ébresztőóráját (holnap reggeltől már nem 6-kor, hanem fél 7-kor fog ébredni (a rádiós hírrel – rééééééémes gondolat!!). Vele csevegtem egy órát, aztán hazajöttem.

Hármasban ebédeltünk. A Sarah azonban dolgozott tovább az ebéd alatt: ez aztán a „working lunch” (a munkaebéd)!!!!

A mai Skype-hívás összefoglalása: Persze eredetileg egy latin szó volt a „kultúra” szó, és a jelentése csak az volt, hogy „művelés”: legyen az a föld művelése, legyen az a gyerekek vagy a diákok művelése.

Este 7-kor vége volt a Sarah munkanapjának és vacsoráztunk hármasban. Holnap délelőtt a francia házi feladatot végeznem kell: ma délután újra és újra nekirugaszkodtam, de sajnos nem sokat haladtam. Ó jaj! Holnap délelőtt az utolsó esélyem!

A XVIII. században a „kultúra” mindent jelentett, ami felidézte Európát és az európai életmódot, nem csak a müvészetet, hanem a technológiát, a tarsadalmat, a jogi rendszert is tartalmazta. Mindez a kultúrát jelentette, és ez különböztette Európát a nem fejlett országoktól. (a kultúra kontra a „barbarizmus”)

A XIX. században némelyik embernek már nem tetszett a technológia és a modern élet bizonyos oldalai. Ebben a korszakban a kultúra fogalma elkezdte kizárólag a szellemi elemeit jelenteni: a művészek stb. (a kultúra kontra a „civilizáció”). Így kétszáz év során egyre visszavonult és zsugorodott a kultúra fogalma.

Végül a kultúra elkezdte csak a „magasröptű kultúrát” jelenteni: kizárta a „tömegkultúrát”, azaz azokat a dolgokat, amelyek az átlagos embert érdekelték. (a „magas kultúra” kontra a tömegkultúra vagy a népszerű kultúra).

A XIX. század közepétől a tudósok (antropológusok, szociológusok stb) a „kultúra” más fogalmait is bevezettek: nem csak az európaiaknak, hanem a „primitív embereknek is” van a sajátos „kultúrája”. Még a primitív kultúrák is meglepően bonyolultak. Egyesnek a kultúra szó nem csak a művészeket, hanem az emberek összes tevékenységét is tartalmazza. Másoknak minden társadalmon belül több kultúra (vagy szubkultúra) is együtt létezik: pl az ifjúsági kultúra stb. Minden egyénnek is van a sajátos „kultúrája” vagy „szubkultúrája”: ezt az egyéni szubkultúrát az ember öltezetének a stílusa, a kedvenc zenéje, a kedvenc könyvei, a kedvenc filmjei stb definiálják.

He Came In Through The Dining-Room Window

Kép: a veteményes kertünk: a tavaszi káposzta, a spenót, a kellbimbó, a pasztinák, az egres, a fekete ribiszke, a málna és a szilvafa alszik békésen a hó alatt.

Havazott az éjjel. Reggel 8-kor a Sarah elindult melóba: a kollégája, Mark, aki innen gyalog 5 percre lakik, mondta, hogy szívesen elviszi.

Délelőtt 10-kor „Magyar” Mike érkezett, és magyarul tanultunk. De mégis szokásosnál rövidebb ideig maradt, mert ismét esett a hó, és attól félt, hogy egyre csúszósabb lesz az út.

Hazafelé menet, Mike letett engem a szerviz elé. Öt száz fontot fizettem hitelkártáyaval és hazavezettem a Sarah kocsiját. A Sarah át fogja utalni a pénzt a neten keresztül az ő bankszámlájából az én bankszámlámba.

Tizenegykor leültünk a számítógép köré, és a “házi vezetôségi csapat” heti találkozóban vettünk részt (kettesben). Kisebb dulakodás tört ki, amikor mindketten megpróbáltuk egyszerre elfoglalni az elnöki széket. Felsoroltuk azokat a feladatokat, amelyeket végezni kell, és eldöntöttük, hogy mik a céljaink a jövô hétre, azaz pontosan mit akarjunk elérni vagy teljesíteni a legközelebbi találkozó idejére. Ahogy mindig, kicsit rémes volt a feladat-lista hossza.

Átmentünk gyalog a mamához, teát főztünk, egy órát vele csevegtünk. Hazajöttünk és ebédeltünk ketten. Az ebéd után Lois leült a gép elé és ellenőrizte az emaileket.

Én pedig nekiláttam áttekinteni a francia nyelvű cikket, amit le kell fordítani franciára a szerdai franciaóránk előtt. A téma: azok a hónapok, amelyeket a skót író, Robert Louis Stevenson Franciaországban töltött egy nagy házban néhány angol-száz és francia művész tarsaságában, amikor a húszas évei derekán járt. Ennek az elménynek következtében Stevenson tudott párhuzamokat vonni egy festő élete és egy író élete között, és eldöntötte, hogy író lesz. A élete szerelmével, Fanny Osbourne-nal is ismerkedett meg először Franciaországban ezekben a hónapokban. Fanny két gyerekes férjes amerikai nő volt: Stevenson megérkezett a házba egy kis kiruccanás után, és átugrott az ebédlő (nyitott!) ablakán: beleszeretett első pillantásra Fanny-ba, aki ott ült az asztalnál a többi művésszel. Nemsokára szeretők lettek.

Este fél 7-kor a Sarah hazaért melóból (a kollégája, Mark hazavitte). Vacsoráztunk hármasban. Még esett a hó, és megint nálunk tölti az éjszakát. Lehet, hogy holnap itthon fog dolgozni, ha csúszósak maradnak az utak.

Lenyúzott madárpár, elnyűtt házaspár!

Reggel 9-tól beszélgettem Ildikóval a Skype-on keresztül. Ildikó sokkal jobban van, és angolul beszéltünk. A téma: a debreceni egyetem angol irodalom kurzusának bevezetési előadásjegyzetek (szóval folytattuk a múlt vasárnapi beszélgetésünket. (Lásd alul)

Lois kőzben elment kocsival a templom, és én szorgoskodtam a konyhában, készítettem az ebédet: sült bárányhús sült krumplival, káposztával és karfiollal, gyümölcslé. Mindeközben lomtalanítottam és kiporszívoztam a házat.

Délután egykor Lois hazaért a templomból: hazafelé jövet felvette a mamát. Hármasban ebédeltünk. Az ebéd után letelepedtünk a nappaliban, teáztunk és csevegtünk.

Háromkor hazavittem a mamát, és nekiláttunk a fogolyokat lenyúzni a mosókonyhában: a fejet és a lábujjat levágni, a hasat meglékelni és kinyitni, a belsejét kivenni, megmosni stb: tollak, lábak, fejek, szárnyák szerteszét! Nem kellemes munka, de állhhatatosan kitartottunk, hogy ne hiába haljanak meg a madarak! Szerencse, hogy használhatjuk most már az új hozzáépített mosókonyhát és az új mosogatót, ha efféle kellemetlen munkát végzünk.

Este 6-kor szorgoskodtam a konyhában, készítettem az uzsonnát: szalámis- és uborkás szendvics paradicsommal és salátával. Lois közben berakta a mélyhűtőbe a két lenyúzott fogolyt. Hétkor a Sarah telefonált, hogy akart kéthárom éjszakát nálunk tölteni, mert havazni fog ezen a héten a meteorológia szerint. Fél 8-kor elmentem kocsival a Sarah lakásába és hazavittem. Sarah hajat most, mi pedig TOTÁL KIDŐLTÜNK....ZZZZZZZZ!!!!!!!

A ma reggeli Skype-hívás: először egy kicsit az angol irodalom tantárgy történelméről beszélgettünk. Tudajlonképpen ennek a tantárgynak nincs hosszú történelme az angolnyelvű országokban. Az irodalom első professzorát csak 1828-ban nevezték ki (Londonban).

Az irodalom tantárgyat eleve humanista tantárgyának tekintették, amely emberiségessé (szelídebbé, jobbá) tette és kifinomította a diákot. Az irodalom tantárgy szellemi hatásait hangysúlyozták. A tantárgynak nem csak humanista, hanem individualista oldala is van. A „Dead Poets Society” amerikai filmben Robin Williams olyan iskolatanárt alakított, aki szokásostól eltérő módszerek használatával segít a diákainak a saját egyéniségét és a saját vágyait és törekvéseit felfedezni, és, ahol kell, ellenállni a szülei igényeinek. Az irodalom tanulmányozásán keresztül még az a gyerek, aki magát jelentéktelennek tekintette, elkezdi azt hinni, hogy értékes lény.

Más témák: az oktatási helyzetben a tanárnak van „hatalma”, a diáknak nincs, mert diáknak a tanár segítségére és értelmezésére van szüksége. Tehát az irodalom tantárgy hatalmas szerszám, amit lehet használni azért, hogy elterjeszék valamelyik értékrendnak, nemezeti azonosságnak, nemi azonosságnak a fogalmát stb.

Az angol irodalom tantárgy tulajdonképpen a volt kolóniákban kezdődött el. A XIX. században az angoloknak küldetésük volt oktatni és civilizálni az afrikaiakat és az indiaiakat. Indiában az angolok kényszerítették angol irodalmat tanulni azokat az indiaiakat, akik akartak az indiai közszolgálatnál dolgozni. Bizonyos fokig ezt a politikát Angliában is követték, mert hasonló módon a munkásosztályt is akarták oktatni és „civilizálni”.

Végül az irodalmi kánon fogalmáról beszélgettünk. Ez a kánon alaposan kivizsgálja a több múlt századokban írt műveket és a legjobb, „legfontosabb” kőnyveket, verseket, színdarabokat kiválasztja, azaz azokat a műveket, amelyeket az fontos, hogy a fiatalok megismerik és tanulják. Persze ez a kánon csak felfogás kérdése, de van általános egyetértés az irodalmi berkekben a kánon legtöbb tagjai kapcsán.

két fogoly

Reggel 8-kor elmentünk kocsival a Sainsburys-be a szokásos heti bevásárlást végezni magunknak és a mamának. Hazajöttünk. Aztán átmentünk gyalog a mamához, és neki átadtuk a kajáját. Teát főztünk, egy órát vele csevegtünk. Hazajöttünk.

Délelőtt 11-kor Lois leült a gép elé, ellenőrizte az emaileket. Aztán (guggolva - grrr!!!) zuha nyoztunk. Ebédeltünk, közben Bob, a szomszéd felcsengetett, átadott nekünk két fogolyt (madarat), amit lőtt tegnap (pénteken). Nem volt időnk lenyűzni, sem semmi mást csinálni, tehát felakasztottuk a mosókonyha falán a 2 madarat, aztán elmentünk kocsival Bristolba, mert a egyház/szekta délnyugat-angliai bizottságának a háromhavonkénti találkozóját ma délutánra beütemezték, és Lois teljes tagja a bizottságának. A találkozót a dél bristoli templom tartották, én pedig maradtam egyik hátsó ülőhelyen a találkozó alatt, közben olvastam egy fejezetet a „Hotel Bali” címú magyar regényemből, és közben zöld teát szürcsöltem / kortyoltam. Elvégre művelt ember vagyok!

Este fél 6-kor hazaértünk és kettesben vacsoráztunk. Nagyon-nagyon fáradtak voltunk, Lois nem akarta lenyűzni ma este a madarakat, tehát áttettük a kamrába, mert ott nagyon-nagyon hideg van, és letelepdtünk a nappaliban, tévéztünk . Totál kidőltünk...zzzzzzz!

Én csak azt kívánom, hogy én egy légy tudjak lenni a falon

Reggel 8-kor a Sarah parkolta a kocsiját a ház előtti felhajtóra, aztán benézett hozzánk. Kivette az uzsonnatáskát, aztán átment gyalog a kollégá-hoz, Mark-hoz: Mark ma melóba elviszi. Harminc perccel később én vezettem a Sarah kocsiját a szervizhez, mert a fékkel és a kuplunggal van probléma. Ó jaj!

Reggel fél kilenctól beszélgettem Ildikóval a Skype-on keresztül. A téma: Mécs László: A királyfi három bánata (lásd alul)

A Skype-hívás után átmentünk gyalog a mamához. Tegnap egy számla érkezett a mama ügyvédjétől, majdnem hatszáz fontot kell fizetni. Kértem a mamától, hogy aláírja egy levelet: ezt nekem sürgösen küldeni kell a Leeds LTP-nek, mert minél előbb a mamának pénzt kivenni kell ahhoz, hogy fizesse az ügyvéd számláját. Teát főztünk, vele csevegtünk egy órát. Hazajöttünk.

Hazafelé jövet, betértem a postára, megpróbáltam bedobni a mama levelét (különös küldeményt használva), de az eladó mondta, hogy nem helyes a LTP címe. Frusztráció a köbön! Hazaértünk, és telefonáltam az LTP-nek, szereztem a helyez címet.

Ebédeltünk, aztán a barátnőnk, Patricia felvette Lois-t, és ketten elmentek Patricia kocsijával a Bath Road vásárlóközpontba teázni, és a Patricia férjével, Tom-mal kapcsolatos problémákkal csacsogni. Én csak azt kívánom, hogy én egy légy tudjak lenni a falon (ahogy mondani szokás angolul), de türelmesnek kell lenni: várom Lois beszámolóját !!!

A Sarah felhívott: sajnos a szerviz telefonált, hogy a Sarah kocsija nem lesz kész hétfő előtt. Azt kértem, hogy letegyek húsz fontot a bankszámlájába (valamiféle számlát kell fizetni, és még nem érkezett a bankszámlájába a hó végi fizetési csekke.)

Átmentem gyalog a faluba, betértem a bankba, letettem húsz fontot a Sarah bankszámlájába, aztán beugrottam a postára, ez alkalommal sikerült bedobni a mama levelét.

Délután négykor Lois hazaért, és uzsonnáztunk kettesben. Este fél 7-kor a Sarah érkezett melóból, és hármasban vacsiztunk: hamburger... hurrá!!!

u.i. Mécs László: A királyfi három bánata

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot / Messiás-mutató különös csillagok, / csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.

Az elsô versszakban Mécs László azt mondja, hogy csak normálisnak tûnt a születése. A külünös csillagra, a Messiásra való utalásnak persze az a célja volt, hogy Jézus születését felidézze. A három király, a napkeleti bölcsek, követték a fényes csillagot, ami látszott az égen, és a csillag vezetésével érkeztek Betlehembe, ahol Jézus született. A versszak a „királyfi vagyok” szavakkal fejezôdik be, ami a vers címét felidézi.

A többiek láttak egy siró porontyot, / de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, / mintha babusgatná a szép napkorongot.

A 2. verszakban azt mondja, hogy az anyja kivételével mindenki csak egy siró babát látott. De az anyja rakta rá a pólyarongyot: a pólyarongyra való utalás is Jézus születését felidézi. Az anyja a kezében babusgatja a kis Lászlót, mintha az valami nagyértékû tárgy volna, pl ékszer, vagy valami csodálatos és fényes, mint a napkorong, azaz az anyja szemében. A többiek számára, a baba csak valami bosszantó, hangos poronty!

Maga adta nékem édessége teljét, / úgy ajándékozta anyasága tejét, / hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.

A 3. versszakban azt mondja, hogy az anyja az egész édességét öntötte belé. A gyerek szoptatása egy konkrét szókép: az anya a tejét ad a babának / a csecsemônek, de a költô ezt egy absztrakt módon értelmezi a szoptatást: azt mondja, hogy a szoptató anya az egész édességét adja a gyereknek. Az anya célja az, hogy a gyerek, amikor felnô majd, a földnek tetszik. Én kicsit furcsának találtam ezt a kifejezést. Sejtem, hogy amikor a költô a földrôl beszél, akkor a világról van szó, valamint az emberiségrôl. Lehet, hogy itt is van a Messiásra való utalás. Mindenesetre azt akarja, hogy a világ szeresse a fiát.

Isten tudja, honnan, palástot keritett, / aranyos palástot vállamra teritett, / fejem fölé égszin mosolygást deritett.

Kicsit nehéznek találtam ezt a versszakot, de Ildikó megmagyarázta. Az anya nem gazdag, így nem valóban fényes ruhával (aranyos palásttal) felöltözteti a kisbabát, de az anya szemében tényleg különös a baba ruhája, mert tényleg különös maga a baba. Az anya mosolyogva lehajol a baba fölé és felvídíti a mosolyával és a szeretetével.

Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat, / ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat, / mint királyi ember királyi urának.

Nem tudom, hogy hány éves volt a költô, amikor írta ezt a verset, de olvastam, hogy felnôttként pap lett. Persze a pap életének egyedülálló oldala van, és úgy látszik, hogy az anyja javította ki az ingeit, a ruháit, fôzte a vacsorát. Újra megjelenik a versben a király vagy a királyi ember szóképe. De elsôsorban a költô azt is akarja mondani, hogy az anya anya marad még akkor is, amikor felnôtt a gyereke. Sôt ebben az esetben a fia nem nôsül meg, így különösen szoros marad az anya-fiú kapcsolat. Nem házas a fia, tehát semmi feleség-anyós viszály sincs!

Amerre én jártam, kövek énekeltek, / mert az édesanyám izent a köveknek, /szive ment előttem előre követnek.

Nem értettem ezt a versszakot. Elöször nem voltam biztos, hogy mik ezek a kövek. Ildikó megmagyarázta, hogy ezek a kövek elsősorban az élet útján váró problémákat és gondokat megjelenítik. Az anya szíve megy követként a fia előtt, és üzeni ennek a köveknek, hogy énekeljenek a fiának, azaz, nem akadályozzák őt. Ildikó megmagyarázása után, rájöttem, hogy milyen hihetetlenül szép szókép ez.

Amig ő van, vigan élném a világom, / nem hiányzik nekem semmi a világon, / három bánat teszi boldogtalanságom.

Ebben a versszakban azt mondja, hogy amig az anyja él, örül a világnak és az életének. Minden megvan, ami kell. De itt elôször azokat a bánatokat felidézi, amelyek a vers címén vannak.

Az egyik bánatom: mért nem tudja látni / egymást a sok ember, a sok-sok királyfi, / úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?

Ebben a versszakban az elsô bánatát fejezi ki. Minden férfinak az anyja a fiát királyfinak tekinti, de ezek a férfiak királyfinak nem tekintik egymást. A költô a tipikus anya szeretetét felidézi azért, hogy az universzális szeretetet hirdesse. Kesereg a világ levô gyûlöleten, a szeretet hiányán.

A másik bánatom: hogyha ő majd holtan / fekszik a föld alatt virággá foszoltan, /senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.

Ebben a versszakban a költô a második bánatát fejezi ki. Elképzeli, hogy az anyja meghalt és virággá válik a sírjában. Azt mondja, hogy ezzel a halállal meghalt az egyetlen ember is, aki a költôt királyfinak tekintette.

Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna, / minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna: / kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.

Ebben a versszakban a költô elképzeli, hogy kamatot fizet azért a szeretetért, amit az anyja felé mutatott. A költô azt mondja, hogy egy millió gyémánt (azaz a csillagok) és egy millió gyöngy nem lenne elég. Felbecsülhetetlen kincs az anya szerete.

Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna / s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna, / az én köszönetem igy is kevés volna.

Ez bonyolult szókép, de az világos, hogy a költő azt mondja, hogy a köszönete nem lehet elegendô. Elképzeli a költô, hogy minden folyó átfolyik a lelkején, és a lelkejében ezer hála-malom mûködik, de mégis nem elég. Nem egészen értettem a zsoltár szóképét, de Ildikó megmagyarázta, hogy a sok-sok zsoltár az anya temetését felidézi.

Hogyha a föld minden szinmézét átadom, / az o édességét meg nem hálálhatom, / ez az én bánatom, harmadik bánatom.

Az utolsó versszakban, a költô a harmadik bánatát fejezi ki: a föld egész édessége nem egyenlô az anyja édességével. Tehát nem hálálhatja.

Megjegyeztem, hogy egészben véve nagyon szép és megható vers ez. Egyesek mondják, hogy az a szeretet, amit az anya érez a gyereke iránt, a legerôsebb szeretet a világban. Az anya szempontjából, a gyerek az ô méhében kezdte az életét, és 9 hónapig élt és mozgott benne.

Azt is mondják azonban egyesek, hogy az anya-fiú kapcsolat kicsit különbôzik az anya-lány kapcsolattól. Az anya nagyon-nagyon szereti a lányát de ritkán bálványozza. Elvégre a lány hasonlít az anyához. És az anya tudja, hogy a lánya is egyszer anya lesz, olyan mint ô maga.

Az anya-fiú kapcsolat azonban egészen más. Az anya gyakran bálványozza a fiát. Azt gondolja, hogy egyszer nagy ember lehet, nagy politikus, nagy mûvész, egy messiás.

Persze az anya szereti a lányát, nagyon-nagyon szereti, de húsból és vérből való embernek, a fiát viszont néha istennek tekinti.

a mosógépfiókok! te is nem imádod?!!!!

Reggel 9-kor átmentem gyalog a mamához. Akartam az új AOL router-t felszerelni, sőt a mama mosógépét is lecsekkolni, mert úgy néz ki, probléma van a fiókkal. Sajnos rájöttem, hogy még nem érkezett a mama új jelszava: a második levelet várja még az AOL-től. De teát főztem és és bütyköltem a mosógépfiókat, ami mellesleg nagyon-nagyon penészes volt. Egy órát vele csevegtem. Hazajöttem.

Aztán 2 órát töltöttem azzal, hogy rendbe hozom a levéltartókat, amelyek csordultig tele voltak levelekkel, levélszeméttel, papírokkal, szórólapokkal stb. Irattárba helyeztem a kevés fontos dolgokat, a többieket (a nagy részét!) a szemétládába dobtam/hajítottam. A nagyon-nagyon régi (sárguló!!!!) dokumentokat a padlásba tároltam. Megtaláltam 2 fontos dokumentot, amit elhánytam. Hála Isten! Ó öröm, öröm!

Ketten ebédeltünk, aztán Lois elment kocsival a városba, mert ma délután az U3A (harmadik kor egyeteme) által szervezett énekórára sor kerül a varosi könyvtárban. Én leültem a gép elé és ellenőriztem az emaileket és kotorásztam a neten. Délután fél 5-kor Lois hazaért és ketten uzsonnáztunk. Fél hatkor vacsiztunk kettesben, mert ma este nem ugrik be hozzának a Sarah: biliárdozik ma este egy városi kocsmában Mark-kal, a legjobb barátnőjének, Sam-nak a ferjével együtt.

a kukások túljártak az eszemen, a galádok!

Kép: grrrrr! a kukások miért jöttek félórával korábban ma reggel, mint eddig? A galádok!!!!

Reggel fél 7-kor: a kukások egy félórával korábban jöttek mint eddig, és rájöttem, hogy nem tettem ki a kukát tegnap este. Grrrrr!!!

Reggel 9-tól beszélgettem Ildikóval a Skype-on keresztül. A téma: Csokonai Vitéz Mihály “jövendölés az első oskoláról a Somogyban című verse. (Lásd alul). Ildikó még mindig influenzas, szegény, de nagyon bátor, és az eltökélt szándéka, hogy ne halassza későbbi időpontra a beszélgetésünket.

A Skype-hívás után, Lois elment kocsival Muriel-hez 12 barátnővel teázni (a templom tagjaival). Én pedig szorgoskodtam és forgolódtam a konyhában, készítettem az ebédet. Délután fél egykor Lois hazaért, és ketten ebédeltünk. Az ebéd után Lois leült a gép elé, ellenőrizte az emaileket, aztán a családfával kapcsolatos kutatásokat végzett. Én pedig átmentem gyalog a mamához, kitettem a mama kukáját (mert holnap az ő gyűjtési napja), teat főztem, vele csevegtem, aztán haza. Hazavittem a mama új AOL router-t, amit a postás ma hozott a mamához. A mama 2 héttel ezelőtt véget vett a BT-vel kötött szerződését: problémái voltak a BT internetes kapcsolattal. Ma este csendesen lecsekkolom itthon az új AOL router-rel kapcsolatos utasításokat. Lehetetlen koncentrálni a mamánál, mert szokott állandóan locsogni, és egyáltalán nem tehetek róla!

Uzsonnáztunk kettesben az ebédlőben. Este fél 7-kor a Sarah érkezett, és vacsoráztunk hármasban.

u.i. Csokonai Vitéz Mihály: Jövendölés az első oskoláról a Somogyban

Megjegyeztem, hogy minden versszak 13 sorból áll: a sorok rövidek, és ennek következtében elég dramatikus és erős hangvétele van. A 13. sor nem rímel, ami nagyon dramatikussá teszi. A vers hangulata elég aggresszív, de a szánalom is benne érezhető, azaz a megye lakosai iránti szánalom.

A költő azt mondja, hogy a tudomány egy morzsája sincs a megyében. “Csak kanásznak termett a somogysági paraszt”. De dühös a költő, mert senki sem vette észre, hogy milyen szánalmas és magányos hely Somogy megye. Sok jó ember vad emberré vált az oktatás hiánya miatt, és sok derék polgár bűnözőnek lett.

“Dudva lenne dudvák közt az ananász”: érdekes szókép! A lakosok tudatlanak, de ezért ki a hibás – megkérdezi Csokonai. Ildikó megjegyezte, hogy a költő a nemességet vádolja, bár nem kifejezetten.

Sertéspásztor vagy kádár vagy betyár a tipikus somogyi. A költő dühös, de szánalmat is kifejez, mert a parasztok képtelenek külső segítség nélkül megoldani a helyzetet. Debrecent és (Sáros)patakot olyan városnak minősíti, amelyekben rengeteg gazdag és művelt ember lakik. Debrecen és Sárospatak messze van Somogy megyétől (nem csak fizikailag, hanem szellemi értelemben is: más bolygón laknak a debreceniek).

Somogy megyében senki nem lesz sem gazdag sem hires. Senki nem lesz költőnek, művésznek. És keveset keresnek a helyiek. A pénzt amit keresnek, azt csak azért használják, hogy tudjanak bort készíteni vagy állatokat tenyészteni vagy etetni. Nem törődnek a debreceniek és a sárospatakiak ezzel a szegénység, nem törődnek az oktatás hiányával. De a vers egy optimistább hangvételével fejeződik be: “de tán jő oly idő, melyben nékünk a vidékünk új Helikon lesz.” Persze csak jövendölés ez, még nem létezik az első iskola, csak álom.

Nagyon élveztem ezt a verset, ami 2 angol versre emlékeztetett engem: Thomas Gray “Elegy in a Country Churchyard” című versére, és William Blake “Jerusalem” című versére.

Ha én rózsa volnék....a közönsége énekelje

Kép: Koncz Zsuzsa megengedi, hogy a közönség énekelje az utolsó versszakot....

Reggel 8:45-tól beszélgettem Ildikóval a Skype-on keresztül. Tegnap este emailezte, hogy influenzás, nem biztos, hogy tud-e beszélni vagy sem, de a végén minden terv szerint alakult, és egy órát csevegtünk.

Az első téma: Petőfi Sándor: A puszta, télen (utolsó 2 versszak), a második téma: Bródy János: Ha én rózsa volnék. Lásd alul.

Tízkor „Magyar Mike” érkezett, és magyarul tanultunk. Elolvastunk két fejezetet a magyar nyelvtankönyvünkből, aztán kicsit csacsogtunk magyarul. Megkérdeztem Mike-tól, hogy mit csinált az elmúlt hétvégén, és Mike mindent részletesen elmondott.

Mindeközben Lois szorgoskodott és forgolódott a garázs előtti felhajtón, kitakarította kívül-belül a kocsit. Miután Mike távozott, Lois-nak segítettem, és beraktuk is a kocsiba a csilli-villi új Citroen lábtörlőket (már 23 évesek a régiek!).

Ebédeltünk ketten, aztán elmentünk kocsival a városba, beugrottunk a Wilkinsons-ba és vettünk egy “pisztolyt”, amit azért használni fogok, hogy újjátömítsem a csempézett fal és a fürdôkád közti rest, mert még mindig guggolunk mindennap a fürdőkádban, amikor zuhanyozunk, ami nagyon-nagyon bosszant!!! Aztán betértünk a Frederick Allen ékszerboltba, vettünk 2 óraszíjat, az egyiket Lois-nak, a másikat a mamának. Végül beugrottunk a Caffé Co. olasz kávéházba teára és süteményre. Hazajöttünk.

A budapesti levelezőpartnerem, Tünde két verset küldött egy emailben, amit Robert Burns, a skót költő írt (magyar fordításban). Persze a mai nap Burns születésének a 250. évfordulója. Beszélgettünk kicsit arról a hétról, amit Londonban töltöttünk mindketten múlt szeptemberben, és mondtuk, hogy mik volt a legjobb emlékeink. Késóbb Tünde a „Goodbye London” Illés-dal szövegét is küldte. A 60-as / 70-es években az Illés volt a kedvenc együttése.

Délután fél 5-kor átmentünk gyalog Lois-szak a mamához, teát főztünk és csevegtünk vele egy órát, aztán haza. Este fél 7-kor a Sarah érkezett melóból és vacsoráztunk hármasban.

u.i. a Skype-hívás alatt megjegyeztem Ildikónak Petőfi versének a nyolcadik versszakáról, hogy nekem érdekes, hogy (az egyik versszakról a másikra) a versszaktól függően kicsit változik a pontos idő ebben a versben. A nyolcadik versszakban, az alkony közeledik, és elül a vihar: a köd települ.

Alkonyat felé ha fáradtan elûlnek, / A rónára halvány ködök telepûlnek, / S csak félig mutatják / A betyár alakját, / Kit éji szállásra prüsszögve visz a ló... / Háta mögött farkas, feje fölött holló

Eddig csak a becsületes, szorgalmas vidéki embereket láttuk. De most már másféle emberrel találkozunk, a betyárral. Lovagol, és helyet keres, ahol aludhat. Nekem nagyon nagyon tetszenek a szóképek ebben a versszakban. Először kicsit fenyegető a hangulat. Kőd van, ami mindig kicsit veszélyes. És alig látható ez a betyár. (Ez mellékes, de ez a vers a hírhedt XIX. századi gyilkosra emlékeztetett, aki megerőszakolta és megőlte sok nőt a londoni ködben). Sőt a farkas ragadozó állat és a holló ragadozó madár, olyan mint a betyár, aki ragadozó ember. Egészben véve fenyegető és kicsit veszélyes, rémisztő, hátborzongató a hangulat és a szókép.

Mint kiûzött király országa szélérõl, / Visszapillant a nap a föld peremérõl, / Visszanéz még egyszerMérges tekintettel, / S mire elér a szeme a tulsó határra, / Leesik fejérõl véres koronája.

A kilencedik versszak kicsit zavart engem, amikor először elolvastam, nem egészen értettem, hogy mit jelent, és miért ezzel a szóképpel fejezi be a verset a költő. A napot kiűzték az ég magasságából: leesik a földre a koronája. De a végén rájöttem, hogy persze 1848. januárában írta ezt a verset Petőfi, tehát világos, hogy politikai jelentősége van ennek a versnek. A költő a napot az uralkodóhoz hasonlítja össze: télen a nap már nincs hatalma, hasonlóképpen az uralkodónak már nem lesz hatalma a forradalom után Petőfi szerint. A kőltő így biztatja azokat a fiatal barátait, akik forradalmat terveznek.

Bródy János: „Ha én rózsa volnék”: megjegyeztem, hogy nagyon-nagyon szép ez a dal. Ildikó azt mondta, hogy eredetileg népdalnak tartotta, és biztosan a dal stílusa olyan, mint egy népdal. Én nagyon szeretem a magyar népzene stílusát, egészen más, mint az angol, a népzene hagyománya is egészen más, mint az angol. Az én fülemnek kicsit orientális vagy török hangulata van ennek a stílusnak.

Ennek a dalnak egyszerű, de vissza-visszatérő dallama van. A szavak nagyon szépek, rengeteg megismételés is van, ami igazán megható: ha én ablak volnék, ha én kapu volnék stb, és bizonyos szavak megismételődnek: minden, mindig, mindenki, mindent, mindenféle az egész dalon át.

Őszintén szólva először teljesen félreértettem ezt a dalt. Miután felolvastam az első 3 versszakot, azt gondoltam, hogy nagyon ártatlan, kissé naiv, de nyíltszívű dal, és azt hittem, hogy a dalíró kifejezi a saját nyíltságát, a barátságát és a segítőkészségét az egész világnak. De ugyanakkor nem éreztem, hogy egészen értettem a dal jelentését, és biztosan egyáltalán nem értettem az utolsó 2 versszakot, és nem értettem sem a lánckerékre valjó utalást sem a zászlóra való utalást. És őszintén szólva fogalmam sem volt, hogy mi az egész dal jelentése.

Aztán rájöttem, hogy politikai dal ez, vagy politikai jelentőssége van. Így újra elemeztem. Egyelőre kihagyom az első versszakot, később beszélek róla.

A 2. versszakban az író azt mondja, hogy ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék, akárhonnan jönne, bárkit beeengednék stb. Szerintem az író azt akarja, hogy az emberek szabadon utazhassanak határokon át, és megismerkedjenek egymással, megismerjék egymás országát és egymás ötleteit.

Aztán a 3. versszakban az író azt mondja, hogy ha én ablak volnék, akkor nagy lennék, hogy az egész világ láthatóvá váljék stb. Szerintem azt akarja, hogy mindenki szabadon nézhesse a világot és kifejezze a véleményeit a cenzúra nélkül.

Azt mondja a 4. versszakban, hogy ha én utca volnék, mindig tiszta lennék, minden áldott este fényben megfürödnék, és ha egyszer rajtam lánckerék taposna, alattam a föld is sírva beomolna. A végén (Lois segítségével) rájöttem, hogy amikor lánckerékről beszél, valóban az idegen tankokról beszél. És nagyon nagyon erős a szókép: és persze amiatt sír a föld, hogy a saját fiai szenvednek.

Végül a 5. versszakban mondja, hogy ha én zászló volnék, sohasem lobognék, mindenféle szélnek haragosa lennék, akkor lennék boldog, ha kifeszítenének, s nem lennék játéka mindenféle szélnek. Azaz nem akarja, hogy Magyarország még az idegen hatalmak játéka legyen. Rájöttem, hogy a magyarok számára, nagyon nagyon fontos ez a fogalom.

De az első versszakra térve, megjegyeztem Ildikónak a Skype-hívás alatt, hogy nem egészen értettem, amit akar mondani itt az író. Azt mondja, hogy ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyílnék, minden évben négyszer virágba borulnék, nyílnék a fiúnak, nyílnék én a lánynak, az igaz szerelemnek és az elmúlásnak. Ildikó megmagyarázta, hogy mit jelent a magyaroknak ez a versszak. Nekem speciel tetszett az a gondolat, hogy a négy dolog – a fiú, a lány, az igaz szerelem és az elmúlás - valahogyan a normális életet és a normális társadalmat jelenti.

Mondtam Ildikónak, hogy miután elolvastam ennek a dalnak a szövegét, nézelődtem a Wikipédián és láttam egy cikket Bródy Jánosról. Olvastam azt, hogy az Illés együttés egyik tagja volt a 60-as és a 70-es években. A cikk szerint a hetvenes években e miatt a dal miatt a hatóságok visszarendelték az Illés egyik albumát a boltoktól és bezúzták. Aztán rájöttem, hogy igazam van: politikai jelentőssége van ennek a dalnak. A cikk szerint Bródy nagyon ügyes és okos volt, mert sokszor kijátszotta a szabályokat és látszólag „ártatlan” dalokkal elkerülte a cenzúrát.

Furcsa, de rájottem, hogy én vásároltam egy Illés-albumot 1999-ben, amikor Pécsen voltunk Lois-szal. A pécsi barátunk, István nekünk ajánlott 2 együttést: az Illést és a Beatricét. A látogatásunk alatt beugrottunk egy pécsi lemezboltba, és vettünk találomra 2 albumot, a Beatrice egyik albumát és az Illés egyik albumát. Az Illés-albumon az a „Goodbye London” dal jelenik meg.

Miután elolavastm a cikket a Wikipédián, megnéztem Péter Szabó Szilvia videoját, aztán Koncz Zsuzsa változatát (mindketten a „Ha én rózsa volnék” dalt élőben éneklik hangverseny alatt). Mindkét verzió nagyon nagyon szép, de kicsit jobban szerettem Koncz Zsuzsa változatát. Nagyon megható volt az utolsó versszakban, amikor Zsuzsa megengedi, hogy a közonség énekelje a dalt.

Aztán maga Bródy János változatát is találtam a neten (a YouTube-on). 2006-ban rögzítette videóra egy hangversenyen. Ennek a videó elején egy felirat vagy üzenet jelenik meg a képernyőn, hogy „Ezt a dalt azoknak ajánlom, akik az elmúlt 50 évben Magyarországon éltek, vagy szerettek volna élni”. (Ezt úgy értelmeztem, hogy azokról beszél, akik 1956-ban meghaltak, de Ildikó azt mondta, hogy ne felejtsem el azokat, akik a határokon át kellett élni, pl Romániában, Szlovákiában stb.

Számomra nagyon érdekes, hogy milyen gyakran származik a szenvedésből és a boldogtalanságból a szép költészet, a szép zene, és a szép művészet.

találkozók, találkozók, találkozók.....és salsaóra

Reggel 9-kor leültünk a számítógép köré, a “házi vezetôségi csapat” heti találkozóban vettünk részt (kettesben). Felsoroltuk azokat a feladatokat, amelyeket végezni kell, és eldöntöttük, hogy mik a céljaink a jövô hétre, azaz pontosan mit akarjunk elérni vagy teljesíteni a legközelebbi találkozó idejére. Ahogy mindig, kicsit rémes volt a feladat-lista hossza!

Délelőtt 11-kor elmentünk gyalog a faluba, mert ma a helyi “gondozók” csoportjának a havi találkozója/értekezlete lesz (“Gondozók” ebben az esetben azokat jelentik, akik a faluban laknak és egy beteg vagy elmebeteg rokont (feleséget, férjet, szülőt stb) gondoznak). Tizennégyen voltunk. Terveztük az idei találkozókat, előadásokat és kirándulásokat.

Ebédeltünk ketten, aztán a nap harmadik találokozója kezdődött: a “házi vezetőségi csapat pénzügyi bizottságának” a találkozója: ismét csak én és Lois vettünk részt, mivel nincsenek más tagok. Igazán nehéz a felelősségünk! A jövő héten a szokásos gázszerelő, Jeff Grinnell új cirkót fel fog szerelni, mert sajnos a régi (30 eves) hasznavehetetlenné lesz. Elkerülhetetlen, de a gátyánk is rámegy: több, mint 3 000 fontba kerül. A jövő hónapban a csilli-villi új lapos televiziónkért is kell fizetni: a hitelkártyánkkal vásároltunk!

Este 6-kor a Sarah érkezett melóról és vacsoráztunk hármasban. Ma este a Sarah a salsa-órára megy.

2009. január 25. vasárnap

Reggel 9-tól beszélgettünk angolul Ildikóval a Skype-on keresztül. A téma: a debreceni egyetem angol irodalom kurzusának bevezetési előadásjegyzetek. A jegyzetek egy John Milton-idézettel kezdődnek:
„Thus with the year
Seasons return, but not to mee returns
Day, or the sweet approach of Ev’n or Morn,
Or sight of vernal bloom, or Summers Rose,
Or flocks, or herds, or human face divine”
Őszintén szólva, nem voltam biztos, hogy a jegyzetek miért kezdődnek ezzel az idézettel, amelyben a költő kesereg azon, hogy vak lett. De lehet, hogy ezt a kurzus alatt tisztázni fogják! Ezután három kérdés következik: irodalmat olvasni miért jó, irodalmat tanulni miért jó, és Shakespeare-t olvasni-tanulni miért jó. Hogy a második kérdésre válaszoljon, a kurzusvezető a „Renaissance Man” címú amerikai filmre utal, amelyben egy tanár próbál az angol irodalomra egy csapat amerikai katonát tanítani. Persze, hogy nem akarják tanulni a katonák, de a tanár kitartóan helytáll és a végén kíváló és meglepő eredményeket ér el. Szerintem ez nagyon érdekes és kihívó kurzus lesz Ildikó számára.

A Skype-hívás után szorgoskodtam a konyhában és készítettem az ebédet: sült disznóhúst sült krumplival, káposztával és a kertünkben termesztett sárgarépával, gyümölcslét, utóételnek sütött almát tejsodóval (a kertünkben termesztett almát).

Délután egy órakor Lois hazaért a templomból: hazafelé jövet felvette a mamát, és hárman ebédeltünk. A mama több új történettel előrukkolt, amelyek a régi szép időkről szólnak: történetekkel, amelyeket mi nem hallottunk már, de valóban történtek-e ezek a dolgok, vagy képzeletbeliek-e? Manapság ebben egyre nehezebb biztosnak lenni!

Az ebéd után kókadtunk a nappaliban, teáztunk és csacsogtunk. Délután 4-kor hazavittem a mamát. Este 6-kor uzsonnáztunk kettesben, aztán tévéztünk.

csilli-villi új fólia-zsírpapír-tartó

Reggel 8-kor elmentünk kocsival a Sainsburys-be a szokásos heti bevásárlást végezni magunknak és a mamának. Hazajöttünk, aztán átmentünk gyalog a mamához, átadtuk neki a kajáját, teát főztünk, csevegtünk vele egy órát.

Hazajöttünk. Lois zuhanyozott (persze a fűrdőkádban guggolva), hajat most, én pedig szorgoskodtam a kamrában, bevettem a kevesen használt elektromos fúrót és felszereltem egy csilli-villi új fólia-zsírpapír-tartót a kamra falára. Lois teljesen elképedt, amikor kijött a fűrdőszobából.

Ebédeltünk ketten, aztán Lois elment kocsival a Bath Road bevásárlóközpontba, teázott három barátnőjével - szuperjó nőies csacsogás volt szerinte. Én pedig leültem a gép elé, ellenőriztem az emaileket, aztán megnéztem a Youtube-on két videót, amelyeken két énekesnő Bródy János “Ha én rózsa volnék” című dalt énekelt. Ez a dal lesz a téma, amikor legközelebb magyarul beszélek Ildikóval. De holnap angolul beszélünk. Délután 3 óra körül küldött nekem Ildikó a jövő angol irodalomkurzussal kapcsolatos előadásjegyzeteket, amiről beszélünk holnap délelőtt. Mindeközben eszembe jut, hogy már motoszkál a fejemben az a Bródy János-dal! Segítség! Lois hazaért és vacsiztunk ketten.

a forró gôzölgô angol fürdôvízból a befagyott pusztára ugrottam: a hômérsékletkülönbségi és idôkülönbségi pokoljárásom

[a képen (lásd balra) tisztán látható a fürdôkád körüli rééémes rés: jobbra a befagyott puszta]

Délelôtt 10 óra körül üldögéltem a forró gôzölgô fürdôvízben (még tilos a zuhanyozás a csempézett fal és a fürdôkád közti rés miatt), majd fél 11-kor rádöbbentem arra, hogy megállapodtunk Ildikóval abban, hogy 11 órától (magyar idô szerint) beszélgetünk. Ó jaj! Rájöttem, hogy belezavarodtam ismét a magyar és a greenwichi idôbe (ez a fogalom – tudniillik ez az 1 órás idôkülönbség - nem par excellence rakéta-tudomány: de végül eldöntettem, már százalékoltam magam!). Lélekszakadva odárohantam a számítógéphez. Szerencsémre Ildiko tudott 11:20-ig (greenwichi idô szerint) beszélgetni, így tudtunk 50 percig csacsogni. A téma: Petõfi Sándor: A PUSZTA, TÉLEN (lásd alul)

Mindeközben Lois átrendezte a kamrát. Az biztos, hogy ezentúl nem találok meg benne semmit (de nem baj - holnaptól fogyókúrázunk).

Ebédeltünk ketten, aztán tettem-vettem a kert végében, lecsekkoltam a fészert és a fészer rohadt falait. Új fátáblát kell rendelnem: ó jaj. Délután 3-kor átmentem gyalog a mamához, teát fôztem és csevegtünk egy órát. Este fél 7-kor a Sarah érkezett melóból és vacsoráztunk hármasban.

u.i Petõfi Sándor: A PUSZTA, TÉLEN.

Hej, mostan puszta ám igazán a puszta! / Mert az az õsz olyan gondatlan rosz gazda / Amit a kikelet / És a nyár gyüjtöget, / Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli, / A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli.

Megjegyeztem, hogy elôször észrevettem a szótagokat és az ütemet. Az elsô sor a második sorral rímel, a harmadik a negyedikkel stb. Az 1. 2. 5. 6. sorok 12 szótagból állnak. A 3. és a 4. sorok pedig csak 6 szótagból állnak, és így nagyon gyorsan gördülnek, szóval gördülékeny és kellemes az ütem a versszak közepén.

Kikérdeztem Ildikótól az elsô sor jelentésérôl. Megmagyarázta, hogy bát a puszta szót megismételi a költô, melléknév az elsô, fônév a második.

A költô aztán felsorolja az évszakokat, amelyeket a jó vagy a rossz gazdához hasonlít. A tavasz és a nyár a jó gazdák, akik gyüjtôgeti a mezôk termését. Az ôsz és a tél a rossz gazdához hasonlít a költô, mert pocsékolják és eltüntetik a termést. És a tél meddôségérôl van szó. Ez a versszak a téllel fejezôdik be, azzal az évszakkal, ami persze a vers fókusza lesz.

Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával, / Sem a pásztorlegény kesergõ sípjával, / S a dalos madarak / Mind elnémultanak, / Nem szól a harsogó haris a fû közûl, / Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedûl

Most már a költô a télre koncentrál. Nekem érdekes, hogy minden versszakban a költô a téli táj csak egyik oldalára koncentrál. És a második versszakban a költô a puszta hallgatását megjeleníti. Vége van a nyár hangjainak: már nem hallatszanak a juhok kolompjai, a pásztorlegény kesergô sípja, a dalos madarok énekelése, a prücsök hegedülése. Elképzelünk egy csendes, hallgató vidéket.

Nekem nagyon tetszett a költô leírása ebben a versszakban: fôleg a juhnyáj kolompja, ami méla : a pásztorlegény sípja, ami kesergô; a haris hangja, ami harsogó: mind három hang kicsit érdes vagy durva az én fülemnek.

Egészben véve, ennek a versszaknak a hangulata egy hallgató, mozdulatlan síkságról van szó. Az eddigi tudomásunk szerint még nincsenek emberek, még nincsenek állatok, még nincsenek madarak. Még nem tudjuk pontosan, hogy milyen az idô.

Mint befagyott tenger, olyan a sík határ, / Alant röpül a nap, mint a fáradt madár, / Vagy hogy rövidlátó / Már öregkorától, / S le kell hajolnia, hogy valamit lásson... / Igy sem igen sokat lát a pusztaságon.

A harmadik versszakban még csendes a jelenet. De elôször megtudjuk, hogy nagyon-nagyon hideg van, mert a költô szerint a sík határ olyan mint egy befagyott tenger.

De ennek a versszaknak a nap a legfontosabb fókusza, a nap, ami alacsonyan repül az égen. Nekem nagyon-nagyon tetszett a költô két hasonlata: azaz a fáradt madár és fôleg a rövidlátó öregember.

Nagyon-nagyon tetszett a rövidlátó öregember szóképe. Én személyesen nagyon-nagyon rokonszenvezek ezzel az öregemberrel. Folyton lehajolok, hogy valamit lássak, vagy tolom a szemüvegemet az orrom végéig, hogy jobban valamit lássak. Biztos vagyok, hogy Petôfi öregembere is belezavarodott volna nemzetközi idôzónákba: szôrnyû dolog, az öregkor!!! De egyszerûen szuper szerintem mindkét szókép.

Üres most a halászkunyhó és a csõszház; / Csendesek a tanyák, a jószág benn szénáz; / Mikor vályú elé / Hajtják estefelé, / Egy-egy bozontos bús tinó el-elbõdül, / Jobb szeretne inni kinn a tó vizébül

Eddig csak azt tudjuk, hogy hideg van, és emberi hang nélküli, állati hang nélküli a puszta, és a nap alacsony az égen. A 4. versszakban a költô néhány magányos épületet megjelenít: a halászkunyhót és a csôszházat, a tanyákat. És elôször állatokat is említ: de az állatok mind bent vannak, szénáznak, kint pedig a táj csendes marad. Azt is tudjuk meg, hogy most már estefelé. Elôször meghallunk valamit: a tinó, ami elbôlydül, mert jobban szeretne kint lenni.

Leveles dohányát a béres leveszi / A gerendáról, és a küszöbre teszi, / Megvágja nagyjábul; / S a csizmaszárábul / Pipát húz ki, rátölt, és lomhán szipákol, / S oda-odanéz: nem üres-e a jászol?

Eddig még nem említett embereket a költô , legalább kifejezetten nem említett, de most már látjuk a bérest, és elôször látjuk, hogy valaki valamit csinál: a béres leveles dohányát leveszi a gerendáról, és a küszöbre teszi, megvágja nagyjából, és a csizmaszárából pipát húz ki, rátölt és lomhán szipakol.

De még a csárdák is ugyancsak hallgatnak, / Csaplár és csaplárné nagyokat alhatnak, / Mert a pince kulcsát / Akár elhajítsák, / Senki sem fordítja feléjök a rudat, / Hóval söpörték be a szelek az utat.

Ebben a versszakban elôször a csárdát megjeleníti a költô, és a házaspár, a tulajdonosok. A két ember tudja, hogy senki nem fog meglátogatni ma este így nem kell dolgozni.

Az utolsó sorban, megtudjuk, hogy kint hóval söpörtek be a szelek az utat. Elôször tudjuk, hogy havazik, és fújnak a szelek.

Nagyon nagyon tetszik ez a szókép. Jobban szeretném képzelni, hogy éjjel van: a csaplár és a felesége alszik csendesen az ágyukban, mindeközben kint sivít a szél és felgyülemlik a hó az utakon és a csárda körül. Hallgat a csárda, mondja a költô. Azaz maga a csárda alszik csendesen.

Most uralkodnak a szelek, a viharok, / Egyik fönn a légben magasan kavarog, / Másik alant nyargal / Szikrázó haraggal, / Szikrázik alatta a hó, mint a tûzkõ, / A harmadik velök birkozni szemközt jõ.

Szerintem most már teljesen változik a vers hangulata ebben a versszakban. Rémes és erôszakos a szókép. A légben vagyunk, fent vagyunk, magasan vagyunk, és a szelek és a viharok birkóznak egymással. Nagyon dramatikus és rémes szókép. A szikrázás kifejezi a viharok erejét, a csata a viharok és a szelek közötti csata.

Alkonyat felé ha fáradtan elûlnek, / A rónára halvány ködök telepûlnek, / S csak félig mutatják / A betyár alakját, / Kit éji szállásra prüsszögve visz a ló... / Háta mögött farkas, feje fölött holló. ///
Mint kiûzött király országa szélérõl, / Visszapillant a nap a föld peremérõl, / Visszanéz még egyszerMérges tekintettel, / S mire elér a szeme a tulsó határra, / Leesik fejérõl véres koronája.

Sajnos kifutottunk az idôbôl: Ildikónak mennie kellett. Így legközelebbre halasztottuk az utolsó 2 versszakot.

ami rémes és groteszk.....!

A budapesti levelezôpartnerem, Tünde emailezte, hogy ismét visszatért munkába: kb 3 hétig betegállományban volt, szegény. Két hét után járóbeteg lesz egy helyi kórházban (vagyis reuma szakrendelôben) 2 hét kezelésre.

Reggel 9-órától Ildikóval beszélgettünk a Skype-on keresztül. A téma: Juhász Gyula “milyen volt…” címû verse és Karinthy Frigyes “A CIRKUSZ” címû novellája (lásd alul).

Nagy nap volt ma, mert Ildikó végre a magyar nyelv egyik legnagyobb titkát is elárulta nekem, azaz a “sütemény” szó és a “torta” szó közötti különbséget. Úgy látszik, hogy nagyobb és díszesebb a torta, mint a sütemény. Ja!!! Ildikó elárulta azt is, hogy a fôzés-sütés a férje, Attila legnagyobb hobbija, és imádja fôleg a tortákat süteni: sajnos néha tésztát is készít: ez a tészta Ildikó szerint “rémesen” néz ki.

Délelôtt fél 11-kor átmentem gyalog a mamához, kitettem a kukáját, mert ma a gyûjtési nap, teát fôztem és vele csevegtem egy órát. Hazajöttem.

Délután tettünk-vettünk itthon. Este fél 7-kor a Sarah érkezett melóból, és vacsiztunk hármasban.

Juhász Gyula “milyen volt…” címû versérôl beszélgettünk Ildikóval. Megjegyeztem, hogy nagyon szép vers, nagyon élveztem. Szép szerkezete van. Gyengéd, szelíd és zenei üteme is van a versnek, és ezt szerintem a megismételések, a keresztrímelés, az és a szimmetria okoz. De mégis bágyadt és szomorú is a vers hangulata.

A vers szavai is gyengédek, szelídek, és a költô itt-ott az alliterációt is használja: pl bágyadt búcsúzónál szeme színére

A költô visszagondolkodik egy régi szerelmen, a neve Anna. A költô sok év után Anna megjelenését és szépségét elfelejteni kezd, de a változó évszakok emlékeztetik a hajára, a szemére és a hangjára, és ismét érzi a jelenlétét.

Nyáron a sárga búzamezôk emlékeztetik a költôt Anna szôke hajára. Ôsszel a kék egek emlékeztetik ôt Anna kék szemére. Elmúlik a tél, és azután tavasszal a sóhajtó rét emlékezteti a nô hangjára.

A táj, amit a költô felidéz, a síkság, a búzaföld, a rét. Az évszakok múlnak, és a vers a tavasszal fejezôdik be. A tavasz általában az az évszak, ami reményt hordoz, de mégis a költô számára egy mély szomorúságot is hordoz, és az utolsó sorban azt mondja, hogy egyre fakulnak az emlékei, Anna egyre messzébb van tôle, azaz Anna meleg szava szól át egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

Szép szimmetria van a versben. Minden versszak elején megismételôdik az a kérdes: milyen volt. Milyen volt szôkesége / milyen volt szeme kékje / milyen volt hangja selyme. Aztán minden versszakban a megismételt válasz: nem tudom már.

Versszakrôl versszakra az évszakok elmúlnak: a nyár, az ôssz, a tavasz. Repül az idô: a múlt és a jelen összejön a költô lelkében: elfelejti, de aztán emlékszik rá, újra érzi, visszaréved. De közben egyre fakulnak a költô emlékei.

Versszakrôl versszakra a nô sajátságait felsorolja: a szôke haját, a kék szemét, a selymes hangját.

Nagyon szép vers, nagyon élveztem, bár lehet, hogy a hasonlatokra nézve kicsit sablonos lehet egykét hasonlat: a szôke haj és a sárguló búzaföld, a kék szem és a kék ég stb. De nem tudom.

Miután elolvastam ezt a verset és kicsit gondolkodtam rajta, nézelôdtem a neten, és böngésztem a Wikipédia-cikket Juhász Gyuláról.

Hát mit mondjak? Rájöttem, hogy Juhász Gyula örökre boldogtalan ember volt, idôrôl idôre öngyilkos, és az Annával való kapcsolata nagyon-nagyon furcsa volt: Anna nagytermetû, molett, szôke hajú színésznô volt, és úgy látszik, hogy Juhász látta ôt a színpadon, és beleszeretett. Belehabarodott Annába, de soha nem beszélt vele. Csak távolból imádta.

Ebbôl világos, hogy ebben a versben nem normális kapcsolatról beszél a költô. És kicsit sajnáltam, hogy elolvastam ezt a cikket. De visszaút nincs!

De mindez nem túl fontos szerintem. Nagyon-nagyon szép ez a vers. A lényege az, hogy az átlagos olvasó elolvassa a verset és meghatódik a szavaktól, és gondolkodik a saját elmúlt kapcsolatain, tökéletesen normális kapcsolatain, rokonszenvez a saját módján a költô gondolataival, és csak ez fontos szerintem.

Elvégre az átlagos költô nem normális ember, zseni vagy lángelme (de csak ha jó költô!). Nem gondolod?

Aztán Karinthy Frigyes “A CIRKUSZ” címû novellájáról beszélgettünk. Megjegyeztem, hogy nagyon élveztem ezt a novellát. Nem voltam biztos, de úgy látszik, egy álom ír le az író. Azt mondja, hogy egyszer “összezavarodott az álom”, és “utoljára végigálmodtam”. De álomként kicsit furcsa, mert az író tudatában van, hogy múlik az idô az álom alatt: azt írja, hogy “heteken és hónapokon keresztül tanult és gyakorolt”; azt is írja, hogy “sok-sok év óta vagyok itt és a cirkusz minden zegét-zugát ismertem”.

Szerintem, ez nem megszokott dolog egy álomban, hogy az ember tudatában legyen, hogy mennyire múlik az idô. Az én tapasztalataim szerint az álmokban az idô fogalma nem igazán létezik. Viszont Ildikó véleménye az volt, hogy nem álomról van szó ebben a történetben.

De minden esetre nagyon-nagyon élveztem a történetet. Számomra érdekes, hogy egy cirkusz ennek az álomnak a fókusza, vagy ennek a rémálomnak a fókusza, mert a cirkusz tökéletes tárgy: persze a cirkusz jellemzôje, hogy kicsit rémes és groteszk, a cirkusz tagjai, a bohócok, a groteszk smink, a groteszk gépek, a groteszk hangszerek, ebben az esetben a hullakamra is stb.

Én az életemben soha nem láttam egy cirkuszt, de a kisgyermekkoromban sokszor elolvastam cirkuszokról szóló könyveket, képes könyveket, és emlékszem, hogy mennyire rettegtem a groteszk képektôl, és visszagondolva azt hiszem, hogy néha álmodtam ezekrôl.

A történet végkifejlete az, hogy a fiú, aki elszegôdik a cirkusznál és sok év képzés után akrobata lesz, végül beteljesíti az álmát: a hegedûjén játszani a közönség elôtt azt a meseszép dallamot, amit szerezett sok-sok évvel ezelôtt a fiatalkorában. De akrobata a férfi, tehát persze, hogy egy magas pózna tetején játssza a meseszép dallamát. Ildikó megjegyezte, hogy számára a történet legfôbb tanulsága az volt, hogy az embernek néha sok-sok évet kell várni, hogy beteljesüljenek az álmai.

Korán gördül a függöny

Reggel 9-kor elmentem gyalog a mamához, teát fôztem, egykét számlát fizettem a mama kedvéért, vele csevegtem egy órát. Hazajöttem. Ma délután az U3A (harmadik kor egyeteme) által szervezett francia társalgási klub legközelebbi találkozója lesz, és Diana, a klub vezetônôje a múltkor egy kérdést tett fel a francia novelláról, amit mindnyájan olvasunk. Megfogalmaztam franciaul a saját válaszomat, és megpróbálta kiigazítani Lois válaszát.

Zuhanyozás után ebédeltünk, aztán elmentünk kocsival Diana-hoz. Nyolcan voltunk: Diana, I. Shirley, II. Shirley, Tina, én, Gillian, Lois, és John (nôi-férfi arány csak 3:1 : nem túl rossz!)

Este 6-kor a Sarah érkezett melóból és vacsiztunk hármasban.

Az a francia novella: Frédéric Fajardi: “Apprendre à vivre” (tanulj meg élni)
A novella egy fiatal férfiról Patrick-ról szól, aki épp kamaszodik. Szereti egy lányt, Agathe-t de még nem vallotta neki a szerelmét. Az utcában görkorcsolyázik, és rögtön meglátja közeledni a szép Agathe-t. Patrick zavarba jön, és menekülni akar. Elragadja egy lassan mozgó / “araszoló” autó farát, akaszkodik rá és siklik az utca mentén az autó mögött. Sajnos a vezetônek rossz napja van és rosszkedvûen káromkodva felgyorsul. Meghal Patrick egy szôrnyû balesetben.

A feladatunk: megmagyarázni a novella végkifejletét és fôleg az utolsó mondatát. Azt írtam, hogy Patrick nemcsak az autó farához, hanem az élet fájához, ugyanakkor a reményeihez és az igényeihez csimpaszkodik. Látja a távolban a jövô rémületeket: a munkanélküliséget, a hasznavehetetlen diplomákat és bizonyítványokat, az aggresszív, mohó, cinikus fônököket.

De mégis még nem hagyta abba az álmait: a szép Agathe-ra való vágyait, és az alkalmat arra, hogy még több évig szórakozni és a boldogságot keresni, mielôtt legördül a függöny, és vége lesz az ellenállásának és az akaratának.

Amig van rá lehetôsege, le akar gyôzni a szomszédok és a barátjai szûklátókörûségét és szabadon átsuhanni a városon, siklani, mint a háttyú, repülni, mint a sas.

De korán gördül le a függöny. És vége van.

fuvallat a léleknek

Kép: Máté Péter, Buddy Holly hasonmása (?)

Reggel 9-órától beszélgettem egy órát Ildikóval a Skype-on keresztül, a téma: Máté Péter “ki tudja miért” címû dalja, Ildikó ferjének, Attila egyik kedvenc száma. Megjegyeztem, hogy az első 4 sorban az író vagy a szerzô mondja, hogy a szerelem olyan mint egy híd, ami összekapcsolja a másik emberrel – ez a szerelmi híd véget vesz az elszigetelésének, és ezen a hídon jön hozzá a boldogság is. „Az arc, mely arcom felé fordul, a szó a némaságon át, egy kéz, mely kezem felé indul, s idetalál vele a boldogság.”

A következő 4 sorban, az író kifejezi, hogy a szerelme miatt az egész világba is szerelmes lett, az életbe is, a természetbe is, tehát pl szereti az esti csendet, mikor a szél a fák közt lopva átoson, és úgy szeret egy kedves verset, hogy százszor is elolvassa. És azt hiszem, mindnyájan tudjuk, hogy igaz, hogy még a nagyon ingerlékény ember egészen más emberré válhat, ha szerelmes. Olvastam egyszer egy magyar weboldalán azt, hogy „maga az érzés is egy kellemes fuvallat a léleknek: hogy szeretsz valakit”!!;

A refrén első 4 sorában, hangsúlyozza a szereleme tártósságát. Olyan sok szép kérdés van, olyan sok szép érzés, amelyek álmokat ígérnek – hosszú időre van szüksége ahhoz, hogy érezze és kutassa. A legszebb álom vele marad, életén végigkísér.

A refrén utolsó 4 sorban, az író visszatér az eredeti témához – a szerelme miatt beleszeretett a világba, az életbe, a természetbe – a napsugárba, a nyári fénybe meg mindenbe

Szerintem nagyon szép a szöveg, és szép és fülbemászó a dallam, csak háromszor meghallgattam, és magamban énekelni kezdtem...

Nézelôdtem kicsit a Wikipédián, és olvastam egy kicsit Máté Péterrôl: úgy látszik, hogy elég fiatalon meghalt, nem tudom, hogy miért / nem írták, hogy miért. Olvastam, hogy sok dalfesztiválon díjat nyert, nem csak Magyarországon, hanem külföldön is.

Nekem érdekesség, hogy ez a típusú dal, azaz ez a fajta lírai, érzelmes dal nagyon népszerû sok országban, sok európai országban, de aránylag ritka az angol nyelvû országokban. Gondolkodtam egy kicsit azon, hogy miért ez. Az angol-nyelvû dalok többsége szerintem kevésbé szép, kevésbé érzelmes, kevésbé lírai.

Az angol nyelvû dalokban a rímelés és a szórend szigorúbb, mint a magyar nyelvûekben: ez a tényezô korlátozza a szerzô kreativitását. Az is lehet, hogy kicsit hidegvérû az átlagos angol vagy amerikai, és hajlamos elfolytani az érzelmeket - nem tudom.

De nem jut eszembe egyetlen népszerû angol-nyelvû dalíró sem, akit költônek neveznénk. De pl sok-sok van Franciaországban és a francia nyelvû országokban, pl Jacques Brel, Charles Aznavour, Gilbert Bécaud George Brassens stb.

A Skype-hívás után átmentem gyalog a mamához, teát fôztem, vele csevegtem egy órát. Hazajöttem.

Ebédeltünk ketten, aztán Lois nekivágott a konyhaajtót festeni. Aztán elmentünk kocsival Patricia-hoz, mert a férje, Tom most már kijött a kórházból. Uzsonnáztunk és csevegtünk egy órát. Tom sokkal jobban néz ki. Hazajöttünk. Este fél hétkor a Sarah érkezett melóból és vacsoráztunk hármasban.

fürdôkádban guggolni

Reggel fél kilenckor átmentem gyalog a mamához, rendeztem a tablettatartó doboz segítségével a mama orvosságát a jövô hétre.

Délelôtt 10-kor “Magyar” Mike érkezett, és magyarul tanultunk. Öt leckét olvastunk az “Assimil”tankönyvünkbôl, aztán Mike kikérdezett engem a veteményes kertünkrôl és a kedvenc rádió-mûsoraimról. Milyen szimpi pasi!

Délben Mike távozott, és ebédeltünk kettesben. Délután átmentünk kocsival a Homebase-ba, vettünk új fehér tömítést, mert akarjuk újjátömíteni a csempézett fal és a fürdôkád közti rést. Jelen pillanatban a víz szivárog egy kicsit az elôszoba mennyezetén keresztül, ha zuhanyozunk (nincs zuhanyfülke, a zuhany a fürdôkád (és a csapok) felett fel van szerelve), így jelen pillanatban a kádban guggolnunk kell zuhanyozás közben, ami nagyon-nagyon bosszant.

Hazajöttünk és ketten teáztunk kettesben. Este fél hétkor a Sarah érkezett melóból és vacsiztunk hármasban.

ez aztán a családi élet!

Reggel 9-tól Ildikóval beszélgettem a Skype-on keresztül, a téma: Ady Endre Õrizem a szemed címû verse. Mondtam, hogy amikor olvastam az elsô versszakot elképzeltem egy idôs szerelemespárt, aki szemben áll egymással, kéz a kézben, szem a szemben. A versszak üteme nagyon nyugalmas, rengeteg megismételés és rímelés van a sorok között, valamiféle szimmetria, szimmetrikusság van, ami nagyon megnyugtató. Azt gondoltam a kezdetben, hogy talán egy szerelmes vers ez: a nyugalom és a szerelem erôs érzése van. Bár érdekes az is, hogy ôrzi a kedvese szemét a költô, és nem néz bele, ami intímebb/bensôségesebb lenne egy igazi szerelmes versben.

A második versszakban eltûnik a nyugalmas ütem, a megismételés, a rímelés, és teljesen eltûnik a nyugalom érzése is. A világok pusztulása nem mindennapi szerencsétlenség, és ezeknek a szavaknak apokaliptikus érzése van. Apokaliptikus vizió ez. A csillagok háborúja, vagy Armageddon, a döntô csatára, meg ilyesmi jutott eszembe.

Az ôsi vadember erôs szókép, azaz az ôsi vad, akit rettenet ûz. Egy primitív férfit képzeltem magamnak, aki valami óriási természetes eseményt vagy katasztrófát lát, legyen az mennydörgés vagy földrengés vagy vulkánok vagy napfogyatkozás stb.
Itt ebben a versszakban az világos lesz, hogy talán éppen a vers kezdete elôtt megérkezett vagy hazaérkezett vagy hazarohant a költô a kedveséhez. Itt kéz a kézben, szem a szemében állnak, de az olvasó szempontjából most már vajmi kevés nyugalom, biztonság érzése van: mindketten riadtan várnak együtt, és úgy látszik, hogy valamiféle borzasztó katasztrófa lesz kilátásban, amivel dacolni kell.

A harmadik versszak persze az elsô megismételése: visszatér az egyenletes ütem, a rímelés, a szimmetria, a szimmetrikusság, de nekem lehetetlen volt az eredeti nyugalmat és biztonságot érezni. Teljesen megváltozott a hangulat. Most már úgy éreztem, hogy a túlelés a szerelmespár legfontosabb célja.

Az utolsó versszakban, kérdések vannak, válaszok nincsenek: “Nem tudom, miért, meddig maradok meg még neked”. És nagyon-nagyon bizonytalannak tûnik a helyzet. Az erôs szorongás uralkodik. Ismét eltúnik az elsô két sorban a nyugalmas ütem, a rímelés, a szimmetria. Az utolsó 2 sorban visszatér a megismételés, bár észrevettem, hogy a költô elkerüli a nyugalmas rímelést: kezedet/szemedet. De mégis úgy éreztem, hogy ennek az utolsó 2 sorban nem teljesen remény nélküli a vers befejezése!

Nagyon nagyon megható vers, speciel az egyszerûsége, az erôs szóképei, a szerelmespár szimmetrikus póza vagy szimmetrikus felállása, a sorok, a versszakok szimmetrikus szerkezete stb. A tömörség is hihetetlen. Elképesztô, hogy lehet olyan sokat kifejezni csak 16 sorban (vagy 12 sorban a megismételést leszámítva!!!) Nagyon-nagyon élveztem.

Mindeközben Lois elment kocsival a templomba, és a Skype-hívás után nekivágtam az ebéd fôzésének: sült csirke sült krumplival, és a kertünkben termesztett kellbimbóval és pasztinákkal, gyümölcslé, utóételnek a kertünkben termesztett rebarbarával készült püré tejszínhabbal.

Kettesben ebédeltünk: a mama mondta, hogy nem jön el, nem aludt jól az éjjel. A Sarah mondta, hogy késôbb tudnánk-e tányérbe tenni az adagját; megígérte, hogy késôbb belenéz kivenni és mikróban felhevíteni/felmelegíteni a lakásában!!! Ez aztán a családi élet!!!

Délután Lois ellenôrizte az emaileket, én pedig döglöttem, döglöttem, ja és döglöttem. Hát ennyi!

nagyfiú lettem!

Tegnap azt akartam mondani, hogy 40 éve volt, hogy elöször elmondhattam, hogy megvan a nagyfiú jogsim, vagyis átmentem a vezetési vizsgán – hurrá!

Reggel 8-kor elmentünk a Sainsburys-be a szokásos heti bevásárlást végezni önmagunknak és a mamának. Aztán átmentünk gyalog a mamához, átadtuk a mama kajáját, aztán alaposan lomtalanítottunk, kiporszívoztunk a mama házában, jégtelenítettük a mélyhûtôt stb, mert egy hónapja nincs tisztítónôje / bejárónôje: elbocsátotta karácsony elôtt a sokadikát, és ahogy mindig, nem volt tiszta, hogy miért! Szokás szerint kicsit furfangosnak kellett lenni, mert a mama nem szereti, ha kitakarítjuk stb: pl én elvontam a mama figyelmét a gyerekkoráról való csacsogással, miközben Lois jégtelenítette a mélyhûtôt.

Délután totál kidôltünk…3 órát ágyban töltöttünk, aztán felkeltünk, öltözködtünk, átmentünk kocsival Wilson-ékhez vacsorázni, akiket elôször 1983-ban Washingtonban ismerkedtünk meg. A vacsi után szokás szerint leültünk pár órát a nappaliban pilledni, elbeszélgettünk egy jót, mert sajnos egy éve nem találkoztunk.