patthelyzet a templom elôtt

Kép: “Magyar” Mary és Lois egy egri borpince elôtt 2002-ben

Kép: "Magyar" Mike és a soproni barátnônk, Ibolya: hármasban felmásztunk a soproni tûztorony tetejére (2002-ben)

Kép: a kecskeméti barátunk, Miklós a pusztán (az elemében), 2002-ben: szekéren állva mindent és mindenkit irányít: balra Lois, “Magyar” Mike és “Magyar" Mary: jobbra valami alföldi fickó mókás kalapban

Közeledik a karácsony: holnaputánhoz 2 hétre van! Ma egész nap reggel óta sürgés-forgás volt. Reggel 7-kor elmentem kocsival a városba. Vittem magammal 3 doboz kaját, konyhai eszközököt és némelyik lábast stb, mert holnap (szerdán) lesz a templomi karácsonyi ebéd. Parkoltam az evangelikus templom elôtt egy elvileg veszélyes helyen, azaz pont egy körforgalmi csomópontnál (persze szerencsémre reggel 7-kor kevés forgalom volt), bekapcsoltam a vészvillogókat {the hazard lights}.

Lois kulcsát használva kinyitottam a templomajtót és bevittem a cuccot a templomba. A kulcsot még egyszer használva, bezártam az bejárati ajtót és becipeltem mindent a templom konyhájába, és letettem és hagytam szanaszét az asztalon, illetve az asztal alatt, összevissza mindenhová, be kell vallanom, kicsit kupis lett! Kicsit botorkáltam a félhomályban, csak nehezen kerültem meg a szanaszét heverô bóvlit. Aztán készültem távozni, de felfedeztem, hogy valami okból már nem mûködött a templomajtó zárja: szóval rekedtem az epületen belül. Segítség! Döntöttem, a vészkijáraton át távozni fogok. Megpróbáltam kívülrôl kinyitni a bejárati ajtót, de nem sikerült. Rájöttem, hogy kampec van a zárnak, nekem is. És nem tudtam bemenni a vészkijáraton át az épületbe. Mindezt a következô módon lehetne summázni: patthelyzet.

Hazajöttem. Lois még ágyban volt. Gyorsan öltozködött és reggelizett, aztán elmentünk kocsival a városba és újra megpróbáltuk ez alkalommal fényes nappal kinyitni az ajtót, még egyszer siker nélkül: felhívtuk Beryl-t, a templom egyik presbiterének a feleségét, aki mondta, hogy lakatost fog telefonálni. Hazajöttünk.

10-kor “Magyar” Mike érkezett és együtt magyarul tanultunk. Kiderült, hogy megkaptunk mindkettem karácsonyi üdvözlôlapot a kecskeméti barátunktól, Miklóstól. Ami engem illeti, a Sopronban élô barátnônktôl, Ibolyától is megkaptam üdvözlôlapot. Mindeközben Lois szorgoskodott a konyhában, a U3A-nak karácsonyi kaját készítettek.

11:30-kor Mike távozott, és elmentünk kocsival a városba, mert ma, ahogy tudod, az U3A (harmadik kor egyeteme) által szervezett karácsonyi ebéd van, az anglikán templomban. Ott más tagokkal beszélgettünk és teletömtük magunkat hagyományos karácsonyi kajával, aztán hazajöttünk. Persze az U3A-ban a nôi nem uralkodik, és körül voltam véve klimaxos és klimaxon túli nôkkel: a Nirvánába, illetve a hetedik mennyországba repítettek engem!

Délután Lois elment kocsival a Sainsburys-be kiegészítô kaját vásárolni a karácsony ebédre, ami holnap lesz az evangelikus templomban. Én pedig leültem a gép elé, az emaileket ellenôriztem.

Átmentem gyalog a mamához és tett-vett nála egy óráig. Lois közben hazaért és ismét nekirontott a konyhába, karácsonyi kaját készített a templomi ebédre.

Este 6:30-kor a Sarah hazaért melóból és hármasban vacsoráztunk: szalonnával beburkolt kolbász krumplival és szárazbab fôzelékkel, vörösbor, utóételnek az U3A ebéd maradék édességeit(!). Sarah hazament, és totál kidôltünk….zzzzzzz!!!!

nem hiányzanak a torlódások, a dugók

Reggel 7-kor elmentem kocsival a Sarah lakásába. Felvettem a szegényt és elvittem a munkahelyére (innen kb 30 km-re); letettem a munkahelye elôtt, majd visszajöttem Cheltenham-ba és parkoltam a város központjában. Odafelé jövet óriási torlódásba kerültem a Bishops Cleeve faluban. Mégiscsak reggel fél kilenc volt, és ezt a csúcsforgalomnak nevezik, nem? Igazán jó érzés nyugdíjas lenni, és mindezt 99.9%-ban elkerülni: istenigazából nem hiányzik! (a legnagyobb probléma: azok az anyák, akik kocsival viszik iskolába a gyerekeiket, mert lusták gyalog menni azok!)

Iszonyú hatékony és multitask voltam ma. A városban betértem a Specsavers és javítattam a szemüvegemet, aztán beugrottam a szomszéd kulcs-zár-cipô-javítás boltba tartalék lakáskulcsot csináltatni a Sarah-nak, végül benéztem a Maplins-ba, vettem egy új PC-s headset-et. Aztán hazajöttem és tettem-vettem itthon.

Ma délután átmentem gyalog a mamá-hoz, és telefonáltam a BT-nek, kértem, hogy lecsekkolják a mama internet kapcsolatát. Totál elszontyolodtam, amikor rájöttem, hogy a BT helpline-t az indiaiak üzemeltetik: annyira erôlködtem, hogy megértsem a pasi indiai-angolt kiejtését és beszédmódját. Erôfeszítések árán végül sikerült megértenem azt, amit mondott nekem. A telefonhívás alatt nem tudta felfedezni, hogy mi a probléma. Azt mondta, hogy a telefonközpontban fogják kivizsgálni a vonalat, majd lehet, hogy meglátogatják a mamát, hogy ott is lecsekkolják.

Este 6-kor a Sarah beugrott velünk vacsorázni, aztán elrohant a gyógyítás tanfolyamra. A saját kocsijában jött, mert a szerviz kivizsgálta ma, és mondták, hogy biztonságos vezetni. Új hátsó lökhárítót rendeltek. Félek, hogy méregdrága lesz jövôre a Sarah autóbiztosítása.

Egy peches nap

Összegzésképpen ma este épp rájöttem, hogy elég rossz napot fogtunk ki. Ma reggel felfedeztük, hogy a mélyhûtô ajtaja egész éjjel nyitva volt, és ki kellett dobnunk sok-sok kaját. Ma este leejtettem a szemüvegemet, és holnap el kell vinnem a Specsavers-hez javítatni. Lois kajakészítés közben egy doboz tojást leejtett.

Egyébként minden jól ment. Ma délelôtt Ildikóval beszélgettem a Skype-on keresztül. Ildikó egy kisvárosban lakik, Debrecen közelében. Nagyon élvezetes volt a hívás, bár rájöttem, hogy most már egy headset-et (fej-hallgató / -beszélôt) is kell vásárolni, mert sajnos silány minôségû a webkamerám és a hangszóróm. Ó jaj!

Két barátnôvel ebédeltünk: Gillian-nal és Janettel: sült barányhús sült krumplival brokkolival és a kertünkben termesztett pasztinákkal, gyümöcslé, utóételnek mangó krémmel.

A Sarah sms-ezett, kérte, hogy feltegyem a lakása elôtt holnap reggel 7.30-kor és elvigyem a munkahelyére (29 km-es út), mert még nem átadta neki az autóbiztosítási társasága az az ingyenes bérautót (“courtesy car”-ot), amit megígért. Persze sajnos a régi szemüvegemet kell viselni. Jaj nekem! Peches nap, nem?

2008. december 6. szombat

Kép: a Josie-ka átrendezi a hûtômágneseket (amerikai államokat)

Reggel 7 órakor elmentem kocsival a Sainsburys-be, végeztem a szokásos heti bevásárlást magunknak és a mamának. Délelôtt 9.30-kor elvittük a helyi játszótérre a Josie-kát: a kis Rosalinda-ka közben aludt a babakocsiban a ház mögötti kertben, és az Ali és Ed összekapta magát, szedelôzködött. Fél 11-kor indultak a walesi Pontypridd felé (vasárnap keresztelô lesz).

Leporoltuk és kiporszívoztuk a házat. Ebédeltünk kettesben: bableves, sajtos szendvics uborkával, vörös bor.

Az ebéd után felmentem az emeletre, szunyókáltam az ágyban. Lois pedig leült a gép elé, a családfájával kapcsolatos kutatásokat végzett.
Felkeltem és teáztunk kettesben a nappaliban.

Négy órakor átmentünk gyalog a mamához, teáztunk és csevegtünk.

6:30-kor vacsoráztunk: marhahús pörkölt burgonyával és a kertben termesztett zöldséggel, ásványvíz.

Vacsora után, elpakkoltuk a játékokat, a gyerekszéket, a babaszéket, a védôkorlatot stb vagy a garázsba vagy a padlásra. Aztán totál kidôltünk….zzzzzzz!!!!

2008. december 5. péntek

Kép: Lois és a kis Rosalind-ka

Kép: a Josie-ka a fürdôkádban

Kilenc óra körül átmentem gyalog a mamához: vasárnap óta nem láttuk egymást. Teát készítettem, és vele csevegtem. Kicsit morcos volt: mindig morcos a mama, ha elutazunk Lois-szal egy pár napra! De úgy látszik, nem volt semmi súlyos probléma a távollétünk alatt {during our absence}. A Sarah beugrott szerda este, és vacsiztak együtt, ami nagyon tetszett a mamának.
Lois elment kocsival a barátnônkhöz, Margaret-hoz, a templom némelyik tagjaival kávézni. Én pedig lomtalanítottam a házban, és az Alison és a családjának az érkezésére készültem: kihoztam a garázsból valamelyik cuccot: pl játékokat, a babaszéket, a gyerekszéket, védôkorlátot stb. Kiporszívoztam még egyszer a vendégszobákat.
13 órakor értett haza Lois: szorgoskodtam a konyhában, és ebédeltünk kettesben: buggyantott tojást toast-tal, utóételnek gyümölcs. Aztán felmentem az emeletre, lefeküdtem és szunyókáltam. A Lois pedig leült a gép elé az emaileket ellenôrizte.
A Sarah telefonált: azt kérte, hogy feltegyem kocsival a munkahelyérôl fél hatkor, mert az autóbiztosítási társasága ragaszkodott ahhoz, hogy szervizbe menjen a kocsija. A minap kis koccanás volt a barátja, Francis szomszédjának az autóval. Sajnos 18 mérföldre (29 km-re?) van a Sarah munkahelye.
Megérkeztek Alison-ék, hurrá! Pilledtünk és csevegtünk a nappaliban. Gyorsan, de gyorsan fejlôdik a kis Josie-ka (2.25 éves) és a kis Rosalind-ka (6 hónapos)! És végre (VÉGRE!) kicsit több szót használ a Josie-ka.
Háromnegyed ötkor elmentem kocsival Evesham-ba, feltettem a Sarah-t a munkahelye elôtt, és hazavittem a lakásába, aztán hazajöttem. Egy pár szem burgonyát is átadtam a vacsorájához (maradék húst és zöldséget fog vacsorázni; azt sejtettem, lesz ma este találkája Francis-zal). Hazaértem, és már fürdették együtt a Josie-kát és a Rosalind-kát. Fél nyolckor fektették le aludni.
A vacsi: marhahús pörkölt burgonyával és a kertünkben termesztett sárgarépával, vörösbor.
Korán lefeküdtünk. Mindenki dögfáradt volt.

Macskasitter szerepét vállaljuk Alison-éknél

Kép: a Felix és a macskasitter: de hol a francba volt a Minx, (az igazi veszélyes "szerdaesti" szívtipró-leánymacska) ?????

Hetfô: Délben érkeztünk Alison és Ed házába, ôk egy órával elôbb indultak a CentreParcs-ba. Ebédeltünk kettesben, aztán a délutánt az út túloldálán levô Royal Oak kocsmában töltöttünk.

Kép: kajakészítés Alison és Ed konyhájában

Kedd: Délelôtt bementünk Haslemere-be, és körülnéztünk a boltokban. Lois azt felfedezte az Amazing Grace fehérnemûboltban, hogy évek óta rossz méretû melltartókat visel. Sok idôt (45 percet?) töltött az emeleten, ahol az eladónô levetkôztette és alaposan megmérte, én pedig mindeközben ott ültem a földszinten, csokit ropogtatva és a Glamour magazint böngészve: számomra meglepô volt, hogy milyen érdekes ez a magazin: benne nemcsak modellfotók garmada van, hanem a nôk véleményeirôl igényeirôl és szükségeirôl szóló érdekes felmérések, tanácsadó rovatok stb. Már mindent értek! Végre lejött Lois és az eladónô, és úgy látszott, hogy Lois néhány új melltartót megvett. Aztán beugrottunk a szomszéd ruhaboltba, és vásárolt egy zöld pulcsit is. Meleg csokoládét ittunk egy kávéházban, aztán visszamentünk.

Kép: Lois új pulcsija

Délután a Tree Care furgon érkezett, 2 férfi leszállítottak egy rakás fát. Nem voltak biztosak, hogy hová ültessék. Sms-eztünk Alison-éknek, de nem volt válasz. A férfiak ott ültették a fákat, ahol hézag volt a sorban, azt mondták, hogy szívesen visszajönnének és átültetnék, ha kellene.

Kép: az új fák, amelyeket a Tree Care ültett Alison és Ed kertjében

Szerda: délelôtt megint bementünk Haslemere-be, vettünk DVD-játszót, naplót, csokoládét a Woolworths-ban, könvyet a könvyesboltban, aztán visszamentünk. Délben betértünk a Royal Oak-ba, fish-and-chips-et ebédeltünk.

Kép: Fish-and-chips a Royal Oak-ban

Csütörtök 09:15-kor indultunk az útra, dél körül értünk haza. Pihenôs 4 nap volt: héba-hóba magyarul és franciaul tanultam, sikerült még 40 oldalt elolvasni a magyar könyvembôl, a Pókháló csillagkép címú novella-gyûjteménybôl.

Kép: Alison és Ed karácsonyfája: a háttérben a téli hold látható az égen

Délután leporoltuk és kiporszívoztuk a vendégszobákat, és lomtalanítottunk mindenütt, mert holnap Alison-ék egy éjszakát töltenek nálunk, aztán szombaton továbbmennek walesi Pontypridd-ba egy keresztelôre.

2008. November 30. vasárnap

kép: vajas "crumpet" (teasütemény)

Reggeli: fôtt tojás, kenyér, a kertünkben termesztett alma, egy pohár tej

- 09:30 Lois elment kocsival a templomba. Odafelé menet felvette a francia barátnônket, Andrée-t. Én pedig leültem a gép elé emaileket ellenôrizni és netezni.
- 10:30 iszonyú hatékony és multitask voltam ma délelôtt; elôször kiporszívoztam a házat, mindenütt lomtalanítottam.
- 11:45 aztán elkezdtem szorgoskodni a konyhában, az ebédet készítettem, ezt-azt bekapcsoltam vagy kikapcsoltam.
- 12:15 hébe-hóba kirohantam a kertbe, nekiláttam befejezni a fészer új tetejének a felszerelésének. Szokás szerint addig vártam, amíg a szomszédunk, Bob elment a kocsmába a vasárnapi ebéd elôtti italára: Bob építész, és szokott felkérés nélkül lekezelô tanácsokat adni. Tehát Bob tanácsai vagy segítsége nélkül rászögeztem még két hosszú darab fát a tetô felületére, mert félek a szél erejétôl. A fülemet vattával védtem, mert tegnap órákig zúgást éreztem: ezért a kalapács zaja okolható szerintem. Fércmunka az egész!
- 13:00 Lois hazaért a templomból, jövet közben felvette a mamát. Harmasban ebédeltünk.

Ebéd: marhahús sült krumplival káposztával és a kertünkben termesztett pasztinákkal, gyümölcslé, utóételnek fagylalt csokis mártással

- 14:00 letelepedtünk a nappaliban, teáztunk, pilledtünk és csevegtünk.
- 15:00 Hazavittem a mamát.
- 15:30 Elkezdtünk bepakolni a bôröndbe a cuccainkat, mert holnap elutazunk Surrey megyébe, hogy macska sitterek legyünk a lányunknak, Alison-nak és a családjának. Remélem, hogy amikor visszajövünk (pénteken), lesz még teteje a fészernek: vajon mit mond a meteorológia? Lesz hurrikán???
- 16:00 elkészítettem a Sarah uzsonnatáskáját holnapra
- 16:30 teáztunk és lehiggadtunk kettesben.

Uzsonna: (sajtos / patés / lekváros) “crumpet” (ennek a szónak szemérmes jelentése is van! azaz, teasütemény) teával

- 20:00 letelepedtünk a nappaliban, tévéztünk. Rájöttem, hogy Sarah az egész hétvége nem ugrott be, nem is telefonált, csak sms-ezett. De ez alkalommal nincs “üres fészek” szindrómát hagyja maga után! Ezt a szindrómát régóta kinôttük (hogy egész pontosan legyek, 12 évvel ezelôtt, a Sarah egyetemi évei alatt)!

Idôjárás: hideg, felhôs

2008. november 29-én szombat

kép: Lois új frizurája

Legutóbbi hírek: az Amerikában élô húgom, Kathy 61. szülinapja van. Boldog szülinapot, Kathy!

Reggeli: zabkása a kertünk termesztett almával, egy pohár tej

- 08:00 elmentünk kocsival a Sainsburys-be, végeztük a szokásos heti bevásárlást magunknak is a mamának is. Hazafelé jövet beugrottunk a mamához, neki átadtuk a kajáját, aztán hazajöttünk.
- 10:00 Lois felment az emeletre hajat mosni, én pedig kimentem a kertbe, és újra nekihoztam a fészer új tetejét felszerelni.
- 12:00 fáztam, így újra bementem a házba (a kalapács hangja okozta zúgást még éreztem a fülemben, remélem, hogy nem károsítottam a hallásom!), és kettesben ebédeltünk. A Sarah üzente, hogy nem ebédelik nálunk, de késôbb valamikor beugrik egy kis nassolásra.

Ebéd: pizza paradicsommal, salátával és uborkával, ásványvíz, utóételnek banán

- 14:00 Én leültem a gép elé, neteztem. Lois pedig átment gyalog a falusi fodrászhoz a hajat vágatni (egész RÖVIDRE: imádom a rövid hajat: nagyon komálom!!!!!!), azt mondta hogy “szénaboglya a hajam”. Válaszoltam (nem is hizelegtem), hogy “mindig szép a hajad”: hurrá - ezért plusz pont nekem, jelest kapok a bókokra.
- 15:00 átmentünk gyalog a mamához, odafelé menet beugrottunk a sarki szatócsboltba, vettük csoki-táblák garmadát a mamának. Megérkeztünk a mamához, teát készítettünk, megpróbáltuk a Skype-on keresztül a Kathy-val, a szülinapos lánnyal beszélni. Részleg (azaz 50 százalékosan) sikeres volt, a Kathy-t láttuk és hallottuk, de voltak problémák a mama webkamerájával, így a mama a képernyôt nézve a régimódi “alácsony technológiai” telefont használta, hogy a Kathy-val beszéljen. Csodálatos a technológia, nem?! Hazajöttünk.
- 17:00 felmentünk az emeletre, megágyaztunk a vendégszobákban. Hétfôtôl a lányunk, Alison és a családja CentreParcs-ba megy 5 napra, és mi elutazunk Surrey-ba macska-sitterekként, hogy gondozzuk Felix-et és Minx-et, a macskákat. Csütörtökön hazajövünk, de pénteken Alison-ék nálunk egy éjszakát tölteni fog, szombaton walesi Pontypridd-ba továbbmennek, mert a Josie-ka keresztszülei, Alex és Paddy kisbabájának a keresztelôje lesz.
- 18:00 Sarah nem jött el, így kettesben vacsoráztunk.

Vacsora: sült csirkemell sült krumplival és káposztával, vörösbor, utóételnek a kertünkben termesztett egres krémmel

- 20:00 Lois leült a gép elé, ellenôrizte az emaileket, én pedig tévéztem és szunyókáltam, francia magazint olvastam.

Idôjárás: hideg, felhôs

2008. november 28. péntek

Delia Smith

Reggeli: müzli, egy pohár tej

- 09:00 elmentünk kocsival a nagy Sainsburys-be. Lois néhány pulyka dobverôt kerest a karácsonyi ebédre, ami a templomban lesz jövô héten. Sajnos a minap használt pulyka dobverôt egy mostani receptben a felkapott tévés szakács, Delia Smith, és most ebben az országban mindenkinek elment az esze, kifogytak mindenhol a készlet: marhaság! (vagy pulykaság!!!). Sajnos felfedeztük, hogy a nagy Sainsburys-ben is kifogyott (reggel 9-órára!!!), de az eladó telefonált a helyi kis Sainsburys-nek, és mondta nekünk, hogy van ott. Tehát 30 mérföld/ó (50 km/ó) sebességgel robogtunk a helyi kis Sainsburys-be és felkaptuk az egész készletet.
- 10:30 Frances, a szomszédasszony felcsengetett: úgy látszik, Frances-ék Sussex megyében lesznek két napra, így kérte tôlunk, hogy közben vigyázzunk a házukra (a levelekre, amit a postás hoz, a tejre, amit a tejesember hoz, stb)
- 10:45-tól a kertben szorgoskodtam, elkezdtem a fészer tetejét javítani, mert tönkrement a régi kátránypapír. Újat felszereltem, de sajnos itt-ott bomlik a fészer fai teteje és falai. Nem tudom, hogy mi lesz akkor, ha fújni kezd a szél! Igazi fércmunka ez, de lehetséges, hogy mégiscsak túléli a telet a régi fészer. Lois mindeközben árvácskát {pansies} ültett a kertben.

Ebéd: ardenneki (disznómájas) paté kenyérrel és uborkával, paradicsommal, ásványvíz (a Sarah elfelejtett beugrani ma reggel, így az uzsonnatáska még mindig a hûtô volt: végül döntöttük, esszük!).

· 14:00 Lois elment kocsival a városba, odafelé menet feltettem Rose-t, a barátnônket, mert ma délután az U3A (harmadik kor egyeteme) által szervezett éneklô csoport találkozója van. Én pedig szorgoskodtam tovább a kertben, délután 3-órára majdnem befejeztem a fészer új tetejének felszerelését. Már hideg volt, fáztam és fáradt voltam, így gondoltam, hogy “ennyi!”, és döntöttem, a többi munkát holnapra vagy holnaputánra hagyom.
· 16:00 átmentem gyalog a mamához, teát készítettem, egy órát vele csevegtem, majd hazajöttem.
· 17:00 Lois hazaért. Mondta, hogy jól szórakozott az éneklô csoport találkozóján, de még mindig problémás a nemek egyensúlya: 25 nô, 2 férfi vett részt. Hová lettek az éneklô férfiak?
· 18:30 a Sarah érkezett melóból, és harmasban vacsoráztunk.

Vacsora: sült csirke sült burgonyával és káposztàval és a kertünkben termesztett pasztinákkal, vörösbor, utóételnek a kertünkben termesztett egres krémmel
· 19:30 a Sarah távozott. Ma este randevúja van Francis-zal.
· 20:00 magunknak maradtunk: letelepedtünk a nappaliban, tévéztünk és csacsogtunk - szuperjó férfias-nőies csacsogás volt, aztán lefeküdtünk.

2008. nóvember 27. csütörtök

Kép: Lego Duplo, karácsonyi ajándék: a háttérben Lois levelet ír

Reggeli: zabkása a kertünkben termesztett almával, egy pohár tej

09:30 elmentünk kocsival a Sainsburys-be, lettem Lois-t, bedobtam postaládába a karácsonyi üdvözlôlapjaimat (személyes rekordom :D - november 27-én!!!!). Aztán beugrottam a Homebase-be, vettem 10x1m kátránypapír tekercset, mert rájöttem, hogy nem elegendô az a tekercs, amit ott múlt hónapban vásároltam: idióta vagyok! Sôt vettem egy új zseblámpát a mamának, mert tökrement a régi. Visszatértem a Sainsburys-be, megtalálta Lois-t és neki a bevásárlással segített: decemberben karácsonyi ebéd lesz a templomban, és Lois-nak kell megvenni az ételt stb. Aztán beugrottunk az Argos-ba, vettünk karácsonyi ajándékot a Josie-nak, a 2-éves unokánknak: Duplo-Lego kockákat. amelyek sokkal nagyobbak, mint a Lego kockák, emiatt kisebb gyermekek számára is biztonságosak (lásd a fotót felül). Hazajöttünk, kiraktuk az autóból a cuccokat.
11:30 átmentünk gyalog a mamához, átadtuk neki a zseblámpát, és egykét más dolgot is: egy kenyeret, egy doboz/csomag gabonapehelyet. Csevegtünk a mamával egy órát, teáztunk, aztán továbbmentünk gyalog a faluba. Én benéztem a patikába, kivettem a mama orvosságát, miközben Lois beugrott a postába, csomagot átadott. Hazajöttünk.

Ebéd: sajtos toast paradicsommal, vörösbor

14:00 felmentem az emeletre, lefeküdtem, szunyókáltam.
15:30 felkeltem, és uzsonnáztunk az ebédlôben: tea és lekváros kenyér (a saját szeder lekvárral – fincsi!)
16:00 beszélgettem a Kathy-val, a húgommal a Skype-on keresztül. A Kathy és az amerikai férje, Steve elutazott a philadelphiai otthonukról vasárnap öt-hat napot Oklahomá-ban tölteni, ahol Steve szülei laknak. Persze a mai nap az amerikai hálaadó ünnep. A hívás alatt elôször a Kathy arcát is láttam, valamint Barb, Steve anyja arcát is. Kathy és Steve épp készültek Steve amerikai exfeleségéhez (akinek Kathy a neve véletlenül) elmenni a hagyományos pulykavacsorára.
16:30 készítettem egy kis uzsonnatáskát a Sarah-nak: ardenneki (disznómájas) paté kenyérrel, uborkával és paradicsommal, chips, egy tábla csoki, a kertünkben termesztett alma.
17:30 leültem az ebédlôben, és franciaul tanultam: elkezdtem a 750 “leghasználatosabb” francia igéket megtanulni. Váááá, de hosszú a lista!
18:15 a Sarah ma este nem jön így kettesben vacsoráztunk.

Vacsora: kolbász sültkrumplival és szárazbab fôzelékkel, vörösbor

19:30 Lois elment a templomba. Én pedig tévéztem és franciaul tanultam (és szunyókáltam)

2008. november 26. szerda

Reggeli: zabkása a kertünkben termesztett almával, kenyér, egy pohár tej

09:30 beugrottam a garázsba és megtaláltam a kátránypapírt, amit vásároltam egy pár héttel ezelôtt, és két darabra vágtam. Ha jó idô lesz, tervezem, hogy a jövô hónapon belül felszerelem a kerti fészer tetejére, mert rossz állapotban van a jelenlegi kátránypapir. Lois közben a városba ment busszal bevásárolni.

11:00 átmentem a mamához, csevegtem vele egy órát. Richard, az Age Concern nevû öregeket támogató jótékonysági szervezet helyi ügynöke meglátogatta a mamát, kikérdezte a mama helyzetérôl és a szükségeirôl: az Age Concern szervezet intézkedni fogja, hogy hetente kétszer egy bejárónô jár hozzá. Richard nem tudja, hogy a mamának általában sikerül a bejárónôi 95%-ával egykét hét után jól összevenni, és kipaterolja! De hááát ez alkalommal reméljük a legjobbakat….. Richard látogatása alatt az orvosnô is benézett, influenza-elleni oltást adott a mamának. Mindennap sürgés-forgás van a mamánál!

Ebéd: brokkoli- és stiltonsajtleves és sonkás szendvics paradicsommal, gyümölcslé

14:00 elmentünk kocsival Diana-hoz, mert ma délután az U3A (harmadik kor egyeteme) által szervezett francia társalgási klub találkozója lesz. Gillian, I. Shirley és Tina jelen volt. John nem jött el, beteg volt, Angie-bejbe Franciaországban van.

Mindenki a találkozó elôtt elolvasta “A harmadrendû film” címû francia nyelvû rövid novellát és 200 szó folytatást írt – szóval “ezt követôen mi történt?” kérdésre válaszoltunk. A novella egy magányos nôrôl szól, aki moziba megy és megismerkedik egy rokkant férfival: ô is magányos: harmadrendû a film, tehát kimennek együtt a moziból az undorukban. De ezt követôen mi történik?

Érdekesség, hogy a sötét moziban személytelenség, ismeretlenség és elidegenítés légköre van. Kevés nézô van, sokan egyedül üldögélnek: akik nem egyedül üldögélnek, azok is valamihogyan távolok maradnak a párjától, és egyedül érzik magukat. Mindenkinek kissé groteszk megjelenése van. A film címe “a sarokban lévô légy”. A magányos nô begubózik a ülésébe, mint egy légy egy sarokban. Egy rokkant férfi huppan a szomszéd ülésbe, ahol zoknit stoppol {darn} a sötétben, mint egy pók, aki hálót szô. Baljóslatú.

Az is érdekes, hogy a film is egy magányos nôrôl és egy rokkant férfiról szól. Torzult világ ez. A rokkant férfi felcsípi/felszedi egy kocsmában a síkrészeg nôt, majd meghágja a lakása padlóján. Látjuk a férfi kéjtôl torzult arcát.

Kimennek együtt a moziból a magányos nô és a rokkant férfi. De ezt követôen mi történni fog, mi lesz velük? Lehet, hogy a pár számára is úgy lesz a végkifejlet, mint a filmben, akárcsak a filmben. De mégis az is lehet, hogy gyengédebb, romantikusabb lesz a történet vége. Mégiscsak undorította mindkettôt a film durvasága.

16:00 egy órás érdekes beszélgetés után hazajöttünk, és uzsonnáztunk az ebédlôben (tea és lekváros kenyér – azaz a saját szeder lekvárral – fincsi!)

18:30 a Sarah hazaért melóból és vacsoráztunk harmasban.

Vacsora: halpástétom krumplival és borsóval, vörösbor, utóételnek karamell krém

20:00 Sarah leült a gép elé, ellenôrizte az emaileket, aztán elment a lakásába. Mi tévéztünk, az újságot olvastuk, a mai keresztrejtvényt {crossword} fejtettük stb, aztán lefeküdtünk.

Fényûzés a köbön!!!

Tegnap 09:30-kor Dave Butler, a környék barátságos asztalosa érkezett.
Szorgoskodott az új hozzáépített mosókonyhában: felszerelt a mosókonyha falára egy új seprûtartót és két polcot, a vécében vécépapírtartót és törölközôtartót, valamint még egy polcot. A konyhában, készített egy kis fai alapzatot/lábazatot (?), ami a tartalék hûtôszekrényünket kényelmesebb magasságba megemeli. Végül gyalulta a nappaliajtó alját és a mosókonyaajto alját is: ezeket most be kell zárni az új szônyeg és az új padlózat felett. Ez azután a gyöngyélet!!!

szerelmi háromszög a konyhában: szakított a mosógéppel a tartalékhûtô!

Sokk és döbbenet a konyhában. Egy héte a mosógép, a régi mélyhûtô és a tartalék hûtôszekrény elsôprô erejû, viharos szerelmi háromszögbe sodródott. Aztán a tartalék hûtôszekrény elôzmény nélkül otthagyta a volt szeretôjét, a régi mélyhûtôt és összeköltözött a mosógéppel.

Most már egy hét vibráció és eksztázis után otthagyta sorban a mosógépet a tartalék hûtôszekrény, és mind három gép újra hivatalosan facér. Én állok a konyhában, és blazírt arccal nézem, ahogy “tojok rá” tablettákat szednek és böngészik a netes társkeresô oldalakat ezek a gépek.

Hülye kis fémkupacok! Úgy látszik, mind három gépet csak a röpke kapcsolatok érdekelnék, én pedig úgy vagyok vele, hogy szerintem a tartós kapcsolatokban sokkal többet megtudsz a szerelemről, mint a futó kalandokból.

Kis reklám (bocs!): olvasd el a legutóbbi tanácsadó könyvemet, “A hûtôk a Neptunuszról, a mélyhûtôk a Plútóról jöttek” címmel. Kötelezô olvasmány a konyhában!

“Caeciliusz a kertben van” -grrrrrrr!!!!

Kép: Metella – hajlamos volt a szobában begubózni

Tegnap az U3A (harmadik kor egyeteme) által szervezett új latin tanfolyam elsô órájára mentem, de nagy csalódás volt. Elôre hirdették, hogy itt az alkalom arra, hogy felfrissíthessed a latin nyelvtudásodat (én a gimiskoromban latinul 5 évig tanultam). De akik jelentkeztünk (12-en voltunk), azok nagy része kezdô volt sajnos.

Néhány mintaszöveget felolvastunk a tankönvybôl.
Pl: a legkönnyebb: Caecilius est in horto. Caecilius in horto sedet. Servus est in atrio. Servus in atrio laborat. Metella est in atrio. Metella in atrio sedet…. Stb
(Caeciliusz a kertben van. Ül a kertben Caeciliusz. A rabszolga a szobában van. Dolgozik a szobában a rabszolga. Metella a szobában van. Ül a szobában Metella….). [mellesleg örültem annak, hogy a tanár szerint a tankönyv végén meghal a Vezúv kitörése alatt ez a galád család - hurrá!!!]

A második legkönnyebb: Tres servi in villa laborant. Haec villa est in Britannia. Servi diligente laborant, quod dominum expectant. Servi vitam suam deplorant.
Philus: Iterum pluit! Semper pluit! Nos solem numquam videmus, ego ad Italiam redire volo, ego solem videre volo….. stb
(Három rabszolga dolgozik. Ez a villa Britanniában van. A rabszolgák keményen dolgoznak, mert a gazdájukat várják. A rabszolgák keseregnek az életük miatt.
Philusz - Megint esik az esô. Mindig esik az esô. A napot soha nem látjuk. Italiába visszatérni akarok, a napot látni akarom….)

Az óra után én is keseregtem az életem miatt: én Cicero beszédeit, Ovídiusz verseit akartam olvasni, nem ezt a halandzsát! Grrrrrrr! Sajnos elfogytak a nyugtatóim!!!!

Gyermekkori emlékek

Gyermekkori emlékek / Childhood memories

A játék lényege

1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyermekkori emlékeidről.

2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!

3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a "díjat" kaptad!

4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket

Bodzamese már sikeresen gasztro síkra terelte a témát, úgy gondolom nekem is ilyesmit illik leírnom.

A gyerekkoromban soha nem tanultam meg méltányolni a jó ételt, a jó házikosztot, a friss zöldséget és gyümölcset, a porhanyós húst. Jó étel… rossz étel…, nem érdekelte a szüleimet ez a téma. Az ételt nem mindennapi életünk örömforrásának, hanem csak a test üzemanyagának tekintették.

Talán ezért nincsenek különösen jó emlékeim a konyha terén. Az angolok (és az ausztráliaiak is) egyik gyenge pontja az, hogy a régi hagyományunk szerint hajlamosak vagyunk a feldolgozott ételt preferálni. És nálunk is így volt. Amikor jól viselkedtünk, sokféle nem egészséges “díjat” kaptunk az anyánktól.
1. Néha szirupos szendvicseket készített nekünk az anyánk: ennek a titka a megfelelô szirup kiválasztása. Mindig ajánlott a Lyle Golden Syrup, amit kisvasut híresen használt a sós karamell receptjében

2. Néha egy tábla csokit vett nekünk az anyánk: a kedvencem a Fry’s csoki tábla volt, 6 penny-be került, késôbb egy shillingbe (infláció!). Még emlékszem jól az öt furcsa fiúarcra, amik a tábla csomagolásán láthatók voltak. Más bolygóról valók ezek a fiúk!

3. Néha elvitt minket az anyánk egy áruház éttermébe egy teára, és megengedte, hogy egy csomó kockacukort kivegyünk a cukortartóból és ropogtassuk.

Egy szirupos szendvics vagy egy tábla Fry’s csoki vagy egy csomó kockacukor engem a hetedik mennyországba, a Nirvánába repített. Ezt leszámítva, az evés számomra csak “kötelesség” volt. Hihetetlen, de igaz, hogy még legalább 56 saját fogam van – hurrá! (de lehetséges-e, hogy elszámítottam magam???).

Amikor megnôsültem, a kis konyhatündéri feleségem megtanított rengeteg mindenre (be kell vallanom, nemcsak az esküvô után hanem elôtt is) az életről és az ételrôl, az élet élvezeteirôl és az étel élvezeteirôl stb (új nyelvtörô).

Gondoltam, kinek is adhatnám tovább ezt a stafétát? Döntöttem, elküldöm elôször kisvasutnak, mert imádom Ausztráliát a nôi szemével felfedezni.

Hörcsög koma híres lyuka

Kép: Sarah bemutatja azt a lyukat, amit a házi hörcsöge, Barney-ka harapott a nappaliszônyegünkbe 1987-ben, a híres éjszakai kalandja alatt.
Barney-ka szabad szellem volt, és nem tudta kordában tartani a szabadságvágyát. Egyik éjjel nehezen lemászott a lépcsôn, beosont a nappaliba. A terve: a kis fogai erejét használva Ausztráliába elmenekülni,. Sajnos megbukott a terve, de utólag a kísérletét Kiváló Dolgozó kitüntetéssel ismertük el.

Sarah tervezi, hogy keretezi “Barney-ka híres lyukát”. Pihenjen békében, Barney-ka!

Most elbúcsúztunk tôled, régi nappali szônyeg!

Istenhozta önt, új nappali szônyeg!

Kicsi a világ

Kép: a baghdadi (anglikán) plébános, Andrew White (Photo: Daily Mail)

Az unokánk, a kis Rosalind-ka múlt héti keresztelôjén a baghdadi (anglikán) plébános, Andrew White, a helyi plébános egyik barátja, hirdette az Igét, és nagyon megható volt. A Rosalindka nagyapja, Stephen annyira meghatódott, hogy a szolgálat után vásárolta Andrew könyvét, “Iraq: Searching for Hope” címmel. Amikor Stephen olvasta ezt a könyvet, felfedezte, hogy a feleségének, Felicity-nek az anyja és Andrew nagyanyja unokatestvér volt. Tényleg kicsi a világ.

Andrew sisakot és golyóálló mellényt visel, amikor munkába megy. “Ebben a harcban a fegyvertárunk Isten teljes vértezete” - mondta.

http://www.daysmanpress.com/manoftheyear.html

Két különös kapcsolat négy készülék között

Kép: a régi mélyhûtônk elpityeredik a kamrában, mert a volt szeretôje, a tartalék hûtôszekrény otthagyta ôt és összeköltözött az új barátnôjével, a mosógéppel. A régi mélyhûtôt egy doboz Tetley tea és 5 üveg ásványvíz éppen most vigasztalja. A régi mélyhûtô nem igazán tudja magát túlteni, hogy a tartalék hûtô otthagyta egy másik gépért. “Könnyebbnek látta odébbállni és új partnert keresni, mint tenni valamit a kapcsolatunkért!” – mondja.

Képek: a szerelem a mosókonyhában: a mélyhûtô és a fûtôtest (élettársak), a hûtô és a mosógép (szerelmesek); csak úgy izzik a levegô a 4 készülék között!

Ma leszállították a csilli-villi új mélyhûtônket, amit pár hónapja hozzáépített mosókonyhába tettünk, a fûtôtest mellé. Késôbb a két készülék egy mindössze 25 másodperces egyszerû szertartás után egy bejegyzett élettársi kapcsolatba került egymással. Ki mondta, hogy nem létezik a szerelem első látásra !

[a blogoló megjegyzése: azt mondják, hogy az ellentétek vonzódnak egymáshoz, de vigyázz! Szerintem a szoba sarka viharos idők előtt áll!]

Mindeközben a mosókonyha szemközti sarkában, a tartalék hûtôszekrényünk összeköltözött a mosógépünkkel.

[a blogoló megjegyzése: a hûtô felül, a mosógép alul van. Észrevettem, hogy a hûtô izgatott lesz, amikor rezeg/vibrál a mosógép, és azt állítja a hûtô , hogy minden porcikájában remeg a mosógép felett. Úgy tűnik tehát, hogy az egyetlen kapocs köztük a testiség, amely pár hónapra összefűzi őket, de azután nem tudni, hogy mit hoz a jövô].

A sarki villanyos megjegyzése – “Borúra deru: mind a négy készülék fehér, tehát legalább faji problémák nem lesznek”

Végre végre végre!!!!

Végre új padlózatot raktak le az új hozzáépitett mosókonyhába!

Végre elértem a célsúlyom! (10 kô 5,5 font = 145,5 font = 66kg)

Végre üvegekbe tettünk 4,5 gallon (18 liter) egresbort, ami a saját kertünkben termesztett egresbôl készült.

A Rosalind-ka keresztelôje!

Kép: a Josie-ka és az alvó Rosalind-ka érkezik a templomba

Kép: elkezdôdik a szolgálat utáni gyerekbuli; a Josie-ka ül az asztal fején

Kép: Sarah, a lányunk, és Kata, Alison magyar barátnôje

Kép: a büszke szülôk: Edward, a vônk, és Alison, a lányunk

Kép: folytatódik a (gyerek-) buli

Kép: A lánya, Josie-ka felügyelete alatt a vônk, Edward szeleteli a keresztelô-tortát, amit a lányunk, Sarah készített.

Kép: Lois: Alison és Sarah, a két lányunk, és Alison lánya, a kis Rosalind-ka

Tegnap (vasárnap) Rosalind-ka keresztelôje volt Surrey megyében. Nagyon jól viselkedett a kis unokánk és nem sírt a templomban! Remek volt a szolgálat. A baghdadi (anglikán) püspök, aki enyhén testi fogyatékos (az MS-ben szenved), hirdette az Igét, nagyon megható volt.

A szolgálat után buli (és egyszerre gyerekbuli) volt a szomszéd teremben. Mindenki jól szórakozott.

2008. október 31. péntek

Kép: videohívás Amerikába: Lois beszélget Steve-vel

Ma délután elôször beszélgettünk az amerikai sógorunkkal, Steve-val a Skype-on keresztül. Nagyon jó volt a hang minôsége és a kép tiszta volt. Steve-nek webkamerája van, de nekünk nincs (még). Talán jövô héten lesz alkalmunk vásárolni egyet.

Nosztalgiázom: ez a kép 1994 márciusában készült, amikor elôször látogattam Magyarországra. Emlékszem, hogy a Blikk plakátokat és a “ha únod a banánt, válaszd a narancsot” Fidesz plakátokat is mindenhol láttam.